2020. szeptember 25. péntekEufrozina, Kende
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Népszámlálás 2011: már nem fogy a magyar?

S. Z. 2011. január 26. 11:54, utolsó frissítés: 2011. január 27. 14:03

Nem kell sok ahhoz, hogy a fenti kijelentés akár igaz is legyen. Az adatok biztatóak, a szakértők optimisták, a kampányra való felkészülés elkezdődött.


Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a 2011-es népszámlálás során kiderül majd: bár az erdélyi magyarok száma csökken, a térvesztés a románsághoz képest megállt. Ez volt az egyik végkövetkeztetése annak a beszélgetésnek, amelyen az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által felállított Népszámlálás Munkacsoport számolt be az eddigi eredményekről, illetve a további célkitűzésekről.

A munkacsoport kezdeményezője Kelemen Hunor volt ügyvezető elnök felvezetőként elmondta, az Ügyvezető Elnökségen az elmúlt időben egy sor olyan demográfiai tanulmányt végeztek, melyek az elmúlt 20 év demográfiai mutatói alapján felvázolják az erdélyi magyarság jövőképét.

A munkacsoport feladata az, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a 2011-es népszámlálás során reális kép alakuljon ki arról, hogy hány magyar él Romániában. Bár a népesedés helyzete nem megnyugtató,


hamis és káros a „nemzethalál” víziója



– jelentette ki Kelemen, arra utalva, hogy több jel is arra mutat, hogy a magyarság térvesztése Erdélyben mérsékelődik vagy megáll, sőt, kis szerencsével talán vissza is fordítható.

Kapitány Balázs statisztikus előadása során az erdélyi magyarok Magyarországra történő vándorlásáról, illetve a magyarországiak külföldi munkavállalásának az összefüggéseiről beszélt. Elmondta, 2008-2009-ben egy sor hipotézist fogalmaztak meg arról, hogy 2012-ben hogyan fog kinézni a térségbeli migráció. Ezek a feltevések azonban nem igazolódtak be a gazdasági válság differenciált hatása, Románia schengeni csatlakozásának valószínűsíthető késlekedése, valamint az amerikai H2A-H2B vendégmunkás vízum magyarországiak számára való bevezetése miatt.



Kapitány arra figyelmeztetett, hogy Magyarországon várhatóan növekszik a jól képzett rétegek elvándorlása, és így hamarosan strukturális jellegű munkaerő-hiánnyal kell számolni. Ezzel párhuzamosan pedig a magyar kormány adócsökkentési terveinek köszönhetően a nettó fizetések 2013-ig növekedni fognak. E két tényező miatt főként a magas végzettséggel rendelkező erdélyi magyarok számára válik majd egyre vonzóbbá a magyarországi munkavállalás. A romániai magyarság egy


újabb nagyarányú kivándorlási hullámot nem fog elviselni,

éppen ezért az elit feladata az, hogy a romániai nettó béreket növelje, akár a versenyképesség rovására is – jelentette ki a szakember. Kapitány szerint a helyzet kezelhető lesz addig, amíg a romániai átlagfizetés nem lesz kevesebb mint fele a magyarországi fizetésnek.

Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke a népszámlálás technikai részleteiről beszélt: arról, hogy miért voltak vitathatóak az eddigi népszámlálások kisebbségekről szóló eredményei, és ezt hogyan próbálják kiküszöbölni. Horváth szerint az egyik legfontosabb különbség az 1992-es népszámláláshoz képest, hogy nem egy központi, közösségi kontroll híján levő szerv bonyolítja le az adatfelvételt, hanem az önkormányzatok. További pozitív fejlemény, hogy az adatokhoz hozzá lehet férni: így a demográfiai folyamatok adatolhatók, nem merül fel az a gyanú, hogy az eredmények valamiféle


szisztematikus torzítást szenvedtek el.

Ugyanakkor továbbra is probléma lehet a kérdőív. Bár a 2011-es kérdőív még nem készült el, a korábbi népszámlálások során kizárólag román nyelvű űrlapokat használtak, ahol például a nemzetiségre vonatkozó kérdés nem volt nyílt: a román eleve adott volt, a más nemzetiségűek egy pontozott ablakba kellett külön beírják a nemzetiségüket. Az anyanyelv megadása során ugyanez volt a probléma.



Horváth bemutatta a Kisebbségkutató Intézet által elkészített, kétnyelvű (magyar és román) űrlapot, ahol az etnikai hovatartozásról szóló kérdés teljesen nyitott. Elmondta, a Kisebbségi Nyelvi Charta egy paragrafusát felhasználva azon vannak, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, ilyen kétnyelvű űrlapokat használhassanak. A kutató szerint úgy tűnik, a kétnyelvű űrlapok használatának nincsen akadálya, a jóváhagyás jelenleg folyamatban van. Horváth szerint valószínű, hogy


a magyar nyelvű lekérdezés is megvalósítható.

Kiss Tamás, a Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára az utóbbi évek kutatásai alapján elmondta, a magyarok térvesztése egyáltalán nem biztos, sőt, bizonyos feltételek teljesülése esetén az erdélyi magyarság 6,6 százalékos számarányának állandósulásáról beszélhetünk.

A szakértő szerint miközben megfigyelhető az erdélyi magyarság szórványosodása, egy másik folyamat, a tömbösödés is észrevehető: az erdélyi magyarok egyre inkább a Partiumba, illetve Székelyföldre költöznek – ez pedig az asszimilációs veszteség csökkenését jelenti.

Kimutatható még, hogy a román nők a magyar nőknél sokkal nagyobb arányban gondolkoznak vegyes házasságban, míg a magyarság körében az utóbbi időben erősödött a vegyes házasságokat ellenző társadalmi normarendszer. Kiss szerint a házasságok felbomlása is bizonyos mértékben


a magyarságot hozza előnyös helyzetbe.

Vegyes házasságok esetén ugyanis kimutatható az, hogy a gyermekek egyharmad-kétharmad arányban román identitásúak lesznek. Válással ez az arány azonban 50-50 százalékra „javul”.

Ami a migrációt illeti, szintén pozitívak a fejlemények. A nyolcvanas, majd kilencvenes évek nagyarányú kivándorlási hullámai után 2000-től jellemzően a románok vállalnak munkát külföldön; a Magyarország fele való migráció lelassult. A külföldi munkavállalók között a magyarok alulreprezentáltak, és erre az is bizonyíték, hogy míg egyes román vidékek kiürültek, addig Székelyföldön pezsgő élet folyik. Gyermekvállalás terén egy ideje megfigyelhető az a trend, hogy míg a román középosztálybeliek jellemzően egy gyermeket vállalnak, addig magyarok körében a többgyermekes modell egyre népszerűbb.

Székely István
, a munkacsoport vezetője előadásában vázolta a népszámlálással kapcsolatos feladatokat. El kell érni, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot,


az űrlapok kétnyelvűek legyenek,

hogy a román állam által folytatott kommunikáció kétnyelvű legyen. Székely szerint – bár ez jogilag nehezen megragadható – meg kellene fogalmazni egy olyan elvárást is, miszerint a kisebbségek által lakott területeken a kérdezőbiztosok ismerjék az adott kisebbség nyelvét.

Ami a logisztikai feladatokat illeti, Székely szerint interetnikus környezetben el kell érni, hogy a kérdezőbiztosok között magyarok is legyenek, és ők a magyarok által inkább lakott területekre menjenek. Önkénteseket kell toborozni: az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a népszámlálással kapcsolatos feladatokat az önkormányzatok első körben saját alkalmazottaikkal próbálják megoldani. Második körben pedagógusokat, majd harmadik körben egyetemistákat toboroznak – ekkor jól jöhet, ha létezik egy önkéntes-adatbázis.

Az egyházakkal való együttműködés kulcsfontosságú. A népszámlálás az egyházak számára kiemelt fontossággal bír, hiszen az állami és önkormányzati támogatás aránya a hívek számától függ. Az egyházak ugyanakkor azért is fontosak, mert általuk meg lehet szólítani olyan személyeket, akiket klasszikus kommunikációs csatornákon lehetetlen elérni.

Székely szerint a kommunikációs stratégia alapja az kell legyen, hogy


a magyar identitás vállalása jó dolog,

olyan érték, ami mobilizáló erőként jelenhet meg. A munkacsoport vezetője bemutatta azokat a fő célcsoportokat is, akiket a kampány során meg kell szólítani: ők jellemzően a nyelvi és etnikai széleken találhatók, ahol kérdéses, hogy az illető személy milyen nemzetiségűnek vallja magát. A magyar média csak nagyon kis mértékben lesz használható, hiszen a tapasztalat az, hogy aki magyar médiát fogyaszt, az magyarnak vallja magát.

Néhány település- és problématípust is beazonosítottak. A népszámlálásnak például ott van tétje, ahol a magyarság számaránya a legutóbbi népszámláláskor a 18-23 százalékos sávban mozgott. Itt egyrészt felmerülhet, hogy a magyarság számaránya a 20 százalék alá csökken, tehát a nyelvhasználati jogosítványok sérülnek. Illetve előfordulhat, hogy egy 19,5 százalékot elért település esetén


sikerül a magyarság arányát 20 százalék fölé tornázni

– ez azért sem lehetetlen, mert az utóbbi években a románok sokkal nagyobb arányban vállaltak külföldön munkát, mint a magyarok.

További kiemelt célcsoportnak számítanak a magyar tömbön belül élő romák, a vegyes házasságokban élők, illetve az olyan környezetben élők, ahol a román nyelv a domináns. Külön meg kell szólítani a csángókat valamint a Kárpátokon túl élő diaszpórát. Utolsó célcsoportként Székely a migránsok hozzátartozóit említette: fontos tudatosítani, hogy amennyiben valaki egy évnél nem régebb távozott, az ő adatait is be lehet diktálni.

Székely szerint elkerülhetetlen, hogy a népszámlálásnak politikai vetülete legyen. E tekintetben vigyázni kell, hogy a politikai szereplők ne alakítsanak ki olyan közhangulatot, mely riasztja azokat a nyelvi széleken levő személyeket, akiknek kérdéses a nyelvi identitása. „El kell kerülni azt, hogy Csíkszereda főterén hangosbemondóval hirdessük, hogy vállaljuk a magyarságunkat. Próbáljuk egyfajta befogadó nemzettudat szempontjából megközelíteni a kérdést, és elsősorban a szélek irányában üzenni ezáltal” – sommázott a szakértő.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS