2020. szeptember 19. szombatVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Önkormányzataink is lehetnének “csángó keresztszülők”

B. D. T. B. D. T. 2011. január 24. 13:16, utolsó frissítés: 18:17

Erdélyi mecénás kevés van, a román állam nem száll be a költségekbe, a támogatás nagy része Magyarországról érkezik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége számlájára.


Folyamatosan keresik az elhivatott pedagógusokat Csángóföldre a magyar oktatási programba. Bár a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tanártoborzó felhívására nagyon sok a jelentkező, gondosan megválogatják, kit vesznek fel, s még így is kiderülhet utólag a jelöltről, hogy valami miatt nem felel meg az elvárásoknak.

Szerencsére kevés eset volt eddig, hogy valaki tanév közben hagyja ott a helyszínt. A fejvadászat azonban folyamatosan zajlik, hiszen az anyanyelvi oktatás sikere és jövője nagy mértékben azokon az embereken múlik, akik – csupán 1-2 évre vagy hosszú távra – vállalják, hogy egy faluban, a közösséggel együtt élik mindennapjaikat, alkalmazkodnak a befogadó közösséghez, de emellett a mindennapok gyakorlatába fokozatosan visszavezetik a magyar nyelv használatát.



A sikeres helyszíneken az utóbbi években nemcsak az figyelhető meg, hogy a gyerekek egyre magabiztosabban beszélnek magyarul a tanóra keretében, hanem iskolán kívül, a faluban is kezdi visszanyerni egy évszázad óta elveszített presztízsét a magyar nyelv.



A jelenlegi helyzet

A csángó oktatási program tizenegyedik évében 23 településen tartanak magyarórákat – iskolai választott tantárgyként és/vagy iskolán kívüli fakultatív foglalkozások keretében. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége történeti áttekintéséből (.pdf-ben itt elérhető) is kiderül, 2000 óta folyamatosan bővül a program: egyre több települést vontak be. Jelenleg közel ezer gyerek tanulja szülei, nagyszülei anyanyelvét az iskolában is, ami alátámasztja, hogy az MCSMSZ tevékenységét kezdik „megszokni” a térségben, egyre inkább együtt tudnak működni a tanfelügyelőséggel, iskolaigazgatókkal.

Egy új helyszínen általában úgy kezdődik a történet, hogy a szövetség munkatársai kibérelnek egy kis házat, és az elején kevés gyerekkel beindítják az iskolán kívüli foglalkozásokat. Helyi kapcsolatokat építenek ki, és igyekeznek meggyőzni egyre több szülőt, hogy adjanak le kérést a helyi iskolában, miszerint heti három órában, főtantárgyként tanulhassa gyerekük a magyart.

Tíz év alatt felhalmozódott egy jelentős mennyiségű módszertani-pedagógiai tapasztalat, a tanárok többsége több évre vállalja a csángóföldi tanítást, az új embereket pedig továbbképzőkön, táborokban, találkozókon készítik fel, és természetesen a speciális tanterv is a segítségükre van, amikor élesben szembesülnek a helyszín kihívásaival.



Aki Csángóföldre jelentkezik tanárnak, tudatában kell lennie annak is, hogy egy-egy oktatási helyszínen gyakran a helyi közösségszervező szerepét is be kell töltenie. Az „iskola” – a bérelt kis ház, ahol legtöbbször az egyik szoba tanári lakás, a másik tanterem, fürdőszoba nem igazán van, és fával kell fűteni – „magyar házként” kezd funkcionálni, ahol egyéb alkalommal is össze lehet gyűlni, kulturális, szabadidős tevékenységeket szervezni, tábort, versenyt, vagy akár falunapot. 2007 óta szociális, egészségügyi programok is vannak, kezdve a rászorulók adományokkal való támogatásától az ingyenes orvosi vizsgálatok megszervezéséig.

Az MCSMSZ-nek immár több mint 60 alkalmazottja van, akik nem mind tanárok, vagy nemcsak pedagógiai tevékenységgel foglalkoznak. Bár minden évben közzétett „toborzólevelükben” hangsúlyozzák, előnyben részesülnek azok a Csángóföldön tanítani akaró jelentkezők, akik maguk is csángó származásúak, ennek ellenére az MCSMSZ tanári karának többségét, mintegy háromnegyedét még mindig magyarországi és erdélyi pedagógusok alkotják.



Az oktatási program támogatási pillérei

2010-ben az MCSMSZ költségvetése 146 millió forint (2.115.975 lej, 508.245 euró) volt összesen. Az elsődlegesen feltüntetett pénznem arra is utal, honnan jön a támogatás nagy része: Magyarországról. 2010-ben a magyar államtól 76,4 millió forintot kaptak (1.145.675 lej), a zömében szintén magyarországi magánszemélyek által támogatott keresztszülőprogramból, magyarországi 1% begyűjtéséből és magánvállalkozóktól 62,5 millió forintot (916.481 lej).

142.000 lejt kapott az MCSMSZ erdélyi, romániai magánszemélyektől és vállalkozóktól, valamint romániai pályázatokból (köztük a Communitas, Eurotrans alapítványoktól) és a 2% begyűjtéséből.

Az MCSMSZ csángó oktatási programját a magyar állam a különböző kormányzatok alatt folyamatosan támogatta pénzügyileg. Az utóbbi két évben mint kiemelt jelentőségű nemzeti intézmény – a vicei szórványkollégiumhoz hasonlóan – normatív támogatást kaptak, ami azt jelentette, hogy nem kellett minden évben pályázni a Szülőföld Alaphoz. Ez az összeg – tehát kifejezetten az oktatásra, tanárok fizetésére, járulékokra, a házak bérlésére, taneszközökre, rezsiköltségre stb. szánt pénz – 2010-ben 49 millió forint volt, 2009-ben 44,7 millió forint – tudtuk meg a csángószövetség vezetőitől.

A magyarországi támogatási rendszer átszervezésével, az összes határon túli pályázat közös alapba való integrálásával kapcsolatos intézkedések még folyamatban vannak. Decemberben létrejött a Bethlen Gábor Alap, a Szülőföld Alap jogutódja. Egyelőre keveset tudni arról, hogyan képzeli el a magyar kormány a csángóknak szánt támogatások megpályáztatását és kiosztását (ezzel kapcsolatos felvilágosításért megkerestük a nemzetpolitikai államtitkárság illetékeseit, és visszajelzést kaptunk, hogy hamarosan tájékoztatnak – szerk. megj.).



>> A Reverinda lapszámai .pdf-ben >>

Nagy Bercel, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának titkárságvezetője a tavalyi Bálványosfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban szervezett csángó kerekasztalon felvette, el kellene érni, hogy a román állam is támogassa a magyar oktatási programot Moldvában. Solomon Adrián, az MCSMSZ elnöke ugyanezen a kerekasztalon elmondta, hacsak az iskolán belüli fakultatív órákra a tanároknak kifizetett pénzt nem számolja, az állam egyelőre semmilyen szinten nem támogatja az anyanyelvi oktatást Csángóföldön.

Hogy a program hosszú távú, kiszámítható működése biztosítható legyen, elengedhetetlen a helyi, hazai, állami és magánforrások bevonása. Az MCSMSZ vezetői szerint többek között olyan költségekbe kellene beszállnia a román államnak, mint például a több mint 60, Csíkszeredában magyarul továbbtanuló moldvai gyerek kollégiumi költségei, ami havonta 30.000 lejbe kerül. Ugyanakkor felvetették, szép példája lenne a szolidaritásnak, az odafigyelésnek, ha például a székelyföldi, erdélyi önkormányzatok vállalnák jelképesen egy-egy gyerek éves taníttatásának költségeit, azaz a keresztapaságot.


Felhívás erdélyieknek

A keresztszülő program eredetileg abban áll, hogy magánszemélyek – a „keresztapa” vagy „keresztanya” – az általános iskolás gyerek („keresztgyerek”) taníttatásának egyéves költségét, 40 ezer forintot (600 lejt) vagy középiskolások esetében 150 ezer forintot (2200 lejt) adományoznak az oktatási program céljaira, emellett felvehetik a kapcsolatot egy gyerekkel, levelet válthatnak, a nyári magyarországi táborozásokkor vagy csángóföldi látogatásokkor pedig személyesen is találkozhatnak. De mi akadálya lenne annak, hogy egy város vagy falu önkormányzata is keresztszülő lehessen? Talán csak az akarat, az odafigyelés hiánya – vélte Solomon Adrián.

A keresztszülő-programhoz csatlakozó magánszemélyek nagy többsége is magyarországi. Erdélyi magyar csak elvétve akad köztük. „Pedig Románia 100 leggazdagabb embere között 13 magyar van, de egyikük sem keresztszülő” – tette hozzá az MCSMSZ elnöke.



Egyelőre kevés erdélyi mecénás van, aki fontosnak tartja a csángók támogatását. Kurkó Gyárfás, az Apemin Tusnád tulajdonosa rendszeresen adományoz erre a célra, és erre buzdítja a többi romániai magyar vállalkozót is. „Ősszel körbejártam a falvakat, s bár előzetesen felkészültem a témában, furcsa és torokszorító érzés volt lépten-nyomon magyarul beszélő emberekkel találkozni. Csángóföldön nagy a szegénység, a munkanélküliség, a hosszú távon esetleg beinduló turizmus jelenthetne részmegoldást. Remélem, egyre többen látogatnak el Erdélyből is moldvai testvéreinkhez, nemcsak Magyarországról. A felnőttekkel jól megérthetik egymást, a gyerekek viszont nem vagy csak nagyon keveset tudnak magyarul. Az oktatási program megpróbálja megállítani ezt az asszimilációs folyamatot. Biztos vagyok benne, hogy a pénz jó helyre megy” – szögezte le a vállalkozó.


Az uniós pályázati kiírások nem megfelelőek

Miért nem pályáznak EU-s forrásokra is? Próbálkoztunk már, de eddig nem sikerült nyerni – mondta el a Transindexnek Hegyeli Attila, az oktatási program volt vezetője, aki jelenleg a bákói MCSMSZ-iroda munkáját koordinálja. Nem a leadott EU-s pályázat minőségével, tartalmával volt a gond, hanem a feltételekkel: a Romániának szánt uniós keretből például civil szervezet csak akkor pályázhat, ha együttműködik egy állami intézménnyel, pl. iskolával vagy önkormányzattal. Voltaképpen nem is a civil szervezet kell pályázzon, a főpályázó az állami intézmény. Mondani sem kell talán, hogy még azokban a falvakban is, ahol viszonylag békés és együttműködő viszonyt sikerült kialakítani a román iskolaigazgatóval vagy polgármesterrel, nem igazán vevők egy hasonló közös projektre, még ha meg is érné nekik.

A direkt brüsszeli források megpályázásához viszont több külföldi partner is kell, általában utaztatást és konferenciákat támogatnak, ami szép és jó, csakhogy a moldvai magyar oktatási program nem erről szól.


Lehetőségek és buktatók az új oktatási törvényben

Hegyeli egyébként az új oktatási törvényben jó lehetőségeket lát, ha sikerül kilobbizni, hogy a szempontjaik bekerüljenek a törvénycikkelyeket tartalommal megtöltő alkalmazási útmutatókba. Például az új törvényben szerepel a kollégiumi ellátással kapcsolatos szabályozás, ami a csángó gyerekeket és gyakorlatilag az összes szórványkollégiumot is érintené. Ugyanis amennyiben a lakóhelyéhez közel nem tud egy gyerek az anyanyelvén tanulni, mert nincs ahol, az állam köteles megadni neki az esélyt, hogy egy távolabbi településen tanulhasson – ehhez pedig fizetnie kellene az illető gyerek kollégiumi ellátását – magyarázta Hegyeli.

Az oktatási decentralizációt – hacsak a törvény metodológiájába nem iktatnak be bizonyos kitételeket – a szórványban nagyon megszívhatják. Ahol többségi iskolába integrált magyar oktatás zajlik, nagyon sok minden az igazgatón múlik. A decentralizációval az igazgató hatalma megnő, pl. a tanárok alkalmazásával kapcsolatban – az MCSMSZ azt szeretné, hogy a kisebbségi nyelven tanult tantárgy oktatójának kinevezésébe beleszólása legyen az illető kisebbséget képviselő szervezetnek is, mintegy garanciaként, az igazgató hatalmát ellensúlyozandó. Amiért pedig évek óta lobbiznak: egy magyar nemzetiségű tanfelügyelő Bákó megyében. Ez az egyetlen megye az országban, ahol magyar tanítás is folyik, mégsincs tanfelügyelő.


Bírálatok és prioritások

„Az MCSMSZ oktatási programjának eredményeit sokan kritizálják, elsősorban a magyarországi, kitelepedett csángók; ám én azt hiszem, jelenlegi kapacitásunkból, erőforrásainkból kihozzuk a maximumot, amit lehet. Van egy prioritási sorrendünk, amit meg akarunk valósítani. Sokan felróják, hogy nem foglalkozunk felnőttoktatással egyáltalán. Meglehet, de nincs is annyira igény rá. Ahol látunk esélyt arra, hogy lehet haladni a gyerekek oktatásában, ott próbálunk minél intenzívebben tevékenykedni” – mondta Solomon Adrián.

Borbáth Erzsébet
csíkszeredai nyugalmazott pedagógus, aki iskolaigazgatóként elsőként karolta fel a továbbtanuló csángó diákok ügyét Csíkszeredában, a 2010-es tusványosi csángó kerekasztalon felvetette, hogy ahelyett, hogy a falvak számát bővítenék, a már meglévő oktatási helyszíneken kellene egyre több diákot bevonni a programba. „Ez egyrészt nem lenne fair azokkal a falvakkal szemben, ahol még nincs magyar oktatás. Egyébként sem jelenti ez azt, hogy a létező helyszíneken nem törekszünk arra, hogy minél több gyerek járjon! De célcsoportnak tekintjük azt a 30-35 falut, ahol még nem vagyunk jelen, és ahol még beszélik valamennyire a nyelvet. Ők is legalább annyira fontosak, mint a jelenlegi helyszínek” – vélte az MCSMSZ elnöke.

Amit a bírálók állandóan felhoznak, hogy a kilencvenes években sokkal több volt a Csíkszeredában vagy Magyarországon továbbtanuló gyerek, mint most. De 20 évvel ezelőtt valóban egyedülálló lehetőség volt ez, másképp fogadták a csángók is. „Azt se felejtsük el, hogy akkor a nyelvállapot sokkal jobb volt. Ma már messzemenően nem olyan a nyelv állapota, és kisebb az érdeklődés is a továbbtanulás iránt. Ennek több oka van. Most könnyebben megoldható a Bákóba bejárás, sok szülő megengedi magának, hogy gimnáziumba, majd egyetemre adja a gyerekét. Más lehetőségek is vannak, nemcsak a magyarországi továbbtanulás” – magyarázta Solomon.

Az is gond, hogy itt Romániában nincsen nulladik év. Azok a diákok, akik bekerülnek Csíkszeredába (idén 67-en vannak), nagyon sok felkészítő programon vesznek részt, mégis 9-10. osztályban nagyon nehéz dolguk van. „1991-ben kimentünk 53-an csángók Magyarországra, az első hetekben többen lemorzsolódtak, pedig nulladik évesek voltunk, azaz tanultunk magyarul írni-olvasni, és a felvételi tantárgyakból készültünk. A felvételi valamivel több mint felünknek sikerült, majd az egyetemi évek alatt a lemorzsolódás tovább folytatódott” – idézte fel Solomon Adrián.

Azt is fel szokták róni az MCSMSZ-nek, hogy most nem oktatnak olyan minőségben, mint az első években. De teljesen másképp lehetett tanítani egy gyereket 20 évvel ezelőtt, mint most. Akkor a családban még nagyrészt magyarul beszéltek a gyerekekkel is, ma már ez sajnos nagyon ritka. „Minden alkalommal, amikor találkozom a szülőkkel, hangsúlyozom, hogy ne csak a magyartanárra bízzák a magyar nyelv oktatását, mert ha otthon nem beszélnek vele magyarul, akkor maximum megtanul írni-olvasni, de nehezére esik majd beszélni – meséli az MCSMSZ-elnök.

– Hogy mennyire fogadókészek erre a mentalitásváltásra a szülők, ez változó. Van, ahol büszkék, hogy a gyerek milyen jól tud magyarul beszélni, és bátorítják. Ám évtizedeken keresztül azt sulykolták a mostani szülők fejébe, hogy ha azt akarják, a gyermekük érvényesüljön, csak románul kell beszélniük vele, mert a magyar nyelv teher, amitől meg kell szabadulni. És annyi évtizedes agymosás után ezt el is hiszik, sajnos.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS