Sokan vannak, mégsem számítanak az idősek és fogyatékkal élők
S. Z. 2011. október 03. 16:57, utolsó frissítés: 16:57Alig tudnak kijárni a tömbházlakásból, munkát találniuk reménytelen, gondozóik lassan elmaradoznak. Lehetne ez másképp?
Ma Európában minden hatodik személy valamilyen fogyatékkal él. Ugyanakkor több idős él az Európai Unióban, mint fiatal – vázolta a jelenlegi helyzetet Sógor Csaba EP-képviselő, az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett, idősek és fogyatékkal élők helyzetéről szóló, Esélyegyenlő(tlen)ség? című kerekasztal-beszélgetésen. A pénteki találkozón döntéshozók és civilek vettek részt, a hallgatóság soraiban pedig sok fogyatékkal élő is ült.
Az RMDSZ EP-képviselője szerint az idősek, fogyatékkal élők problémáival csak mellékesen szoktak foglalkozni, annak ellenére, hogy minden negyedik európai családban van fogyatékkal élő személy. A fogyatékkal élők mint célcsoport mára jelentős gazdasági erőt is jelentenek: a nekik szánt segítő eszközök piaca az Európai Unióban évi 30 milliárd euróra rúg.
Jelenleg az Európai Parlamentben egy akadálymentesítési csomagon dolgoznak, és jövőre elkészül az Európai Unió idős- és fogyatékosügyi stratégiája. Tudatosítani kell azt, hogy a fogyatékkal élők gyakran diszkrimináció áldozatai, és körükben a jelenlegi, átlagosan 65 százalékos foglalkoztatottságot 2020-ig 75 százalékra kell növelni – sorolta Sógor, aki az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Szakbizottságának tagja. A politikus szerint
megoldást kell keresni
arra a trendre, hogy minél súlyosabb fogyatékkal él valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy idő előtt abbahagyja tanulmányait. A diszkrimináció tudatosítása, megelőzése mellett olyan konkrét kérdéseket is meg kell oldani, mint például hogy SMS-ben is lehessen segítséget hívni a 112-es segélyhívó számon, hogy az élelmiszer-csomagoláson Braille-írással is fel legyenek tüntetve a tudnivalók, vagy hogy a számítógépeket a fogyatékkal élők is tudják használni.
Az EP-képviselő végül egy sor példát hozott fel arra, hogy miképpen teszik magukat hasznossá a fogyatékkal élők és idősek Nagy-Britanniában, Svédországban vagy Finnországban. Egyes helyeken például a rokkantnyugdíjat a vállalatok fizetik, máshol az 55 évnél idősebb személyek után a cégeknek nem kell járulékokat fizetniük. A fejlett időspolitikával rendelkező országokban nagyon sok önkéntes munkalehetőség áll a nyugdíjasok rendelkezésére, a gondozókat, ápolókat pedig folyamatosan képezik.
Ioan Chiţac, a Kolozs megyei Munkaerőfoglalkoztatási Ügynökség (AJOFM Cluj) munkatársa röviden ismertette azokat a programokat, melyek Kolozs megyében az idősek és fogyatékkal élők számára elérhetőek. A megyében létezik egy kísérleti program, mely keretein belül egy szaktanácsadó a fogyatékkal élők elhelyezkedését segíti elő.
Ezzel párhuzamosan az időseket, fogyatékkal élőket alkalmazó cégek néhány kedvezményt kapnak: például támogatják bizonyos ideig a fizetéseket, vagy pedig
adókedvezményben részesülnek.
Chiţac ugyanakkor megjegyezte, a munkaadók gyakran panaszkodnak arra, hogy a fogyatékkal élők alkalmazásával járó többletköltségeket – például a megfelelő munkakörnyezet kialakítását – nem téríti meg senki.
Szilágyi Elza, a Kolozs Megyei Tanács Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságának képviselője hivatalának szerteágazó tevékenységéről beszélt: a családon belüli erőszak áldozataitól elhagyott gyermekekig és fogyatékkal élőkig, a nyilvántartástól az esetmenedzsmentig mindennel foglalkoznak. Nagy hangsúlyt fektetnek a civil társadalommal való kapcsolattartásra is, mert az a tapasztalat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel összefogva gyakran kevés pénzből nagyon sok problémát sikerül megoldani.
A beszélgetés második részében a jelenlevő civilek mutatták be saját programjaikat, illetve kötetlenül lehetett a mindennapi problémákról beszélni. A kis, sokszor személyes történetek révén bepillantást lehetett nyerni abba a sokszor abszurd és kíméletlen világba, melyben az értelmi fogyatékkal élők és mozgássérültek élnek, anélkül, hogy
reményük lenne valaha is kitörni.
Kiderült például, hogy a mozgássérültek számára a közintézmények, járdák, buszok akadálymentesítése nem is annyira fontos: egyáltalán emeleten levő tömbházlakásukat sem tudják elhagyni kíséret nélkül – ironizált egy jelenlevő, aki tömegközlekedési eszközökkel nem, csak taxival tud orvoshoz járni vagy ügyintézni.
Bár elvileg létezik államilag támogatott hitellehetőség, a mozgássérülteknek mégis önerőből kell lakásukat úgy átépíteniük, hogy mozogni tudjanak benne, ha az egészségbiztosító kerete elfogy, akkor saját pénzükből kell gyógyszert vásárolniuk vagy vizsgálataikat kifizetniük, és hiába hivatkoznak az érvényben levő diszkrimináció-ellenes jogszabályokra: egyszerűen semmibe veszik, vagy gúny tárgyává teszik őket.
Egy súlyos mozgássérült mesélte a kávészünetben, hogy hiába van két – könyvelői és pszichopedagógusi – egyetemi diplomája: fogyatéka miatt
lehetetlen a végzettségének megfelelő elhelyezkedés,
az egyedüli munkalehetőség számára alkalmanként kis ajándéktárgyak készítése. Ráadásul alkalmazni sem lehet törvényesen, hiszen így elveszíti pár száz lejes utódlási nyugdíját, ami az egyedüli biztos jövedelme.
A Sfânta Maria nappali otthon képviselője mesélt arról a bürokráciai közelharcról, amit meg kellett vívniuk akkor, amikor szakmai tanfolyamokat szerveztek értelmi fogyatékkal élőknek. Hiába érveltek azzal, hogy az állatneveléshez évszázadokig nem volt szükséges tudni írni-olvasni, a hivatalos szervek foggal-körömmel ragaszkodtak az írásbeli vizsgákhoz.
Súlyos problémát jelent az is, hogy 2010-ben egy kormányrendelettel megszüntették azt a lehetőséget, hogy öregek gondozói törvényesen, munkakönyvvel dolgozzanak. Az idős személyeket gondozók egy része persze továbbra is segít a gondjaira bízott öregen, de immár saját egzisztenciájuk is teljesen bizonytalan.
Sok civil szervezet kis műhelyeket hozott létre, melyekben a fogyatékkal élők különféle ajándéktárgyakat készítenek, így téve szert némi mellékes jövedelemre. Csakhogy nagyon nehéz a tárgyakat kereskedelmi forgalomba hozni, így
a műhelyek nem tudnak önfenntartóvá válni.
A Lamont központ sikeres programjairól is volt szó: a mozgássérültekkel foglalkozó civil szervezet sporttevékenységekre szakosodott, sportolói nemzetközi szinten is sikeresek. A Reménység Alapítvány egy kis, a fogyatékkal élők mindennapjairól szóló filmet is bemutatott. Az alapítvány képviselője, Szilágyi Erzsébet elmondta, sokszor a villany- és gázszámla kifizetése is gondot okoz nekik. Miért nem lehet bár a rezsiköltségüket támogatni államilag azoknak az alapítványoknak, melyek fogyatékkal élők számra nyújtanak szolgáltatásokat? – vetette fel.
A Gondviselés Alapítvány értelmi fogyatékkal élő személyekkel dolgozik: cél az, hogy egyedül is boldoguljanak a hétköznapi életben. Főzni, pénzzel bánni tanulnak, múzeumba és operába járnak, idős személyeknek segítenek. Az Estuar Alapítvány országszerte több városban működtet nappali otthonokat értelmi fogyatékkal élők számára, és a közelmúltban Bukarestben céget is létrehoztak a horgoló-műhelyük termékeinek forgalmazására.
A beszélgetés során visszatérő motívum volt a lehetetlenséggel határos elhelyezkedés, és ami talán még nagyobb probléma: a felügyelet megoldatlansága. A fogyatékkal élőket ugyanis rendszerint a szülők ápolják, ki tudja, meddig. És nem tudni, hogy a szülők halála után ki fogja felvállalni a sokszor napi 24 órás felügyeletet, a bonyolult és drága kezeléseket, amit a fogyatékkal élők nem tudnak megfizetni.