Árnyékjelentés a romániai kisebbségi médiáról
S. Z. 2009. szeptember 23. 17:21, utolsó frissítés: 17:23Szinte kifogástalanul ültették gyakorlatba a kisebbségi nyelvek kartájának a médiáról szóló fejezeteit. Legalábbis a többi területhez képest.
Sikertörténet a média területén a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája előírásainak az alkalmazása, legalábbis a közigazgatásban és a tanügyben uralkodó állapotokhoz képest – hangzott el azon a sajtótájékoztatón, melyet az Etnokulturális Diverzitás Forrásközpontja szervezett kedden. A találkozó célja a szervezet által elkészített, a karta gyakorlati alkalmazásáról szóló árnyékjelentés bemutatása volt. Tegnap a médiáról volt szó, a tanügyről és a közigazgatásról szóló észrevételeiket egy későbbi időpontban mutatják majd be.
Az árnyékjelentés elkészítői elmondták, az év elején kezdődött a munka, mely során a hivatalos statisztikák mellett egy sor interjút készítettek a karta előírásainak a gyakorlatba ültetéséről azokkal, akik a kisebbségi média területén jártasak. A munka során igyekeztek mind a 20, Romániában hivatalosan elismert nemzeti kisebbséggel foglalkozni, miközben különös figyelmet szenteltek néhány nagyobb számú kisebbségnek.
A hivatalos országjelentés már úton van
Elhangzott, a Románia által 2008 május 1-jén ratifikált Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának a gyakorlatba ültetéséről most készült el az első országjelentés; a dokumentum valószínűleg útban van Strassbourg felé. Civil szervezetek azonban készíthetnek saját, ún. “árnyékjelentéseket”, a hivatalos verziót kiegészítendő – az Etnokulturális Diverzitás Forrásközpontja az egyik ilyen jelentéstevő.
A jelentést bemutató Monica Căluşer és Rariţa Zbranca elmondta, a karta valójában egy menühöz hasonlatos: létezik néhány kötelező, általános előírás, ezen kívül az ország, mely csatlakozik, kedve szerint válogathat a különféle, konkrétabb előírásokat tartalmazó cikkelyek közül. Ebben a második lépcsőben az egyedüli kikötés az, hogy 10 kisebbség számára 7 területen összesen 35 előírást kell kiválasztani.
>> A jelentés itt letölthető >>
A román hatóságok a “menüt” úgy válogatták össze, hogy az előírások legyenek összhangban az országban már érvényben levő kisebbségvédelmi szabályozással – így a karta gyakorlatba ültetéséhez nem kellett törvényeket módosítani.
A karta két szinten biztosítja a kisebbségi nyelvek védelmét: az első csoportba a számbelileg kis számú kisebbségek tartoznak, melyekre csupán néhány általános jellegű előírás vonatkozik. 10 kisebbség nyelvi jogaival kapcsolatban ugyanakkor konkrét feladatokat is megjelöl a karta.
Túl általános megfogalmazások
Ezek az előírások azonban sok esetben túlságosan általánosaknak bizonyulnak: a karta például előírja, hogy a magyar közösség számára az állam megkönnyíti/bátorítja egy állami magyar nyelvű televízió, illetve rádió létrehozását.
A jelentés készítői szerint itt a hatóságok jóindulatán múlik, mi számít megkönnyítésnek: elegendő egy frekvencia, vagy pedig teljes körű finanszírozást jelent? Kiemelik ugyanakkor, hogy a közszolgálati rádió és televízió műsoridejének nem elhanyagolható része a kisebbségek nyelvén folyik; a TVR marosvásárhelyi regionális stúdiója például 50 százalékban magyar nyelvű műsorokat sugároz. A marosvásárhelyi közszolgálati rádióban is sok magyar műsor kerül adásba.
A közszolgálati adókon a magyar közösségek számára elkülönített műsoridő az összműsoridő 4 százaléka – de mivel a karta nem fogalmaz meg számszerű elvárásokat, ezért nehéz megítélni, hogy ez sok vagy kevés.
A jelentés egy sor adatot szolgál arra vonatkozóan, hogy a közszolgálati rádióban, illetve televízióban mennyi műsoridejük van a kisebbségeknek. A helyi és regionális közösségeket bemutatni hivatott TVR 3 adó megjelenése óta még több teret kapnak a kisebbségek. Kivételt képeznek a rutén, a jiddis és a makedón kisebbségek, melyek nem kaptak a közszolgálati televízióban műsoridőt egyszerűen azért, mert nagyon kevés a nyelvet beszélők száma. A karta által biztosított jogokkal tehát rendszerint a nagyobb kisebbségek tudnak élni.
Pár perces műsoridők, amikor senki nem nézi
A dokumentum egy sor kritikát is megfogalmaz: a műsoridők alig pár percet jelentenek hetenként sok nemzetiség számára – ezzel pedig egy sor műfaj, például a híradók vagy az élő közvetítések értelmetlenné válnak. A kisebbségi adásoknak a nézettsége rendszerint átlag alatti, ráadásul észrevehető az a tendencia, hogy ezeket olyan idősávokban tűzik műsorra, amikor az adó nézettsége/hallgatottsága alacsony.
Sok szerkesztőség nem rendelkezik az adott kisebbség köréből származó munkatárssal, így egyes műsorokat újságírói képzettség nélküli, a kisebbség nyelvét nem túl jól beszélő külsősök készítenek el. A műsorok rendszerint hagyományok, történelem és vallás tematika körül forognak, tehát a célközösség mindennapi élete szempontjából nem relevánsak.
A jelentésben hangsúlyozzák, hogy csak a magyar és német közösségben létezik olyan sajtó, mely többé-kevésbé ellátja a szerepét. A német sajtó számára érdekes lehetőséget nyújt az, hogy idegen nyelvként a többségiek közül is sokan beszélik a nyelvet.
Magyar sajtó, a mintapélda
A magyar sajtót illetően a civilek megemlítik, hogy az általuk megkérdezett szakértők szerint ez érzékeny a politikai befolyásokra, azonban ezt a gondolatot nem részletezik. Kiemelik, hogy mind a nyomtatott sajtótermékek száma, mind rádió- és televízióadók terén határozottan jól állnak a magyarok a többi kisebbséghez képest. Székelyföldön egymással versenyben álló helyi médiatermékekről is lehet beszélni – noha ez Románia más vidékein is ritkaságnak számít.
A kábeltelevízió-szolgáltatók is igyekeznek kielégíteni a magyar igényeket: a magyar televízióadók rendszerint benne vannak az alapcsomagban vagy némi felárért megrendelhetőek. Ott, ahol a magyarság számaránya 80-90 százalék körüli, a Discovery Channel és az Animal Planet például eleve magyar szinkronnal fut.
A többi kiadvány képtelen piaci alapon megélni
A többi kisebbségnek is van saját kiadványa, ezeket azonban rendszerint az adott kisebbség képviseleti szerve adja ki, elhanyagolható példányszámban. Ezek a lapok a reklámpiacon nem képviselnek értéket, így teljes egészében kormányzati támogatásra vannak szorulva. Ezért gyakran a periodicitást is csak nehezen sikerül tartani, gyakran előfordul, hogy egy-két példányszám késve, vagy összevonva jelenik meg. Nem beszélve arról, hogy csak nagyon kevés kiadványnak van professzionális szerkesztőgárdája, így témaválasztása meglehetősen érdektelen a közösség mindennapi élete szempontjából.
A karta feladatként előírja, hogy a román államnak biztosítania kell az újságíró-képzést az adott kisebbségek számára. A jelentés felsorolja, milyen lehetőségek vannak a kisebbségi újságíró-képzés területén, és megemlíti, rendszerint az a gyakorlat, hogy a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek az anyaországba küldik tanulni a jövendő újságírókat.
A beszélgetés során elhangzott, hogy a kisebbségi újságírók számára kielégítő lehet a szakma román nyelven való alapos elsajátítása, illetve a kisebbség nyelvének jó ismerete. Elhangzott, hogy a kisebbségi újságírás minősége csak akkor fog változni, ha a frissen végzettek fantáziát látnak egy saját közösségük valóságát megjelenítő sajtótermék létrehozásában. Sem bukaresti, sem pedig budapesti szerkesztőségekből nem lehet reális képet nyújtani a kisközösségek problémáiról.
Médiaszakik rémálma a fragmentált magyar közösség
Felkért hozzászólóként Kelemen Attila Ármin, a Transindex kiadója és az Erdély FM igazgatója főként a romániai magyar médiára koncentrált: elmondta, a legnagyobb probléma az, hogy a magyar közösség nem képez egy olyan kompakt tömböt, melyet egy általános kiadvánnyal meg lehetne célozni. Ezzel magyarázható a helyi sajtó nagy példányszáma, és az Erdély-szintű napilapok csökkenő népszerűsége. Így egy 20 ezer potenciális médiafogyasztóval rendelkező térségben az adott médiaterméket valóban fogyasztók száma látványosan kisebb.
Az amúgy 30 évvel ezelőtti életérzést közvetítő Marosvásárhelyi Rádió hallgatottsága kiugróan magas Maros, Hargita és Kovászna megyékben – hogyha tehát pusztán a hallgatók számát nézzük, akkor el kell mondani, hogy ez az elavult, kényelmes modell sikeres.
Különbséget kell tenni az adott kisebbség nyelvén szóló, és a kisebbség problémáit tükröző média közt – mondta, kiemelve, hogy a cigány közösség esetében lenne igazán szükség hatékony médiára: ebből a romák és a többségi társadalom is csak profitálhatna.