Mit várnak a SZÁT-tagok a szombati üléstől?
K. M. 2010. november 05. 18:48, utolsó frissítés: 2010. november 06. 10:31Forró téma lesz a Szövetségi Állandó Tanács ülésén, hogy merre lépjen az RMDSZ. Több SZÁT-tagot kérdeztük, milyen gondolatokkal készülnek az ülésre. #b#[körkép]#/b#
Borbély László: - Nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy menjen, vagy maradjon kormányon az RMDSZ. A történet arról szól, hogy a tanügyi törvényt véleményezte az alkotmánybíróság, és nekünk el kell döntenünk, hogy hogyan lépünk tovább, hiszen ez nem kizárólag az RMDSZ vagy a magyarság problémája.
Abból a szempontból érdekes az, ami körülöttünk történik, hogy senki, vagy nagyon kevesen beszélnek arról, hogy ez Romániának a problémája: az államnak és a kormánykoalíciónak kell megoldania azt, hogy 21 év után egy olyan tanügyi törvényünk legyen, amelynek alapján el lehessen képzelni egy normálisan működő, decentralizált rendszert, ahol a döntéseket a legalsóbb szinten hozzák meg, ahol bevezetik a fejkvóta-rendszert. Ez a törvény jó, és amikor elfogadják, Romániának egy európai törvénye lesz.
Úgy gondolom, hogy az RMDSZ azon az állásponton lesz, hogy ezt a törvényt év végéig meg kell szavazni. Ennek meg kell találni a módját. Ha nem, ez azt jelenti, hogy nincs erő ezek átvitelére a koalícióban, és akkor meg kell nézzük, hogy hogyan lépünk tovább.
Borboly Csaba: - Úgy gondolom, hogy a politika a kompromisszumok művészete. Azt látom, hogy az oktatási törvény kapcsán hozott alkotmánybírósági döntés miatt előállt helyzetet forró fejjel nem lehet rendezni. Alaposan meg kell vitatnunk a helyzetet, amely nem kimondottan az oktatási törvényről szól.
Egyébként az oktatási törvény elfogadásának elodázása a románoknak is ugyanolyan rossz lenne, mint a kisebbségeknek, ők is veszítenének. Igazából a legnagyobb probléma az, hogy a román állam különböző működő mintákból összecsipkedett szerkezetű, ami nem működik. Az Alkotmánybíróság azokban az ügyekben is dönt, amelyek nem tartoznak rá, így elmondhatjuk, hogy a parlament és a szenátus mellett egy harmadik döntéshozó testület is működik az országban.
Holnap arról is kell beszélni, hogy miként valósítható meg az állam átfogó reformja, mert az olyan jellegű intézkedések, mint például az, amely szerint én havi 860 kilométer megtételére elegendő üzemanyagra kapok keretet, azok nem jelentenek megoldást a problémákra.
Király András: - A SZÁT-gyűlésen körbejárjuk a napirenden szereplő kérdéseket, vagyis az új helyzetet fogjuk kielemezni. Arra számítok, hogy felelősen körbe lesz járva a kérdés. Véleményem szerint itt nem a kormányzás tétjét kell megvitatnunk, mert nem a kormány volt az, aki hibázott a kérdésben azzal, hogy felelősséget vállalt.
Meg kell viszont vizsgálni azt, hogy hogyan megyünk tovább, és hogyan tudjuk úgy működtetni a koalíciót, hogy elérjük a kitűzött célokat. A stratégia megvan, esetleg taktikai kérdésekről lehet szó.
De szerintem mást nem tehetünk, mint ráébreszteni a koalíciós partnereket, hogy az ő érdekük is megtalálni a lehetőséget arra, hogy a tanügyi törvény minél hamarább, egy számunkra is megfelelő formában menjen át a szenátuson.
Korodi Attila: - Azt gondolom, hogy szembe kell nézni ennek a hétnek a történéseivel. Azonban kellene tudnunk pontosan, hogy mi történt az Alkotmánybíróság környékén, hogy állt hozzá a demokrata párt ehhez a történethez, mi a kormányfőnek, államfőnek a véleménye.
Azt gondolom, hogy holnap egyértelmű forgatókönyvet kell kérnünk: ez azt jelenti, hogy megbeszéljük, meddig mehetünk el, hogyan látjuk az oktatási és egyéb törvényeknek a sorsát, mert ezek nélkül az év vége csak el fog szállni mellettünk, és nem lesz határozott előrelépés. Azt gondolom, ez az egy-két hónap a koalíció keresztpróbája, igazából azt mondanám, hogy hetekben kellene számolnunk. Meg kellene jelölnünk néhány célt, és néhány hét alatt bebizonyosodik, hogy ez a koalíció működhet vagy sem.
Nagyon jó forgatókönyv nincs, a legjobb forgatókönyv az lenne, hogy egy nagyon komoly hozzáállással az oktatási törvényt a szenátus elfogadja, mert így a koalíció talpon fog tudni maradni. Rossz lenne, ha úgy döntenénk, most indulni kell, mert akár kormányalakításra is szükség lehet, tehát ismét kérdés lenne, hogy ki kivel és miként szövetkezik, ez pedig nem lenne nagyon hasznos ebben az időszakban. Viszont az sem elfogadható számomra, hogy valamiféleképpen tudomásul vegyük a történéseket, és folytassuk az együttműködést, mintha mi sem történt volna.
Kovács Péter: - Az elmúlt napokban és órákban mindenképpen a csalódottság és keserűség az, ami jellemző rám, amiatt, ami a tanügyi törvény körül történt. Én úgy gondolom, hogy hideg fejjel kell döntenünk. A legegyszerűbb az lenne, hogy vegyük a kalapunkat, és lépjünk ki a kormányból, de azért elemeznünk kell azt, hogy miért érdemes maradni, milyen garanciákat, illetve határidőket kapunk, és ennek függvényében kell elemeznünk azt, hogy milyen döntést hozzunk.
Tamás Sándor: - Az oktatási törvény miatt az utóbbi pár napban nem túl barátságos a hangulat a kormányban. Az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott, amely egybecseng a PDL néhány prominens személyiségének, például a szenátus oktatási bizottságának elnöke, Mihail Hărdău véleményével. Az sem elhanyagolható, hogy információink szerint az Alkotmánybíróságban az tartott az ellenzékkel, akit a PDL delegált. Itt a gond nem az Alkotmánybíróság intézményével van, hanem azzal, hogy el van politizálva.
A koalíciós partnerünk sem a kisebbségi, sem a tanügyi, sem a régiók átszervezéséről szóló törvényt nem tudta megoldani a parlamentben. Nem tisztességes, hogy mindig csak az RMDSZ kell teljesítsen – ez így nincs rendben, mert a kormányban odaálltunk a másik kormánypárt mellé, amikor megszorító, népszerűtlen intézkedéseket kellett hozni. Amikor a kisebbségi oktatás, az egyházak oktatási szférájának kitágítása, de egyéb okok miatt is – például a decentralizáció szempontjából – előnyös oktatási törvényt majdnem sikerült elfogadni, akkor ők megbuktatják, és most sajnálkoznak.
Engem nem érdekel az, hogy a PDL vagy a miniszterelnök most rosszul érzi magát, mert félreszavaztak, minket az érdekel, hogy jogainkat érvényesítsük.
Tánczos Barna: - Vegyes érzelmekkel megyek a SZÁT ülésére. Arra számítok, hogy a SZÁT-on egy olyan döntést hozunk meg, amely hatékonyabbá teszi a koalíció működését. Ez abból állna, hogy a kitűzött céljainkat el tudjuk érni, nem pedig folyamatosan azon gondolkodjunk, hogy miként kapunk újabb és újabb megoldásokat az esetleges kudarcokra.
Egyértelmű, hogy az RMDSZ koalíciós feladatát maximálisan teljesítette, az általunk megígért támogatást a PDL mindig megkapta, és ezért elfogadhatatlan számomra, hogy amikor az RMDSZ prioritásairól van szó, akkor ilyen helyzetekbe kerüljünk.
Nem az alkotmánybírósági döntés miatt okolnám a PDL-t, hanem amiatt, ahogyan egyes parlamenti képviselői viszonyulnak az RMDSZ prioritásaihoz. Nem szabadott volna ebbe a helyzetbe kerülni a felelősségvállalás kapcsán, hiszen az egyszerű járható út adott volt, el lehetett volna fogadni a tanügyi törvényt a parlamentben is.
Nem látom ma, hogy az RMDSZ-nek az ellenzéki vagy a kormányzati szerep lenne-e jobb, nem látom az alternatívát. Az ellenzéki munkát megkóstoltuk múlt évben, és egy éves távlatból jól láthatjuk, mi történik akkor, amikor az RMDSZ nincs kormányon. Ezt az önkormányzataink is érezték.
Most a tanügyi törvény nehéz helyzetben van, de bízom abban, hogy megoldódik. Ebből a szempontból a kormányzati szerepvállalás a prioritásaink megvalósításában sokkal hatékonyabb, még akkor is, ha ilyen apróbb kudarcokkal van tűzdelve.
Nem látom annak az értelmét, hogy ellenzékbe vonulással politikai válságba sodorjuk az országot, ennek ellenére a koalíciós partnereink figyelmét fel kell hívjuk arra, hogy nem lehet ilyen stílusban kormányozni.