2020. november 29. vasárnapTaksony
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A PDL és Băsescu célja az ellenzéki többségű megyék felszámolása

Erdély FM 2011. június 28. 18:11, utolsó frissítés: 2011. június 29. 17:51

A régiósítás elsősorban nem a Székelyföldről, és nem a magyarokról szól - az Erdély FM interjúja Székely István politológussal.


Pár hete egyébről sincs szó, mint területi-közigazgatási átszervezésről. Vannak, akik mellette vannak, és vannak, akik ellene, és mégis mindenki a Székelyföldről és a román-magyar ellentétekről beszél. Mi lehet emögött?

Azt gondolom, hogy a közszóval régiósításnak nevezett folyamat elsősorban nem a Székelyföldről és nem a magyarokról szól. Politikáról szól, politikusokról. Ha pedig politikusokról van szó, az esetek többségében két kérdést kell feltenni: az egyik, hogy hol a pénz, a másik, hogy mit gondolnak ezek a személyek a hatalom megtartásáról, vagy megszerzéséről.

Voltak a sajtóban is olyan híresztelések, hogy az egész régiósításra azért van szükség, mert zárolták Románia hozzáférését bizonyos európai fejlesztési alapokhoz, és ennek a feloldása érdekében lenne szükség a régiós átalakításra. De rövid úton kiderült, hogy ez így nem igaz, főleg azért, mert a régiók átszervezése és az adminisztratív átszervezés két különböző dolog. Először megpróbálnám ezt a két fogalmat tisztázni, mert úgy tűnik, hogy szándékosan mosták össze a két kérdést.


Azokat a régiókat, amelyekről most szó van, funkciójuk alapján statisztikai-tervezési régióknak nevezzük. Elsősorban nagy európai uniós projektek fogadására vannak kitalálva, és nincs adminisztrációs hatáskörük. A régiókkal az a probléma, hogy nagyon nagyok. Olyan megyék vannak egy régión belül, amelyeknek nincs közük egymáshoz, nem tudnak együtt gondolkodni - hiszen nincs miről együtt gondolkozzanak. Például Fehér megye Brassóval. A két megyének a történelem során soha semmilyen kapcsolata nem volt, és most sincs. Tehát a régiók nem alkotnak szerves egységet, így a forráslehívó képességük is nagyon alacsony. Nem hatékonyak ilyen szempontból, ami egy másik megközelítésben azt jelenti, hogy Románia még mindig nettó befizetője az Európai Uniónak, vagyis többet fizet be, mint amennyit onnan le tud hívni. Sokkal többet le tudna hívni, de mert nem hatékony, ez nem lehetséges.



A megyékkel kapcsolatban is elég sok probléma létezik. A lényeges különbség a régiókhoz képest, hogy a megyék adminisztratív hatáskörrel rendelkeznek, tehát az ország közigazgatásának egyik szintjét képezik. A megyékből túl sok van. Az ország működésére a költségvetés elég nagy százaléka használódik fel, kb. 25 %. - ebből a megyék működtetésére elég nagy összeget kell fordítani, amit másra is el lehetne költeni. Nem beszélve arról, hogy a megyék nagy száma nem a problémamegoldó képességet növeli, hanem a bürokráciát, ami időnként korrupcióval társul egyik-másik megyei vezető esetében. A román nyelvben a “baron local” (helyi báró) megnevezés nagyon plasztikusan kifejezi a létező problémát.

Az új struktúra mellé nem szükséges adminisztratív hatásköröket rendelni ahhoz, hogy a régió átszervezése hatékony legyen az európai alapok lehívása szempontjából. A megyék átszervezése pedig nem feltételezi azt, hogy ilyen hatalmas szupermegyéket hozzunk létre, egyenként 3-3,5 millió lakossal.
Úgy látom, hogy másról van szó. Ha pedig most nem a pénzről van szó, akkor nézzük meg, a hatalmi képlet szempontjából hogyan néz ki a dolog. Emlékezzünk vissza a 2007-es évre, amikor az ellenzéki pártok a parlamentben felfüggesztették az államelnököt, és 2007 májusában erről népszavazást is tartottak, amit Băsescu végül is megnyert, a lakosok 75%-a nem támogatta felfüggesztését, tehát nem erősítette meg a parlamentnek azon döntését, miszerint az államelnököt le kell váltani. Akkor kialakult egy PDL-ellenes koalíció. Ez a koalíció megnyerte a 2008-as önkormányzati választásokat, Románia 41 megyéjéből 14-ben győzött a PDL (ezek elsősorban erdélyi megyék), 17 megyében a PSD, 5 megyében a liberálisok, 4-ben az RMDSZ és 1 megyében a német fórum.

A PDL csak az egyharmadát tudta megnyerni a megyei elnöki pozícióknak, ráadásul azokban a megyékben is, ahol ő nyert, több helyen ellenzéki többség alakult ki a tanácsban, ami működésképtelenné tette a megyei önkormányzatokat. Ezt követte a 2008-as közös kormányzás a PSD és a PDL között. Akkor a PDL azt kérte, hogy az új koalíciót vezessék át a megyéken is, hogy a megyékben a PSD ne a liberálisokkal és az RMDSZ-el alkosson többséget. Erre a PSD nem volt hajlandó.

Ennek következtében a megyék kétharmada ellenzéki megye. A régiósítás elképzelése szerint egy törvénnyel átszabnák a megyehatárokat, és a létező fejlesztési régióknak adnának adminisztratív hatásköröket. Ezt vélhetően nem úgy kívánnák megoldani, hogy a 2012-es választások után lépne életbe az új struktúra, hanem attól a pillanattól kezdve, amikortól a törvényt kihirdetik. Ez azt jelentené, hogy átmeneti időszakra a kormány kormánybiztosokat, egyféle prefektusokat tudna kinevezni a megyék élére. Tehát a mostani 2/3 részben ellenzéki megyei tanácselnökök és még nagyobb mértékben ellenzéki megyei közgyűlések helyett a kormány a saját embereit tudja egészen a választásokig kinevezni ezeknek a régióknak az élére, azzal az elképzeléssel, hogy a választásokat a saját elképzelései szerint befolyásolják. Azt gondolom, hogy lényegében ez van a régiósítási tervek mögött.


Milyen belpolitikai alternatívák kínálkoznak most, ebben a politikai helyzetben?

Vélhetően előrehozott választások nem lesznek. Elsősorban azért, mert ezzel az új választási törvénnyel a képviselők, szenátorok legalább egyharmada választási lottó kapcsán szerezte mandátumát. Világosan tudják, hogy ez életük első és utolsó mandátuma. Egy részük mandátumát egyféle szpáhi birtokként kezeli, tehát van egy 4 éves intervallum, amit nem érdemes megrövidíteni, hiszen a saját mandátumából vesz el annak biztonsága nélkül, hogy újabbat szerezhet. Megpróbál minél többet kihozni ebből a helyzetből, és mifelénk a kormány tud segíteni egy ellenzéki képviselőnek, szenátornak abban, hogy a saját szempontjából nézve eredményes mandátumot tudjon maga mögött. Emiatt nem valószínű az előrehozott választás.

További alternatíva az államfő felfüggesztése 2007-hez hasonlóan. Ez érdekes helyzet lehet. Akár ki is alakulhat e köré egy parlamenti többség, most pedig - 2007-tel ellentétben - a választók minden bizonnyal Băsescu felfüggesztése mellett szavaznának. Csakhogy ez a referendum vélhetően nem lenne érvényes, mert 2,5 millió román lakos tartózkodik külföldön, azaz egy ilyen szavazáson nem tudna részt venni a választói névjegyzékben szereplők fele plusz egy személy.

A kormány ki fogja tölteni idejét, és nagy valószínűség szerint a 2012-es választások után is Băsescu lesz az elnök. Ő kér fel vagy sem a kormányalakításra, és ezzel mindjárt szűkül az elképzelhető alternatívák száma.

Most érdekes helyzet alakult ki, ami arról szól, hogy az RMDSZ szembement a vezető kormánypárt akaratával, és nemet mondott a régióátszervezési törvényre. Kétségtelen, hogy jól tette, mert ez nem egy olyan elképzelés, amit támogatni lehet. Már csak azért sem, mert Hargitát és Kovásznát leszámítva az erdélyi magyarok a mostani megyei struktúrában több helyen is jelentős súlyt képviselő része beleolvadna olyan szupermegyékbe, ahol az akaratérvényesítő képessége nagymértékben sérülne. Ne felejtsük el, hogy Hargita és Kovászna megyékben az erdélyi magyarok 30%-a él, azaz 10-ből 7 magyar nem ebben a két megyében lakik.
Akár azt is lehetne mondani: mivel a kormány nem tud többséget kialakítani az elképzelései támogatására - hiszen az RMDSZ ezt nem támogatja -, elgondolkodik, belátja, hogy tévedett, visszakozik felhagyván elképzelésével. Ám az elmúlt évek tapasztalata alapján lehet, hogy ez az Ostap Bender-karakterű államfő nem adja olyan könnyen fel, és nem zárható ki, hogy létezik egy B-terv is. Ami arról szól, hogy felelősségvállalással terjesztik be a parlament elé a törvényt, és akkor nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy sikerül-e a kormánypártnak az RMDSZ-szel együtt egy parlamenti többséget kialakítani, hanem az, hogy sikerül-e az ellenzéknek nyári vakációban összegyűjteni a két ház együttes létszáma felének plusz egy főnek a szavazatát.

Mindezt olyan feltételek mellett, hogy a kormánynak lehetősége van szóba állni egyik-másik ellenzéki képviselővel, kihasználni a meglévő személyi ellentéteket, azt, hogy a képviselők, szenátorok egy része tudja, hogy még egy parlamenti mandátuma nem lesz. Elképzelhető, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az eredménye az lesz, hogy nem sikerül egy ellenzéki többséget felsorakoztatni a felelősségvállalással szemben.

A felelősségvállalással elfogadott régiósítással kapcsolatban elhangzott, hogy nem teljesen legális alternatíva, hiszen több olyan törvény is van, ami az ilyen típusú átszervezést tiltja. Ilyen a helyi közigazgatási törvény, ami kimondja, hogy a körzetek, városok, municípiumok, megyék határait törvény határozza meg, és ezek határainak módosítása előtt kötelező módon ki kell kérni az érintett lakosság véleményét, vagyis egyféle helyi referendumot kell erről tartani. Ezt a kitételt a referendumtörvényben megismétlik. De azért elképzelhető egy olyan “saláta-törvény” (Salátatörvénynek nevezik az olyan javaslatokat, amelyek elfogadásával több más, egymástól teljesen független jogszabály is módosul. szerk.) beterjesztése, ami a megyehatárok módosításával ezt a két érvényben lévő törvényt is módosítja.

Vannak nemzetközi jogszabályok is, amelyek egyféle tilalmat határoznak meg olyan típusú közigazgatási átszervezés kapcsán, aminek következtében sérül az illető területen élő kisebbség akaratérvényesítési képessége. Tételesen úgy fogalmaznak, tilos olyan közigazgatási átszervezés, ami megváltoztatja az illető területen élő nemzeti kisebbség arányát. A Románia által elfogadott nemzetközi törvények esetében ilyen a Helyi Autonómiák Európai Chartaja, a kisebbségi keretegyezmény, illetve a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartaja.
Ugyanakkor a román alkotmány azt is kimondja, hogy amennyiben ellentét van egy romániai törvény és egy nemzetközi jogszabály között, amit Románia aláírt, akkor a nemzetközi törvények előírásai a meghatározóak. Vagyis ha Románia módosítja is ezeket a törvényeket, akkor egyféle ellentét alakul ki a nemzetközi jogi normákkal, amik tiltják ezt az alternatívát. A nemzetközi jogszabályok Romániából nézve is fontosak, de a mindennapi politika szempontjából nem meghatározóak.


Ha Románia megszegi a nemzetközi szabályokat, egy ejnye-bejnyén kívül más szankciókra nem számíthat.

Az EU-ban az ejnye-bejnyén túl akár mást is el lehet érni, de ez egy több éves folyamat. Ha mindent a 2012-es választásoknak rendelnek alá, akkor ez egy nemzetközi ejnye-bejnye szempontjából nagyon rövid táv.
A kormány átszervezi Románia közigazgatását, eléri a kitűzött politikai célokat, a többi nem érdekli. Világosan látszik, hogy most például a cél az USL, tehát a liberálisok és a szociáldemokraták egybentartása. Közvélemény-kutatásokból látjuk, hogy a két párt együtt kevesebb szavazatot szerez, mintha külön-külön indulnak. Ezért kell egyben tartani az USL-t, az egyfordulós önkormányzati választás is erről szól. Tartsuk egyben az USL-t, és próbáljuk elérni, hogy 50% alatti eredményt érjen el a választásokon. Ha ez megvalósul, onnantól kezdve a többit Basescu, mint a kormányalakítás közjogi értelemben is egyik meghatározó személyisége megoldja.


Victor Ponta pár hete ugyanezt nyilatkozta, hogy az ellenzéki megyék ellenzéki kézből való kivevése itt a tét, mégis kikerült ez az ellenzéki tiltakozási retorikából, és minden Székelyföldről és a magyarokról szól. Ennek mi az oka?

Úgy látom, az ellenzék úgy próbál támogatást szerezni a lakosság körében, hogy kihasználja, a PDL az RMDSZ-szel kormányoz, és ebből próbál tőkét kovácsolni. Ez alternatívát is jelenthet számukra: ha nemzeti alapon éket tudnak verni a két kormánypárt közé, akár az RMDSZ-t is le tudják választani a kormánykoalícióról.


Az ellenzék kezdeményezni fogja az általuk vezetett megyékben, hogy népszavazást írjanak ki. Dátumot is javasoltak: július 17. Változtathat-e ez egyáltalán bármit is?

A népszavazásokat a kormánynak jóvá kell hagyni. Ettől kezdve a dolog nem érdekes, ez már elsősorban a választási kampány részét képezi.
Felmerül az a kérdés, hogy az RMDSZ mit tehet. Én azt mondom, hogy lényegesen másképpen nem dönthetett, mint ahogy döntött, hiszen kétségtelen, hogy nem támogathatta ezt a régióátszervezést.
Bár az RMDSZ most kormányon van, lehet, hogy ez nem elégséges a régióátszervezés megakadályozására. Mivel a miniszterelnököt a PDL adja, akár az RMDSZ akarata ellenére is el tudnak fogadni egy olyan kormányhatározatot, ami felelősségvállalással egy régióátszervezési csomagot terjesztene a parlament elé. Ha a kormány a felelősségvállalás irányába mozdul el, akkor nem arra van szüksége, hogy az RMDSZ-szel együtt egy parlamenti többséget alakítson ki az átszervezés mögé, hanem arra, hogy megakadályozza azt, hogy az ellenzék alakítson ki egy többséget a felelősségvállalás ellen.


Az RMDSZ kéri, hogy halasszák a témát, de ez csak a mostani ülésszakra vonatkozik. Tehát ősszel a régióátszervezés ismét szóba kerülhet, és akár meg is történhet már decemberig, ahogy a PDL szeretné?

Szerintem ez a kérdés hamarosan el fog dőlni. Ha tényleg az a cél, hogy az ellenzéki többségű megyéket felszámolják, és élükre egyféle kormánymegbízottat nevezzenek ki - hogy megfelelő módon készítse elő a jövő évi választásokat -, akkor kevés idő van. Ennek a törvénynek az elfogadásával és ennek az új hatalmi képletnek az életbe léptetésével véleményem szerint a PDL nem várhat télig.

Az interjú az Erdély FM Arcvonal című adásában hangzott el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS