Nosztalgiázva ünnepelte 30. születésnapját az RMDSZ
2020. január 20. 15:59, utolsó frissítés: 16:11
Megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte szombaton az RMDSZ a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, ahol köszönetet mondtak az alapítóknak.
Azzal a gondolattal mentünk el az ünnepségre, hogy megírjuk majd, mi az az 5 dolog, amit a 30 éves RMDSZ állít magáról. És valóban lett volna esély arra, hogy a megemlékezésen túl a rendezvény hangsúlyosabban szóljon a jelen és a jövő kihívásairól is, vagy akár programpontszerű állítások hangzzanak el ezek kapcsán. Nem így történt, ezúttal sem a „pragmatikus transzilvanizmus”, sem más, az elmúlt időszakban többször ismételt szlogen nem köszönt vissza a rendezvényen. Tény, hogy ugyancsak szombat délelőtt a szövetség politikusai a Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) már megvitatták az aktuálpolitikai kérdéseket, így az este már a nosztalgiáról és az ünneplésről szólt.
Az ünnepség az 1989-es forradalom kitörésére és az RMDSZ ezt követő, szinte azonnali megalakulásának körülményeire fókuszált, visszaemlékezések hangzottak el nemcsak a beszédekben, de főleg filmes bejátszások formájában. És valóban nehéz is lett volna a kezdeti időszak felelevenítse után azt is három órában összesűríteni, hogy mi minden történt az ezt követő 30 évben. Így viszont az ünnepség valamelyest olyan volt, mintha 10 évvel ezelőtt is megtarthatták volna, talán szinte pontosan ugyanígy.
Ugyanakkor a szervezők sikeresen elkerülték az esetleges csapdákat: a rendezvény nem volt sem túlzottan fennkölt, sem túlságosan önünneplő, annak ellenére sem, hogy többször elhangzott, hogy van mire büszkének lennie a szövetségnek, és - legalábbis ilyenkor - ennek hangot is adhatnak.
A legutóbbi RMDSZ kongresszus show-ja után arra is számíthattunk, hogy ismét valami nagyon látványossal készül az RMDSZ, de ezúttal láthatóan nem ezen volt a hangsúly: a színpad fölé helyezett három monitoron régi fényképek tűntek fel, illetve bejátszások futottak, amelyekben feltűntek olyan háttéremberek is, akiknek arcát nem biztos, hogy ismerjük, akikről általában nem sok szó esik, munkájuk mégis fontos volt az RMDSZ-ben. (Amit nem egészen értettünk meg a koncepcióból, hogy Koszika egyik szerelmes, a kedvest hívogató dala hogyan kapcsolódik a szövetség 30 évéhez - de a dalok alatt a közönség kicsit felszusszanhatott a beszédek között.)
"Ebben a harminc esztendőben visszafordítottuk, vagy legalábbis megállítottuk az addigi folyamatos romlást. Nem dolgoztatok hiába, kedves kollégák, egykori és mai RMDSZ-esek. Ez itt a reklám helye, mondhatná valaki. Igen, de nem az önreklámozásé, hanem egy közösség dicséretéé. Mert az a szövetség, amelyet 1989 decemberében megkötöttünk, olyan hatékony eszköznek bizonyult, amire Trianon óta, merem állítani, nem nagyon volt példa errefelé. Ehhez viszont kellett a romániai magyar közösség túlélő képessége és már-már naiv hite, amivel annak idején nekifogott, hogy a kommunizmus nyomait eltakarítsa, és élhető jövőt teremtsen magának" – értékelt Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke beszédében, megnyitva az ünnepi köszöntők sorát. Beszédében arra is kitért, hogy milyen kihívásoknak néz elébe jelenleg a szövetség és miben látja annak erősségét.
„(...) nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a múlt nem mindenben adhat eligazítást, a huszonegyedik században modernizációra van szükség. Nekünk nem a huszadik század eleji Európához kell felzárkózni, az a vonat rég elment, nekünk a mai, sőt, a holnapi Európát kell utolérni.
Ez a feladat már nagyrészt a mostani RMDSZ-re hárul. Végül is az tett erőssé minket az elmúlt harminc évben, hogy sohasem akartuk megtagadni, amit a tegnap vagy tegnapelőtt csináltunk, és sohasem akartunk pontosan úgy cselekedni, mint a tegnap vagy tegnapelőtt. Hogy ez ellentmondás? Lehet. De ilyen az RMDSZ. Tele van ellentmondással. Jobboldaliakkal és baloldaliakkal, konzervatívokkal, liberálisokkal, álmodozókkal és pragmatikusokkal, és amíg ez így lesz, amíg toleráljuk egymás véleményét, addig az RMDSZ is erős lesz.
Tisztelettel gondolok azokra az alapítókra, akik már nincsenek köztünk, Domokos Gézára, Sütő Andrásra, Kántor Lajosra, Cs. Gyimesi Évára és mind-mind a többiekre. Utólag is hálás vagyok, hogy velük együtt hoztuk létre ezt a szövetséget. Én csak néhány nevet soroltam most fel, folytathattam volna a listát, de már ebből is látszik, hogy hányféle egyéniség, hányféle meggyőződés került akkor ugyanazon ernyő alá. Domokos másképpen gondolkozott, mint Sütő, Sütő másképpen, mint Kántor, Kántor másképpen, mint Gyimesi, és mégis képesek voltak ugyanabba az irányba vinni az RMDSZ-t. Nekem is volt vitám velük, de barátok voltunk, társak egy nehéz küzdelemben, tiszteltem és szerettem őket áldozatukért, hitükért, közösségi elkötelezettségükért, és persze azért is, mert egyformán féltettük ezt a szövetséget.”
A volt elnök beszéde után a Kárpát-medencei magyarság érdekképviseleti szervezeteinek nevében köszöntötte az ünneplőket Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, aki kiemelte, hogy számukra mindig is egyfajta példaképet, követendő példát jelentette az RMDSZ tevékenysége. Ezt követően Magyarország kormányát az erdélyi származású Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese képviselte, ami egy elegáns megoldás volt a Fideszes jelenlétre az ünnepségen.
Brendus Réka
„Erős és sikeres szövetség lett az RMDSZ. Éppen olyan, amilyennek alapítói megálmodták. És mint minden érdekképviseleti-politikai szervezetben, itt is voltak nagy sikerek, és voltak kevésbé sikeres időszakok. De talán az egyik legelső és legmaradandóbb siker az volt, amit az alapítók így fogalmaztak meg: „a romániai magyarság méltányosnak és természetesnek tartja, hogy fenntarthassa és ápolhassa kapcsolatait a magyar nemzet más részeivel”, hisz „a romániai magyar nemzeti kisebbséget kultúrája, történelme, hagyományai elválaszthatatlan szálakkal fűzik a magyar nemzethez”.
Erre a hitvallásra ugyanolyan méltányos és természetes módon válaszol Magyarország Alaptörvénye, mely már első soraiban kinyilvánítja, hogy „megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”. Egy olyan korszakot zártunk le ezzel a két egybehangzó gondolattal, amely közel öt évtizeden át mindent megtett azért, hogy ez ne legyen lehetséges. És hogy ez nem sikerült, az annak bizonyítéka, hogy nincs az a történelmi félrecsúszás, erőszakos szétszakítási kísérlet, amely az összetartozás érzését képes lenne kiirtani. Nincs az a hatalom, és nincs az az idő, amely ezt elvenni vagy feledtetni tudná! Ez a mi erőnk, és erre büszkék vagyunk!'” - hangzott el a beszédében.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szintén köszönetet mondott az alapítóknak és azoknak, akik azóta is működtetik a szervezetet:
"Sokszor hajlamosak vagyunk mi és mások is úgy gondolni az RMDSZ-re, mint egy felettünk lebegő entitásra, amely magától működik, dolgozik, tanul, megold problémákat, és természetesen elintéz ügyeket. Pedig az RMDSZ nem egy elvont fogalom, még csak nem is egy mesterséges intelligencia, amely mindentől elzárva végzi a dolgát. A mi Szövetségünk egy élő közösség. Sokféle, sokszínű, különböző adottságokkal és elképzelésekkel rendelkező emberek közössége, a maga erényeivel és nyavalyáival együtt. Olyan embereké, akik sokszor lelkesen és mosolyogva, máskor fáradtan, megtörten azért dolgoznak nap mint nap, hogy a 30 éve megalapított szervezet ma is működjön, ma is ellássa feladatát. Mert az RMDSZ magától sohasem működött. Sem 1990-ben, sem 2020-ban. Sosem működött magától, mindig ti, az erdélyi magyarok működtették" - hangsúlyozta. A visszaemlékezés mellett az ő beszédében is megjelentek aktuális kérdések is:
„Ha a kiindulási ponthoz viszonyítunk, akkor biztos, hogy jobb helyzetben vagyunk, jobban állunk, mint 30 évvel ezelőtt. A mindenkire kiterjedő alattvalói állapothoz, amely a diktatúrában ezt a közösséget, ezt az országot jellemezte és a kisebbségeket kétszeresen sújtó jogfosztottsághoz képest ma szabadon és viszonylagos biztonságban érezhetjük magunk.
A kisebbségi politizálás azt is jelenti, hogy mindig szükség van, mindig keresni kell külső szövetségeseket, ha a parlamenti többség támogatását meg akarjuk szerezni, ez elengedhetetlen. Ehhez pedig szót kell érteni a román pártokkal, már akivel szót lehet, és folyamatos párbeszédet kell fenntartani. Három évtized alatt erre is képessé váltunk, és nem volt olyan felelős román politikai erő, amellyel ne tudtunk volna szót érteni, együttműködni. Mindig ideig-óráig, de hát ez a dolgok természetes rendje. Ez a történelmi perspektíva.
A napi perspektíva persze más léptékben mér. Az EU- és NATO-csatlakozás után megtört egy akkor pozitívnak értékelt trend. A nacionalista kártya ismét aduként működik egy kiélezett helyzetben, ahogy láthattuk ezt az elmúlt évben, mert lehetséges volt Úzvölgye 2019-ben, lehetséges a magyar líceum elleni hadjárat Marosvásárhelyen az elmúlt években, lehetséges az, hogy a visszaszolgáltatásokat leállította a román kormányzat, lehetséges az, hogy visszaállamosítanak és próbálkoznak a megszerzett jogokból visszafaragni, lehetséges az, hogy választott politikai vezetőket vegzálnak.”
Voltak egészen közvetlen pillanatok is: Takács Csaba a nézőtéren ülve még a könnyeivel küszködött, majd a színpadon azzal indított, hogy elmesélte, hogyan történt az ünnepi beszédre való felkérése Porcsalmi Bálint jelenlegi ügyvezető elnök részéről. Azt a záró momentumot is sikerült teljes természetességgel kezelni, amikor az est végén a színpadra felszólított egykori alapítóknak átadták az emléklapokat, és közösen elénekelték a magyar - majd a közönségből jövő kezdeményezésre -, a székely himnuszt is.
Az alapítók köszöntése
Összességében is közvetlen volt a hangulat a rendezvényen, rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást az előtérben, vagy miközben a kabátjaikat akasztgatták a ruhatárban, ahol például Szőcs Gézával is össze lehetett futni. (Egyébként a háttérben kivetített archív képeken többször is feltűnt Tőkés László is, aki nem volt jelen, és talán a neve sem hangzott el egyszer sem, bár 1990-2004 között tiszteletbeli elnöke volt a szövetségnek. Igaz, köztudott, hogy azóta már meglehetősen viharosan alakult a kapcsolata a szövetséggel.)
A teljes élő közvetítés az ünnepségről itt nézhető meg:
(tudósítónktól)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!