• Megosztás:
  •  Itthon RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 13:52 GMT +2, 2013. január 23.

Kós Károly unokája szerint megosztó politikai törekvésekre használják nagyapja nevét


HIRDETÉS



A sajtónak eljuttatott levélben tiltakozik Kós Béla, Kós Károly egyik Budapesten élő unokája az ellen, hogy szerinte megosztó politikai törekvésekre használják a nagyapja nevét. A Krónika által idézett nyílt levélben Kós Béla egyértelművé tette, hogy a Markó Béla elnöksége alatt működő Kós Károly Akadémia Alapítványra utal, amely a múlt héten együttműködési szerződést kötött az MSZP Táncsics Mihály Alapítványával, és amelynek meghívására Kolozsvárra látogatott az MSZP elnöksége.

Kós Béla levelében nyomatékosította: tiltakozik az ellen, hogy Kós Károly nevét használja bármilyen olyan szervezet, amely politikai tevékenységet folytat, és önös politikai céljai elérése érdekében "egyezséget, alkut köt a nemzet megosztására, az erdélyi magyarság megtagadására buzdító, és annak veszélyeztető voltát vizionáló pártokkal".

Kós Károly neve, személye nem válhat "pártideológiák és pártcsatározások mentén érzelmi elégedetlenség, felháborodás eszközévé" - írta Kós Béla. Azt is megemlítette, hogy a nagyapja nevét viselő erdélyi alapítvány elnökének, Markó Bélának a felesége, Kós Anna szintén Kós Károly unokája. Markónak "nem Kós Károly nevébe kapaszkodva kellene politizálni", hanem az alapítványt "Kós Károly szellemi és tárgyi örökségének megőrzése és terjesztése érdekében kellene működtetnie, a politika teljes mértékű kizárásával" - írta.

Kós Béla nehezményezte, hogy az alapítvány létrehozásáról, céljairól nem tájékoztatták, és nem kérték beleegyezését Kós Károly nevének felvételéhez. Bejelentette, hogy - ha a romániai jogszabályok ezt lehetővé teszik - indítványozni fogja a név visszavonását az alapítványtól. Kós Anna kijelentette, családi ügynek tekinti unokabátyja levelét, és nem kommentálja.

Kós Béla ugyanakkor elmondta, hogy Kós Károlynak Magyarországon, Erdélyben és Amerikában hét unokája él. Valamennyiüknek elküldte tiltakozását, de választ még csak Kós Annától, valamint Markó Béla feleségének Amerikában élő nővérétől kapott - ők nem értettek egyet az álláspontjával. (mti/krónika)




HIRDETÉS




18. rokka
2013 január 30 07:17 Replikázok

Alább PRRR „privátnak”, „nem demokratikusnak”, stb. minősíti önkényesen az MMA-t. Megteheti, személyes, „alultájékozott” véleményét írja.
Az MMA-val kapcsolatosan az a szívderítő helyzet, hogy a jelentős választói felhatalmazással rendelkező parlament hozott róla döntést. Demokratikusan! Törvényesen. Erre érdeksérelem okán a művész társadalom balliberálisai teljesen érthetően fel vannak háborodva. És úgy tűnik, tehetetlen dühükben jó ürüggyel Fekete Györgyre rontottak rá. Természetesen vizsgálni, mérlegelni szükséges a kialakult helyzetet, amit a felelős bizonyára megtesz.
Itt azt fontos megemlíteni, hogy a harangot félreverő balliberálisok zöme a ballibes kormányzások időszakában élvezve a pozíció áldásait CSEPPET SEM VOLT ÉRZÉKENY azokra a dolgokra, melyeket most nagyon vehemensen kritizál! És több évtizedes tapasztalatból tudhatjuk mit jelent a „valódi”, balos fölénnyel vívott „kultúrharc”! Csakhogy náluk alap-tézis „a múltat eltörölni”, a számukra terhelőt meg feledni!

17. prrrrrrrrr
2013 január 25 14:56 Replikázok

2.
Egy privát, nem-demokratikus, nem-nyílt művészklubot beleírni az Alkotmányba és pénzelni az Akadémia megfelelő szerve heleytt politikai döntés. Makovecz nem politikailag semleges szereplő, és ez teljesen független a helyiértékű világhírétől.

Az aktuális, RMDSZ-témájú vitát nem is követem, annyira antipatikus, és megértem, ha a leszármazott nem szívesen látja a nagyapja nevát ebbe belekeverni. Csak az érvelése hibás, mert épp elegen politizáltak már a nevében.

Kós Károly építészetét ismerem, és abban is biztos vagyok, hogy transzilvanizmus népszerűsítőjeként lenne egy-két szava az irredentista rajongóihoz. Ahogy, az idézet alapján, a kolozsvári politikusokhoz is (és nem az, hogy gratulálok a halálos komolyságotokhoz).

16. rokka
2013 január 30 05:40 Replikázok

@prrr: PRRR az első bekezdésében a PONGYOLASÁGNAK és elfogultságnak olyan fokán van, ami megnehezíti a hozzászólást vélekedéséhez, állításaihoz. Annyit azonban rögzítsünk, hogy Makovecz Imre már halott. Erre a körülményre figyelemmel kellene emlegetni.
Az kiderül az írásból, hogy PRRR a „független helyiértékűeket”(?!) és a „semleges szereplőket” kedveli. És Makovecz szerinte nem volt ilyen! De ki lehet vajon ilyen „független”, és „semleges”, ERRŐL SAJNOS NEM ÍR. Ez nagy kár! Mert milyen jó lenne megtudni, KI A FÜGGETLEN ÉS A SEMLEGES. Legalábbis PRRR szerint.
Az jellemző a magyar közéletben, hogy a karakteresen balliberális elemzők, szakértők szeretik magukat és egymást „függetlennek” titulálni. De mert az évtizedek alatt ez a „közvéleményt formáló” és becsapó módszer megkopott, ezért kezdenek inkább maguk is leszokni a „független” használatáról.
PRRR-től a legjobb arról olvasni, hogy kinek mit üzen a mába Kós Károly. Még szerencse, hogy ilyen szerény és remek közvetítői vannak!

15. prrrrrrrrr
2013 január 25 14:56 Replikázok

"Magyar Művészeti Akadémia, ezzel a bejegyzéssel 1991-ben hivatalosan létrejött" -> attól még nem egy demokratikus szervezet (belső választások nem voltak, Makovecz volt az elnök haláláig, és kész), a Magyar Tudományos Akadémiéhoz semmi köze. "Az [igazi] akadémia munkájában kezdettől fogva tevékenyen részt vettek a különböző művészeti ágak képviselői. Arany János például az MTA főtitkára volt tizennégy évig, Kodály Zoltán pedig három évig volt a testület elnöke.", mondja a Wikipédia, és nem az ők hibájuk, hogy a kommunizmus kezdetekor megszüntették a széptudományi alosztályt.

14. rokka
2013 január 30 04:38 Replikázok

@prrrrrrrrr:a módszerváltás után Makovecz egy egyesületet(!) hívott életre. (Ezt PRRR is megteheti!) Az egyesülethez szabadon, önként lehet csatlakozni. Igaz: Makovecz a kommunisták „idejében” sem volt kommunista. A Tudományos Akadémia pedig még most is tele van kommunistákkal.("Volt" kommunistákkal, akik büszkén vállalták, és némelyek ma is vállalják ezt az önmeghatározást.) Makovecz a többi nem kommunista művész kollégának alapított "külön" EGYESÜLETET. Akik beléptek e szervezetbe elfogadták Őt vezetőnek. Teljesen érthetetlen, hogy mi a gondja az előbbiekkel PRRR-nek?
Továbbá: minden szerveződés annyit ér, amennyit az azt alkotó tagok összessége „kiad”. A sok belépett jelentős alkotó jelentőssé tette a szervezetet, ezért kapott idővel némi állami támogatást. Ennek az egyesületnek SEMMI KÖZE a MTA-hoz! Ezért érthetetlen, miért rúgózik ezen PRRR? Hogy jön ide Arany és Kodály?
Úgy tűnik, PRRR nagyon haragszik valakire, csak még nem tudja pontosan, hogy miért vicsorog.

13. Lolka
2013 január 24 12:03 Replikázok

És nekünk mi közünk egy családi vitához? A családi szennyest nem nyílt levelekben szokták szétteregetni, de úgy tűnik kies erdélyi pocsolyánkban már minden közügy.

12. rokka
2013 január 25 01:03 Replikázok

@Lolka: az, hogy a két pártalapítvány, ill. az RMDSZ és az MSZP együttműködési szerződést kötött, egyelőre csak Önnek "családi vita", "családi szennyes", és nem közügy. Vagyis ugyanazt nem egyformának látjuk.

11. kobold
2013 január 24 10:23 Replikázok

Kós Károly:
„… tizenegy éves koromban találkoztam első ízben a politikával.
Nem azzal, amelyik ócska nemzetiszínű szólamokkal bolondította a jámbor népet, vagy ádáz szócsatákat vívott egy »és« szócskáért. Sem azzal, mely cinikusan csupán piszkos ugródeszkája volt munkanélküli protekciós egzisztenciáknak vagy busásan jövedelmező üzleteknek. Nem a politikának ezekkel a tragikusan hitvány és szégyellni való karikatúráival találkoztam, hanem azzal a halálosan komoly politikával, mely népek és nemzetek életsorsát határozza meg és dönti el, előbb vagy utóbb, jobbra vagy balra."

10. rokka
2013 január 25 01:28 Replikázok

@kobold: az idézet végén az áll, hogy olyan "halálosan komoly politikával" találkozott Kós már 11 éves korában, mely "nemzetek életsorsát határozza meg és dönti el (...)"

Az itt vitatott múltú pártok egyike sem politizál "halálosan komolyan" a nemzete érdekében!!!
Ezért gondoljuk többen, hogy e pártoknak semmi köze Kós K.-hoz nincs. Az MSZP vezetése eddig különösen, különlegesen viszonyult a "nemzet" szóhoz, mert ha meghalotta, akkor hol fasisztát, hol meg "nácit" kiáltott.(!) Ez volt az összes "nemzet-politikája". Na ehhez társult (nem most!) az RMDSZ.

9. kobold
2013 január 24 10:13 Replikázok

"Kós Béla levelében nyomatékosította: tiltakozik az ellen, hogy Kós Károly nevét használja bármilyen olyan szervezet, amely politikai tevékenységet folytat"

Miért? Kós Károly politikával is foglalkozott...

8. rokka
2013 január 24 05:29 Replikázok

Eredetileg a Kósról elnevezett alapítványról, és az e „mögött” matató Markó expártelnökről folyik a szó. Többen gondolják, hogy a politikai hatalomszerzés érdekében tartott, kórosan feledékenyek kampányrendezvényének nincs köze Kós K-hoz, ezért vélik úgy, kár volt a nevét belekeverni a kolozsvári magyarázkodásba, ígérgetésbe. Mit szólhat erre a sértett RMDSZ-es? „Aha! Makovecznek mindent lehetett, de Markónak meg már semmit?!” „Nahát, ez cuki!” Így replikázik „prrr” társunk, megfeledkezve minden tényről, és még Önmagáról is. De nem zavarja, mert terve csak az, hogy az innen-onnan összekapkodott hírfoszlányokat ügyesen bele kavarja a szenvedélyes felháborodásába. És a kavarék részévé tesz néhány olyan „kulcskifejezést” is, mint a „táltos-szittya-ősmagyarkodás”, mert ezek a balliberális dehonesztáló „hívószavak” helyettesítik a felháborodás érdemi magyarázatát. Így most sem tudjuk, mi köze lehet Kóshoz és Makoveczhez a Markó- és Mesterházy-csapatának? Talán majd „prrr” elárulja.

7. p.sebők anna
2013 január 23 19:25 Replikázok

prrrrrrr-nek csupán a pontosítás kedvéért a Magyar Művészeti Akadémia, ezzel a bejegyzéssel 1991-ben hivatalosan létrejött.Makovecz Imre világhírű építész volt, aki mindig önmaga nevében dolgozott és épített, nem volt szüksége mankóra, baj talán,hogy szerette és tisztelte Kós Károlyt? van valami baj a szittyasággal? No hiszen, ismeri ön Kós Károly munkásságát, legalább Tordai Zádor írásait olvassa el e kérdésben. A leszármazott, meg bocsánat élhet jogaival, úgy ahogyan a család helyesnek tartja.

6. prrrrrrrrr
2013 január 23 17:14 Replikázok

nahát, ez cuki, de persze amikor Makovecz táltos-szittya-ősmagyarkodott a Kós Károly Egyesülés meg Alapítvány nevében, az nem volt politika, ahogy az sem az, hogy véletlenül pont az ő haveri körének a művészklubja kapta az új alkotmány szerint a művészeti akadémia nevet és forrásait... Ha nem akarja, hogy a nagyapja nevével politizáljanak, oké, de ezt mondja eé a szittya haverjainak is.

5. Laikus
2013 január 23 15:43 Replikázok

Akkor megkérjük szépen és álljon szóba a Jobbik vezetőivel is, hogy a jobboldali pártok is érintve legyenek, annál is inkább, mert sokan velük értünk egyet és nem a Magyarországot szétraboló, kizsigerelő ..........-al

4. rokka
2013 január 23 15:22 Replikázok

Erdélyben a magyarok többsége számára a közügyekkel foglalkozás alaposan leértékelődött, alantas tevékenység. (A maradék országban kicsivel jobb a helyzet, az arány.) Mert elégedetlenek az emberek „a politikával”. Sajnos kiforgattuk e szót a jelentéséből. Sajnos Kós Béla is úgy fogalmaz, hogy az alapítványtól távol kellene tartani a politikát. Ami pontosan azt jelenti, hogy az alapítvány ügyei ne kerüljenek érintkezésbe közös ügyeinkkel. Márpedig Kós Béla valószínűleg nem erre gondolt. Hanem arra, hogy a pártok csatáit kellene távol tartani az alapítványtól, és nem általában a politikát. Ha általában a biztosan ártatlan „a politikát” szapuljuk egyfolytában, akkor ne csodálkozzunk, hogy egyre kevesebben élnek a választás jogával, és egyre többen egyre passzívabbak a közügyek iránt. A politika szavunkat kímélni kellene.
Egyébként teljesen igaza van Kós Bélának : nem „valószínű”, hogy Kós Károly szellemiségének köze lenne Markó, vagy Mesterházy csapatához.

3. M. T.
2013 január 23 14:34 Replikázok

Jó lenne lezárni a témát már. Baloldali pártok vezetik időről időre Nagy Britanniát, Németországot, Franciaországot stb. Bármely demokratikus párttal igenis álljon szóba az RMDSZ, különösen, ha Magyarországi. Én mint szavazó is elvárom tőle.

2. rokka
2013 január 23 16:11 Replikázok

@M. T.: „Bármely demokratikus párttal igenis álljon szóba az RMDSZ!” – írja M. T.
De kérdés, hogy egy valóban demokratikus párt vajon elég demokratikusnak találja-e az RMDSZ-t?
Fogalmazása alapján M. T. példásan demokratikusnak tarthatja az MSZP-t. Ebből is sejthető, hogy kevéssé ismeri e párt sajátos demokrácia ideáját. (Pl. 2006.)
Oka van annak, hogy „jó lenne lezárni a témát”. Érthető a „lezárás” szándéka.

1. rokka
2013 január 23 15:50 Replikázok

@M. T.: Az RMDSZ Erdélyben senkivel nem áll szóba.
Ez az egyik fő jellemzője az RMDSZ-nek! Tehát az RMDSZ fittyet hány M. T. ezen elvárására.
Az igaz, hogy baloldali pártok minden nagy európai országban vannak, olykor-olykor még hatalomra is kerülnek. (Bár ez mostanában általában csak M. T. képzeletében jellemző!) De mi köze van a 23 éves posztkommunista „utódpárt” MSZP-nek a 60 éve demokráciát építgető (manapság gyengélkedő!), valóban baloldali múltú pártokhoz??? Az MSZP múltját tekintve szerintem semmi köze nincs! A párt jövőjét nem ismerhetjük.
Az elmúlt 3 évben az MSZP nem megújult, hanem a népszerűségi mutatóktól teljesen kétségbeesve „megérkezett” egy korai intenzív választási időszakhoz. Megkezdték látszólagos „teljes hasonulásukat” a Fideszhez. Mert szeretnének hatalomba kerülni. Pusztán csak erről van szó.
Hogy lesz-e majd köze az MSZP-nek a tradicionális baloldali pártokhoz, az majd 10-20 év múlva derülhet ki.


Adatbank

július 26
Udvardy FrigyesVincze GáborBalogh Béni


2006. július 26.

Sorin Mitu legújabb könyvét – Transilvania mea (Polirom Kiadó. Iasi) (A mi Erdélyünk) – fél évvel megjelenése után is vihar előtti csend övezi. 1999 őszén Sorin Mitu XII. osztályos történelemkönyvének bűnéül a román nacionalisták azt rótták fel, hogy lábbal tiporja a nemzeti érzelmeket. A valóságban kizárólag levéltári források alapján szertefoszlatta a román nacionalizmus rögeszméit. Végképp felháborította őket, hogy Sorin Mitu a nemzeti kisebbségeket nem jövevényeknek, hanem a románsággal egyenrangú sorstársaknak mutatta be. A lejárató kampányban maga Adrian Nastase, akkor az ellenzéki szocdemek első alelnöke készített vádiratnak beillő szintézist: a Cotidianul 1999. október 18-i számában háborgott a tankönyv ellen: „A tanulók öntudatát beoltja a magyar revizionizmus eszméivel, amelynek célja Erdély autonómiája és a Román Állam megcsonkítása. A fiatal nemzedék nem ismeri a magyar revizionizmus historiográfiai agresszióját, ezért a tankönyv téves eszméi könnyen befolyásolhatják.” Különösen veszélyesnek tartotta a roesleri tézist, miszerint a római uralom alatt és a népvándorlások során a dák nép kihalt, így az Ázsiából érkező honfoglaló magyarok a IX. században üres területre érkeztek, a románok csak azután vándoroltak be a Balkán-félszigetről. Adrian Nastase egyébként 1999. október 11-én Bukarestben, az európai geopolitikai nemzetközi szemináriumon kijelentette: Erdélyben rövidesen súlyos etnikai konfliktusok következnek be. Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár 1965-ben született. Mitu egyik őse 1628-ban Bethlen Gábor fejedelemtől nemesi oklevelet kapott, elismerésül a hadjáratokban szerzett érdemeiért, mintegy bizonyságául, hogy az erdélyi román családok sorsa egybefonódott a magyarságéval. Sorin Mitu megemlíti, hogy ilyen példák nyomán tudott mentes maradni a nacionalizmustól, de ebben döntő szerepet játszott házassága is Melindával, aki most pályatársa is: Mitu Melinda számos tanulmányt közölt a román-magyar művelődési kölcsönhatásokról. Sorin Mitunak meglepően sok műve jelent meg, például olyan alapvető munkák is, mint az Istoria modernizarii Romaniei (1800-1918); Geneza identitatii nationale la romanii ardeleni; Introducere in istoria Europei moderne stb. Mostani könyvében a szerző köszönetet mondott barátjának, Mihai Razvan Ungureanunak, a Polirom Kiadó Historia sorozata szintén történész szerkesztőjének (jelenleg külügyminiszter), valamint Silviu Lupescu igazgatónak azért, hogy könyve megjelenését lehetővé tették „nem Erdélyben, hanem Moldvában!” – tette hozzá a szerző, talán arra célozva, hogy ilyen könyv Kolozsváron, az ottani román környezetben nem láthatott volna napvilágot. Sorin Mitu már bevezetőjében rögzítette célját, eloszlatni az Erdéllyel kapcsolatos, eddigi rögeszmés ködösítéseket. Utalt Ion Lancranjanra, Stefan Pascura, Ilie Ceausescura, akiknek művei már címükkel is sugallják tartalmukat (Erdély, az ősi román föld), hogy szembeállítsa velük az új történész-nemzedék (Lucian Boia és társai) tárgyilagos szemléletét. Sorin Mitu szertefoszlatja a legismertebb közhelyeket, előítéleteket; ízelítőül csak néhány példa. Erdély története mintha 1918. december 1-jével kezdődne, a román történészek többsége vagy démonizálja mindazt, ami előtte volt, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róla. Így történik többek között a kolozsvári egyetemmel. Sorin Mitu ezért külön fejezetet szentelt az egyetem történetének Az itteni felsőoktatás kezdetei 1581-ig nyúlnak vissza, mikor Kincses Kolozsváron (a szerző ezt így, magyarul írja) Báthory István jezsuita intézetet létesített. 1872-ben indult be Kolozsváron a magyar tudományegyetem, amely 1897-től Ferenc József nevét viselte. A román történetírás erről a korszakról nem akar tudomást venni – írta Sorin Mitu -, mintha Kolozsváron a felsőoktatás 1919-ben, a román egyetem megalapításával kezdődött volna. El kell mondani, hogy Kolozsváron létezett a Ferenc József Tudományegyetem, amelynek román utódja csak 1919-ben indult be, és 1927-ben kapta a Regele Ferdinand I nevet. Történetéhez hozzátartozik 1959 is, amikor a kommunista rendszer egyetlen tollvonással egyesítette a Babes és Bolyai egyetemeket, hogy engedményt tegyen a román nacionalizmusnak. Tudomásul kell venni azt is, hogy Románia mint országnév, csak 1833-tól létezik, míg Erdélyt első ízben 1190-ben említik források, írta. Ennek ellenére, némelyek fesztelenül emlegetik Románia első vonatját, első futballcsapatát, első villanyvilágítású városát, noha mindez Ausztria-Magyarország területén létezett. A Monarchia hatása nélkül Erdély ma a török és orosz befolyás nyomán úgy festene, mint Moldávia Köztársaság, azzal a különbséggel, hogy itt a román sovén-nacionalizmus nem az oroszok, hanem a magyarok ellen irányul. A regáti szellem és különösen a kommunista rendszer romboló hatása következtében a mai Erdély tökéletesen hasonult Románia többi részéhez. Sorin Mitu ebből az alapállásból vizsgálta az autonómia, illetve Erdély föderalizációjának „szép illúzióját”. Az előfutárok bemutatása után eljut a teoretikusok mai nemzedékéhez: Alexandru Cristelecan és Sabin Gherman után Molnár Gusztávhoz. A föderalizáció kérdésében Sorin Mitu nem ért egyet Molnár Gusztávval. Szerinte már az elképzelés kiindulópontja téves, miszerint Erdély különbözne Románia többi tartományától, mert ez csak 1918 előtt volt így, ma már Bukarest balkáni szelleme, a felületesség uralja Erdélyt is. A történetírással kapcsolatban Sorin Mitu a Köpeczi Béla nevével fémjelzett, Erdély története című háromkötetes monográfiát (1986) tartja legjobbnak. Ez a monumentális vállalkozás mutatja be legteljesebben és legkiegyensúlyozottabban Erdély román, magyar és szász közösségeinek múltját. /Barabás István: A mi Erdélyünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. július 26.

Indulásként napi ötezres példányszámban, Csíki Hírlap névvel új napilap jelentkezik a székelyföldi sajtópiacon, melyet egymillió eurós összberuházásból indít az Albert András vállalkozó vezette székelyföldi befektetői csoport. „Minden csíki embert és minden csíki települést” kívánnak megszólítani – határozta meg a célközönséget az ÚMSZ-nek Kovács Attila felelős szerkesztő. Az arculatában laptestvérére, az Udvarhelyi Híradóra hasonlító lapnál hangsúlyos alapelv, hogy kizárólag saját, helyi anyagokból kíván építkezni. A politikamentesség vezérelv, publicisztikát is mindössze „alkalomszerűen” közölnek majd. A napi 12 oldalon, pénteken 16 oldalon olvasható Csíki Hírlap nagyriportokat, településenként feldolgozott friss közéleti információkat, történelmi-földrajzi értékeket közvetít, és szórakoztató anyagait is a régióból meríti. /G. E.: Csíki Hírlap születik hétfőtől. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. július 26.

A Háromszékben közölt Sikerakadémia-sorozatban megjelent írásait gyűjtötte egy kötetbe Főcze Gyula közgazdász. A sikeres vállalkozás titkait kereső szerző saját pozitív és negatív tapasztalatait, de a vállalkozáselmélet megannyi elemét ötvözve, a hagyományostól eltérő tanulási módszert ajánl az olvasónak Sikerakadémia – az érvényesülés és a felemelkedés iskolája /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című kötetében. /(Fer-): A siker titkai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1979. július 26.

Az Államtanács rendelete korlátozza a külföldiek üzemanyag-vásárlását (csak valutáért vásárolhatnak a benzinkutaknál). Az intézkedés váratlanul érinti a több ezer, az országban tartózkodó magyar autós turistát is. A nagy felháborodás, a kaotikus helyzet és a diplomáciai intervenció miatt az intézkedést a hatóságok visszavonják, ezt követően benzin jegyekre tankolhatnak a külföldiek a kutaknál.
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]

1944. július 26.

Mivel Gyárfás Elemér nem hajlandó összehívni a Romániai Magyar Népközösség elnöki tanácsülését, ezért Gál Miklós, Szász Pál és gr. Haller István lemond elnöki tanácsi tagságáról.
[Balogh Béni: Dél-erdélyi magyarság 1940-1944]





SZAVAZÓGÉP

Szerinted a Facebook:

Depressziót okoz 65
Az ördög műve 215
Virtuális kocsma 107
A hely, ahol mindenki szebb 393
Létszükséglet 7
Egyik sem 287

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK



24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS