2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kié a Mikó: a református egyházé vagy a háromszéki székelyeké?

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2009. június 29. 10:29, utolsó frissítés: 13:11

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatták a református egyháznak. A restitúció törvényességét a DNA vizsgálja. #b#[kommentekkel]#/b#



A volt felekezeti iskolák visszaállítása, az iskolaépületek egyházi tulajdonba kerülése Erdély-szerte konfliktusos helyzetek egész sorát generálta az állami középiskolák és a tulajdonosi jogaikat érvényesítő egyházak között. A Mikó esetében azonban még bonyolultabbnak tűnik a visszaszolgáltatást magát vagy annak következményeit ellenző, illetve támogató felek érdekkonfliktusainak hálózata.


Visszakapták vagy rátették a kezüket?

Az Erdélyi Református Egyházkerület álláspontja az, hogy 2000-ben visszakapták a Mikót. Ezután nekiláttak, hogy az egykori kollégium vagyonát képező ingatlanokat feltérképezzék, majd újabb igénylést nyújtsanak be. Többek közt a Mikó egykori tanári lakásait kérték vissza, ám a Konsza Samu utcai ingatlan egy-egy lakását 1997-ben megvásároló Benedek és Fehér család ragaszkodott tulajdonához. Az egyház pert indított ellenük, arra hivatkozva, hogy bár tudták, hogy az egyház vissza fogja igényelni ezeket a lakásokat, mégis bagó pénzért megvásárolták.


Benedek Levente nyugalmazott közgazdász ekkor kezdett búvárkodni az állami levéltárban. 658 dokumentumról van jelenleg fénymásolata tucatnyi dossziéban, a disszertációnyi anyag – amelyet előtte nagyon kevesen kutattak – szerinte azt bizonyítja: a Mikó kollégium soha nem volt a református egyház tulajdona (ebből következően tehát a Mikó tanári lakásaihoz semmi jogcíme nincs a református egyháznak).

A Mikó önálló intézmény mivoltát, illetve állami, városi finanszírozással, mecénási adományokból történt építését és fenntartását bizonyító iratokkal a kezében a Benedek család egyezkedni próbált az egyházzal. Mikor Pap Géza püspöknek felajánlották, hagyja a házukat, s ők sem bolygatják a Mikó visszaszolgáltatását, a végső érve az volt: magyar ember ilyent nem tehet, mármint hogy feljelentse őket.

A református vezetők egyéni érdekből tett zsarolási kísérletként értelmezték a gesztust, és a közösségi érdekre hivatkoztak a Mikó restitúciója ügyében. A romániai magyar kisebbség örök félelme, hogy ami nincs egy magyar jellegű intézmény kezében, hanem állami tulajdonban van/marad, az nincs biztonságban – a reformátusok álláspontja szerint egy esetleges visszaállamosítás ilyen szempontból katasztrofális lehet.

Ennél profánabb érdekeket sejt a háttérben a beperelt család. Hatalmas ingatlanvagyona volt a Mikónak, ezért van nagy tétje annak, hogy a református egyház tulajdonosként lépjen fel – vélik Benedekék. Ők a saját törvényesen vásárolt tulajdonunk védelmében indították el a visszaszolgáltatás megkérdőjelezését – szögezik le.

Mikor közbevetem, hogy a volt tanári lakást áron alul vásárolták, visszakérdeznek, a családom mennyiért vette meg a blokklakást 1989 után, majd azt hangoztatják: az ő lakásuk is ugyanúgy állami alapokból, közpénzből épült, száz éve építette a város, és ők is ugyanúgy, a 65-ös törvény alapján vásárolták meg. Nem a 112. törvény alapján, az ugyanis az államosított lakásokra vonatkozik, ez pedig soha nem volt államosított lakás – állítják. A református egyházon belül is vannak, akik elismerik a család igazát – mondják.

Miután nem sikerült megegyezni, Benedekék feljelentették 2007-ben a Korrupcióellenes Ügyészségen a Mikót a református egyháznak "visszaadó" restitúciós bizottság tagjait (Marosán Tamás egyházi jogászt, Markó Attila államtitkárt, Silviu Clim belügyi jogászt), a református vezetőket (Bustya János lelkész-tanárt és Kató Béla püspökhelyettest), valamint Luffy Etelka telekkönyvvezetőt. A DNA azt vizsgálja, törvényesen adták-e vissza a Mikót a református egyháznak. Benedekék szerint a restitúciós döntést egy hamisított telekkönyvi kivonat alapján hozták. A kivizsgálás azóta is zajlik.


"Hozunk száz tanút"

Bustya János lelkész-tanár, a Református Kollégium (azaz Református Teológiai Líceum) volt igazgatója kérdésünkre közölte, május közepén a legutóbbi DNA-kihallgatáson neki azt mondták, az okirathamisítás nem bizonyított. Őt egyébként nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki. A vizsgálat azonban még nem zárult le, a DNA-s kivizsgálás a restitúciós bizottság akkori tagjai ellen zajlik, amiért nem jártak el elég körültekintően a Mikó visszaszolgáltatása ügyében – mondta Bustya.

A restitúciós törvények egyébként szerinte azt írják elő, bármely irat, amely közvetlenül vagy közvetve bizonyítja a tulajdonjogot, benyújtandó, ám nem határozza meg, milyen iratokról kell szó legyen, ugyanakkor a bizottság tagjainak saját belátásuk szerint kell eljárniuk. Neki a DNA-nál azt mondták, ha például leégett volna az egész irattár, akkor tanúkkal is lehetne bizonyítani, hogy a kollégium a református egyházé volt – mondta a lelkész a korrupcióellenes ügyészségen hallottakra hivatkozva.

“Hozunk száz tanút, akik élnek még, és meg tudnak esküdni, hogy az az egyházé volt, tehát ennyire egyszerű. Csak nehéz olyan mentalitással vitatkozni, amit a DNA-s kihallgatótiszt tanúsított: azt állította, az is bizonyítja, hogy nem volt egyházi iskola, hogy nem papokat képeztek itt. Tehát ebből is látszik, hogy az egész felekezeti iskolarendszerről fogalma sincs” – magyarázza Bustya.

Benedek Levente szerint okirathamisítás történt: 166-os nincs is, hanem 1066;
<br />
„biserica reformata secuiesc” nem is létezik – a dokumentum,
<br />
amit az egyház benyújtott a resitiúciós bizottsághoz, 
<br />
az egy 1990-ben kiadott, 2002-ben felhasznált telekkönyvi kivonat, 
<br />
amely csak 30 napig lett volna érvényes. A rendőrség megállapította: 
<br />
utólag tették vissza az írógépbe, és gépelték rá az egyház nevét 
<br />
– állítja Benedek LeventeBenedek Levente szerint okirathamisítás történt: 166-os nincs is, hanem 1066;
„biserica reformata secuiesc” nem is létezik – a dokumentum,
amit az egyház benyújtott a resitiúciós bizottsághoz,
az egy 1990-ben kiadott, 2002-ben felhasznált telekkönyvi kivonat,
amely csak 30 napig lett volna érvényes. A rendőrség megállapította:
utólag tették vissza az írógépbe, és gépelték rá az egyház nevét
– állítja Benedek Levente


>> Nagyobb felbontásért kattints ide!

Az állam kérdőívek kiküldésével próbálta felmérni az iskolák ingatlanvagyonát
<br />
1948-ban. A kollégium vezetősége ekkor, abban reménykedve, hogy így elkerülik
<br />
az államosítást, egyházkerületi tulajdonként tünteti fel az iskolát.
<br />
A Mikót ekkor nem is államosítjákAz állam kérdőívek kiküldésével próbálta felmérni az iskolák ingatlanvagyonát
1948-ban. A kollégium vezetősége ekkor, abban reménykedve, hogy így elkerülik
az államosítást, egyházkerületi tulajdonként tünteti fel az iskolát.
A Mikót ekkor nem is államosítják




Benedek Levente szerint a Mikó épülete nem 1948-ban, hanem valójában csak 1971-ben kerül a román állam tulajdonába, akkor is azért, mert az akkori igazgató ezt kérte a városi tanácstól– az iskola ugyanis nem tudta már önmagát fenntartani, hiszen az összes vagyonát elvették. A román állam pedig törvény szerint nem adhatott beruházási költségvetést olyan ingatlanokra, ami nem az övé volt. 1977-re a földrengéskor a Mikó annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. Benedek Levente akkor megyei közgazdálkodási hivatalnokként járta ki, hogy Bukarest pénzt adjon a felújítására.

A Mikó kollégium ezért akkor sem lenne visszaadható, ha valóban a református egyház tulajdona lett volna – állítja Benedek Levente. A 10. törvény ugyanis kimondja, ha az állam az alapeszköz jelenlegi értékének kétharmadát beruházta az államosítási időszak alatt, akkor az eredeti tulajdonost az ingatlan nem illeti meg. A Mikó restitúciója a nemzeti kisebbségek vagyoni helyzetének visszaállítását célzó 83-as kormányrendelet alapján történt. Ám az egyházak vagyonát a 94-es rendezte – érvel tovább Benedek Levente. Octav Cozmanca akkori közigazgatási miniszter is átiratban figyelmeztette a restitúciós bizottságot, hogy nem a 83-as kormányhatározat alapján kell eljárni, hanem a 10. törvény alapján – ez azt jelenti, nem a bizottság hatásköre volt meghozni ezt a döntést.




A restitúciós bizottság döntése: az Erdélyi Református Egyházkerületnek
<br />
adják vissza
<br />
a 2000/1334. számú kormányhatározat mellékletének 31. pontjában szereplő ingatlant,
<br />
azaz a Mikó kollégium épületétA restitúciós bizottság döntése: az Erdélyi Református Egyházkerületnek
adják vissza
a 2000/1334. számú kormányhatározat mellékletének 31. pontjában szereplő ingatlant,
azaz a Mikó kollégium épületét


A 2000/1334. számú kormányhatározat melléklete.
<br />
Az 1. líceum épületénél a Mikó Kollégiumot jelölik meg tulajdonoskéntA 2000/1334. számú kormányhatározat melléklete.
Az 1. líceum épületénél a Mikó Kollégiumot jelölik meg tulajdonosként


Benedekék egy magyar és egy holland nyelvre lefordított dossziét juttattak el Brüsszelbe, az Európai Parlament jogi bizottságába. Júliusban jelentés készül Románia igazságszolgáltatásáról, és abba be fog kerülni a Mikó-ügy is. A DNA-s kivizsgálás Benedek Levente szerint a végéhez közeledik, ezután indulhat a bűnvádi per, amelyet csoport vagy személyek ellen indít az ügyészség attól függően, milyen bizonyítékok vannak ellenük és mellettük.


A Mikó kollégium tulajdonviszonyai: történelmi vita

Bustya János szerint az elmúlt hatvan évben nem változott a Mikó épületeinek tulajdonviszonya. Ugyanaz a telekkönyv van 1900 óta, és ebben a telekkönyvben egy dolog áll: ez az épület az ev. ref. Székely Mikó kollégium tulajdona – szögezi le. “Nem tudom, más intézmény hordozta-e ezt a megkülönböztető nevet, hogy Ev. Ref., azaz evangéliumi reformált, mint a református egyház. Innentől kezdődően már csak az a kérdés, hogy az ev. ref. Székely Mikó kollégium milyen jogviszonyban volt az Erdélyi Református Egyházkerülettel. Erre nézve rengeteg dokumentum van, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, az intézmény szőröstől-bőröstől – a régiek úgy fogalmaznak: mindenestül – az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozik. Pont” – szögezi le a lelkész.


A Mikó 150 éves évfordulójára kiadott brosúra 
<br />
jogtörténeti szemelvényei
<br />
mindenestől az egyház testéhez tartoznak"" title="A Mikó 150 éves évfordulójára kiadott brosúra
jogtörténeti szemelvényei
"A reformált egyház alsó és felső iskolái (...)
mindenestől az egyház testéhez tartoznak"" >A Mikó 150 éves évfordulójára kiadott brosúra
jogtörténeti szemelvényei
"A reformált egyház alsó és felső iskolái (...)
mindenestől az egyház testéhez tartoznak"


Kollégiumi értesítő, 1930" title=""A kollégium (...) mindenestől az erdélyi ref. egyházkerület testéhez tartozik"
Kollégiumi értesítő, 1930" >"A kollégium (...) mindenestől az erdélyi ref. egyházkerület testéhez tartozik"
Kollégiumi értesítő, 1930


Bustya szerint hasonló lenne a helyzet, ha a sepsiszentkirályi parókia és a templom tulajdonviszonyait firtatnánk: azt is a közösség építette, mégis az egyházé.

“Amikor egy közösség felépített valamit, azt jogilag valakinek a tulajdonába adta. Ez történt a Mikó esetében is. Ami érthetetlen egyeseknek, az az, hogy az egyház nem a civil jognak alávetett intézmény, belső rendelkezései, belső hierarchiája van, és némiképpen specifikusan működik. Nem lehet azt mondani, hogy a sepsiszentkirályi egyházközség jogilag különálló jogi személy – civil jog szerint ez igaz, de egyházjog szerint nem így működik. Tehát az egykori református kollégiumnak ugyanaz a státusza volt jogi szempontból, mint amilyen jelen pillanatban akármelyik egyházközségnek van” – mondta a Sepsiszentkirályon szolgáló lelkész.

1928-as működési engedély: 1928-as működési engedély: "ez az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona"


Amikor ezek az intézmények beindultak, működtek, megszűntek, mindig voltak hatályos törvények, amelyek szabályozták a vagyonjogi kérdést. Az, hogy jelen pillanatban perek folynak, az egyetlen dolgot szolgál: annak a két családnak az érdekét, akik a Mikóhoz tartozó egykori tanári lakásokat megvették – véli a lelkész. Nekik az az érdekük, hogy valamilyen úton-módon bebizonyítsák, a Mikó nem volt az egyházé, hanem valamiféle állami struktúrába illeszkedett – ha ezt be tudják bizonyítani, akkor legálisan vették meg mint állami alapból épült lakásokat – mondja.


Iskolatörténet: a kezdetek

Az első világháború előtti intézményes berendezkedés és jogrend nem ennyire egyszerű, ahogyan Bustya úr ertelmezi – véli Benedek Levente nyugalmazott közgazdász. A jogviszony felügyeleti, a ,,mindenestül” kizárólag a szellemiséget jelenti, semmi esetre sem a tulajdonjogot. Ezért nem képes az egyház egyetlen tulajdonjogot bizonyító iratot felmutatni, csupán a kijelentések szintjén érvel. A DNA-nak tett feljelentésem alapja: mindez a rengeteg dokumentum – mutatja a dossziékba rendezett, négy és fél hónap alatt az állami levéltárból, a közigazgatási minisztériumtól, illetve a prefektúrától összegyűjtött anyagot Benedek Levente. Bele is vág a történelemleckébe.

Benedek Levente a dossziégyűjteménnyelBenedek Levente a dossziégyűjteménnyel



1855-ben indult el egy iskolaépítési kezdeményezés Sepsiszentgyörgyön. A kommunitas, a Rikán inneni református közösség, amelyben négy esperesség volt annak idején, összefogott, hogy Háromszéken iskolát hozzanak létre. Persze korábban is voltak iskolák: a határőriskolák (itt Háromszéken Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, illetve Bardoc-székről Rákoson). Ezek nem tartoztak egyházi fennhatóság alá, míg a többi tanintézményt 1858-ban császári-királyi döntéssel az illető térségben domináns egyház hatáskörébe rendelték, függetlenül a tulajdonjogtól.

Így került főhatósági pozícióba az erdélyi református püspökség a majdani szentgyörgyi református kollégium esetében is. Nem tulajdonos – főhatóság, a kettő két külön dolog, és ezt mosták össze – véli Benedek Levente. 1859-ben megindul az oktatás az akkor még népiskolának nevezett Vártemplom melletti valamikori német iskolában, valamint szomszédos magánházaknál bérelt termekben. A református egyház kérte a felszámolt határőrezredek vagyonát, az épületeket, a ruházati, lóvásárlási pénzalapot, s az eladott ingatlanok árát. Ezt a belügyminiszter megtagadta, mert Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön szakiskolákat akartak létrehozni. Ezeket a pénzalapokat felosztották szakaszokra, és az egykori határőr-szakaszok tagjaiból vagy azok leszármazottaiból álló bizottságok dönthettek miniszteri küldött jelenlétében a pénz sorsáról.


1870: az egyház lemond az iskolatartásról

Ekkor dönt úgy a sepsiszentgyörgyi esperesség, hogy lemond iskolatartási jogáról, mert nincs anyagi alapja. 1870. szeptember 11-én küld a városi tanácsnak erről egy levelet, és kéri, a város vegye át az iskolagondot.

Az egyház lemond iskolatartási jogárólAz egyház lemond iskolatartási jogáról


Az egyház lemond iskolatartási jogáról 2.Az egyház lemond iskolatartási jogáról 2.


Így kerülhet 1870. október 9-én a városi képviselőtestület programjára az első költségvetés jóváhagyása 1910 forint értékben. A város megvásárolja az Ehédi és Béldi házakat a központban, és leköltözteti az iskolát a Vártemplom mellől. A mezőgazdasági iskola, amelynek abban az évben fölösleges tantermei voltak, fölajánlja a városnak, ad arra a tanévre két termet, amelyet bérmentesen használhatnak.

Az iskolaépítésre 2579 személy ajánlott föl adományt, adott írást – scriptát -, ám pénz csak részben gyűlt össze. Benedek Levente még az 1888-as költségvetés mellett is talált olyan kimutatást, hogy 94 személy addig nem tette le a vállalt pénzadományt. Volt 380 személy, aki építőanyagot ajánlott fel. A területet a város adta, a dokumentációt a Mikó mai épülete park felőli szárnyának gróf Mikó Imre készítettette el saját költségén, és 1870 júliusában letették az alapkövet. Ez a Székely Mikó Kollégium alapításának éve.

Szeptemberben már pénz hiányában megállnak a munkálatok. Mikó Imre megint a zsebébe nyúl, és ad két összegben 5000 forintot, a város pedig felvesz 24 ezer forint kölcsönt, hogy lehessen folytatni az építkezést. 1877-ben fejezik be a park felőli épületrész építését. Közben az Ehédi és Béldi házban oktatás folyik. Elindul egy akció, hogy meggyőzzék gróf Csáky Albin tanügyminisztert, engedélyezze nyolc gimnáziumra emelni az oktatást.


1887. szeptember 2-án gyűlésezik az ev. ref. Székely Mikó Kollégium elöljárósága,
<br />
a jegyzőköny alatt ott vannak a vallási és közoktatási miniszterrel kötött
<br />
szerződés feltételei a gimnáziummá váláshoz1887. szeptember 2-án gyűlésezik az ev. ref. Székely Mikó Kollégium elöljárósága,
a jegyzőköny alatt ott vannak a vallási és közoktatási miniszterrel kötött
szerződés feltételei a gimnáziummá váláshoz


>> Teljes felbontásért kattints ide!

8. pont: a kollégium meglévő és ezután szerzett vagyona a kollégiumé,
<br />
8. pont: a kollégium meglévő és ezután szerzett vagyona a kollégiumé,
"továbbra is tulajdona marad"


Mikó-tanodából kollégium

1876 márciusában hagyatékoz gróf Mikó Imre 60 ezer forintot, amelynek a kezelését a református püspökség igazgatótanácsára bízza. A tulajdonosa az adománynak a sepsiszentgyörgyi tanoda. Ezután döntenek úgy, hogy az iskola felveszi a Mikó nevet.


Gróf Mikó Imre végrendelete. A sepsiszentgyörgyi ev. ref. Középtanodának,
<br />
Gróf Mikó Imre végrendelete. A sepsiszentgyörgyi ev. ref. Középtanodának,
"annak elidegeníthetetlen tulajdonának" hagyja vagyona egy részét


Nagyobb felbontás >>

1889-ig, amíg jóvá nem hagyják a nyolc gimnáziumot, Mikó Tanoda a neve, akkor veheti fel a kollégium címet. Nincs is benne a névben, hogy református – ez csak a szellemisége volt – hangsúlyozza Benedek Levente. Zsidó, katolikus, ortodox személyek is voltak az adományozók között. Nem a református egyház építette vagy építtette tehát, hanem a háromszéki székelység, még akkor is, ha a város vett fel hitelt – azt ugyanis a polgárok adójából kellett törleszteni – hívja fel a figyelmet.

1889-ben Csáky Albin jóváhagyja a gimnáziumot, ám kiköti, hogy a város mint kegyúr építsen egy új épületszárnyat, amely megfelel a kor követelményeinek. Ettől a tanévtől a kollégium szubvenciót kap a tanügyminisztériumtól, egészen 1918-ig. „Erről fennmaradt egy szerződés, amelyet az egyetemes református konvent ír alá – ez a református püspökség fölött álló főhatóság –, és ebben az szerepel, hogy a kollégium vagyona továbbra is oszthatatlan és saját tulajdona marad a kollégiumnak! Senkinek elidegenítési joga nincs!” – hangsúlyozza Benedek.

Amikor a város eldönti, hogy hozzájárul az építéshez, szintén kötnek szerződést a tanügyminisztériummal. 1890-ben a város azt a határozatot hozza: „a Mikó kollégium (itt sincs sehol, hogy református) udvarán lévő, jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum helyiségéül szolgáló épületnek a középiskola céljai szerint való átalakítását magára vállalhatja Sepsiszentgyörgy város közönsége, de aggodalmai vannak (...)”. Amiatt, hogy ha átalakítják, egy „toldott-foldott épület” pár év múlva is korszerűnek számít-e – mutatja a dokumentumokat Benedek Levente. Ezért a kollégium területén lévő épületek lebontását javasolják, ahová a déli szárny épülhet. A képviselőtestület felkéri a református püspököt, az esperesek szólítsák híveiket adakozásra.


Református jellegű, nem tulajdonú

A püspökség helyettesítette gyakorlatilag a tanügyi inspektorátust. Nem volt abban az időben tanfelügyelőség, az egyházak mint főhatóságok töltötték be a közvetítő szerepet az iskola és a tanügyminiszter között (például átküldik a tanügyminisztérium levelét az iskola vezetésének) – állítja kutatásai alapján Benedek. Az egyház csak adminisztrálta a Mikó kollégium vagyonának egy részét. Az iskola jellege természetesen református volt, a probléma ott kezdődött, hogy a jelleggel magyarázták a tulajdonjogot.

Hogy nem volt felhőtlen a főhatóságként, azaz tanfelügyelőségként fellépő református egyház 
<br />
és a kollégium viszonya, abból is látszik, hogy például az egyház kérte 
<br />
a Székely, majd a Mikó név elhagyását is az iskola nevéből. 
<br />
Ezt a kollégium vezetőtanácsa kategorikusan elutasítottaHogy nem volt felhőtlen a főhatóságként, azaz tanfelügyelőségként fellépő református egyház
és a kollégium viszonya, abból is látszik, hogy például az egyház kérte
a Székely, majd a Mikó név elhagyását is az iskola nevéből.
Ezt a kollégium vezetőtanácsa kategorikusan elutasította


Telekkönyv-összevonás; az ingatlanok tulajdonosa a
<br />
sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó KollégiumTelekkönyv-összevonás; az ingatlanok tulajdonosa a
sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó Kollégium


A templomok is közadakozásból épültek, de a református egyháznak. Ám a kollégium nem az egyház részére épült. A református egyházi tulajdonok ráadásul helyi egyházközségi tulajdonok, semmiképp sem a református püspökség tulajdonai – érvel.

Az is alátámasztja, hogy a Mikó nem volt a református egyházé, hogy elcseréltek egy valóban a tulajdonukba tartozó ingatlant egy másikra, ami a Mikóé volt. A csere, aminek az illető telekkönyvben nyoma is van, miért jött volna létre, ha ugyanaz a tulajdonos? Hogy saját magával cseréljen? – sorolja az ellentmondásokat az egyház verziójában Benedek.

Nem lehetne a történelmi jogvitának mindenki számára kielégítő módon úgy véget vetni, hogy egy független történészt kérni fel: kutasson a témában, és állapítsa meg, mi is volt a helyzet a Mikó kollégiummal? – kérdezm. Benedek Levente közölte, a vaskos dokumentumkötegeket bárkinek a rendelkezésére bocsátja, megnézhetik, ellenőrizhetik az állításait. A nyugalmazott közgazdász könyvet készül írni a Mikó történetéről.


Következmények: precedens lehet a Mikó

A restitúciós bizottság tagjai elleni kivizsgálásnak beláthatatlan következményei lehetnek az egész restitúciós folyamatra – vélte Bustya János. “Hiszen ha a Mikó-ügyben rájuk húzzák, hogy nem jártak el elég körültekintően, akkor más ingatlanok esetében is rájuk tudják húzni, hogy miért nem kértek még egy papírt teszem azt nagyanyám cipőméretéről. Ezzel alapjaiban támadják meg az egész restitúciós folyamatot” – vázolta a lehetséges következményeket.

Szerinte Pap Géza püspöknek igaza van abban, hogy a korrupcióellenes kivizsgálás egyvalamit jelent: a román állam nem képes szavatolni a saját törvényeit. “A visszaszolgáltatási határozat megjelenik a Hivatalos Közlönyben, jön a DNA, és azt mondja, az csak egy táblázat” – tette hozzá. Az államosítási határozatnak is volt egy melléklete, ahol név szerint, cím szerint felsorolták az épületeket, akkor arra is azt mondják, hogy az csak egy táblázat, nem jogi irat? – tette fel a kérdést.

A jogbiztonságot látjuk megtámadva – összegezte. 2000-ben születik meg a kormányhatározat, és kilenc év múlva piszkálni kezdik, hogy miért. Ezzel a lépéssel le lehet nullázni az egész restitúciót, és innentől fogva meg lehet gátolni a többit. “Szeretném látni azt a kormánytisztviselőt, aki ezek után még aláír egy restitúciós aktát. Senki nem fogja vállalni, ha abban a fenyegetettségben kell élnie, hogy holnap-holnapután amiatt, hogy törvényesen járt el, meghurcolják” – mondta.

“Amikor megkérdeztem a DNA-nál, hogy akkor mégis kinek kellene visszaadni, kié volt, ha nem az egyházé, olyan válasz érkezett, hogy a közösségé. Ez nem egy jogi fogalom! Polgármesteri hivatal, helyi tanács – ezek azok, de a közösség nem az, ezzel nem lehet operálni egyáltalán” – mondta. Szerinte két forgatókönyv lehetséges: a DNA megállapítja, hogy nem történt bűncselekmény, lezárja a nyomozást, és ennyiben marad. A másik forgatókönyv, hogy vádat emelnek, törvényszékre kerül az ügy, és ott hátha okosabbak, “többet tudnak történelemből, mint ezek az atyafiak”.

“A mocsok kis egyéni érdek, amely aztán lenulláz minden közösségi érdeket, ott érhető tetten, hogy a pereket Benedekék függeszttették fel arra való hivatkozással, hogy DNA-s kivizsgálás van. Tehát az az érdekük, hogy húzzuk-nyúzzuk, nem az, hogy Strasbourgig menjenek” – monta Bustya. Amíg a korrupcióellenes ügyészség ki nem vizsgál mindent, a perek állnak, tehát évekig húzódhat még az ügy, mert a DNA-t nem köti időkorlát. Bustya felfújt, aberrált dolognak nevezte az ügyet.

Benedek Levente szerint eredetileg a Mikó a sepsiszentgyörgyi önkormányzathoz került volna. A kilencvenes években hoztak egy olyan tanácsi határozatot, amely a református egyháznak adja át a kollégiumot. Mivel ezt a döntést a prefektúra megtámadta, és azt az utat, hogy az önkormányzat nevére kerüljön a kollégium, nem járták végig, kellett a kerülő úthoz és csaláshoz folyamodni. Ha akkor például a Mikó Alapítvány jogutódként átveszi, nem következett volna be mindez a hercehurca. Az iskolát ezután törvényesen oda lehetett volna ajándékozni a református egyháznak, véli a nyugalmazott közgazdász.

Elkerülhető lett volna tehát az államosítás, ám most már ezt az utat kell végigjárni. Az is megoldás lett volna, hogy létrehoznak egy olyan intézményt, amely a magyar kisebbség vagyonát kezeli. Hogy mi legyen most a Mikóval? Miután visszaállamosítják, azután visszaigényelheti a jogos tulajdonos – akik annak idején adományoztak, építettek, azok utódai, a háromszéki székelyek döntsenek a sorsáról – véli Benedek.


Iskolaegyesítési törekvések

A református egyház május 3-án a visszaállamosítás és a DNA-s vizsgálat ellen tiltakozva szervezett nagygyűlést Sepsiszentgyörgyön. Ez alkalommal Pap Géza erdélyi református püspök többek közt kijelentette, a két iskolát – az állami Székely Mikó Kollégiumot és az egyház által visszakapott ingatlan második emeletén működő Református Kollégiumot – egyesíteni szeretnék.

Bustya szerint a két iskola között nincsenek konfliktusok, esetleg versengés, ami normális is. De diák és diák, tanár és tanár között nincs ellenségeskedés. “Logikusan végiggondolva tarthatatlan állapot hosszú távon a két iskola egy épületben. Más megoldás tehát nincs, a két iskolából valamiképpen egyet kell csinálni” – vélte.

Hogy ez technikailag majd hogyan történik, az más kérdés. “Azon az állásponton vagyok, hogy amíg a tanügyi törvényt meg nem változtatják, a kérdés függőben marad. Két forgatókönyv lehetséges: a Református Kollégium olvad be a világiba – amit jelen körülmények között nem pártolnánk, hiszen akkor minek is hoztuk volna létre a kollégiumot, minek is kérnénk, hogy visszakapjuk az ingatlanokat, akkor nyugodtan maradhatott volna állami tulajdonban, működjön benne állami iskola, és az egész restitúció és a felekezeti oktatás értelmét veszti.

A másik megoldás, hogy az állami épül be valamiképpen a felekezeti oktatásba – ezt jelen körülmények között nem tartom sem kivitelezhetőnek, sem üdvös megoldásnak. Azért, mert a jelenleg működő felekezeti iskoláknak a profilválasztéka nagyon be van határolva. Ám ha születik egy normális oktatási törvény, amely gyakorlatilag olyan minőséget adna a felekezeti oktatásnak, mint amilyen Magyarországon van, abban az esetben semmiféle akadálya nem lenne annak, hogy egy felekezeti oktatási intézmény részévé váljon a mostani állami iskola” – fejtette ki.

Hogy mi az álláspontja ezzel kapcsolatban az állami iskolának, nem sikerült megtudnunk. Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója megkeresésünkre közölte: nem nyilatkozik sem az iskolaépület ügyéről, sem a református egyháznak a két iskola egyesítésére vonatkozó elképzelését nem akarja kommentálni. Amikor személyes, informális háttérbeszélgetés lehetőségét vetettük fel, a félévi vizsgákra hivatkozva utasította el a megkeresést.

„Nyilván, az állami iskolának lehetnek mindenféle félelmei ezzel kapcsolatban” – ismerte el Bustya János. Szerinte egyszerűen kell kezelni a kérdést, és mire odakerül a helyzet a Mikóban, már amúgyis lesznek precedensek hasonló iskolaegyesítésekre, és látni lehet majd, hogyan oldódnak meg ezek a konfliktusok. Felhívta a figyelmet arra, hogy mióta de facto is visszakerült az épület az egyházhoz, azaz 7-8 éve, mennyi fejlesztés történt az iskolaépületben. Ebből szerinte az állami iskolának is csak előnye származott. Vannak tanárok, akik mindkét iskolában tanítanak, meg lehet őket kérdezni, szenvednek-e bármiféle hátrányt. „Azt hiszem, jórészt ezek indoktrinált félelmek. Azt nem zárom ki, hogy valakinek pont az az érdeke, hogy ezt az indoktrinációt fenntartsa” – vélte.

Felvetésünkre, hogy kicsit abszurd az állami beolvadásáról beszélni, mikor a Református Kollégiumnak évfolyamonként egy-két párhuzamos osztálya van, cáfolta, hogy ez azért lenne, mert nem lenne igény többre. Ez a felekezeti iskolákra vonatkozó jogszabályok következménye, amelyek nem teszik lehetővé több osztály indítását – magyarázta. „Megszorítások léteznek. Közelharcot kell vívni azért az egy plusz osztályért is, amely nem teológiai profilú. Pont ezért mondom, hogy jelen körülmények között nem lehetne felvállalni, hogy áthozzuk ide a többi profilt is, mert törvényileg nem látom biztosítottnak a jövőjét, és ezt felelős ember nem csinálja meg” – magyarázta.

Technikailag egyébként a majdnai iskolaegyesítést úgy tudja elképzelni, hogy a Református Kollégium – amint törvényileg lehetősége lesz rá – indít ötféle profilú osztályt. „Ekkor óhatatlanul fel fog tevődni, hol helyezzük el ezeket az osztályokat. Ekkor majd le kell ülni az állami iskolával, és közölni, hogy ne haragudjatok, öt tanteremmel többre lesz szükségem. Ami vagy azt jelenti az állami iskolának, hogy partner lesz, kevesebb osztályt indít, leépít tíz tanárt, akik azonnal felvételt nyernek hozzánk – vagy esetleg nemet mond, mint Székelykeresztúron, és az önkormányzat mondhatja, épít egy új iskolát.”

Visszautasította, hogy ez zsarolás lenne. „Mutasson nekem egy olyan diákot, aki a Református Kollégiumban a tehetségét nem tudta kamatoztatni, vagy egy olyan tanárt, akinek azt mondtuk, ezt vagy azt nem szabad tenni. Ez egy indoktrinált dolog” – szögezte le felvetésünkre, miszerint a meglévő állami iskolák esetleg a meglévő eredményeiket, a jó tanári kart látják veszélyeztetve a strukturális-intézményi változások miatt.

„Ha valamit megszokunk, azt hisszük, összedől a világ, ha nem így lesz holnap is. Ez nem hatalmi kérdés. Egyetlenegy dolog van, ami megkülönbözteti az állami iskolát az egyházitól. Az egyházi iskolában hangsúlyos a nevelés kérdése. Ezen lehet vitatkozni, hogy ez mitől negatív? Mikor azt mondjuk, hogy az iskoláinkban oktatás folyik, nevelés nem! Ez nemcsak a tanároktól függ, ennél komplikáltabb a kérdés. Egy dolog biztos. Az egyháznak van egy épülete. A történelmi igazságtétel része, hogy ez az egyházhoz visszakerüljön.

Második: úgy volt megfogalmazva ennek az iskolának a küldetése, tessék megnézni a két világháború közötti évkönyveket, maga az iskola vezetősége írja: a Kollégium, mint a lelkiismeret szabadságával szorosan összetartozó intézmény és mint a református egyház önfenntartásának eszköze... és innentől folytatódik a mondat. Ki és milyen alapon vitatja el az egyháztól, hogy az egyház önfenntartásának eszköze maga az iskola? Ha az egyház ezt szeretné, akkor minden úgynevezett eredmény, hogy a Cantarea Romaniei-en hányszor vettünk részt vagy sem, mellékes dolog.

Senki nem akar egyetlen tanárt sem kirúgni, és egyetlen gyereket sem az utcán hagyni. Senki nem akar semmiféle választékszűkülést. Ha ez lenne Sepsiszentgyörgy egyetlen iskolája, én is elgondolkodnék a dolgon. Ha Nagyenyeden lennénk, más a helyzet. De itt nem merül fel az, hogy ha felekezeti iskola lesz, nem marad választék annak a szülőnek, aki állami iskolába akarja adni a gyerekét” – szögezte le.


Mikó? Melyik Mikó?

Sepsiszentgyörgy attól speciális eset, mert itt 1990-ben az állami iskola az egykori egyházi iskola nevét vette föl „félig-meddig”. „Innen jön minden félreértés” – vélte Bustya János. 1948-ban a református Székely Mikó Kollégiumot bezárták. A Liceul nr. 1. „lakott” az épületben, amely a rendszerváltás után a református jelző elhagyásával felvette a Mikó nevét. Ez sehol nem történt meg Erdélyben.

„Az lenne a normális helyzet, ha létezne egy egyházi iskola, aminek az a neve, hogy református Székely Mikó Kollégium, és lenne egy állami, az 1. számú iskola vagy Kossuth Lajos Gimnázium. Én hiába magyarázom a DNA-snak, hogy kinek kell visszaadni – a Mikónak? Melyik Mikónak? A mostaninak? Uram, a mostani nem ugyanaz, magyarázom neki. Az két külön tál tészta, az akkori egyházi volt, a mostani meg állami” – magyarázta. Szerinte itt üt vissza a névhasonlóság, innen származnak jogi és egyéb bonyodalmak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS