2024. március 4. hétfőKázmér
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

GYES: nem a gyermekek száma, hanem a nevelés minősége a kulcs

2010. december 14. 14:46, utolsó frissítés: 2010. december 15. 08:29

A kisgyermekes családokat pénz helyett célszerűbb adókedvezménnyel, lakással, minőségi gyermekgondozással segíteni – állítja egy oxfordi doktorandusz.


A kutatásod egyik alapfeltételezése, hogy a GYES-t szabályozó törvényekből sok minden kiolvasható az adott ország társadalmára, a nőkhöz, szüléshez, gyermekneveléshez való viszonyra vonatkozóan. Fel tudnál sorolni néhány európai példát erre?

Kovács Bori: – A fizetett gyermeknevelési szabadságokról szóló rendelkezések a legtöbb esetben jól mutatják, hogy az állam mennyire tartja fontosnak a kisgyermekes anyák munkapiaci tevékenységét (annál rövidebb a szabadság, minél nagyobb hangsúlyt fektetnek erre), mennyire tartja fontosnak azt, hogy a szülő – általában anya – nevelje a gyermekét az első években (minél hosszabb a szabadság, ez annál fontosabb), valamint hogy mennyire értékeli ezt a munkát (minél fontosabb, annál magasabb a pénzbeni juttatás).

Továbbá vizsgálni lehet azt is, hogy az adott állam mennyire tartja fontosnak a nemek közötti egyenlőséget (a szabályok lehetővé teszik azt, hogy az apák is gyermeknevelési szabadságra menjenek) valamint kimutatható, hogy a törvényalkotóknak mi a felfogásuk a családok közötti egyenlőségről (ez minél fontosabb, annál jobban fizetett és rövidebb a szabadság, ami azt jelenti, hogy a magasan képzett, jól kereső szülők arra törekednek, hogy maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget.).

A GYES maga sok európai országban a kisgyermekeknek szóló juttatáscsomag egyik eleme, mely szabadságot és sok esetben bizonyos jövedelmet garantál azon szülők számára, akik kisgyermeküket gondozzák. A legújabb romániai jogszabályhoz hasonlóan sok országban párhuzamosan működnek a rövidebb (legfeljebb egy éves) gyermekgondozási szabadságok (parental leave) valamint a hosszabb (három év körüli), anyagilag kevésbé támogatott szabadságok (care leave).


A rövidebb GYES-ek magas anyagi támogatást jelentenek – sok esetben a támogatás a szülő korábbi teljes jövedelmének felel meg. Ugyanakkor a hosszabb GYES-hez kisebb (sokszor az országos átlagbér egyharmadát kitevő), ám jövedelemtől független támogatás jár. Míg a rövidebb gyermeknevelési szabadságok azt próbálják elősegíteni, hogy a szülők minél hamarabb munkába álljanak, a hosszabb GYES-ekben sokan a munkaerőtől való megszabadulás egy formáját látják.

Svédországban például nincsen hosszú, kevés pénzzel támogatott GYES, ugyanakkor az összesen másfél éves szabadságot csak úgy lehet maximálisan kihasználni, ha az apa abból hat hónapot élvez: az anya legtöbb 12 hónapot tölthet otthon kisgyerekével. Talán itt a legnyilvánvalóbb, hogy a fizetett szabadságon keresztül az állam a nemek egyenlőségét is próbálja elősegíteni.

Az Egyesült Királyságban pár évvel ezelőtt egy évre hosszabbították meg a szülési szabadságot, gyermekgondozási szabadság pedig nincs. Az állam tehát a brit szülőket se nem bátorítja, se nem támogatja anyagilag, és kizárólag az anyák gyermekgondozási jogát ismeri el. Nagy-Britannia mellett Dániában és Hollandiában van a legrövidebb szülési és gyermekgondozási szabadság: a szülők legfeljebb egy évig maradhatnak ki a munkaerőpiacról.

Finnország, Norvégia és Svédország legfeljebb másfél év – jól fizetett – szabadságot garantál. Igaz, Finnországban és Norvégiában három évig tartó GYES-t is lehet választani, ez azonban kevesebb anyagi támogatást jelent.

Franciaországban és Németországban nincs rövid, jól fizetett szabadság, csak a kevéssé támogatott, maximum három éves gondozási szabadság létezik (a pénzbeni juttatás havi 300-500 euró között ingadozik). Belgiumban hat évig maradhat szabadságon a szülő, de az anyagi támogatás szintén alacsony (havi 300 euró körül).

Ami a kelet-európai országokat illeti, Szlovéniában a szülési és gyermekgondozási szabadság összeadva egy évet tesz ki. Ebben a periódusban az állam a szülés előtti jövedelem teljes összegét biztosítja, az apáknak pedig külön 90 napnyi szabadság jár.

Észtországban minden szülő fizetett szabadságot élvezhet a gyermek harmadik születésnapjáig. A támogatás a szülés előtti jövedelem 100%-át teszi ki, de nem kevesebb, mint 278 euró az első másfél évben. Bulgáriában a fizetett szabadság a gyerek első születésnapjáig vehető igénybe, ám a pénzbeni juttatás nem haladja meg a havi 120 eurót, és egy összegben fizetendő. Lengyelországban a szabadság két vagy három év, de csak akkor fizetett, ha az egy családtagra eső jövedelem nem több az átlagfizetés 25%-ánál (a juttatás havonta 100 euró körüli).


Európai országok szintjén létezik-e korreláció a népességszaporulat valamint az érvényben levő GYES-törvény, kisgyermekgondozási és munkavállalási jogszabályok stb. terén? El lehet mondani ennek alapján, hogy melyik az a rendszer, amely segít megoldani az egyre fogyatkozó népesség problémáját?

– Az eddigi kutatások – főleg a nyugat-európai országokban – nem találtak pozitív korrelációt a kisgyermekes családok támogatása és az adott társadalom termékenysége között. Úgy tűnik, a népességszaporulatot elenyésző mértékben érintik a nagyvonalú, gyermekszülést támogató juttatások. Egyesek úgy vélik, az olyan nagylelkű juttatások, mint a busás szülési díjak Oroszországban és Ausztráliában, valamint a jól megfizetett gyermeknevelési szabadságok csak a gyermekek születésének időpontját befolyásolják, a születendő gyermekek számát nem. Úgy tűnik, a relatív magas születésszám elérésének kulcsa a jó gyermeknevelési infrastruktúra, valamint egy sor munkával kapcsolatos törvénykezés is.


A tanulmányban szó esik arról, hogy bár a romániai törvénykezés hivatkozik az EU-s irányelvekre, nem, vagy csak kevéssé tartja azokat be. Melyek lennének ezek az uniós irányelvek?

– Mint már említettem, a nyugat-európai országokban a fizetett gondozási szabadság nem a gyerekek születését próbálja ösztönözni, hanem inkább a nők munkaerő-piaci jelenlétét próbálja elősegíteni. A második világháború utáni két évtizedben a nyugat-európai nők zöme háziasszony volt egy életen át, tehát munkaerő-piaci tevékenységük elenyésző volt. A gyermekgondozásra fordítható időszak garantálásával a nők – és főleg kisgyermekes családanyák – munkaerő-piaci tevékenységét próbálták lehetővé tenni.

Nem szabad elfelejteni, a pénzkeresés lehetősége sok feminista mozgalom egyik fő célja volt. Feminista érdekcsoportok uniós szinten a (fizetett) gyermekgondozási szabadságot (parental leave) mint a nők egyenlő munkavállaláshoz való jogát segítő, szükséges állami beavatkozást problematizálták a '70-es évektől a mai napig.

A gyermekgondozási szabadság tehát, legalábbis uniós szinten, a nemek egyenlőségét is szolgálni hivatott. Manapság sokan egyetértenek azzal, hogy a nemek egyenlősége nem csak attól függ, hogy a pénzkeresés és a munkaerőpiaci tevékenység hogyan oszlik meg nők és férfiak közt. Az egyenlőség elérésében az is kulcsfontosságú, hogy a fizetetlen munka – főként a házimunka és a gyermekgondozás – miként oszlik meg. Az uniós törvénykezés emiatt a férfiak gyermekgondozáshoz való jogát is biztosítani próbálja, és ezért a megfogalmazások mindig semlegesek nemek szempontjából.

Összegezve, az uniós diskurzus két célt helyez előtérbe: egyrészt a fizetett munka és a fizetetlen munka, a gyermekgondozás harmonikus kombinálását próbálja az állampolgárok (úgy anyák, mint apák) mindennapi életében ösztönözni (work-family reconciliation). Az a feltételezés, hogy minden állampolgár dolgozik vagy dolgozni fog, így a gondozás felelősségét úgy oldják meg, hogy egy meghatározott időtartamig a dolgozó szülő(k) kilép(nek) a munkaerőpiacről, gondozzák a gyermeküket, de rövid időn belül visszatérnek garantált beosztásukba. Joguk van dolgozni, de gondozni is: csak így lehet, úgymond, ösztönözni a felnőttek – főleg nők – munkaerőpiaci tevékenységét.

Ilyen szabályozás nélkül a nők kilépnek a munkaerőpiacról és gyermeket nevelnek, inaktívak maradnak éveken át. A gyermekgondozási szabadság egy másik uniós célt, a nemek közti egyenlőséget is szolgálja, és ezt az erre vonatkozó 1996-os első európai direktíva is tükrözi. Eszerint mind az anyáknak, mind az apáknak joguk van mind gyereket gondozni, mind pénzt keresni. A román jogszabályok csak részben és bizonytalanul reflektálják ezeket a prioritásokat.


Hogyan és milyen irányban változott a GYES-törvény Romániában az első, 1990-es jogszabálytól kezdve?

– 1990 januárjában született az első gyermekgondozási szabadságot garantáló törvény Romániában, és ez a törvény azóta bizonyos szempontokból majdnem változatlan. 1990 és 1997 közt a román állam alkalmazott nőket (angajate) jogosított gyermekgondozási szabadságra a gyermekük első születésnapjáig. 1997-ben ez módosult: a szabadságot a gyermek második születésnapjáig lehetett élvezni, és egy utólagos módosításnak köszönhetően a román állam alkalmazott apákat is jogosított a szabadságra. A törvény, noha nem zárta ki, nem is támogatta explicit módon a két év szabadság megosztását a szülők közt.

2000-ben új törvénnyel szabályozták a gyermeknevelési szabadságot, a román állam ugyanis rájött, hogy egyre heterogénebb a szülők munkaerőpiaci státusza. Ekkortól nem csak alkalmazottak voltak jogosultak a legfeljebb két éves gyermeknevelési szabadságra, hanem bárki, feltéve, hogy társadalombiztosítást fizetett. A szabadság fizetett volt: a jövedelempótlék (indemnizație) 65-75%-a volt az illető személy jövedelmének.

2005-ben újabb változás történt: a román állam módosította a szabadságot úgy, hogy minden GYES-re menő személy – a gyermek születése előtti jövedelmétől függetlenül – 8 millió régi lejt (800 RON) kapott. Aki a két év lejárta előtt visszament dolgozni, 2006-ban 3 millió (300 RON), 2007-től pedig csak 1 millió lejt (100 RON) kapott. 2007-ben a pótlék 6 millió lejre (600 RON) csökkent, miközben a gyermekpénz 2 millióra nőtt (200 RON), tehát a havi összeg változatlan maradt.

A román állam 1997 után megpróbálta elbátortalanítani a gondozó szülőket – értsd anyákat – a gyors munkába való visszatéréstől. Ez még explicitebbé vált akkor, amikor 2009-ben a szülőknek lehetőségük nyílt arra, hogy a gyermek születése előtti nettó jövedelmük 85%-át kérelmezzék jövedelempótlóként a 600 lej helyett.

A jelenlegi törvénytervezet érdekessége, hogy a korábbi politika ellenkezőjét – tehát a mihamarabbi munkába állást – próbálja az állam elősegíteni azáltal, hogy a keresetpótlékot 100 lejről 500-ra emeli. Egy dolog változatlan maradt 1990 óta: az, hogy a feketén munkát vállaló vagy régiséggel nem rendelkező szülők ki vannak zárva a rendszerből. Egy homályos, egyéni jövedelemről szóló kitétel miatt gyakorlatilag lehetetlen két éves szabadságra menni a magánvállalkozó szülőknek is.


A jelenlegi jogszabályt tekintve mit lehet elmondani a román állam gyermekszüléssel, családdal kapcsolatos politikájáról?

– Nagyon jó észrevétel, hogy a GYES gyermekszületést, nem pedig gyermekek felnevelését ösztönző szociálpolitikai eszköz. Amint említettem, a román állam nem ismeri el a feketepiacon dolgozó vagy a soha nem alkalmazott szülők gondozáshoz való jogát, vagyis az ilyen szülők a mai napig nem jogosultak a fizetett két éves gondozási szabadságra. Olyan gondozási szabadság, melyre a jogosultság csak a gyermek születésétől függ, nem létezik.

Kérdés, hogy ezáltal kiket zárnak ki ebből a juttatásból? Saját kutatásom azt mutatja, hogy a fiatal, alacsonyan képzett vagy képzetlen, főleg falusi kisgyerekes szülők a leginkább érintettek. Sok esetben ezek jó része lehet roma, de faluhelyen nem csak a roma szülők nem férnek hozzá ehhez a juttatáshoz. Hogy ez a kizárás mennyire tudatos állami szinten, nem tudom. Érdemes lenne kutatni.

Érdekes, hogy a negyedik gyerek születése nem jogosítja fel a szülőket fizetett szabadságra. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a román állam a GYES által közvetett módon azt kommunikálja, a gyermekek optimális száma családonként nem több, mint három. Sajnos nem ismerek arról szóló megbízható statisztikai adatokat, hogy mi jellemzi a több, mint három gyerekes családokat, ahol egyik vagy mindkét szülő a formális munkapiacon tevékenykedik.


Hogyan változott az arról való felfogás, hogy kinek a feladata a gyermekgondozás az első évek során?

– Ez szinte egyáltalán nem változott 1990 óta, amikor az első gyermekgondozásról szóló törvény életbe lépett. 1997-ig kizárólag az anyák gondozhatták a gyermeküket, ugyanakkor 1997 és 2009 között nagyon kevés családnak felelt meg az apai gondozás.

Bár lehet, hogy sok családban meg lehetett volna osztani a két évet az anya és az apa közt úgy, hogy az anyagi veszteségek minimálisak legyenek, erre senki sem gondolt: sem a törvényhozók, sem helyi szintű bürokraták, sem maguk a szülők. A mostani legfrissebb törvénytervezet is az anyák gyermekgondozását erősíti. Romániában, mint a legtöbb európai jóléti államban, a nagyszülők unokájuk gondozásához való joga szintén nincs törvényben elismerve, noha a nagyszülők – főleg a nagymamák – a leggyakoribb anyapótlók, főleg kisebb városokban és faluhelyen.


Jelenleg meglehetősen gyakran kerül elő Romániában a GYES módosításának, csökkentésének, átalakításának a gondolata. Véleményed szerint a jelenlegi törvényt (illetve a kapcsolódó szabályokat, például a munka törvénykönyvét) hogyan kellene megváltoztatni, hogy azok pozitív hatással legyenek a népszaporulatra?

– Szerintem az egyedüli közép- és hosszútávú megoldás egy jelentős, gyermeknevelést szolgáló állami infrastruktúra. Hiába születik több gyerek (ezt nagylelkű szülési díjakkal könnyen el lehet érni) ha a gyermekek jó része képzetlen vagy alulképzett marad. Románia többet nyerne abból, ha az állam a születendő gyermekek tanításába fektetne be, mint abból, ha több születésre próbálja ösztönözni a lakosságát, de semmit nem tesz a gyermekek oktatása, képzése érdekében.

Jelenleg a román állam a gyermekszülést segíti elő bizonyos mértékben, de hosszú távon a gyermeknevelésben egyre kisebb szerepet játszik. Például az óvodák államilag vannak fenntartva, de a szülők jelentős anyagi támogatásával működnek. Az iskolák államilag vannak fenntartva, de a gyermekek oktatása egyre több családi forrást vesz igénybe. Míg a '90-es években például ingyen lehetett zenei képzésben részesülni, manapság ez már többnyire magánúton történik.

Mindez azért lenne fontos, mert sok leendő szülő annak függvényében vállal gyereket, hogy az elképzelt gyermeknevelési (nem gyermekszülési!) standardjait milyen esélye van megvalósítani. A családok támogatásában tehát szerintem nem a GYES kellene a fő elem legyen, hanem a kisgyermekes családokat célzó szolgáltatások: könnyen és olcsón megkapható lakások kisgyermekes családoknak, nagyon jó minőségű korai gyermekgondozási és oktatási szolgáltatások, egészségügyi szolgáltatások, kisgyermekes családok számára lényeges adókedvezmények stb. Fontosnak tartom a tanácsadási szolgáltatásokat is, amelyek jelenleg majdnem teljesen hiányoznak.

Nem kell viszont elfelejteni, hogy a népességcsökkenés egy komplex jelenség, és nem csak a termékenység növekedésétől függ. Szerintem a kérdés nem az, hogy mekkora az ország lakossága, vagy hány gyermek születik a következő években, hanem az, hogy akik élnek, és főleg akik most születnek, mennyire lesznek munkaképes, termelőképes felnőttek a (közel)jövőben. Ezt kell előtérbe helyezni. Ez meg nem attól függ, hogy a GYES hány hónapot tart, vagy mennyi a havi jövedelempótló.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS