2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit keresnek a Digi-antennák a gettóban?

B. D. T. - K. M. 2011. április 27. 12:50, utolsó frissítés: 14:59

Az állami és intézményi diszkrimináció rafináltan próbálja eltüntetni szem elől a mélyszegénységben élőket: szociális lakásoknak álcázott külvárosi gettókba zsúfolja őket.


Az embereknek – elvileg – joguk van megfelelő lakáshoz. Milyen a megfelelő lakás? E tekintetben a romániai standardokat eléggé magasra állították, annyira, hogy a szociális lakások építői, tervezői, építtetői nem tudnak és gyakran nem is szándékoznak megfelelni ezeknek.

Egyfelől a pénzügyi szempont érvényesül, azaz hogy minél kevesebb pénzből minél több ilyen szociális lakást építsenek – ám emellett sajnos létezik a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal szembeni – burkolt vagy éppen nyílt –


állami, intézményi diszkrimináció is.

Így lehetséges az, hogy bár a lakástörvény egy személyre 15 köbméter lakóteret ír elő, és a megszabott standardokkal (pl. egy garzonnak legalább 37 négyzetméteresnek kell lennie, és ideális esetben egy személy lakja: lásd táblázatunkat .doc formátumban itt) javítani akar a Romániában jelenleg 20 négyzetméter körüli, egy főre eső hasznos lakófelület nagyságán, a hatóságok gyakran mégis apró garzonokba zsúfolnak be sokgyerekes családokat. Ahogyan ez a pataréti romákkal és nem romákkal is történt Kolozsváron.



Cătălin Berescu nem egy “tipikus építész” – doktori tézisét a lakhatás és szegénység témaköréről írta, évek óta terepezik az ország összes szegletében a városi és falusi szegénytelepeket – slumokat – feltérképezve. Az új román gettó címmel tartott előadást csütörtökön a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetben.

Előadását fotókkal illusztrálta: egyik képen két 12 éves körüli kislány ruhát mos egy lavórban. "Ezek a kislányok már fiatal koruktól fogva tökéletes mosógépek" - mondta Berescu, majd felhívta a figyelmet egy telepen látható parabola-antennák sokaságára. Elmagyarázta, nem tekinthető luxusnak az a tény, hogy az összes viskóban parabola-antennáról naphosszat megy a folytatásos film.

A tévé és az antenna státusszimbólum, ez a záloga annak, hogy az egyének tagjai lehetnek a közösségnek. A televíziónak akkor is része kell lennie a lakott környezetnek, ha a telepen lakók menedékeit például kátrányos bádogkonténerből rögtönzött kályha melegíti. Ezeket a kályhákat egyébként nomádok rakják 60-100 lej közötti összegért, évente visszajárnak a telepre, mert körülbelül ennyi idő alatt megy tönkre egy ilyen főző-fűtő alkalmatosság.

Az előadást követő beszélgetést Fosztó László, az intézet szociálantropológus kutatója moderálta, meghívottak voltak a pataréti romák ügyét felkaroló GLOC civil kezdeményezés tagjai, szociológusok, építészek, antropológusok is.





Berescu saját bevallása szerint maga is egy gettó megtervezésével kezdte pályáját – ez azt jelenti, hogy felkérésre meg kellett volna terveznie egy 36 garzonból álló tömböt. “Szociális lakásokként” akarták ezeket a garzonokat hasznosítani, neki sikerült végül kiharcolnia, hogy két-, sőt háromszobás lakások is legyenek a garzonok helyett. Ám például Pataréten a több “modulból” álló szükséglakásokban egy-egy 18 négyzetméteres szobában zsúfolódnak össze sokgyerekes családok, akiknek más családokkal közösen osztozniuk kell az apró fürdőszobán, konyha pedig nincs. Hasonló a helyzet a Csíkszeredában, a szennyvíztisztító mellé, konténerekbe telepített romák esetében is.

A fő probléma azon túl, hogy a “szociális lakások” nem felelnek meg a minimális standardoknak, hogy eleve olyan külső területekre építik ezeket,


ahol “nem zavarják majd a szomszédokat”:

ipari zónába, sínek mellé, a városok peremére. Ezáltal intézményesen és hatalmi szóval szegregálják azokat, akiket ideköltöztetnek. És nem utolsósorban “törvényesítenek” egy gettót – ha egy már létező szegénytelep helyére húzzák fel ezeket az építményeket –, vagy új gettót alapítanak.

Berescu szerint az etnikai jellegű programok nem hatékonyak, az óriási pénzösszegek nagy része adóra, fizetésekre, a projekten dolgozó szakértőkre megy el, és mintegy 7-20%-a jut el konkrétan a célcsoporthoz. Romániában jelenleg mintegy egymillió ember él olyan zsúfolt lakásokban, ahol egy személyre kevesebb mint 4 négyzetméter jut. A gettók – szegregált településrészek – területe és népessége pedig folyamatosan nő.

A romániai slumok többsége átlagosan 300-600 fős méretű. A falvak mintegy egyharmadának van ilyen szegénytelepe, és nincs olyan város, amely környékén ne lenne jelen a slum. Ezek az emberek láthatatlanok a társadalom többsége számára, és a politikum sem figyel rájuk, hiszen nincs politikai képviseletük. Sokan azt is tagadják, hogy léteznek gettók Romániában – Berescunak 15 ezer fotója van hasonló “urbanisztikai képződményekről”, és mint mondta, a fotók még inkább dokumentumértékűek, mint bármilyen statisztika, bizonyítják, hogy a jelenség létezik Romániában.

Lehetséges olyan szociális lakásokat építeni, amelyek nem reprodukálják a társadalmi elkülönülést, az ott lakók szegregációját? - tette fel a kérdést Fosztó László. Eugen Pănescu, a Planwerk csoport építésze szerint nem lehet társadalmi értelemben befogadó szükséglakást építeni. Problémának látja azt is, hogy


az “igazi” szociális lakásokból is hiány van

– azaz olyan, állami tulajdonban lévő ingatlanokból, amelyet az vehetne igénybe, akinek nincs pénze lakást vásárolni, és nem engedhet meg magának egy albérletet sem piaci áron.
















Bécs jó példa lehetne, ott a szociális lakások a lehető legkevésbé szegregáltak, ám már egy évszázada elkezdték ezt a jó gyakorlatot alkalmazni – mesélte Berescu. Sokatmondó adat, hogy míg például Hollandiában a lakások 20%-a szociális lakás, Romániában ez az arány csupán 1,5%.

Norbert Petrovici, a BBTE szociológusa egy kolozsvári kutatásuk eredményéről számolt be: kiderült, a szociális lakásként számon tartott ingatlanokban lakik az önkormányzati alkalmazottak nagy része is, vagy legalábbis kiutaltak nekik ilyen lakást. Az alacsony képzettségű és fizetésű munkások rétege egyre kevésbé fér hozzá lakáshoz és munkahelyhez, ez a csoport kivonulóban van Kolozsvárról, helyüket a jól képzett, jobban kereső osztály foglalja el; a válság három éve alatt ráadásul felgyorsultak a privatizációs folyamatok, egyfajta neoliberális gazdaságpolitika jegyében, például az egészségügyi és oktatási szolgáltatások egy része már nem ingyenes.

Ebbe a trendbe illeszkedik az is, hogy a pataréti kilakoltatottak által elfoglalt terület túl értékes volt, egy irodaépület mögött található, tehát a városházának


megérte „megtisztítani” a terepet

még oly módon is, hogy felhúzta a szükséglakásokat. De ugyanezt a financiális elvet követi a Vasutasok parkjával kapcsolatos beruházás terve is.

Vincze Enikő antropológus, a GLOC (Civil Szervezetek Munkacsoportja, Kolozsvár) mozgalom egyik alapítója arról beszélt, a lakáshoz való hozzáférésben is megnyilvánul a társadalmi egyenlőtlenség. „Környezeti rasszizmus” érhető tetten a többféle tényező összjátékában, amelyek az egyenlőtlenséget reprodukálják.

Kolozsvár esetében létezik egy illegális pataréti telep, ahol most 1800-an laknak; egy „fél-illegális”, azaz a Cantonului utcai, ahol 80 család lakik (innen költöztették ki a lakók egy részét); illetve most már egy „legális gettó” is létesült a városháza által felhúzott, szemétdomb melletti szükséglakások körül. Vincze szerint is tetten érhető a hatóságok cselekedeteiben az a törekvés, hogy mindazokat, akik nem tudják tartani a lépést a középosztállyal, „eltüntessék” szem elől, „megtisztítsák” például a belvárost, a műemlék épületeket.

Ez egyébként a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint minden városban tapasztalható. A területfejlesztési tervek leggyakrabban csak bizonyos típusú fejlesztésekre fókuszálnak, a perifériák felzárkóztatására nem igazán; az állam pedig ahelyett, hogy a szegregációt próbálná felszámolni, „segít” elmélyíteni azt. A történelmi belvárosokból még inkább a perifériákra próbálja terelgetni a „nem esztétikus” szegénységet, ám eközben a főtereken a szépen kipingált homlokzatok mögött a lakásokban sokszor nincs vezetékes víz, csatornázás.

A gettók létesítése és fenntartása márpedig veszélyes hosszú távon, nemcsak a szegények milliói látják kárát, hanem az őket észrevenni nem akaró társadalom is. Az Egyesült Államok száz éve épült gettóinak ma is látszik az eredménye: a reménytelenség, a nyomor és a kitörés kilátástalansága fokozza a bűnözést. Az USA-nak rengeteg börtön építésébe kellett hatalmas összegeket befektetnie, és ma is a világ összes börtönbüntetését töltő elítéltjének fele Amerikában van.

Pavel Doghi, az Amare Phrala szervezet vezetője kifejezte örömét, hogy milyen sokan álltak a romák mellé a Patarét-ügyben Kolozsváron. Remélem, együtt sikerül valamiféle megoldást találnunk – mondta. A GLOC célja az emberhez méltó körülmények biztosításának kikényszerítése a kolozsvári önkormányzattól. A Cantonului utcai törvénytelen kilakoltatás miatt a civilek pert indítanak a polgármesteri hivatal ellen. A beszélgetésen elhangzott, hogy tovább kell vinni az ügyet, egészen az európai fórumokig, ha szükséges.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS