Propaganda Erdély-térképeken: egy letiltott előadás esete
Sipos Géza 2009. április 24. 10:25, utolsó frissítés: 2009. április 30. 17:14Túl érzékenynek bizonyult a kolozsvári térképész konferenciának egy olyan előadás témája, ami arról szól: hogyan manipulálnak Erdéllyel egyes romániai atlaszokban. #b#[kommentekkel]#/b#
Nem hangzik el Bereznay András térképész-történész előadása a kolozsvári Descriptio Transylvaniae térképtörténeti és történeti földrajzi konferencián, mely április 24-én startol Kolozsváron.
Az előadás címe: Erdély történetének bemutatása 1920 és 2000 között kiadott román történelmi atlaszokban (innen letölthető, 1,20 Mb, .pdf). Egyes eredmények, illetve tévedések ismertetése mellett arról is szól, miként állították a térképészet eszközeit a propaganda szolgálatába Romániában, és ezeknek a trükkönek milyen nyomait lehet fellelni a szóban forgó atlaszokban.
Mi áll a háttérben?
Az április 24-én kezdődő nemzetközi tudományos tanácskozást a BBTE Földrajz Karán tanító magyar oktatók és tanárok szakmai szervezete, a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság szervezi közösen a BBTE Földrajz Karával a kar Mikó kerti épületében. A témák többek közt: Erdély térképi ábrázolása, erdélyi térképgyűjtemények, a földrajzi tér változásai, etnikai térképek. A konferenciáról a Londonban élő Bereznay András Bartos-Elekes Zsombor (az egyik szervező, a BBTE oktatója) november 6-ai körleveléből értesült. A mailből értelmezése szerint az derült ki: meghívták a konferenciára.
Bereznay résztvevőként jelentkezett, de előadást, cikket nem vállalt. Másfél hónappal a határidő után (február 23-án) jelezte, hogy cikket is szeretne írni. E-mailben jelezte az előadása címét Bartos-Elekesnek, aki a címet ígéretesnek nevezte, és jelezte, hogy Bereznay András egy betegség miatt távol maradó előadó helyett mutathatja be dolgozatát Kolozsváron.
Bereznay András a Transindexnek azt nyilatkozta: március 2-án, a szervező által e-mailben megadott (illetve kitolt) határidőn belül szintén mailben küldte el a kész, angol nyelvű szöveget a szervezőknek. A másnap érkezett nyugtázás abból állt: „ez így rendben lesz ”. Válaszul az előadó az előadásban hivatkozott térképoldalak fotóit is mellékelte.
Itt tér el gyökeresen az előadó és a szervező értelmezése a történtekről. Bereznay és Bartos-Elekes ugyanis ezután arról váltott levelet, lehet-e még módosítani az előadás szövegén, hogy úgy jelenhessen meg a konferencia munkálataira kiadott kötetben. Bereznay a csak néhány szó törlése erejéig finomított verziót a megadott időben, március 15-én küldte vissza Bartos-Elekesnek. Számára nem csak az elfogadás ténye miatt tűnt félreérthetetlennek: minden rendben van a megírt előadásával, hanem azért is,
mivel már a kötet betördeléséről leveleznek.
Bartos-Elekes a Transindexnek adott nyilatkozata szerint viszont a „rendben” csak formai és technikai jellegű elfogadást jelentett (ami a szöveg hosszára, fájlformátumára vonatkozott), a szöveget ekkor még nem olvasták át, tehát ez nem tartalmi elfogadás volt.
A (formai ) elfogadást követő egy hónap után a szerző ismét levelet kapott. Bartos-Elekes Zsombor április 3-án arról értesítette, hogy változtatnia kéne az előadás szövegén. Bereznay András lapunknak így nyilatkozott erről:
– Teljesen váratlanul ért a dolog. Zsombor arról számolt be, hogy „egyesek szerint” “ideológiai megalapozottságú” az előadásom, és úgymond független, brit, francia vagy német szakirodalommal, biblográfiai utalásokkal kéne alátámasztanom. Továbbá a „módszertant” is hiányolta a szövegből.
Mondvacsinált kifogásnak láttam mindezt, mert előadásomból nem hiányoznak a térképekre történő pontos utalások. Módszertani eljárásom pedig olyan egyszerű volt, hogy nem gondoltam volna, hogy azon túl, hogy amit valójában meg is tettem, valamit még külön el kell magyaráznom. Effélére egy maximálisan negyedórányi előadás során nem is lett volna mód.
Én ebben a szövegben annyit teszek, hogy a kiadás időrendi sorrendjében sorra veszem a román nyelvű történeti atlaszokat, és az Erdély-térképeket közismert, szinte minden ismert és elismert enciklopédiában szereplő
történelmi tényekkel vetem össze.
Az előadásból ezenkívül az is kiderül, hogy a Romániában kiadott történelmi atlaszok egymást cáfolják meg. Ennek hátterében az áll, hogy – mint a szövegben kifejtettem – a román történelmi térképészetnek van egy áramlata, mely nem csak arra törekszik, hogy az országot olyan területként mutassa be, ahol a románság mindig jelen volt, hanem úgy is, mintha Erdély valamiféle olyan folyamatosan különálló egység lett volna, mely a századokon át valahogyan mindig román volt.
Ez a megközelítés – szemben az etnikai folyamatosság hipotézisével, mely legalábbis formális értelemben tudományos vita tárgya marad – szerintem is egyértelműen tarthatatlan a bőséges és vitathatatlan adatok tükrében. Azt, hogy ez így van, nem egy román térképész is fölismerte. Voltak olyanok, akik nem folyamodtak ehhez a módszerhez, vagy ha mégis, akkor csak korlátozott mértékben, és másoknál körültekintőbb módon tették.
Egyes romániai történeti atlaszok olyan propagandisztikus eszközökkel élnek, ami mint módszer maga nem elfogadható. Én ebben az előadásban különösebben új felfedezést nem tárok fel, hanem egy kifejezetten áltudományos módszertant mutatok be. Ennek fényében szerintem cenzúra, ami a szervezők részéről történt. A dolgozaton a fenti érvelés fényében
nem voltam hajlandó változtatni.
Arra hivatkozva betiltani egy eredeti munkát, hogy abban a hivatkozásokat a szerző a szövegen belül tette meg, nem lábjegyzet formában, minősíthetetlenül alacsony szintről tenne bizonyságot, ha a valódi és nem is leplezett okok – a helyzethez nem illően – nem politikaiak lettek volna – mondta el a Transindexnek Bereznay András.
>> Bereznay András előadása >>
>> A konferencia honlapja >>
A szerző mailben fejezte ki felháborodását és értetlenségét a szervezőknek. Két levelére az a végső válasz érkezett április 8-án, melyben a szervezők megismétlik álláspontjukat: nem vállalják az előadás szövegének közlését, és az élőszóban sem hangozhat el a konferencián.
Ha a meghívott előadó mégis elő akar adni, akkor át kell fogalmaznia a szövegét, és állításait tényekkel és forrásokkal kell alátámasztania, továbbá az átírásra egy nap áll Bereznay rendelkezésére – szólt a verdikt (Bartos-Elekes Zsombor megjegyzése: „első kérésünk után még több nap lett volna az átgondolásra”).
Ám az átírás nem volt garancia: a szerző beszámolója szerint ebben az utolsó e-mailben az állt, hogy a megváltoztatott szövegről ismét tanácskoztak volna a szervezők, hogy dönteni tudjanak az elfogadásáról vagy elutasításáról. A szerző elmondása szerint egy kiskaput említettek a szervezők: az élőszóban elmondott előadás valamelyest eltérhetett volna a nyomtatott változattól , márcsak azért is, mert az előadás egy vetített bemutatóra alapszik, másrészt a tudományos konferenciákon általában az előadások el szoktak térni az előre leadott cikkektől.
A másik fél nevében
Bartos-Elekes Zsombor, az ELTÉ-n térképtörténetből doktorált szervező nyilatkozott lapunknak:
– Bereznay András előadásának szövege egyrészt politikai-ideológiai síkú és nem térképtörténeti jellegű volt, és így nem illeszkedett a konferencia meghirdetett témái közé, másrészt teljesen hiányzott a hivatkozott irodalom, így nem felelt meg a tudományosság egyik fontos kritériumának sem. Mi kértük, hogy módosítson rajta, de ezt nem tette meg. Át kellett volna helyeznie a hangsúlyt a térképtörténeti szempontokra, és az állításokat megfelelőképpen alátámasztania hivatkozott forrásokkal.
Bereznay András munkája még a konferencia másik témájához sem kapcsolható értelmezésem szerint, mert a történeti földrajz a földrajzi tér az idők során bekövetkezett változásait vizsgálja– mondta el a szervező.
Egy tudományos tanácskozásnak lételeme a vita. Miért nem védheti meg a szerző az előadását a térképész szakma nyilvánossága előtt? – kérdeztük a szervezőtől. A válasz:
– Ha ez az előadás elhangzott volna, nem lett volna belőle vita. Mivel mások az előadásban foglaltakkal gyökeresen eltérő álláspontot vallanak, a homlokegyenest ellenkező véleményekből csak veszekedés lett volna – magyarázza tovább az elutasítás tényét Bartos-Elekes Zsombor.
Arra a kérdésre, hogy akkor első körben miért fogadták el a szöveget, és miért készültek beszerkeszteni a konferencia kötetébe, a szervező ismét azt hangsúlyozza: március elején csak formailag fogadták el a dolgozatot, azt ellenőrizték például, hogy az összes hivatkozott ábra megvan-e. – Ezután olvastuk át többen is, és jutottunk a fenti álláspontra – számol be a döntési procedúráról a BBTE Földrajz Karának oktatója.
Bartos-Elekes Zsombor egy héttel a konferencia előtt arra is hivatkozik, hogy Bereznay februári jelentkezése “túl későn történt”, a cikk címét már decemberben jeleznie kellett volna. – Ha a szerző november-decemberben közli a részvételi szándékát, több időnk lett volna a félreértések tisztázására – magyarázza.
___________________________________
Bereznay András nyilatkozata
[2009. április 25.]
A konferencia szervezőjének előadásom betiltása kapcsán hangoztatott mentségkereső igyekezetei nagyon sok eredetiségre mutatnának, ha Bartos-Elekes Zsombor nem múlt volna el, mint ahogy már megszerzett PhD-fokozatából – de csak abból – kiderül, öt éves.
Lenyűgöző az olvasó intelligenciájának az az alábecsülése a részéről, amivel ki meri jelenti, hogy 80 év román történelmi atlasztermésének (egyébként mindeddig egyedülálló) áttekintése nem térképtörténeti jellegű. Ez nevetséges.
Hasonlóan figyelemre méltó az a próbálkozása, hogy olyan állítással lepje meg az érdeklődőt, hogy történelmi atlaszok nem tartoznak a történelmi földrajz tárgykörébe. Az, hogy egy doktori fokozattal rendelkező egyetemi oktató effélét (akármennyire csak kitapintható - bár indokolatlan - félelmében) ki mer ejteni a száján, hasonlóan nevetségessége mellett egyben igazán siralmas is. Állításának informatív értéke kb. azon a színvonalon áll, mint egy olyan közlésé, mely szerint az autó nem jármű, mert csak a busz az. Amit mond, nem csak ezen a ponton, az sajnos minden valótlanságával egyben is közönséges ostobaság.
Érdekes ugyanakkor, hogy ha föltéve, hogy igazat mondana, hogyan volt lehetséges, hogy amikor írásom jellegével a címéből megismerkedett, azt a konferencia szempontjából ígéretesnek találta. Ezt a csűrt még az ő – már megismert – képességeivel sem látom, hogyan lehetne (ki)csavarni. A valóság az., hogy akkor – nyilvánvalóan még mielőtt valaki valahonnan, valamiféle paranoiától vezettetve rászólt – a konferencia keretébe tartozónak ítélte. Helyesen.
További erőfeszítései, hogy bennem valahogyan hibát találjon, már nem is érdemelnének figyelmet, ha nem állnának olyan szinten hadilábon az igazsággal, mint ahogyan állnak. Mert mégiscsak furcsa, hogy abból próbál ellenem tőkét kovácsolni, hogy engem szerinte ők meg sem hívtak, csak körlevelet küldtek nekem, ha egyszer a korülmények olyanok, hogy addig én egyrészt a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságról életemben nem hallottam, másrészt az ún. „körlevél” címe: Első kihírdetés, és előadások benyújtására irányuló fölhívás? Ez nem meghívás? (–Édes uram, mire jó az ilyen játszadozás a szavakkal?)
Hasonlóan méltatlan Bartos Elekesnek az a törekvése, hogy a dolgokat úgy állítsa be, hogy előadásom betiltása valamiképpen magyarázható lenne abból az egyébként valótlanságból, hogy én valamiképpen túl későn küldtem meg a szöveget. Mint az mindenki által olvasható, a meghirdetett határidő február utolsó napja volt. Ha ő kérésemre, és témám ígéretessége láttán, indokoltnak találta a határidőt március 5-ig kiterjeszteni, és én végül ezt három nappal megelőzve küldtem el neki a szöveget, akkor nincs módjában arra hivatkozni, hogy ez bármiféle nehézséget okozott. Az ellenkezőjét állítani nemtelen.
Ugyanannyira nemtelen az is, hogy azt állítja, hogy március 3-i jóváhagyása csak az ábrákra és más technikai részletekre vonatkozott volna. Egyrészt ő semmi effélét nem mondott, jóváhagyása általános jellegű volt, nem specifikusan ilyen vagy amolyan részletre vonatkozó, másrészt én – ez Bartos-Elekesnek ugyanabból az e-mailéből is kiderül, melyben elfogadása szerepel –akkor még az ábrákat el sem küldtem! Nyilvánvaló, hogy nem mond itt sem igazat.
Megkérem még Elekes Zsombort, hogy tartózkodjon attól, hogy akár szakmai hitelem rombolására, akár személyes megrágalmazásomra, hamis állításokkal, a tények elferdítésével bármilyen további kísérletet tegyen. Abba az esetben kérem ezt ugyanis, ha el szeretné kerülni, hogy birtokomban lévő saját elismerését arról, hogy a betiltás politikai természetű volt, nyilvánosságra hozzam, illetve, hogy a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságot a betiltás eredményeképpen fölöslegesen keletkezett költségeimért pereljem. Mindezektől eddig tartózkodtam. Kár, hogy nem adta semmilyen jelét annak, hogy az ő – mint én látom a helyzetet – két tűz közé kerülése kapcsán mutatott megértésemet és abból eredő kíméletemet értékelni tudta volna.
___________________________________
Bartos-Elekes Zsombor válasza
[2009. április 29.]
Tisztelt Olvasó!
A konferencia körüli méltatlan vita miatt ismét (és részemről utoljára) összefoglalom az eseményeket, kitérve bizonyos részletekre, remélhetőleg választ adva az érdeklődőknek. Aki számára az alábbiak alapján sem tisztul a kép, azt kérem, hogy keressen meg levélben, készségesen válaszolok majd.
A konferenciát novemberben hirdettük meg. Bereznay András nem tartozott a meghívottak közé; körlevél alapján jelentkezett hallgatóságként (és nem előadóként) decemberben. A cím és rezümé leadási határidejének lejárta után bő másfél hónappal jelezte szándékát, hogy mégis szeretne cikket írni, előadni is. Bár már a konferencia szervezésében előbbre jártunk (a kötet tördelését készítettük már elő), az előadás címe alapján elfogadtuk mégis a jelentkezését, mint szerző. Az írást március elején kaptuk meg. Előbb a szöveg érkezett meg, aztán az ábrák.
A szöveg és az ábrák megérkezése között írtam le levélben azt a – Bereznay által utólag szövegkörnyezetéből kiragadott – mondatot, hogy „ez így rendben van”. Újraolvasva előző és következő levélváltásainkat, számomra egyértelmű, hogy ez az üzenet arra vonatkozott, hogy rendben van, a szöveg megérkezett, az ábrák jöhetnek a másik e-mail címre (előző levelében ugyanis azt a gondját írta le Bereznay, hogy a levelezőrendszer nem tudta célba juttatni levelét a csatolmányok nagy mérete miatt az egyik e-mail címünkre). Ez tehát nem volt tartalmi elfogadás, ábrák nélkül erről amúgy sem eshetett még akkor szó.
Bármilyen konferencia legtermészetesebb velejárója, hogy a beküldött cikkeket válogatják; elfogadásukról, elutasításukról a jelentkezőket értesítik. Az írást több szakemberrel olvastattuk el, nem csak BBTE oktatókkal. Volt köztük romániai is, külföldi is; figyeltünk arra is, hogy képviseltesse magát több rokon szakterület is (geográfus, történész, térképész). Egymástól függetlenül, egybehangzó véleményük volt, hogy a cikk ebben a formában nem felel meg: módszertani és bibliográfiai hiányosságok merültek fel; inkább ideológiai, mint tudományos síkon mozog az írás. Tehát ez nem az én személyes döntésem, hanem a szaktestület döntése volt, melynek értelmében kértük a szerzőtől a cikk felülvizsgálatát. A szerző semmilyen formában nem volt hajlandó együttműködni, így sajnálattal, de kénytelenek voltunk nem elfogadni az írást.
Bereznay ez után fordult a sajtóhoz.
Közben megtartottuk a konferenciát, ahol számos hasonló témájú, tárgyilagos előadás hangzott el, nem egy közülük érdekes hozzászólásokat szült. Az angol nyelv következtében kiegyensúlyozott vita alakulhatott ki magyar és román hozzászólók között (a konferencián jelentős számú érdeklődő is részt vett, nem csak a huszonvalahány előadó). Sajnálom, hogy a téma iránt láthatólag érdeklődő olvasók csak utólag szereztek tudomást az eseményről, lemaradva az ott hallhatókról.
Olvasom, hogy az itt hozzászólók közül voltak olyanok, akik a tudományosság szempontjából megfelelőnek tartják Bereznay írását. Javaslom nekik, hogy érjék el az írás közlését angol nyelven (vagy akár románra lefordítva) hazai szakmai folyóiratban. Közös felelősség, hogy valóban nemzetközi, megalapozott szakmai vita születhessen, és kerüljük el a belmagyar személyeskedő veszekedést a napisajtóban.
Tisztelettel:
Bartos-Elekes Zsombor
___________________________________
A Transindex szerkesztősége a fenti két reakció közlésével a vitát lezártnak tekinti; beleértve a hozzászólásokat is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!