2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A CEMO is állásfoglalást adott ki a Kereskényi-per kapcsán

2017. november 04. 10:31, utolsó frissítés: 10:31

A Szatmár megyei RMDSZ után a CEMO is állásfoglalást adott ki annak a pernek a kapcsán, amelyben a civil szervezet a szatmárnémeti polgármestert, polgármesteri hivatalt és a helyi tanácsot perelte a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. A CEMO ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő által jegyzett állásfoglalást az alábbiakban közöljük:

„A szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtábla per alapfokú tárgyalása 2017. március 2-án volt a Szatmárnémeti törvényszéken. Miután alapfokon a Bíróság elutasította kérésünket, szervezetünk fellebbezést nyújtott be, a nagyváradi fellebbviteli bíróság, november 1-én tárgyalta az ügyet. A másodfokú bíróság is elutasította kérésünket. Jelenleg még nem ismerjük a fellebbviteli bíróság teljes indoklását. Bár a pert a CEMO 2016-ban, még Dorel Coica polgármestersége alatt indította, később sem szüntette meg, mivel az új, immár magyar városvezetőség sem változtatott az általunk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre minden törvényi lehetősége meglett volna.

Szervezetünk álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül. 1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják.
Ugyan a 2001-ben módosított helyi Közigazgatási Törvénybe nem kerültek be az utcanévtáblákra vonatkozó Keretegyezmény cikkelyek, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat.

A szatmárnémeti önkormányzat nevében, Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester, azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről, mint például a Nyelvi Kartáról, pedig azt állította, hogy az egyezmény (csak)irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Valamint azt is hozzátette, hogy Románia ugyan ratifikálta a Nyelvi Kartát, azonban Írország, Franciaország, Belgium és Görögország nem ratifikálták az egyezményt. (Kereskényi Gábor válaszirata itt található)

Véleményünk szerint az utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érvek nem elfogadhatóak, hiszen a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak érvényesítése szempontjából, teljes mértékben irreleváns, hogy a Nyelvi Kartát melyik más ország nem ratifikálta. Románia ratifikálta az egyezményt, ami mellesleg nem irányadó elveket, hanem kötelezettségeket fogalmaz meg, melyeket Románia Alkotmánya automatikusan beemelt a hazai jogba a szerződés ratifikálásával.

Az érv mely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többlet terheket róna az önkormányzatra szintén elfogadhatatlan, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését.

A fentiek fényében azt is kijelenthetjük, hogy akárcsak a város előző polgármestere, Dorel Coica, szatmárnémeti városának mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését. Ez egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egy nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester,sem egy 40%-os magyar magyar frakció a helyi tanácsban nem jelent feltétlenül még garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A közelmúltban elbukott közigazgatási törvény módosítás projekt, amely kötelezővé tette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését előrelépést jelenthetett volna, azonban úgy tűnik egyhamar nem fog megvalósulni. A város mostani vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja.

Szintén sajnálatos, hogy több mint húsz évvel a Kisebbségi Keretegyezmény ratifikálása óta a bíróságok még nem tudják, vagy nem akarják helyesen értelmezni az ország által ratifikált nemzetközi kisebbségi jogi egyezményeket, és az állami szervekkel megfelelően érvényesítetni az azokból fakadó állami kötelezettségeket. (az elsőfokú bíróság ítélete itt érhető el)

A CEMO továbbra is kiemelten fontosnak tartja a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak alkalmazását célzó stratégiai pereket, hiszen ezekkel a folyamatokkal nemcsak tesztelni lehet a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi jogokhoz való hozzáállását, hanem idővel érdemi változásokat is el lehet érni ezen a téren.

Háttér:

A Civil Elkötelezettség Mozgalom 2016. januárjában indította el a stratégiai pereskedés projektjét. Az első stratégiai pereinket a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya miatt indítottuk Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja mégis számos, magyarok által nagyszámban lakott településen, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek neveit kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint egy olyan tagállamra, amely törvényei által példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása még mindig várat magára.

Az utcanévtábla perek jogszabályi háttere: Romániai Alkotmánya, a 215/2001-es Helyi közigazgatási Törvény, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája, a Kisebbségi Keretegyezmény és a Román-Magyar alapszerződés (1996, Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról).”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS