2019. november 22. péntekCecília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kerekasztal-beszélgetés Kolozsvár főterének átalakításáról

S. Z. 2009. május 25. 10:35, utolsó frissítés: 12:49

Mitől félnek a magyarok, és mi a valódi veszély? Építész-, politikus- néprajzos-, szociológus-szemmel egy váratlan vitáról. #b#[kommentekkel]#/b#



Kolozsvár főterének rendezése kapcsán szervezett kerekasztal-beszélgetést csütörtökön a BBTE Szociológia Tanszéke és a Város Tanulmányok Munkacsoport. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a közelmúltban a helyi sajtóban több, a munkálatokat kritizáló véleményanyag jelent meg, politikusok, az egyház valamint műemlékesek is állást foglaltak és informálisan a kolozsvári magyar diákszervezetek is jelezték, hogy tiltakozó megmozdulásokat szerveznek majd. Mindez annak ellenére, hogy a főtér rendezésére vonatkozó tervek 2-3 évvel ezelőtt közvitára voltak bocsátva, és akkor senki nem kifogásolta az önkormányzat által meghirdetett ötletterv nyertesének, a Planwerknek a terveit.

A beszélgetés kezdetén Ványolós Endre, a Planwerk műépítésze vázolta az elképzeléseket: elmondta, az egész úgy kezdődött, hogy 2005-2006 folyamán az önkormányzat egy ötletpályázatot hirdetett Kolozsvár főterének a rendezésére. Ez akkoriban premiernek számított az országban, hiszen a pályázatot nyilvánosan meghirdették, azon más városokból származó cégek is indulhattak, a pályamunkákat pedig egy nívós szakmai zsűri bírálta el. Ezt a pályázatot nyerte meg a Planwerk.

Planwerk-látványtervek a főtérrőlPlanwerk-látványtervek a főtérről


Az ötlettől a megvalósításig azonban hosszú az út, és bár a tervezés a legelején kizárólag szakmai szempontok szerint történt, a projekt későbbi stádiumaiban több más szempont is érvényesült: itt már



politikai alkukra is sor került,

és az építész szerint a kivitelezés sem lesz zökkenőmentes, mivel az önkormányzat nem rendelkezik egy ilyen terv adminisztrációjához megfelelő szakemberekkel. Ványolós példaképp jelezte, hogy a Deák Ferenc utcai átalakítás megvalósítását ők maguk is felemásnak tartják. A főtér átalakítása azért is érzékeny pont, mert ehhez a térhez szinte minden társadalmi kategória kötődik valamilyen szinten. Épp ezért a politikai szféra is igen óvatosan kezelte az ügyet.

A tervezéskor elsődleges szándék az volt, hogy a teret vissza kell adni az embereknek, a gyalogosforgalomnak. Arra számítottak, hogy az átalakított főtér egy város-szintű térrendszer központi eleme lesz majd. Már a kezdetekkor világos volt, hogy az autóforgalmat meg kell tűrni: a főtér a városbeli kelet-nyugati irányú forgalom egyik fő tengelye, és terelőút híján nem lehet az autókat teljesen kitiltani a főtérről.



Ami a térkialakítást illeti, kortárs nyelvezetre törekedtek – arra, hogy a frissen épített elemeket világosan meg lehessen különböztetni a műemlékektől. Az egyik, politikai jellegű kompromisszum a római-kori leletek láthatóvá tétele volt: úgy a bukaresti archeológusok, mind a tervezők úgy tartották, a leletek nem annyira értékesek hogy azokat közszemlére tegyék, azonban helyi szinten ellenállásba ütköztek.


Így született a “doboz”,

melyről Ványolós megjegyezte, jó alapot adhat profi utcai bútorok tervezésére. Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsos szerint csúsztatást rejt az az állítás, miszerint a helyi tanács nem szavazta meg a tervet. Ugyanis a törvény szerint csak akkor kerül a helyi tanács elé egy ilyen terv, ha meg szándékoznak változtatni a tér urbanisztikai rendeltetését – például beépítenék. A tanács pusztán a projekt anyagi fedezetét szavazta meg, arról, hogy melyik ötletterv valósulhat meg, a korábban már említett szakmai zsűri határozott. Magáról a tervről plénumban sosem volt vita, mondta a tanácsos.



A politikus emlékeztetett arra, hogy bár a Planwerk elképzelése nyilvánosságra volt hozva, a közvita elmaradt. A felháborodás akkor vette kezdetét, amikor elkezdődtek a munkálatok. Csoma szerint ez annak tulajdonítható, hogy sokakban élnek a funari korszakból fennmaradt reflexek, hogy a főtér átalakítása valamilyen formában a magyar közösség ellen irányul. Ugyanakkor érzékelhető bizonyos ódzkodás is amiatt, hogy a városvezetés majd milyen jellegű rendezvényeket szándékozik szervezni itt.

Csoma elmondta még, hamarosan kezdődhetnek a Mátyás-szoborcsoport felújításának munkálatai: jövő héten kiírják a kivitelezésre szóló tendert és hamarosan döntés is lesz, így remélhetőleg őszig be is fejeződnek a munkálatok.

Pásztor Gyöngyi szociológus, városkutató arról beszélt, hogy a főterek rendszerint tükrözik az adott kor gazdasági, társadalmi berendezkedését:


minden társadalom térbe önti önmagát

– fogalmazott – hozzátéve, hogy ez a váltás egyben társadalmi berendezkedésváltást is jelez. A régi tér a modernitással, a nemzetállam-építéssel volt szorosan összekapcsolódva. A modernitás mindig fegyelmező, ellenőrző tereket hozott létre, melyek az állam nagyságát szimbolizálják, és melyeket csodálni kell.



Az új, posztmodern főterek tervezői átadnák a teret az embereknek: ne csak csodálják, hanem használják, élvezzék is azt. A társadalom folyamatos változása például úgy jelenik meg a tereken, hogy az örökkévalóságnak szánt, masszív szobrok helyét átveszik a könnyen átalakítható fény- és vízjátékok. A szociológus szerint a főtér átalakítása nem más, mint annak kinyilvánítása, hogy a romániai társadalom csatlakozik a posztmodernitáshoz.

Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató elmondta, amiatt van a városiak parkosítási kényszere, mivel úgy érzik, a városok kiszakadtak a természetből. Pár négyzetméter gyep persze nem old meg semmit, ugyanakkor pedig az sem világos, hogy amikor a természetben járunk, akkor nem-e a természetnek egy kulturálisan kanonizált formáját fogyasztjuk: lehet hogy senki nem járna a Tordai-hasadékba kirándulni, ha ezt a helyet nem turistalátványosságként tartanák számon. A főtér átalakítása azt célozza, hogy a városi ökológiai környezetet fogyaszthatóvá tegyék a turisták számára.



Péter László szociológus a főtér-átrendezés sajtóvisszhangját ismertette: az “ügy” április végén kezdődött, egy riporttal a Szabadságban. Majd körbedeszkázzák a főteret – ez konspiratív, gyanús valami, így a kolozsvári helyi napilap rámozdul. Bár a főtérből csak egyszer lesz címlapsztori, a vélemény-rovatban összesen 7 írás születik a témában, illetve a kolozsvári blogok is élénken foglalkoznak a kérdéssel, “merénylet”, “pusztítás”, “búcsú a főtértől” terminusokkal írva le a munkálatokat, egyszersmind azt sugallva, hogy minden ami szép volt, most megszűnik. A lap ugyanakkor közölt egy egy Gutmann Szabolcs-interjút is (Szeben főépítésze, a kolozsvári elbíráló-bizottság egy tagja – szerk. megj.), melyben a szakember kifejti milyen elgondolások vezették a tervezőket. Az interjúnak mondhatni semmilyen hatása nem volt, a vita a korábbi mederben folyik tovább. Ehhez képest a román sajtó


funkcionalista, deetnicizált logika mentén kezeli a dolgot,

itt az a téma hogy mennyibe kerül, volt-e panama vagy sem. A résztvevők további szempontként megemlítették, hogy mindennek könnyen elejét lehetett volna venni, amennyiben a polgármesteri hivatal – és nem utolsósorban az RMDSZ – kommunikálta volna a város polgárai fele, pontosan mi fog történni a térrel; ilyen szempontból a deszkapalánkokra kifüggesztett látványterv édeskevés.



Egy felszólaló pedig arról beszélt, hogy valóban történik egyfajta kirekesztés, azonban ez nem etnikai jellegű: a főtér környéki kocsmák annyira drágák, hogy azt csak a külföldi turisták, illetve a hazai felső-középosztály tudja megfizetni. A belváros egyfajta dzsentrifikáción megy keresztül, ahonnan az árképzés miatt a középosztályt, illetve


az alacsonyabb osztályok ki vannak zárva.

Ványolós Endre szerint ez a tendencia valóban érzékelhető, azonban csak időleges lesz: amennyiben létrejön a kolozsvári terek hálózata, akkor a kínálat bővülésével visszaáll a “normális” állapot – hiszen egy egész belvárost nem lehet megtölteni turistákkal, illetve felső-középosztálybeliekkel.

Ami a fák és bokrok kivágását illeti, Pásztor Gyöngyi figyelmeztetett, hogy a főtéren levő fák nem természetes tájelemek: azért vannak ott, mert valaki oda telepítette őket. Ha pedig egy ilyen fa az építendő út nyomvonalán van, akkor nem az a megoldás, hogy az úttal kikerülik a fát, hanem az, hogy a fát kivágják.

Péter László ehhez annyit tett hozzá, hogy ő sosem hallott arról, hogy valamely civil szervezet faültetési akciót szervezett volna; csupán akkor van tiltakozás, amikor kivágnak néhány fát. A planwerkes építész hozzátette még, a tervükben valóban több fa szerepel, mint amennyit a rendezés során kivágnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS