2020. március 29. vasárnapAuguszta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kóbor kutyák: az ivartalanítás a hatékony és humánus megoldás

B. D. T. B. D. T. 2009. június 28. 05:56, utolsó frissítés: 2009. június 29. 12:34

Több megye szakemberei vettek részt a gyergyói Füles Egyesület állatvédelmi konferenciáján; állatvédő rendőrséget, önkormányzati együttműködést szorgalmaztak.



Nem volt nagyszámú érdeklődő a gyergyószentmiklósi Füles Egyesület Az ember legjobb barátja című pénteki konferenciáján, ám az a 25-30 résztvevő, aki végigülte az előadásokat és a vitafórumot, azzal a benyomással térhetett haza: nincs egyedül. És nem igaz, hogy az állatvédők csupán elszállt idealisták, és a lehetetlent kérik számon a társadalmon: vannak módszerek, szervezetek, amelyek működnek, és hatékony eredményeket mutatnak fel.

Mindenképpen pozitívum, hogy a konferencián a helyi és megyei önkormányzat is képviseltette magát, mintegy ezzel is jelezve, hogy fontosnak tartják az állatvédők által körbejárt problémát. A rendezvény legelején megjelent Borboly Csaba megyei tanácselnök, a konferencia első blokkján Hajdu Gábor megyei tanácsos is részt vett, a moderátor szerepet pedig végig Suciu Gábor ügyvéd, városi tanácsos látta el. Mezei János polgármester is ott volt a rendezvény elején, ám hamarosan távozott.

Romániában 20 éve próbálkoznak a „végső megoldással”: a kóbor kutyák kiirtásával. Ez a módszer nemcsak hogy teljesen ellentmond a jóérzésnek, de bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem hatékony – emelte ki több meghívott előadó is a Hargita Megyei Tanács által támogatott konferencián.









Lázár Károly, a nagyváradi SOS Dogs szervezet munkatársa az olcsóbb és hatékonyabb megoldás, az ivartalanítás előnyeit egy rövid és egyszerű számítással érzékeltette. Azt empirikus tapasztalatokból tudjuk, hogy


a kóbor kutyák megsemmisítésének ritmusa

– az eutanázia még mindig széles körben alkalmazott módszer Romániában, bár törvénytelen – nem éri utol a szaporodás ritmusát. Egy ivarérett szuka félévente párosodik; ha minimálisan négy kölyökkel számolunk egy-egy szülésnél, két év alatt egy párnak 54 utódja születik.

A romániai hatóságok semmit nem értek el azzal, hogy többmillió eurót költöttek milliónyi kutya kiirtására: hiszen mégis tele vannak az utcák. Az olcsóbb megoldás, az ivartalanítás a tüzelési időszak idején verbuválódó falkák problémáját is megoldja. Az eutanázia voltaképpen felszíni takarítás, hiszen ha a hatóságok ki is irtják a kóbor kutyákat egy településen, hat hónap múlva ismét szembesülnek a problémával: a házakból, udvarokból elcsapott kutyákkal telik meg ismét az utca.

Az ivartalanítás kutyánként 17 euróba kerül, és egyszer kell elvégezni, ezzel szemben az eutanáziára szánt összeg kidobott pénz. Ha az elmúlt húsz évben mindezt ivartalanításra szánták volna, közel ugyanott állnánk, mint Nyugaton – érvelt Lázár Károly. Külföldön a kutyák 90 százaléka ivartalanítva van, és nyilvántartásba kerül.

Szerinte a megoldás az, hogy az önkormányzatok keressék az együttműködést és a kommunikációt az állatvédőkkel – hiszen ha a sintéreket küldik ki megoldani a kóbor kutya-problémát, tartós eredményt nem érhetnek el. Az állatvédők segíthetnek befogni és ivartalanítani az állatokat.


Egy menhely gyorsan feltelik,

ott az olyan állatoknak kell helyet biztosítani, akik agresszívek, ám a legtöbb, már ivartalanított kutyát vissza kell engedni arra a helyre, ahol befogták, a helyére, egy tömbház vagy negyed környékén, ahol egyesek etetik, ahol megtalálta a helyét – érvelt Lázár.

A hatóságok azzal is szoktak érvelni, hogy közegészségügyi problémát okoznak a kóbor kutyák, ezért kell őket kiirtani. Ám az ivartalanított kutya egyúttal veszettség elleni oltást is kap, úgy kerül vissza az utcára – mutatott rá.

Javaslata az önkormányzatok felé: a menhelyre fordítandó pénzt az önkormányzatok fordítsák ivartalanításra és a kutyák visszaengedésére. „Mi sem akarjuk, hogy a kutyák az utcán legyenek – de inkább hagyják, kedves önkormányzat, hogy ezt humánusan és hatékonyan oldjuk meg” – tette hozzá.

A Romániai Állatvédelmi és –Ellenőrzési Föderáció (FRPCA) képviselője, Radu Ţărmure előrebocsátotta, a romániai, állatok védelmével kapcsolatos törvénykezés sem a legideálisabb: két külön törvény van, amelyek ellentmondásosak, értelmezhetőek. De nagy probléma, hogy a helyi önkormányzatok nem tartják be azokat az előírásokat sem, amelyek pedig egyértelműek:


nem létesítenek menhelyeket, pedig kötelességük lenne.

Az önkormányzatoknak nincs joguk befogni a kutyákat, nincs joguk szeméttelepen vagy máshol kis ketrecekben tartani, és nincs joguk megölni őket – szögezte le. Az egészséges állatok eutanáziája pedig bűncselekmény, és börtönnel vagy pénzbüntetéssel büntethető. Mégis, tucatnyi igazgató, állatorvos, polgármester van, aki elrendeli, szemet huny fölötte, részt vesz benne vagy elköveti ezt a bűncselekményt. Nyugati országban azonnal börtönbe kerülnének, ám itt Romániában mindenki a századok óta tartó „átmeneti állapotra” hivatkozva huny szemet efölött, a régi mentalitásról nem akarnak lemondani, megváltozni.

Többezer állatvédő van, akik a maguk erejéből néhány állatot gondoznak – a nemes célok, a vágy, hogy otthont adjanak az állatoknak, csak tiszteletet érdemel – mondta a kolozsvári állatvédő, aki egyébként maga is több száz kutyát és macskákat gondoz saját költségén egy telepen. Ám akik befogadnak, megmentenek egy állatot, azoknak nincs hatalmuk, hogy megbüntessék vagy figyelmeztessék azt, aki a problémát okozza: aki kiteszi, kínozza, elüldözi őket.

Sajnos, a gazdával rendelkező állatoknak is rengeteg szenvedést kell eltűrniük, nagy részük egész életét láncra verve éli le, nem kapnak élelmet, tiszta vizet, szeretetet, gondoskodást, kihasználják őket. A rendőrség és a megyei állategészségügyi hatóságok hatáskörébe tartozna a felelősök megbüntetése, ám tehetetlenek.


Ezért van szükség állatvédő rendőrségre,

hogy amíg a társadalom mentalitása gyökeresen meg nem változik, legyen egy intézmény, amely nem az utolsó helyen, hanem prioritásként foglalkozik ezzel a problémával – érvelt Ţărmure. Addig a közintézmények is az adófizetők pénzén szervezett bűnözésben vesznek részt az állatok ellen – szögezte le.

A gyergyóiak, de más szervezetek sem tudják megoldani a problémát addig, amíg nincs egy ilyen intézmény. Végleges és általános megoldás mindaddig nem lehetséges, és a szervezetek a szélmalomharcban felőrlik az erejüket. „Higgyék el, több év tapasztalata alapján mondom: állatvédelmi rendőrség nélkül semmi jelentős változást nem tudunk elérni” – mondta a kolozsvári szakember. Addig a hatóságok rabszolgának és gondozónak nézik az állatvédőket, akik az általuk elhanyagolt probléma megoldásán próbálnak hasztalan fáradozni. Az állatvédelmi rendőrség felállításával párhuzamosan pedig a gyermeken kell kezdeni a civil társadalom nevelését, mert az ő mentalitásukat alakítva formálhatjuk a szüleikét – zárta előadását Ţărmure.

A mentalitásváltás része az is, hogy minden kutyatartó személy – kivéve azokat, akik valamely kutyatenyésztő egyesület tagjai – hajlandó legyen ivartalanítani kedvencét. Hiszen


ha csupán az utcán élő kutyákat ivartalanítjuk,

egy idő után újra tele lesz kóbor kutyákkal a település. Sokan kegyetlenségnek tartják az ivartalanítást, pedig sokkal kegyetlenebb megoldás, ha a megszülető, nem kívánt kiskutyákat megölik vagy kiteszik az utcára – szögezte le Lázár.

Lázár Károly a hatóságok, állatvédők, önkormányzatok együttműködésének fontosságát hangsúlyozta: házalni kell, meggyőzni a kutyatulajdonosokat, hogy ivartalanítsák kutyájukat. Ennek költsége a hatóságokat kell terhelje – az előnyökről (olcsóság, hatékonyság) előbb természetesen meg kell győzni minden egyes önkormányzatot. Helyi tanácsi határozattal kötelezni is lehet a gazdákat erre, illetve ha valaki semmiképp sem egyezik bele az ivartalanításba, akkor fizessen adót, és jelentse be a kölykezéseket. A kutyák regisztrálása azért nagyon fontos, hogy vissza lehessen követni a felelősöket, akik megunva az állatot, kiteszik az utcára.

Pál Árpád Hargita megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő a jelenlévőknek megígérte, hogy ősztől lobbizni fog az állatvédő rendőrség létrehozása érdekében, addig is azt javasolta, hogy a közösségi rendőrséggel kell együttműködni az észlelt törvénytelenségek ügyében. A szervezetek képviselői elékpzelhetőnek tartanak egy vegyes csapatot, amely az állatvédelmi törvények betartását ellenőrzi, ám megkerülhetetlennek nevezték az állatvédő rendőrség létrehozását. Megjegyezték, a létező hatóságok számára a törvények betartásának ellenőrzése rendszerint néhány kutyát sétáltató öregasszony megbüntetésében merül ki, állatkínzásos eseteket ritkábban vizsgálnak ki.

Ţărmure megjegyezte, magukat európainak nevező nagyvárosokban - mint amilyen Kolozsvár - sincs megoldva a kérdés. A hatóságoknak azt kell megérteniük, hogy a menhely nem életfogytiglanra szóló megoldás. Az ivartalanítás és elengedés sem a tökéletes megoldás, de egyelőre nem találtak ki jobbat sehol – érvelt. A résztvevők hangsúlyozták, az önkormányzat azzal, hogy területet ajánl fel menhely céljából, még messze áll kötelezettsége teljesítésétől –


szerepzavarok vannak,

nem az állatvédő szervezeteknek kötelessége megoldani ezt a problémát, hanem a helyi hatóságoknak.

A résztvevők az előadások után – partner hiányában, hiszen Mezei János polgármester már nem volt jelen – egymás között tárgyalták meg a gyergyói helyzetet. Mint arról a Transindex is beszámolt, áprilisban 94 kutyát fogtak be a brassói állatgazdálkodási vállalat munkatársai Gyergyószentmiklóson, és három papucs Daciában szállították őket Brassóba – mint ahogy az egyik jelen lévő szemtanú megjegyezte, ez gyakorlatilag azt jelenti, 3-4 „rétegben”, egymás hegyén-hátán gyúródtak az állatok, valószínűleg többen már az utat sem élték túl. Brassóban eutanázia várt rájuk, ám a Füles Egyesület 40 kutyát elhozott onnan, és Csíkszeredába, az Orendi Éva vezette menhelyre vitték őket.

A gyergyói helyzet megvitatása során kisebb szóváltás is kialakult a Füles Egyesület és egy másik, még be nem jegyzett szervezet képviselője között, utóbbinak ugyanis területet ígért menhely létesítése céljából a városvezetés. Korábban a Füles is kapott hasonló ígéretet, ám ezzel is maradt. A jelenlévők egyöntetűen azt tanácsolták a gyergyói állatvédőknek,


rendezzék soraikat, és fogjanak össze,

együtt könnyebben érvényesítik az érdekeiket, és két szervezetet bejegyezni egy 18-20 ezres lakosú városban nincs értelme.

Jánosi Alíz, a Füles Egyesület titkára a konferencia tanulságait levonva megállapította, itt Gyergyóban inkább a strerilizálás és elengedés stratégia működne jelen körülmények között, ezzel párhuzamosan pedig „rendet kell tenni a fejekben”, iskolákban, osztályfőnöki órákon kezdeni a lakosság felvilágosítását. Suciu Gábor megígérte, közvetíti tanácsos társainak és a polgármesternek az elhangzottakat, és igyekszik meggyőzni őket erről a megoldásról.

Gergely Éva, a Füles Egyesület elnöke a Transindexnek elmondta, az elején, amikor a szervezetet létrehozták, tudták ugyan, hogy menhelyet saját erejükből képtelenek létrehozni, ám bíztak abban, hogy az önkormányzattal együttműködve sikerül elindítani valamit. Kiderült, hogy belátható időn belül erre kevés az esély, és azzal, hogy 11 kutyát nevelnek, nem oldják meg a többi problémáját. Addig is a sterilizálási programot el lehet kezdeni, bár továbbra is szükség van egy olyan helyre, ahol az agresszív kutyákat el lehet helyezni, illetve ahol a sterilizálási periódus alatt tartják az állatokat.

Az SOS Dogs román nyelvű iskolai információs anyagát is megkapják, azt lefordítva el lehet kezdeni a gyerekekkel a munkát. Az már eredmény, ha az osztályfőnök a gyerekkel, a gyerek a szülővel állatvédelemről beszélget, félévente legalább egyszer, vélte az elnök.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS