2019. június 25. keddVilmos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Plagizálással vádolták meg Magyari Nándor Lászlót

2018. június 27. 13:06, utolsó frissítés: 18:25

Horváth István a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munkás Intézetének tanszékvezetője a tegnap Facebook-oldalán közzétett egy bejegyzést, amelyben kollégáját Magyari Nándor László antropológust plagizálással vádolta meg. Pontosabban a vád zárt körű nyilvánosságra hozatala, etikai bizottság előtti megtárgyalása évekkel korábban lezajlott már, viszont Horváth István most úgy döntött, hogy a tágabb nyilvánosság elé terjeszti az ügyet. Indoklása tartalmaz egy szakmai érvet és egy személyeset. A szakmai érv a plágium minősítés konstatálásáról szól, amelynek tárgya két szakszöveg. Az egyik, az eredeti, Horváth István 2002-ben megjelent tanulmánya, a másik pedig egy 2008-ban elkészült – romániai etnikai viszonyokat feltérképező – jelentés, amelynek társszerzője Magyari Nándor László. Horváth István bejegyzésében megadja saját tanulmánya és a jelentés oldalszámait, ahol az eredeti szöveg passzusai, illetve a jelentésbe – szóról szóra – átvett bekezdések találhatóak. Eszerint Magyari 4-5 oldalnyi szöveget másolt át anélkül, hogy forrásként megjelölte volna az eredeti tanulmányt. (pl. FTC 14. o. és CRERR 13-14. o.)

Magyari Nándor László a Transindex megkeresésére, ám időközben a Facebook-oldalára is feltöltött válaszában elmondta: „A jó tíz évvel ezelőtti ügylet első, overview jellegű, belső használatra szánt jelentéséről van szó. A vád valóban súlyos volt, csak nem igazolódott. Tudomásomra jutott, természetesen, hogy Horváth István kifogást emelt és plágium-gyanút fogalmazott meg a most belinkelt szöveg kapcsán. Kifejtettem ellenérveim első körben a program vezetői előtt, azután külső szakértőt kértek föl az ügy megítélésére, aki elfogadta érveim. Két érvem volt és maradt a dologgal kapcsolatban: 1. a szöveg nem nyilvános hanem belső használatra készült rész-jelentés, bár utóbb fölkerült a netre - ebbe nem volt beleszólásom. 2. A hivatkozott irodalomnál szabályosan föl volt tüntetve a HI hivatkozott írása, az idézőjelek elmaradása - angol szövegkörnyezetben - elfogadott eljárás, magyarul ez nem ildomos, ezért. Egyrészt elnézést kértem a mulasztásért, másrészt - tudtommal - a rész-jelentés lekerült a netről (mint, most kiderült mégsem, de nem voltam abban a helyzetben, hogy magam eltávolítsam). A végső jelentésben és kiadványokban utalás sincs az ominózus szöveghelyekre.”

Horváth István megkeresésünkre azt mondta, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy Magyari Nándor László érveit időközben, külső szakértő bevonásával elfogadták a kutatói program vezetői, ehelyett arra a visszajelzésre és megerősítésre alapozta ez ügy nagyobb nyilvánosság elé tárását, amelyet ő annak idején a projekt vezetőitől kapott, ti. hogy konstatálták a plágiumot és visszavonják az inkriminált jelentést a tudományos szövegek forgalmából. Ugyanakkor Horváth Istvánt az a blogbejegyzés is késztette erre a lépésére, amelyet Magyari Nándor László a tegnap tett közzé blogján. Ebben a szövegben Magyari Nándor László Horváth Annáról, Horváth István feleségéről a következőt írja: „A habzó szájjal, és igaztalan vádakkal Eckstein-Kovács Pértert támadó Horváth Annáról itt csak azt a népi mondást érdemes idézni, miszerint »akinek vaj van a fején, ne álljon (és ne ugráljon) a napon«”.

Horváth szerint Magyari ez és ehhez hasonló megjegyzései túl vannak a szakmaiságon, illetve e megjegyzések hangnemét és erkölcsi forrását is kétségbe vonja, mondván, hogy „Aki plagizált ne páváskodjon politikai közerkölcsi kiosztó- megmondóemberként! Eddig sem igazán voltam MNL rajongói klubtag, de ezt a fölényeskedő, lekezelő és indirekt módon stigmatizáló megnyilvánulását a feleségem kapcsán nem tudom, nem akarom szó nélkül hagyni. Nem arról van szó, hogy MNL politikailag másképpen lát, hanem arról a nyelvi formáról, amelyben a másként látását megfogalmazza. Illetve arról a morális álláspontról (pontosabban annak hiányáról), amelybe beleképzeli magát, és amely magaslatáról osztogatja, nemcsak az észt, hanem annak az erkölcsi jogosultságát, hogy valaki egy közéleti helyzet kapcsán véleményt nyilváníthasson.” – írja még a kutató. (hírszerk)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS