2018. december 12. szerdaPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Marosvásárhelyen is tájékozódott a romániai magyar oktatás helyzetéről az ENSZ különmegbízottja

2018. december 07. 17:10, utolsó frissítés: 17:54

Oktatási szakemberek, oktatáspolitikával foglalkozó parlamenti képviselők, magyar nyelvű oktatást biztosító állami finanszírozású és magánegyetemek vezetői és diákképviselők tájékoztatták csütörtökön, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezett zárt szemináriumon Fernand de Varennes-t, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját a kisebbségi magyar oktatás helyzetéről.

A diplomata az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége meghívására látogatott Erdélybe. Fernand de Varennes a legmagasabb rangú diplomata a világon, aki kisebbségvédelemmel foglalkozik.

Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátor házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, majd vázolta a találkozó lényegét: az erdélyi magyarság száz éve vált kisebbséggé, és azóta az anyanyelvű oktatás ügye egy folyamatos küzdelem számára, hiszen a román állam számos kísérlet történt annak akadályozására, visszaszorítására. Ennek fényében is fontosnak tartották, hogy részletesen tájékoztassák az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját a magyar nyelvű oktatás jelenlegi állapotáról.

Fernand de Varennes pár szóban ismertette az ENSZ-től kapott mandátumát, és jelezte, itt tartózkodásának fő célja a magyar oktatás és nyelvi kérdések helyzetéről tájékozódni. Hároméves mandátuma során egy sor prioritást élvező kérdéssel foglalkozik,  ezek közül a két legfontosabb a kisebbségi nyelv és oktatás. Jövőre ebben a két témában egy sor rendezvényre kerül sor regionális fókuszban Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában, majd Genfben tartanak egy átfogó konferenciát. Hiánypótló eseménysorozatról van szó, hiszen az ENSZ nem határozta meg, hogy az egyetemes emberi jogok tükrében mit jelentenek a kisebbségi nyelvi jogok és az kisebbségi oktatási jogok. Elmondta, az ENSZ szakértőjeként fogadja a kisebbségek részéről érkező panaszokat, és felkéri az illető kormányokat a helyzet tisztázására. Felajánlotta segítségét ebben a tekintetben.

Vincze Loránt FUEN-elnök szerint időszerű ez a találkozó, hiszen így a különmegbízottat már a jövő évi fórumok előtt tájékoztathatják az itteni helyzetről, ugyanakkor a magyar közösség képviselői is tájékozódhatnak arról, hogy miről lesz célszerű  beszélni a genfi konferencián.

Magyari Tivadar ügyvezető alelnök, az RMDSZ oktatási szakpolitikusa a romániai oktatási rendszer felépítését és azon belül a magyar oktatás helyzetét ismertette. Elmondta, Romániában mintegy  150 ezer, valamely kisebbséghez tartozó gyerek vesz részt anyanyelvén zajló oktatásban, zömében magyar gyerekekről van szó. Több mint 2000 helyszínen zajlik magyar nyelvű oktatás, amely kétféle iskolai struktúrába tagolódik: léteznek kizárólag magyar tannyelvű iskolák, illetve magyar tagozattal is rendelkező román tannyelvű iskolák. Továbbá elmondta, Romániában tíz osztály elvégzése kötelező. Az iskola egy öt osztályos elemi oktatással kezdődik, ezt négy-négy osztályos általános iskolai, végül a középiskolai szint követi.

A 1,2 millió tagot számláló magyar közösség természetesnek tartja azt, hogy bölcsődétől egyetemig legyen elérhető a magyar nyelvű oktatás, azonban számos oktatási helyszínen, főleg a szórványban, sokszor küzdeni kell az osztályok megmaradásáért – hangsúlyozta.

Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő kifejtette: a jelenlegi törvénykezési keret első ránézésre jól mutat, az elmúlt 30 évben nagyon sok pozitív változás történt törvényi szinten, de ugyanez sajnos nem mondható el az alkalmazásról. A 2011-es tanügyi törvény kisebbségi részében egy sor olyan kérdés van, amely a mai napig nincs megoldva – mutatott rá az RMDSZ politikusa, a magyar kisebbségi pedagógusképző központot, illetve az Oktatáskutató Intézet kisebbségi oktatással foglalkozó részlegét hozva fel példaként – előbbit nyolc év után sikerült csak megvalósítani komoly politikai tárgyalásokkal, az utóbbi mind a mai napig nem jött létre.

A képviselőház oktatási bizottságának tagja a finanszírozás kérdéséről is beszélt, ugyanis a kisebbségi oktatás többe kerül, van olyan helyzet, ahol kevesebb diákkal is működtetni kell az intézményt, alacsony létszámú osztályokat is fenn kell tartani a szórványban.

Bár a törvény előírja, hogy arányos képviseletünk legyen az oktatást felügyelő intézményekben, de ez nem valósul meg a legmagasabb szinten sem: a tanügyminisztérium mintegy 460 alkalmazottja közül csupán öt magyar anyanyelvű, ez egy százalék, miközben a magyarul tanuló diákok közel 5 százalékot tesznek ki – mutatott rá a képviselő, hozzátéve: ez az aránytalanság az oktatásfelügyelet többi szintjén, például a tanfelügyelőségek szintjén is tapasztalható. A törvény arról is rendelkezik, hogy azokban az intézményekben, ahol van kisebbségi nyelvű oktatás, kell lennie a kisebbség nyelvét beszélő intézményvezetőnek, de ez közel 170 intézményben nem valósul meg.

„A törvényi keretünk ott a legsérülékenyebb, ahol kisebbségben vagyunk, a leginkább azokon a településeken, ahol 10 százalék körüli az arányunk, és egy-egy osztályt vagy tagozatot tudunk működtetni. Itt a legerősebb az asszimilációs nyomás is” – mondta el Szabó Ödön.

A történelmi helyzet okán a magyar oktatási intézmények többnyire műemléképületekben, régi épületekben működnek, ezek felújításához jelentős források szükségesek. Magyar többségű helyiségekben ezt könnyebb megvalósítani, ott azonban, ahol a magyarok kisebbségben élnek, helyi szintű alkukra, döntésekre van szükség. Szabó Ödön a nagyváradi Ady Endre iskola példáját hozta fel, ahol a fűtéshálózat felújítását a helyi önkormányzat nem volt hajlandó finanszírozni, mert  az iskola egyházi tulajdonú épületben működik, ezért a diákok az elmúlt években fűtetlen termekben tanultak, illetve bentlakásban laktak.

Az intézmény-összevonások következtében sok esetben a bentlakások, a szórványkollégiumok jelentik az anyanyelvű oktatáshoz való hozzáférést az elszigetelődő nyelvi környezetben élő diákok számára. Bár a törvény előírja ezen intézmények finanszírozását, nincs elégséges keret erre. A pedagógusfejlesztés lehetőségei és a kisegítő személyzet kérdése szintén a finanszírozás függvénye, tette hozzá. A tankönyvhiány problémája kapcsán Szabó Ödön elmondta: idén sikerült a jogi környezeten változtatni, és az RMDSZ és szakértői segítségével is 81 tankönyvet sikerült elkészíteni és kiadni.

A bölcsődei pedagógus még nem része az oktatási hálózatnak, így nincs meghatározva az oktatás nyelve sem, ennek következtében a 0-3 éves magyar gyerekek nem részesülnek mindenhol anyanyelvű nevelésben – hívta fel a figyelmet egy újabb problémára. Az RMDSZ a napokban iktatta a jelzett problémák többségére megoldást jelentő törvénymódosítási kezdeményezését.

Tamási Zsolt a marosvásárhelyi katolikus iskola esetéről számolt be az ENSZ különmegbízottjának. A katolikus iskola ellehetetlenítése és saját, illetve az iskola diákjainak és a szülőknek meghurcolása  után végül sikerült az iskolát újraindítani, azonban a helyzet most sem rendeződött megnyugtatóan, hiszen az Unirea Főgimnázium pert indított az oktatási minisztérium ellen. Az iskola vezetősége ugyanis azzal érvel, hogy a magyar gyerekek távozása miatt hátrány éri az iskolát, és ezzel a normatív támogatást is a katolikus iskola kapja – vázolta a helyzetet. Tamási szerint meglepő az Unirea vezetőségének érvelése, hiszen nem lehet „túszul ejteni” a gyerekeket egy olyan iskolába, amelybe nem akarnak járni.

„Fájdalmas, hogy a helyi döntéshozók olyan eszközökkel élnek, amelyek az emberi jogokat sértik. Az én személyes esetemben, úgy kezeltek, mint egy köztörvényes bűnözőt, és nem hagyhattam el az országot. Ilyen támadások bármikor megtörténhetnek, és nekünk nincsenek eszközeink arra, hogy visszaverjük ezeket” – mondta.

Ferencz-Salamon Alpár a pedagógusok érdekképviseleti szervezetének, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) közel három évtizedes tevékenységét mutatta be. Elmondta, a magyar állam támogatásával három oktatási központot működtetnek Erdélyben, és Szovátán egy országos oktatási központot is fenntartanak. Évente több száz továbbképző rendezvényt szerveznek, és koordinálják a csángó oktatási programot.
 
A pedagógusok szempontjából a kihívások az iskolaépületek visszaállamosítása, a magyar iskolák létrehozási procedúrájának nehézkessége, a korlátozott anyanyelvhasználati lehetőségek az iskola testületeiben, az iskolák autonómiájának a teljes hiánya a tananyag és a kerettanterv kialakításában, a kisebbségek méltányos arányban való jelenléte az iskolák vezetőségében.

Biró Zsolt parlamenti képviselő hozzátette, Maros megyében további problémát jelent, hogy a magyar közösség számára nem biztosítanak elegendő magyar osztályt, annak ellenére sem, hogy a Diszkrimináció-ellenes Tanács évente megrovásban részesíti a megyei tanfelügyelőséget a diszkriminatív beiskolázási számok miatt.

A konferencia második felében a felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól beszéltek a résztvevők. Magyari Tivadar ismertette a kisebbségi felsőoktatás sarokszámait, elmondta, jelenleg mintegy 10 ezer hallgató tanul magyar felsőoktatásban. A magyar fiatalok háromnegyede a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanul, a többiek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen,  a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen és a magyar állam által létrehozott és finanszírozott, alapítványi és egyházi keretben működő magánegyetemen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Partiumi Keresztény Egyetemen végzik tanulmányaikat.

Romániában a műszaki felsőoktatásban alig létezik magyar nyelvű képzés, ez pedig hátrányosan érinti azokat a diákokat, akik magyar nyelvkörnyezetben nőnek fel és önhibájukon kívül hiányos a román nyelvtudásuk. Noha számos szakon létezik magyar nyelvű képzés, a magyar közösség egyetemi elitjének mégis alig van beleszólása az egyetemek szerveződésébe.  A MOGYE ügyére hívta fel a figyelmet, elmondva, hogy itt egy jogon kívüli állapot áll fenn: Marosvásárhelyen nem sikerült a 2011-es oktatási törvényt alkalmazni, és létrehozni a magyar intézeteket.

Szabó T. Levente, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója elmondta, a rendszerváltás előtti időszakban mind a magyar oktatók, mind a diákok számát próbálták csökkenteni, de az utóbbi években a magyar és német oktatás megerősödött az új tanügyi törvénynek köszönhetően, így most már hivatalosan is multikulturális, három nyelvű egyetemként tartják számon a BBTE-t.  A kihívások tekintetében többek között a kutatómunka alulfinanszírozását említette.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorhelyettese, Balási András előadásából kiderült: az 1946-ban Kolozsváron létrejött, majd 1954-ben Marosvásárhelyre került egyetem, ahol 1976-ig csak magyarul képeztek színészeket és rendezőket, jelenleg példaértékűnek számít a multikulturális egyetemek között. Az egyetemen 2011 októberében jött létre a magyar és a román kar, a szenátusban paritás van, és szoros szakmai és emberi együttműködés jellemzi a két kar viszonyát. Igyekszünk békében és hatékonyan együtt élni a másság tiszteletben tartásával – fogalmazott a professzor, aki szerint nagyobb problémáik csak a finanszírozás terén tapasztalhatóak.

Nagy Előd, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese  a problémák között az egyetemen zajló magyar és a román oktatási vonal kapcsán jelentkező aszimmetriát említette. Elmondta,  míg az elméleti oktatás anyanyelven zajlik, a  gyakorlati oktatás vegyes csoportokban történik, kizárólag román nyelven. Ehhez képest az angol nyelvű oktatás esetében mind a gyakorlati, mind az elméleti óráik angol nyelven zajlanak.

Azonban a legégetőbb probléma egy nemrég történt fejlemény: a MOGYE-nek a Petru Maior Műszaki Egyetemmel történt összevonása. Fernand de Varennes érdeklődésére, hogy miért ellenzik az egyetemek összevonást, Nagy Előd elmondta,  az új struktúrában a magyar diákok és oktatók aránya megcsappant, most 20%-on aluli a magyar diákok és oktatók jelenléte, így nem tudják befolyásolni a döntéseket. Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője kiegészítette,  míg a BBTE-n saját adminisztratív struktúrák léteznek, a MOGYE esetében ez nincs.

A magyar állami támogatásból működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem struktúráját és oktatási kínálatát Balog Adalbert rektorhelyettes ismertette. Flóra Gábor a Partiumi Keresztény Egyetem képviseletében elmondta, egyeteme az első magyar magánegyetemként jött létre. Alapítása szükségességét az adta, hogy a régióban nem volt elérhető magyar nyelvű felsőfokú oktatás. Kis egyetem, mintegy ezer diák tanul itt. Bővítenék, de akkreditációs nehézségekbe ütköznek: az ARACIS nem veszi figyelembe a kisebbségi nyelven történő oktatás szükségességét.

Marton László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke szakmai tevékenységük mellett a diákszervezet aktivizmusáról, például a MOGYE ügyében folytatott tiltakozó megmozdulásaikról is beszámolt, a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ) képviselő Sámi Zsuzsa pedig elsősorban érdekképviseleti tevékenységüket ismertette, kitérve arra, hogyan próbálják segíteni a román intézményekben tanuló magyar egyetemistákat tanügyi referens programjukkal.

Hantz Péter, a különmegbízott erdélyi látogatását kezdeményező kutató kifejtette: a Babes-Bolyai Tudománegyetem nem nevezheti magát multikulturális egyetemnek, hiszen a kétnyelvű feliratok kérdése továbbra sem megoldott az intézményben. Arra is kitért, hogy az önálló állami magyar egyetem előnyösebb lenne a multikulturálisnál, hiszen az intézményeken belül kisebbségbe kerülve energiáink jelentős részét a jogainkért folytatott harc emészti fel.

Fernand de Varennes megjegyezte: a kisebbségek számára létesített önálló egyetemek kérdéséről a világ számos pontján zajlik vita. Példaként saját szülőhazáját, Kanadát említette, ahol a 600 ezer franciának otthont adó Ontario tartomány korábbi kormánya támogatta egy kizárólag francia nyelvű egyetem létesítését az eddig is működő kétnyelvűek mellett, a mostani kormány viszont tagadja az intézmény létjogosultságát.

Az ENSZ különmegbízottja ismételten felhívta a figyelmet, bárki fordulhat hivatalához kisebbségi jogsértések esetén. Elmondta: bár nem kommentálhatja az elhangzottakat, de általánosan fogalmazva elmondhatja: a kisebbségek emberi jogai terén mindig van lehetőség az előrelépésre.

Fernand de Varennes december 4-6. között tartózkodott Erdélyben. Kolozsváron a határon túli magyar közösségek helyzetéről, az egyházi ingatlanok restitúciójának elakadásáról, a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazásáról tájékoztatták. Marosvásárhelyen az oktatási kérdésekről szóló szemináriumon való részévétele mellett a magas rangú diplomata többek között találkozott Markó Bélával, a Kós Károly Alapítvány elnökével, az RMDSZ volt elnökével is. (közlemény)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS