Már készül a magyar atlasz a földrajz tankönyvhöz
kérdezett:Balázsi-Pál Előd 2011. szeptember 14. 13:44, utolsó frissítés: 2011. szeptember 15. 10:32A tankönyv térképeit lefordították, csak már első körben visszadobták őket. De a tanév végére meglesz a kisegítő atlasz - mondja Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője.
Az idei tanévtől magyarul, magyar nyelvű tankönyvekből tanulhatják a nyolcadikos és tizenkettedikes diákok a történelmet és a földrajzot. A két hete bemutatott tankönyvekkel - elsősorban a 12.-es földrajzzal - kapcsolatban korábban több bírálatot fogalmaztunk meg. Most Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője válaszol a könyv elkészítésével és kiadásával kapcsolatos kérdéseinkre.
Mennyi idő állt rendelkezésre a földrajz és történelem tankönyvek lefordítására?
Tulajdonképpen idő volt elég, csak végig volt egy bizonytalansági faktor. Januárban megszületett a döntés, hogy melyek legyenek a lefordítandó könyvek. Ezt a döntést maguk a tanárok hozták meg: minden erdélyi megyéből a tanfelügyelőség segítségével meghívtunk néhány tanárt, és ez a grémium kiválasztotta a létező román nyelvű tankönyvek közül az általuk legmegfelelőbbnek tartottat.
Hogy miért volt mégis egy bizonytalansági faktor? Mert a tanügyminisztérium egyes képviselői ódzkodtak a különböző jóváhagyások kibocsájtásától, és kezdetben a költségvetésben nem volt összeg elkülönítve a magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyvekre – ez a nyolcadikos tankönyvekre vonatkozik, amelyeket ingyenesen kell biztosítani. A kisebbségi igazgatóság komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy végül döntés szülessen arról, hogy egyáltalán lehet szó a könyvek tankönyvvé nyilvánításáról és a nyolcadikos könyvek ingyenes kiosztásáról.
A kötelező oktatásban használt tankönyvek ingyenesek, az állam fizeti őket, a nem kötelező oktatásban viszont – jelen esetben a 12.-eseknél – nem ingyenesek, azokat pénzért lehet megvásárolni, és ez egyaránt érvényes a román és a magyar tankönyvekre is.
Azt akartuk, hogy a tizenkettedikes tankönyvek ne legyenek drágábbak, mint a román könyvek, és ezt sikerült is megoldani. Ráadásul a Communitas Alapítvány jóvoltából sikerült megoldást találni arra, hogy minél több gyerek ingyen kapja meg a könyvet: az alapítványnak köszönhetően összesen 5000 könyvet ingyenesen tudtunk kiszállítani.
Hogyan zajlott a munka?
Miután a tanárok kiválasztották a lefordítandó könyvet, megkértem őket, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék, hogy akit érdekel a tankönyvek lefordítása, az jelentkezzen. Azok a tanárok, akik jelentkeztek, egy próbafordítást végeztek, mindenki ugyanazt a két oldalt fordította le, és ennek alapján kiválasztottuk a legjobb fordítások szerzőit, ők kaptak megbízást.
Történelemből könnyebb volt választani, nagyobb volt a merítés, több jó fordítás érkezett. Földrajzból viszont első körben nem kaptunk színvonalasakat, és akik jobb fordításokat küldtek be, azok is inkább a nyolcadikos tankönyvre pályáztak.
Miért volt szükséges, hogy tanárok végezzék a fordítást? Nem lett volna egyszerűbb, mondjuk szakképzett fordítókkal fordíttatni?
Ez a sokéves gyakorlat, hogy szaktanárok fordítják a tankönyveket. Én magam is fordítottam annak idején tankönyvet számtantanárként. A fordítás utáni lépések a fontosak: az, hogy képzett szakemberek, illetve profi szerkesztők kezén is átmenjen a fordítás. Ha valakinek van egy fordítói diplomája vagy engedélye, nem biztos, hogy egy szakszöveget jól fordít, és ezek alapvetően szakszövegek. Tele vannak olyan szakkifejezéssel, amelyek lefordításához érteni kell az adott szakmához.
Milyen volt az alapanyag, amiből dolgozni kellett?
Az eredeti, román nyelvű tankönyvek közt nyelvezet, fordíthatóság szempontjából vannak jók, és kevésbé jók. Annak idején, amikor ezek a könyvek születtek, tényleg időkrízis volt. A román könyvek néhány hónapos határidőre születtek meg, holott a nemzetközi gyakorlatban jól ismert, hogy egy tankönyv legalább egy év alatt szokott megszületni.
Ez, gondolom, akkor történt, amikor lehetővé vált az alternatív tankönyvek használata.
Igen, az eredeti 12.-es tankönyvek 2007-ben jelentek meg, egy 2006 decemberi miniszteri rendelet alapján, és áprilisban szervezték a minősítési eljárást. Ezek a román könyvek tehát rohammunka eredményei voltak, és ez érződik is valamennyire rajtuk. Vannak bennük olyan mondatok, amiket nagyon nehéz lefordítani, szépen talán nem is lehet.
Mennyire van leszabályozva a fordítás, szó szerinti fordítást kell készíteni? Van egyáltalán arra vonatkozó szabályozás, hogy a fordításnak hogyan kell kinéznie?
Hadd idézzek egy minisztériumi átiratból: "Conţinutul manualului: identic cu cea în limba română, ilustraţiile si tehnoredactarea identice cu cele în limba română".
Vagyis lényegében szó szerint kell. Úgy látszik, a történelem esetén sikerült jobban megoldani, hogy le is legyen fordítva, de inkább értelem szerint, és így kissé barátságosabbá lehetett tenni. De jelzem, a négy könyv közül a nyolcadikos történelem az, amelyik románul is a legsikerültebb. Románul is elolvastam, és kifejezetten csodálkoztam, hogy mennyire szívesen olvasom.
A térképek pedig nem azért nincsenek lefordítva a könyvben, mert nem fordítottuk le őket, hanem mert első körben visszadobták a lefordított térképeket.
Ez lett volna a következő dolog, amire rá akartam kérdezni.
A nyolcadikos tankönyvet a tanügyminisztérium rendelte meg, a tizenkettedikest nem, a korábban már említett okból. De mégis, mivel tankönyv-besorolást kap, ezért a minisztérium minősítő központjának – románul Centrul Naţional de Evaluare şi Examinare (CNEE) – hatásköre a tankönyv minősítést megadni vagy megvonni. Nem csak az történhet, hogy nem vásárolja meg a minisztérium, és nem osztja ki ingyen, hanem egyszerűen eldöntheti, hogy tankönyvként nem használható. Hogy ezt elkerüljük, mindazokat a megkötéseket, amelyeket a nyolcadikos könyvre előírtak, alkalmaztuk a tizenkettedikesre is. Mert ez egy kétélű dolog: kiadjuk, és utána vissza kell vonjuk, illetve szabadeladásban árusíthatjuk, mint egy regényt, de nem ez volt a célunk.
A nyolcadikos könyveket illetően volt egy egyeztetés-sorozat az Országos Tankönyvkiadó és a CNEE között, amelyben utóbbi nagyon mereven igyekezett betartatni a tanügyi törvény azon rendelkezését, hogy a helynevek, földrajzi nevek és személynevek román nyelven is megjelenjenek. Első körben azt kérték, hogy mindenhol, ahol megjelenik, mondjuk az, hogy Maros, legyen odaírva az is, hogy Mureş. De ez odáig ment, hogy például Herodotoszt is le akarták íratni úgy, hogy Herodot. Végül abban tudtunk megállapodni, hogy a helység- és személynevek kinyitott dupla oldalanként egy alkalommal jelenjenek meg román nyelven, szinte úgy is lehetne mondani, hogy leckénként egyszer, mert egy lecke nagyjából egy dupla oldal, és a térképeket pedig ne fordítsuk le.
Jelzem, a térképek le vannak fordítva. Azok a kritikai észrevételek, amelyek személyesen támadják a szaklektorokat, nem indokoltak, mert a szaklektorok – Bartos-Elekes Zsombor, Imecs Zoltán és Nagy Egon –az összes térképet lefordították, és szerették volna, hogy úgy jelenjenek meg.
Azt lehetett volna még tenni, hogy minden térképen románul és magyarul is megjelenjenek a nevek. De ha valaki megnézi a tankönyvet, láthatja, hogy rengeteg helyen olyan kis formátumúak a térképek, hogy egyszerűen nem férnek el mindkét nyelven a feliratok. A minisztérium álláspontja: vagy mindenhol két nyelven, vagy mindenhol románul legyenek feltüntetve a nevek, és így maradtunk ezzel a megoldással, ami szerintem sem szerencsés, de legalább megszületett a könyv.
Ha jól értem, ez nem csak a romániai nevekre vonatkozik.
Általában a térképekre. Valóban nem vettük észre, hogy Budapest helyett Budapesta szerepel a térképeken, erre nem figyeltünk fel. Amikor elkezdtük a térképeket fordítani, a romániai térképekkel kezdtük, és azon belül is az erdélyi nevekre koncentráltunk. Ott már elakadtunk, és végül abban maradtunk, hogy a térképek maradnak az eredeti formájukban. Úgy gondolom, hogy ha észrevettem volna, hogy Budapest helyett Budapesta szerepel, akkor kicseréltük volna. Ezt vállalom, ez az én vétkem, semmiképpen sem a szaklektoroké.
A minisztériummal folytatott egyeztetések során volt egy olyan javaslatunk, hogy legyen magyarul minden, és a könyvet egészítsük ki szükség szerint egy négy vagy nyolc oldalas szószedettel. Ezt nem fogadták el, mert a képviselőjük álláspontja az volt, hogy azt a gyerekek el sem olvasnák.
Az, hogy a térképeket nem fordítjuk le, kényszerhelyzet volt, és tudatos döntés is, mert a másik opció az lett volna, hogy lemondunk a könyvről. Viszont a könyvvel együtt az esetek többségében a magyar tanárról is lemondtunk volna, mert ezt a tantárgyat a gyakorlatban mostanáig többnyire román ajkú tanárok tanították. Mostantól, ha magyar nyelvű a könyv, akkor értelemszerűen a tanár is magyar ajkú kell legyen. Ez egy olyan helyzet, amikor ki-ki eldöntheti, hogy a pohár üres vagy teli felét nézi, és nyilván, ezen mindig lehet vitatkozni.
Szerintem a pohár jóval több mint fele telt meg: idáig egyáltalán nem voltak magyar tankönyvek ezekből a tantárgyakból, most megszülettek az első fordítások, és amikor legközelebb tankönyvminősítés lesz, akkor már mód lesz eredeti, eleve magyarul írt könyvek megjelentetésére. Anyanyelvén másként fogalmaz az ember, mint amikor egy készen kapott szöveget fordít le.
Az valóban igaz, hogy a tanárok választották a könyvet (és a meglévők közül a legjobbat választották), de csak három könyv közül választhattak. Egyik sem szenzációs.
Van arra esély, valamilyen megoldás, hogy a közeljövőben megváltozzon ez a rendelet, ami előírja azt, hogy minden földrajzi nevet román nyelven is meg kell jelentetni?
Van esély. Erre tulajdonképp nem rendelet van, hanem a tanügyi törvény azt írja, hogy a földrajzot, a történelmet anyanyelven tanítjuk, és románul idézem: "cu obligativitatea transcrierii toponimiei şi numelor proprii şi în limba romănă." Tehát kötelező, hogy megjelenjenek román nyelven is a helységnevek, a földrajzi nevek és a személynevek.
Milyen személynevekre gondolunk? A történelemkönyvben előforduló nevekre. Például Mihai Viteazult magyarul Mihály Vajdának szokás nevezni. A mi könyveinkben nem neveztük Mihály Vajdának, mert ez megint egy csomó interpretációra adhat alkalmat, mert különböző Mihályok voltak a történelemben, maradt tehát Mihai Viteazul. Viszont Dózsa György is Dózsa György és nem Gheorghe Doja, vagy Hunyadi János is Hunyadi János, az egész könyvben egyetlenegy alkalommal zárójelben megjelenik, hogy Iancu de Hunedoara, hogy nehogy véletlenül a gyerek ne tudja. Szerintem tudná amúgy is...
Tehát a személynevekre nem nagyon kellett ezt alkalmazni. A román királyok, I. Károly, I. Ferdinánd, II. Károly, I. Mihály nevei egy-egy alkalommal románul is oda voltak írva. Aztán külön buli, hogy mi lesz Deceballal, vagy Burebistával? Lehet, hogy valaki éles szemmel ki fogja szúrni, hogy a Burebistát nem sz-szel írtuk, hanem s-sel. Épp azért, hogy ne legyen mindenhol odaírva, hogy Burebista sz-szel és mellette Burebista s-sel. A magyar helyesírási szótár Dáciát ékezettel írva, és latinosan, ékezet nélkül is elfogadja. Mivel a minisztérium képviselői úgy kívánták, hogy ha Dáciát írunk ékezettel, akkor mellette ékezet nélkül is legyen feltüntetve, és ez a mondatot igen széttördeli, inkább úgy döntöttünk, hogy végig Dacia lesz. Voltak ilyen kényszerű kompromisszumok.
Maga a szöveg a tördelés miatt egy elég zárt szerkezet: keretek, képek vannak benne. Ki volt kötve, hogy a fordításnak grafikailag is úgy kell kinéznie, mint a román könyv, külalakra és tartalomra is az eredeti könyvnek kell megfeleljen. Ahol mindenhova le kellett írni zárójelben a magyar szó mellé a románt is, sokat kellett kínlódni, hogy a szöveg beférjen a neki megszabott helyre. Rengeteg ilyen apró megkötés volt.
Azt kérdezte, hogy látok-e arra lehetőséget, hogy a rendelet a könyvek javára változzon. Látok rá esélyt. Egyelőre arra várunk, hogy szülessen meg, mert jelenleg nem rendeletben, hanem csak a törvényben van szabályozva, és a törvényt kellett alkalmazni ezekre az első könyvekre. Ezért mondtam, hogy ez a négy könyv úttörő.
De látva a munka nehézségeit, megegyeztünk a CNEE igazgatójával, hogy javasolni fogunk egy megoldást, hogy a továbbiakban hogy alkalmazzuk az ezután megszületendő könyvekre. Javasolni fogjuk, hogy miniszteri rendelet szülessen belőle, ami leírja, milyennek kell lennie a lefordított könyvnek. Én azt a megoldást látom a legszerencsésebbnek, hogy a könyv legyen az adott nyelven, és legyen kiegészítve szükségszerűen négy vagy nyolc oldal szószedettel. A lényeg, hogy a szószedetben megjelenjen az összes kérdéses kifejezés. Ez egy jó, de nem eredeti megoldás, ezt már eddig is alkalmaztuk a kisebbségek számára írt román tankönyvekben.
Esetleg létezhetne egy olyan megoldás, hogy kiadjanak egy külön kiadványt a térképek magyar nyelvű verziójával?
Ezen dolgozunk, pontosan ezekkel a szakemberekkel, akiket úgy lehordtak a kommentelők, és akik tényleg nem hibásak: ez a három ember végig amellett próbált kardoskodni, hogy csináljuk magyarul.
Igen, dolgozunk, ki akarunk adni egy atlaszt, ami kifejezetten a 8.-ikos és 12.-ikes földrajzkönyvnek a kisegítő atlasza.
Mikorra várható ennek az atlasznak az elkészülése, megjelenése?
Az idei naptári évben nem lesz meg, karácsonyig csak összecsapni tudnánk. Nem tudjuk használni a tankönyvben levő térképeket, mert azok nagyon elavult módszerrel készültek, s erről aztán végképp nem tehetünk, mert ezt készen kaptuk az anyakiadótól. Mi most egy rendes atlaszt akarunk készíteni, függetlenül ettől az egész sztoritól.
Ezt nem most találtuk ki. Már akkor, amikor ezt a kényszerű döntést hoztuk, hogy a térképeket nem fordítjuk le, eldöntöttük, hogy még ebben a tanévben, 2012-ben jelenjen meg az a földrajzi atlasz, ami azt a célt tűzi ki, hogy ezeket a 8.-ikos és 12.-ikes földrajzkönyveket támogatja.
Kétnyelvű lesz, vagy csak magyar?
A térképek nyelviségénél az olvasó nyelvét, a terület hivatalos és kisebbségi nyelveit kell figyelembe venni, különböző sorrendben, attól függően, hogy a térképnek mi a célja. A magyar lesz a főnyelv. Ha nagy betűvel azt írja, hogy Kolozsvár, és alatta kisbetűvel zárójelben, hogy Cluj-Napoca, akkor ez egy magyar atlasz, de mégis kétnyelvű abból a szempontból, hogy ott a román szó is.
Ezt a kiadványt a tankönyvkiadó adná ki, vagy más módon jelentetik meg?
A tankönyvkiadó adja ki. A tankönyvkiadó nem állami pénzből, nem adófizetői pénzből él: a termékeit előállítja és eladja. Ezeket a könyveket is, a 8.-osokat a tanügyminisztériumnak adtuk el, a 12.-eseket egyelőre a Communitasnak, és reméljük, hogy - bár most ez biztos nem fog nagy reklámot csinálni nekünk – csak eladjuk a szabad piacon is a többi könyvünket.
Az Országos Tankönyvkiadó nem tud jótékonykodni, mert ő is meg kell éljen. Mi az atlaszt, amiről az előbb beszéltünk, úgy kezeljük, mint egy befektetést. Remélem, hogy el tudjuk adni az évek során, mert a földrajz azért nem változik olyan nagyon gyorsan, nem történik az, hogy egy atlasz három év múlva már nem érvényes.
Összesen hány példányban jelentek meg ezek a tankönyvek?
Van eladó példány elég, akinek kell, annak szívesen állunk rendelkezésére. 7000 gyerek van körülbelül iskolában, címenként 2500 volt a biztos eladás, készítettünk pluszt is, körülbelül 1000-et, és ha elfogy, akkor akármikor tudunk utánnyomni. De attól tartok, hogy ilyen antireklám után most már nehezebben fog elfogyni. Pedig meggyőződésem, hogy a gyakorlat igazolni fogja, hogy jók és hasznosak ezek a könyvek.
A cikkünkben szereplő illusztrációk a 12. osztály számára készült magyar nyelvű földrajz tankönyv júniusi - azaz nem végleges - állapotát tükrözik. Ekkor még a magyar nyelvű térképek szerepeltek benne.