2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kutatók a diktatúra „R hálózatát” sejtik a Ceaușescu 89-es menekülése utáni katonai diverzió mögött

2019. február 21. 16:39, utolsó frissítés: 16:47

Egy újabban megjelent tanulmány szerzői szerint az 1989-es romániai forradalmat december 22-étől - Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor elmenekülésének időpontjától - egy katonai diverzió állította le, amelyet a diktatúra idején kialakított "R hálózat" hajtott végre, s amelynek vezetői - miután a diktátort "feláldozták" -, saját hatalmuk átmentése érdekében, véres cselekményeket provokáltak.

Az 1990-es romániai tüntetéseken gyakran skandált: "Ki lőtt belénk 22-e után?" rigmust címébe emelő tanulmányt Andrei Ursu és Mădălin Hodor romániai történészek, valamint Roland O. Thomasson amerikai politológus jegyzi. A Revista Drepturile Omului-ban közzétett 130 oldalas tanulmány arra keresi a választ, hogy kik a felelősek a diktátor elmenekülését követően, a Ion Iliescu nevével fémjelzett csoport hatalomra jutása után bekövetkezett vérengzésekért.

A forradalmi eseményeknek 1290 azonosított halálos áldozata van. Közülük 177-en a Ceausescu által elrendelt sortüzeknek estek áldozatul Temesváron és más városokban. A többség azonban az ezt követő napokban, vélt terroristák elleni harcban vesztette életét.

Mădălin Hodor, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) tudományos kutatója, a tanulmány egyik szerzője az MTI-nek elmondta: immár az ügyészség is kijelentette, hogy a "terroristák elleni harcot" egy kimondottan erre kiképzett titkos hálózat szervezői provokálták és hajtották végre.

Kifejtette továbbá: az "R hálózatot" (R, mint rezistență, azaz ellenállás) az 1968-es prágai tavasz tanulságait leszűrve hozta létre a román pártvezetés a Ceaușescu-rendszer idején. Tagjai a hadsereg, a Securitate (politikai rendőrség), a "hazafias gárdák" és a kommunista párt erre kiválasztott és kiképzett aktív, illetve visszavonult tagjai voltak. A román katonai doktrína 1972-től tartalmazta a nép honvédő harcának a gondolatát, amely egy ellenséges megszállás esetén alkalmazandó nem hagyományos hadviselést jelentett.

A kutató szerint az "R hálózat" létezéséről korábban csak nyilatkozatokból lehetett tudni, de kutatásaik során két olyan cikkre bukkantak a Securitate belső folyóiratában, amelyek pontosan leírták a hálózat felépítését, működési elvét. Eszerint az "R hálózat" tagjai különböző struktúrákba (a hadseregbe, a Securitatéba, a kommunista pártba) illeszkedtek, de olyan civilek is voltak közöttük, akiket a sorkatonai szolgálat alatt szerveztek be. A hálózatnak egy-egy városban két-három sejtje is működött. Tagjai egy előre rögzített jelre az előre rögzített helyen gyülekeztek, ahol fegyverek, kommunikációs és diverziós eszközök álltak rendelkezésükre.

Mădălin Hodor szerint ennek a hálózatnak bizonyos részei működésbe léptek 1989 decemberében. A történész szerint a "víz mérgezettségére", a "terrorista támadásokra", a "küszöbön álló légi támadásokra" vonatkozó - minden valóságalapot nélkülöző - bejelentések a diverziós hadműveletek iskolapéldái. Például egy Brassóhoz közeledő helikopterrajról szóló bejelentés után a légvédelem radarjai - vélhetően valamilyen elektronikai zavarás következtében - tényleg olyan jeleket észleltek, amelyek a közeledő légi járművekre utaltak. A megtévesztett légvédelmiek lőttek is a levegőbe, ezáltal az "R hálózat" elérte, hogy azt higgyék, valóban a volt diktátor "terroristáinak" a támadását hárítják el.

A történész a katonai diverzió három komponensét azonosította. Elkövetői hamis légi célpontokat generáltak, pánikkeltő hírek terjesztettek, és a fegyveres erők elleni támadásokat szimuláltak. Meglátása szerint a hálózatnak nem voltak politikai céljai, sejtjei az immár nem Ceaușescu irányítása alatt álló hadsereg és politikai rendőrség parancsnokaitól érkező utasításokat teljesítették. A kutató e katonai diverziónak tulajdonította, hogy a szándékos zavarkeltés eredményeként a hadsereg egyes alakulatai más alakulatok ellen kezdtek harcolni úgy, hogy a harcban álló felek mindegyike Ceaușescu külföldi terroristáit vélte a másik oldalon, és hogy a fegyverhez jutott civil lakosság vélt terroristákra lőtt az utcákon.

Mădălin Hodor szerint a diverziókeltés hármas célt szolgált. Egyfelől próbálta menteni a hadsereget és a Securitatét a Ceaușescu által pár nappal korábban elrendelt vérengzések végrehajtásának a felelőssége alól, másfelől próbálta intézményesen átmenteni ezeket a szervezeteket az új rendszerbe, harmadrészt megpróbálta leállítani a forradalmat egy olyan pillanatban, amikor csak Ceaușescu bukik, de a rendszer tovább él.

A történész elmondta: az ügyészség jelenleg Ion Iliescunak és a hatalom megszerzőinek a felelősségét vizsgálja a december 22. utáni vérengzésekben. Úgy vélte azonban, hogy nekik aligha állt módjukban irányítani az eseményeket. Mădălin Hodor félőnek tartotta, hogy - miként az 1989-es kirakatperben a Ceaușescu házaspárra hárították a teljes felelősséget - a jelenleg folyó ügyészségi vizsgálat Iliescut hozza ki bűnbaknak, és homályban hagyja a vérengzések más felelőseit.

A kutató felidézte: 1989. december 17-én Ceaușescu egy Magyarország felől érkező szovjet-magyar támadást vizionált, a külső támadásra érvényes katonai jelszót adta ki, és ezzel háborús helyzetet idézett elő az országban. A katonai diverzió kiagyalói pár nappal később ugyanezt a forgatókönyvet alkalmazták, csak most már Ceaușescu "terroristáit" mutatták fel a hamis célpontként, hogy a véres színjátékban a nép védelmezőiként tűnhessenek fel. Ez a forgatókönyv arra is alkalmas volt, hogy a december 22. utáni áldozatokat Ceaușescu számlájára írhassák, és ezt a vérengzést hozhassák fel indokként a diktátor és felesége sürgős kivégzéséhez. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS