Vidékfejlesztés futam
GY.A.-K.A. 2002. július 27. 09:08, utolsó frissítés: 09:08A becsületes romániai magyar keservestől sem volt mentes a Mátis Jenő vezette fórum. A résztvevők Font Sándor (MDF), Glattfelder Béla (Fidesz), Cristian Boureanu (PNL) és Ráduly Róbert (RMDSZ).
História
Az illusztris vendég Glattfelder Béla, a Mezőgazdasági Bizottság Elnöke, akinek jelentős szerepe volt a magyarországi Széchenyi terv koncipiálásában és lebonyolításában. Glattfelder az EU-s mezőgazdasági támogatási rendszer rövid történelmi áttekintésével kezdte. Az előadó kiemelte, hogy amikor az európai közösségek megalakultak, az európai gazdák a belső élelmiszer-igény mindössze 85%-át termelték meg. Ez a 80-as években már 17 százalékkal meghaladta a belső igényeket. A belső árszínvonal fenntartása és a felesleg kivitele végett export-támogatást kellett nyújtani, ami azt eredményezte, hogy a 80-as évek végére az EU kiadásainak 50%-át meghaladták a mezőgazdasági jellegű költségek. Reformra volt szükség, aminek a következménye az lett, hogy a veszteséget, amit a parasztok az árcsökkenés miatt szenvedtek el, közvetlen támogatással egyensúlyozták ki.
Az új szemléletmód hozta, hogy a mezőgazdasági támogatások egy részét ún. vidékfejlesztésre különítettek el. Ez az összeg jelenleg hatoda, várhatóan egyötöde lesz az EU költségvetésének. Vidékfejlesztési támogatásnak számít például az idősebbek nyugdíjba vonulásának támogatása, de például az angol tájhoz tradicionálisan tartozó birtokokat elválasztó kőfalak visszaépítése is.
A Széchenyi terv kapcsán
Ebben a kontextusban beszélt Glattfelder a Széchenyi terv vidékfejlesztés vonatkozású pályázatairól, minthogy minden második magyarországi település valamilyen módon részt vett a Széchenyi terv támogatásában. Évente 13 ezer pályázat elbírálására és ügyvitelére került sor, ami egy olyan apparátust feltételezett, amely be tudja fogadni a nagyobb EU-s vidékfejlesztési projektek levezénylését is.
Szociális vonatkozások
Font Sándor MDF-es képviselő az agrártámogatás megvonásának szociális és kulturális következményeiről beszélt. Kiemelte: a mezőgazdaság a klasszikus piac értelmében nem versenyképes. Az egységnyi befektetett tőke itt nem jövedelmez annyit, mint a más területeken befektetett. Ha a mezőgazdaság kizárólag piacilag működik, a tapasztalat szerint az azt eredményezi, hogy elindul a migráció a városok felé, aminek szociális és kulturális ára van, ami azt sugallja, hogy a mezőgazdaság problémáit tanácsos helyben kezelni.
Ha pénzről van szó,
Font Sándor azt tanácsolja, az Unió kéréseire vidékfejlesztés-támogatási ellenkérésekkel kell válaszolni.
Ha földről van szó,
a holland példára hivatkozva Font szerint annak ellenére, hogy rövidtávon a bevétel csökkenéssel jár, azt javasolja, hogy védeni kell a földet attól, hogy külföldi kézbe kerüljön, és metaforikus magaslatokba emelkedett: a termőföld maga a haza, mondta.
A romániai helyzet nem habostorta
Cristian Boureanu, liberális párti közgazdász elismételte a jól ismert adatokat és arról beszélt mi lenne a teendő, minthogy a realizációkról nem eshetett szó. Európában Románia a nyolcadik legnagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező ország, a lakosság 44%-a falun él, itt állítódik elő a belső nemzeti össztermék 14 %-a. Magyarországon a mezőgazdaság mindössze 3,8%-ot termel, de az európai országokban Görögország és Portugália kivételével ez az arány szintén 10% alatt van. A romániai arány nagyságrendjét nem az agrárium fejlettsége, hanem az ipar- és szolgáltató szektor fejletlensége magyarázza.
Boureanu elmondta, hogy az elmúlt két évben Románia nem tudta felhasználni a 155 millió dolláros SAPARD támogatást, kezdetleges fázisban van a privatizáció és még nincs törvényi garancia a tulajdon védelmére sem. Boureanu nehezményezte azt a tendenciát, ami a 100 ha körüli termőterületek létrehozását támogatja, és kiemelte, hogy Görögországban 4 ha, Angliában 70 ha körül területeket művelnek hatékonyan.
Nincs székelyföldi vidékfejlesztési stratégia,
emelte ki Ráduly Róbert Hargita megyei RMDSZ képviselő. Ezen a területen még mi magunk, az RMDSZ sem tudunk zöld ágra vergődni -- mondta. Ráduly arról beszélt, hogy az erdőgazdálkodás legnagyobb akadálya a tulajdonkérdés tisztázatlansága, amihez, mint kiemelte, részben hozzájárultak az RMDSZ polgármesterei is. "Sajnos az elmúlt 11 évben az RMDSZ polgármesterei semmivel sem tettek többet a magánosításért, mint máshol, sőt, vannak esetek, ahol az átlagosnál kevesebbet tettek" -- mondta Ráduly.
A képviselő -- minthogy például a borvízforrások miatt a régiót kiemelten érinti --, nehezményezte, hogy az altalajkincsek tulajdonviszonyával kapcsolatosan várhatóan az új alkotmány semmi változást nem hoz: a helyi közösségek még mindig nem lesznek részesei az altalajkincsnek, amelyeknek egyedüli tulajdonosa az állam, vagyis az új kiaknázási lehetőségek iránt többnyire közömbös bukaresti adminisztráció.
A képviselő arról számolt be, hogy a nemrég indult Hargita megyei kistérségi társulások változó eredménnyel működnek. Arról, hogy hogyan kellene a munkát stratégiailag megszervezni sem romániai, sem székelyföldi fejlemény nincs. Előadását Ráduly egy melankolikus, bérceket remegtető gondolattal zárta: "nem vagyok nagyon optimista a vidékfejlesztés tekintetében, mert nem lesz könnyű a tradicionalista Székelyföldön a mentalitást megváltoztatni."