Németországban elégedettek a romániai orvosokkal
Sólyom István 2011. november 07. 13:44, utolsó frissítés: 2011. november 09. 21:56Nyelvtudás, szakmai felkészültség, rátermettség és kitartás nélkül nincs esély nyugaton orvosként érvényesülni, állítják az ott dolgozó rezidensek.
A romániai rezidenshelyzetről szóló összeállításunkban rezidens orvosokat szólaltattunk meg, akik a hazai szakosodás körülményeiről, problémáiról, ellentmondásairól és távolról sem kecsegtető kilátásairól mondták el véleményüket. Interjúalanyaink az itthon való boldogulás útját választották, bár mindegyikük fejében megfordult a külföldi munkavállalás gondolata. A németországi, angliai, svédországi, norvégiai és amerikai orvosi fizetések, a romániaival össze nem hasonlítható munkakörülmények, az anyagi és morális megbecsülés azonban sokakat arra ösztönzött, hogy nyugaton próbáljanak szerencsét. Riportunkban két, Németországban dolgozó, a MOGYE-n végzett rezidens orvos mesél tapasztalatairól, életkörülményeiről, az ottani munkavállalás feltételeiről és arról, hogy szaktudás, nyelvismeret és kitartás nélkül nem érdemes külföldön próbálkozni.
A rezidenciátus és a várható fizetések riasztóan hatottak
A nagybányai Sepsi Orsolya 2007-ben végzett a MOGYE-n, és 2008. márciusától él Bernburgban, Szász-Anhalt (Sachsen-Anhalt) tartomány egyik városában, ahol neurológus rezidensként dolgozik. “Miután végeztem, 2007. szeptember végétől decemberig egy nyelvkurzuson voltam a férjemmel, aki szintén orvos, mivel ő nem tudta a nyelvet, és nyelvvizsgát kellett tennünk. Az egyetem utolsó évéig meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam az országot, azonban a rezidenciátus meg a várható fizetések és a bánásmód elég riasztóan hatottak rám” - magyarázta választásának okait Orsolya, aki azért döntött Németország mellett, mert második osztályos korától nyelvosztályban tanult, így jól beszélte a nyelvet.
“Magyarország lett volna a másik opció, de az ottani viszonyok nem voltak valami jók. Viszonylag könnyen beilleszkedtünk, nem voltak komolyabb gondok, mindenki segítőkész, barátságos volt. Viszont nagyon fontos az egyéni hozzáállás, ha visszahúzódó vagy, nem érdeklődsz, akkor nem könnyű beilleszkedni. Hat hónap próbaidő van, az alatt persze szkeptikusak voltak, de mikor látták, hogy szorgalmas, érdeklődő vagyok, hamar befogadtak. Egyáltalán nem hátráltattak, általában meg vannak elégedve a romániai orvosokkal” - fejtegette alanyunk.
Két ember havonta 3000 eurót könnyedén félretehet
A fizetésre vonatkozó kérdésre elmondta: a nettó rezidens fizetés 2100 euró, ügyeletekkel meg 1000 euróval több, és évente 100 euróval nő. A szakorvos pedig körülbelül 4000 eurót keres havonta. “Az elején, ha egyedül vagy, sok a kiadás, mivel a lakások nagy része üres, és mindent meg kell vásárolni, de egy év után úgy 1000 eurót havonta félre lehet tenni. Párban 3000 eurót simán meg lehet spórolni, hisz annyi ügyelet van, hogy nincs mikor költekezni. Az elején mind vásárolsz-vásárolsz, mivel otthon nem engedhetted meg magadnak, de egy idő után az ember nem látja értelmét. Az elején rengeteg ruhát és cipőt vásároltam, de most inkább valami értelmesebbet csinálnék a szabadidőmben. Igyekszem a barátaimmal lenni, hetente kétszer sportolni. Utazásra viszonylag kevés idő jut, havonta két hétvégén ügyeletes vagyok. Továbbképzéseken is részt szoktam venni. A kórház az útiköltségektől a szállodáig minden kiadást áll” - mondta Orsolya.
A romániai orvostanhallgatóknak üzeni: ha fejükbe vették a külföldi munkavállalás gondolatát, mindenképp próbálják meg. Tartsák szem előtt, hogy fontos a nyelvtudás és az orvosi szaktudás, ugyanis akik az idén jöttek ki, tavaly végeztek, és viszonylag gyengén vannak felkészülve. Tudomása szerint a 2010-ben, Marosvásárhelyen végzett orvosok 35 százaléka Németországban dolgozik. Csak Bernburgban tízen vannak Romániából.
Keményen megdolgoztatnak a pénzért
“Otthon nem dolgoztam egyáltalán, így nem is igazán tudok véleményt mondani a hazai helyzetről. Itt sem mindig könnyű az élet, főleg, ha egyedül vagy. Mindent te kell intézz, méghozzá nem is az anyanyelveden, nagy elvárások vannak veled szemben, és a nyolc órából sokszor kilenc vagy tíz lesz, ami otthon ritka, ezt is számításba kell venni. A testvérem Halleban dolgozott öt hónapig, de annyit bosszantották, megalázták, hogy a végén felmondott. Ilyen is van Németországban. Nagyon sok szabad orvosi állás van, mindenhol hiányzik egy-két orvos, a pénzért viszont keményen megdolgoztatnak” - taglalta.
Alanyunk kifejtette: az ottani mentalitásban érdekes, hogy az egykori NDK területén egyfolytában szidják a nyugatiakat, főleg amikor nyugatnémet betegek jönnek, hogy milyen beképzeltek, nem tudják, hogy a kommunizmus idején mi volt itt. A hálapénzre vonatkozó felvetésre reagálva Orsolya elmondta: “Paraszolvenciáról nem beszélhetünk. Előfordul, hogy egy osztálynak hagynak egy csokoládét, kávét, 5-10 eurót az asszisztensnőknek, és azok abból kávét vesznek, vagy születésnapokra virágot, de az orvosok kezébe nem adnak pénzt.”
Orsolya Bernburgban megtalálta számítását, nem szándékszik hazatelepedni. Évente kétszer férjével meglátogatják egymás szüleit, és már mosolyogva emlékeznek arra a hatodéves orvostanhallgató párra, akik jövőjüket néhány pillanatig úgy képzelték, hogy stoppal járnak haza havonta Vásárhelyről, és hetente a buszmegállóban várják az otthonról küldött pénzt, bécsi szeletet és egyéb finomságokat rejtő csomagot.
A gyakorlati tapasztalatszerzést tartottam szem előtt
Vass Júlia, a Stuttgart melletti Mühlackerben, szülész-nőgyógyász rezidensként dolgozik. 2009-ben végzett a MOGYE általános orvosi karán, és pályatársához hasonlóan hatodévesen határozott a németországi szakképzés mellett. “Elsősorban azért döntöttem a külföldi munkavállalás mellett, mert a romániai szakképzés minőségével nem voltam megelégedve. Azt tartottam szem előtt, hogy a szakképzés ideje alatt az elméleten kívül minél több gyakorlati tapasztalatra tehessek szert, amire sajnos Romániában nem nyílik lehetőség. Természetesen egyéb tényezők is befolyásolták döntésemet - párkapcsolat, külföldi munka- és élettapasztalat utáni vágy, az anyagiak kérdése, stb. -, viszont a döntő szerepet a szakképzés minősége játszotta” - mondta Júlia, akinek nem voltak alkalmazkodási gondjai, a kezdetektől fogva jól érezte magát.
Az orvosi fizetésre az ő esetében is rákérdeztünk. “Egy kezdő rezidens bruttó fizetése Németországban kb. 3700 euró, egy szakorvosé pedig kb. 4900 euró, ami természetesen régiség függvényében nő. Ebből értelemszerűen levonják az illető adókategóriájának megfelelően az adót, ami például az én esetemben (egyes adócsoport, azaz nem házas, gyerek nélküli) 45% körül mozog. Az ügyeleteket külön fizetik, kb. 25 eurós nagyságrendű bruttó órabérrel rezidensek esetében” - magyarázta.
Közvetítőcégre kell bízni az ügyintézést
A romániai orvosok németországi munkavállalásához szükséges feltételekkel kapcsolatban Júlia elmondta: alapkövetelmény a minimum B2-es szintű német nyelvvizsga, valamint a romániai orvosi diploma itteni elismertetése, azaz az úgynevezett Approbation megszerzése. “Javaslatként mondom, hogy ha valaki Németországban szeretne orvosként elhelyezkedni, akkor igyekezzen lehetőleg még otthon, Romániában megszerezni a nyelvvizsgát, a többi irat intézését meg bízza egy erre specializálódott állásközvetítő cégre (a szolgáltatás a munkavállaló számára ingyenes és ugyanakkor kézenfekvő, mert az állásajánlatokat és minden munkavállaláshoz szükséges papírt a cég szerez be). Természetesen lehet magánúton is próbálkozni, de így sokkal több akadályba ütközik az ember” - részletezte.
A hazai rezidenseknek, frissen végzett orvosoknak azt tanácsolja, hogy ha céljaikat jól meghatározzák, már csak kitartás szükséges ezek valóra váltásában. A romániai orvosok presztízse egyéntől függő, az elismerést mindenhol a saját érdemek alapján kell kivívni. A betegek általában nem tesznek különbséget a német ill. a külföldi orvosok között, ha az orvos szakmailag kompetens, és folyékonyan beszéli a nyelvet, a beteg nem ütközik kommunikációs problémákba - mondta.
Júlia egyelőre nem tervezi a hazatérést, erre vonatkozó kérésünkre nem tudott egyértelmű választ adni, de nem tartotta kizártnak, hogy egyszer hazatelepül Romániába.