Bikini-koncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével
Novák Csaba Zoltán 2010. február 27. 12:28, utolsó frissítés: 12:36A Bikini 1990. februári fellépése Temesváron több volt, mint rock and roll - meséli Németh Alajos.
Egy totális diktatúra forradalmi megbuktatása után az embereknek szükségük van a szabadságérzet mélyebb dimenzióinak megélésére, és erre a klasszikus történelmi-politikai események átélése nem mindig elegendő. Olyan élmények kellenek, amelyek valóban elhitetik velünk, hogy ténylegesen szabadok vagyunk, amelyek újra működésbe hozzák a test és a lélek eddig mesterségesen, erőszakosan visszafojtott rezgéseit.
Ilyen katalizátor-szerepet töltött be – a résztvevők és a koncertről később kiadott hanglemez hallgatói számára – a Bikini együttes 1990. februári temesvári koncertje is.
A fegyverropogás megszűnte után alig másfél hónappal a szabadság hírnöke másodszorra is Temesvárra érkezett, ezúttal egy felszabadító rockkoncert formájában. A rock már '89 előtt is a lázadást jelentette,
a műfaj puszta léte is kitörési kísérlet volt
a hatalom egyre fojtogatóbb szorításából. A Bikini együttes (Németh Alajos, D. Nagy Lajos, Daczi Zsolt, Gallai Péter, Kató Zoltán, Berecz Endre), 1990. február 24-én és 25-én tartott két teltházas koncertet a temesvári Olimpiai Csarnokban. Ez volt az 1989-es események után az első nagyobb szabású szabad rockkoncert a térségben.
1990 februárját egyrészt a szabadság mámorító ízének kóstolgatása jellemezte, másrészt viszont már javában gyülekeztek a megtorpant rendszerváltás, az akut gazdasági-társadalmi problémák, vagy az Erdély több településén is megnyilvánuló etnikai konfliktusok fekete felhői.
Bukarestben bányászok csaptak össze tüntetőkkel. Temesváron a „rendcsináló” bányászok mellett vagy ellen tüntettek, a sajtóban a Securitate egykori alkalmazottairól és a '89-es események során eltüntetett holttestekről cikkeztek, segélyszállítmányokon kaptak hajba, orvostanhallgatók éhségsztrájkoltak, románok és magyarok iskolaügyekben vitáztak.
A Bikini 1990-ben a pályafutása csúcsán levő zenekar volt: számos szakmai díjat magáénak tudhatott, több sikeres lemezt adott ki. A Mondd el című lemezt több, mint háromszázezer példányban adták el Magyarországon. A jobb sorsa érdemes Rolls Frakció zenekar örökségét sok szempontból továbbvivő, a politikai, társadalmi kérdésekre különösen érzékeny zenekar mindig is
fontosnak tartotta reagálni a korszak aktuális kérdéseire.
A Közeli helyeken című 1989-es lemezük a magyarországi rendszerváltás egyik pop-rock röntgenképe is lehet. A lemezen olyan dalok kaptak helyet, mint az országban tartózkodó szovjet csapatokra utaló Bátyuska, az egy kiegyensúlyozottabb jövőt megálmodó Ne ébressz fel vagy a térségben tomboló szovjet-amerikai érdekharcot megéneklő Amerika. A Szabad élet című dal pedig nyíltan a reformok elől elzárkózó Ceauşescu-féle Romániára és az erdélyi magyarság helyzetére utalt.
A zenekar néhány ismertebb sláger mellett ezekkel a Romániában is aktuális töltetű dalokkal kóstoltatta meg a rock felszabadító ízét a kiéhezett temesvári közönséggel. A Bikini két, külön erre az egyedi eseményre készült dalt is játszott. A Robog a jövő erősebb tempójú kezdő nóta az újat, az ismeretlent, a „benzingőzben robogó jövőt” villantotta fel, az instrumentális Temesvári vasárnap pedig a forradalmi érzéseket páratlanul szép gitárjátékba tömörítette. A koncerten a zenekar szövegírója, Dévényi Ádám is szerepelt a Lyuk a zászló közepén című saját dalával.
A Bikini temesvári koncertje és az arról kiadott lemez akkor és ott egy generáció elfojtott érzéseit, vágyait hozta felszínre, fogalmazta meg a pop-rock műfaj kifejezési eszközeivel, a zene és a szöveg egymást jól kiegészítő összhatásával. „Egyszerűen hihetetlen volt, hogy
annyi sötét év után ott álltak előttünk a színpadon
és velük együtt énekelhettük, hogy «mondd, hogy jó lesz majd itt élni, itt születni meg és itt is halni meg, és ha álmodom, ne ébressz fel»” – meséli egy egykori résztvevő.
Az esemény a szabadság gyakorlásától szinte teljesen eltiltott közönségből a sok száz teltházas koncerten túl levő zenészek számára is újszerű energiákat, érzéseket szabadított fel. Így emlékszik vissza ezekre a pillanatokra a zenekar vezetője, Németh Alajos (Lojzi).
Hogy került a Bikini 1990 elején Temesvárra?
Németh Alajos: – December 20-án jöttünk haza egy moszkvai fesztiválról. A Pravda – mint ahogy a nevében is van, hogy „igazság” – egyetlen szót sem közölt arról, hogy Romániában forradalom van. Ahogy leszálltunk a repülőről, rögtön a Petőfi Csarnokba mentünk, mert ott volt egy hatalmas koncertünk. Kértem egy monitort, hogy nézzem az eseményeket. Aztán hazamentem és néztem a Híradót, egyszerűen eszméletemet vesztettem.
Az utóbbi években Romániában nem a legszebb dolgok történtek, ami a magyarság helyzetét illeti – értem ide a falurombolást meg a más, a Securitate által elkövetett „bűnöket”. Döbbenetes volt!
Szóval ez egy olyan esemény volt, amiről sokáig álmodnak az emberek. És megtörtént. Románia tényleg szabad ország lett. Mindjárt a koncert után utasítottam a turnémenedzserünket, hogy menjen ki, vigyen segélycsomagokat, és szervezzen egy koncertet, amilyen sürgősen csak tud – mert mi esne jobban ezeknek az embereknek ilyenkor, mint egy felszabadító rock koncert?
Milyen volt a hangulat a városban?
– Még a feje tetején állt minden. Gondolhatod, két hónappal a forradalom után, nem volt semmi. A belépés előtt megmotoztak mindenkit, és katonák álltak sorfalat. Állati vicces volt, mert amikor elkezdődött a rendezvény, eldobálták a fegyvereket, félmeztelenre vetkőztek, és beálltak ők is a közönség közé.
Volt ott egy stáb is, amely egy filmet forgatott a koncertről. Az egyik tagja, Nicky Barton mondta, hogy „igen, ez a rock and roll!” Mondom, „dehogyis, ez nem rock and roll, babám, ez annál sokkal több!” Ezt nem lehet a rock and roll kifejezéssel elmismásolni, itt akkora szeretet volt, amit soha: addig sem, és azóta sem éreztem.
Rock koncerten az emberek általában ordítoznak, lökdösődnek, nagyokat ugranak és nagyon boldogok, de hogy ötezer ember sírjon… ilyent ritkán láttam, úgyhogy mi is könnyre fakadtunk. Hatalmas szeretet volt. Azt gondoltuk, de jó, megyünk adni valamit, amire a legnagyobb szüksége van Romániának… illetve Erdélynek, és kiderült, hogy sokkal többet kaptunk mi ott, mint amit adni tudtunk.
Azt a fajta szeretetet addig sose éreztük. Egy aradi újságírónő odajött hozzám a buli után, és azt mondta, hogy „uram, mi itt két hónapja kikiáltottuk a szabadságot, de ma éreztem magam igazán először szabadnak.” Akkor jöttem rá, hogy mi is a Bikini üzenete, hogy ez sokkal több, mint rock and roll. Sokkal több, mint jó hangulatú zenekar, ennek olyan mély gyökerei vannak, amelyek átívelnek a határokon, és még talán nagyobbat is szólnak, mint idehaza.
Szükség volt a hivatalos magyar közegek közbelépésére is a koncert létrejöttéhez?
– Nem volt szükség. A helyi polgármester már nagyon jól kezelte akkor a dolgokat. Rögtön nyeregben is volt, mondta, hogy milyen jó ötlet és támogatja. Mi ott is hagytuk a pénzt, ez egy felajánlásos buli volt. Így aztán nem volt kérdés, hogy mehet-e vagy nem.
És még egyszer mondom: sírva hallgatták az emberek. Volt ott egy kislány, akit az öltözőben meginterjúvolt a rendező. Megkérdezte, miért sírt? Azt hittem, hogy ezt sohasem élhetem meg! – válaszolt a lány. Micsoda dolog az, hogy valaki erre vár mondjuk huszonéves koráig, és megtörténik vele, pedig azt gondolta, hogy tényleg nem fog megtörténni. Milyen bezártság lehet az, amikor egy ember elsírja magát, ha megkapja azt a játékot, amire mindig várt? Fantasztikus!
Miért volt fontos számotokra eljutni Temesvárra?
– Az apám gyerekkoromban mindig mesélt Erdélyről, a második világháborúról. El akartam neki mondani, hogy nem kell ahhoz fegyver, hogy az ember eljusson valahonnan valahová. Egy jó dal vagy egy jó gondolat sokkal többet ér. A szeretet sokkal inkább összekovácsol, sokkal jobban összeköt embereket, mint a fegyverek szava. De nem tudtam elmondani, mert meghalt, mire hazaértünk a temesvári koncertről. Pedig jó lett volna elmondani neki, hogy jó a szeretet. Nyugodtabban sétálhatott volna át.
Ismerkedtetek a várossal is? Milyen volt?
– Pontosan az volt a levegőben, amit szerettünk volna. A szabadság csírája. Voltunk a Tőkés-parókián, egy pár ortodox temetésen, a templomban… köztereken gyertyát gyújtottunk a halottakért. Szóval egy teljesen jó programot állítottunk ott össze magunknak. Spontánul elindultunk toronyiránt, és nagyon-nagyon jó volt!
Mi is vittünk oda egy jó nagy adag szabadságot – gondolj bele, kimegy egy nagy kamion tele nagyszerű roadokkal, plusz a zenekari tagok. Odamegyünk, abba a zavaros helyzetbe, mintha tényleg jött volna egy kis erő meg segítség, hátszél nekik. Ezért aztán nagyon örültek, hogy együtt vagyunk.
A koncertről hanganyag is készült, a Temesvári vasárnap című lemez.
– Feltételeztem, hogy ez a politikai helyzethez hasonló hangulatú, tehát viharos buli lesz. Vittem technikai berendezést, hogy rögzítsék a bulit, ki akartam mondani, hogy ez legyen egy örök emlék, egy örök nyom, hogy volt egyszer egy Temesvár, volt egyszer egy február 24-25-e. Hogy lehet ezt így is csinálni, és legyen ez példa az utókornak, a minket követő generációknak. Tessék komolyan venni ezeket az érzéseket, érzelmeket. Azt gondolom, hogy a mi munkásságunknak ez volt az egyik nagy csúcspontja. Volt még egy pár szép pillanat, de az egyik nagy csúcspont a temesvári koncert volt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
