Felsőcsertés: suba alatt megcsinálják a kis Verespatakot
Sipos Zoltán 2011. december 02. 09:27, utolsó frissítés: 09:27Miközben mindenki az RMGC verespataki giga-beruházására koncentrál, a szomszédban egy kevésbé ismert cég talán már jövőre elkezdheti a kitermelést.
Alighanem a sárga irigység öli a Roşia Montana Gold Corporation menedzsereit, amikor a Verespataktól kőhajításnyira levő Felsőcsertésre (Certej) néznek. Miközben az ő szélmalomharcuk folytatódik, a kanadai European Goldfields tulajdonában levő Deva Gold már csak egy lépésre áll attól, hogy a verespataki projekthez hasonló cianidos technológiával megkezdhesse az aranykitermelést.
A politikai nyilatkozatokból ítélve a kanadai befektető nyugodtan hátradőlhet: Borbély László környezetvédelmi miniszter október végén kijelentette, a Felsőcsertésen tervezett bányaberuházás az év végéig megkaphatja a környezetvédelmi engedélyt, azzal a feltétellel, hogy a beruházó olyan szintre csökkenti a kitermelés során használt cianid koncentrációját, hogy az ne legyen ártalmas a környezetre.
Bár a média nem részletezte, hogy a tervben pontosan milyen módosításokat kell eszközölni, a miniszter jóindulatú nyilatkozata egyértelműen azt jelenti, hogy nincsen politikai jellegű akadály a bánya megnyitása előtt, pusztán technikai kérdésekben kell dűlőre jutni.
Verespatakhoz hasonló, cianidos technológia
A felsőcsertési aranybánya-projektet elnézve nem lehet nem vonni párhuzamot a verespataki beruházással: a két projekt több szempontból is kísértetiesen hasonlít egymásra. Mindkét beruházás az Erdélyi Érchegységben levő, aranyban és más színesfémekben gazdag bányavidéket, az ún. Aranynégyszöget célozza.
Mindkét tervezett aranybánya ún. cianidos technológiával nyerné ki a színesfémeket az ércből. A technológia – bár olcsó, egyszerű és emiatt igen elterjedt – környezeti szempontból aggályos.
Évtizedek során több természeti katasztrófa is történt amiatt, hogy a cián a szigorúan ellenőrzött üzemi környezetből a természetbe jutott: erről bővebben az egyesült államokbeli Summitville, a pápua-új guineai Ok Tedi és a guyanai Omai lakosai tudnának mesélni, nem is beszélve a 2000-es nagybányai ciánkatasztrófáról, mely a Tisza élővilágát kipusztította.
Kanadai befektetők
Mindkét tervezett beruházásban külföldiek többségi részesedést bírnak, ugyanakkor van némi állami érdekeltség is. A Felsőcsertésen kitermelési engedéllyel rendelkező Deva Gold 20 százalékának tulajdonosa a dévai Minvest Állami Bányavállalat – ez a vállalat egyébként a Roşia Montana Gold Corporation részvényeinek 19,3 százalékát birtokolja.
A Deva Gold egyébként 80 százalékban a kanadai European Goldfields tulajdona, egy Barbadosban bejegyzett cégen keresztül.
Az RMGC részvényeinek 81 százalékát a torontói tőzsdén jegyzett Gabriel Resources birtokolja. Érdekesség, hogy mindkét vállalathoz köze van Frank Timişnek, egy nem éppen makulátlan hírű, romániai származású üzletembernek. 1995-ben Timiş alapította a Gabiel Resourcest, 2000-ben pedig 15 százalékos részesedést vásárolt a European Goldfieldsben. Timiş egyébként már egyik cégben sem rendelkezik meghatározó tulajdonrésszel.
A felsőcsertési és a verespataki projekt abban is hasonlít, hogy valamikor működő, külszíni fejtésű bányákra épül. Verespatakon többek között a Cetate hegyen levő krátert mélyítenék tovább, Felsőcsertésen a Minvest Deva 2006-ban bezárt bányájában és a környező dombokon termelnének ki.
Felsőcsertésen negyedannyi arany van
Persze különbségek is vannak a két projekt között: az első, legszembeötlőbb eltérés, hogy a felsőcsertési arany- és ezüsttartalék jóval kisebb a verespatakinál. A Deva Gold mérései szerint Felsőcsertésen 2,41 millió uncia (68 t) arany és 17,3 millió uncia (490 t) ezüst található – Verespatakon ehhez képest bő négyszer annyi arany (10,1 millió uncia, 286 t) és közel háromszor annyi ezüst (47,6 millió uncia, 1390 t) van.
Ez azonban távolról sem ok szomorúságra, hiszen a kitermeléshez szükséges befektetés töredéke a verespatakinak. A felsőcsertési kitermelést 190 millió dollárból (USD) meg lehet oldani, míg a verespataki arany kitermelése 1,7 milliárd USD.
Nem vitatott
És ami a befektetőket még inkább jókedvre derítheti, hogy a felsőcsertési projekt körül szinte teljes a csend. Verespatakkal ellentétben Felsőcsertés nem lett nemzetközi ügy, itt jóval kevesebb az engedélyeztetési folyamatot árgus szemmel figyelő civil. Nem tüntetnek, nem forgatnak dokfilmet, és nem stencilezik tele a nagyvárosokat: legfeljebb szerveznek egy fotótábort, vagy fellebbeznek a bíróságon.
Ennek oka valószínűleg az, hogy Felsőcsertésen nincsen különösebben értékes épített örökség. Nincsenek 2000 éves, egyedülálló római kori tárnák, a település történelmi szempontból jelentéktelen, nem kell temetőket elköltöztetni, öt különféle felekezet templomait lerombolni. Senki nem lobbizik azért, hogy a helyszínt vegyék fel az UNESCO örökséglistájára.
A romániaiak túlnyomó többsége sosem hallott a Hunyad megyei apró községről. Mivel a közvéleményben nincs jelen, a befektetőnek nem kell vagyonokat költenie PR-kampányra, vezető újságírók új-zélandi nyaraltatására és országos szinten ismert rendezvények szponzorizálására, a régészeti és épített örökség mentésére.
Politikailag nem kényes téma
Tanulságos összehasonlítani a Roşia Montana Gold Corporation és a European Goldfields honlapját: míg az első hangsúlyozottan az átlagember számára készült sok fotóval, a projekt rendkívül szemléletes bemutatójával és részletes magyarázatokkal, addig a European Goldfields honlapján a felsőcsertési beruházás csupán egy projekt a sok közül. Néhány száraz adat, pár fotó és látványterv, kontaktként pedig a cég londoni irodája van megadva: biztosan több befektetési ajánlat érkezik, mint sajtómegkeresés.
Persze nem csak anyagi haszna van annak, hogy Felsőcsertés nem osztja meg a romániai közvéleményt. A megspórolt PR-költségeknél sokkal fontosabb az, hogy a politikai elit nem kell féljen attól, hogy a projekt engedélyeztetését ellenük lehet majd felhasználni egy választási kampány során. Emiatt valószínű, hogy a projektet pusztán szakmai szempontok szerint bírálják el.
Felsőcsertésen:
A befektető szerint a cián koncentrációja az EU által megengedett érték alig 40 százaléka lesz, ezen kívül pedig a zagytározókat körülvevő gát kőtöltéses lesz: szakértők szerint ezzel a gáttípussal eddig nem történt baleset.
Bánya az út végétől húsz percre
Felsőcsertést csak az találja meg, aki igazán akarja: Déva mellett egy, a térképen nem szereplő letérőt kell megtalálni, majd hegyi falvak közt kell kanyarogni mintegy húsz kilométeren keresztül. És Felsőcsertésen még csak a már bezárt bánya romos irodaépületeit lehet megnézni. A nyíltszíni fejtés megtekintéséhez tovább kell menni felfele Boksatelepig (Bocşa Mică). Annak a legvégén, amikor az aszfaltút véget ér, a távolban már látni az úticélt.
A bánya további húsz perc séta egy földúton. Délelőtt 11 órakor a fákat és földet borító zúzmara még sértetlen – nem egy túlságosan forgalmas hely ez. Unaloműző játékként akár az emberi jelenlét jeleit lehet keresgélni: az út szélén néha szemét, egy villanyoszlop rég levágott villamos vezetékkel, és a távolban néha valaki láncfűrésszel dolgozik.
El lehet merengeni azon, hogy vajon folyik-e oktatás az általános iskolában? Bár a kéménye füstöl, soha nincs szünet, és se ki, se be nem jár senki. Bő két óra múlva azonban hihetetlenül megélénkül a vidék: alig tíz perc leforgása alatt sikerül találkozni egy traktorral és egy kisbusszal is – igaz, azután ismét csak semmi.
Jó áron vásárolták meg a telkeket
Hamarosan kiderül, a helyiek számára is látványosság egy idegen: kutyaugatásra egy házból a férj és feleség is kijön, megnézni, mi van. Egy perc múlva már a ház urával, egy nyugdíjas bányásszal beszélgetünk: ő abszolút befektetés-párti, és visszasírja a régi szép időket, amikor a kitermelés még gőzerővel folyt.
„Akkor volt itt élet” – mondja, majd előkerülnek bányászkalandjai: szotyizás közben izgalmas próbafúrásokról, megszorult fúrófejekről, egyik-másik domb mögött levő munkapontokról és a bányászfalu pezsgéséről mesél. A vidéken mindenki támogatja a bányaprojektet, hiszen más munkalehetőség nincs a környéken.
Kiderült, a European Goldfields már megvásárolta a település egy részét: rendkívül jó árat fizettek az ingatlanokért, ő is reméli, hogy eladhatja házát – mondja. A konkrét árakkal kapcsolatban már bizonytalanabb: röpködnek a szomszédok által bezsebelt milliárdok, igaz, ők nem csak a házukat, hanem telket, erdőt is eladtak a bányavállalatnak.
A magyarok kavarnak be?
A kis utcán lefele haladva féltucatnyi elhagyott ház, lebontott kerítések, tárva-nyitva hagyott gazdasági épületek. Sehol egy European Goldfields-logó, vagy a befektetést ellenző felirat: Verespatakkal ellentétben semmi nem utal arra, hogy itt állóháború folyna, vagy hogy a közösséget megosztotta volna a projekt.
A falu lakott felébe visszatérve kiderül, távolról sem mindenki áll szóba szívesen újságírókkal: egy középkorú férfi azonnal kiszúrja a magyar kiejtést, és mereven elzárkózik minden kommentártól. Maguk, magyarok mindig kavarnak valamit a háttérben – így ő, vélhetőleg arra utalva, hogy az espoo-i egyezmény értelmében Magyarországot is bevonták a bányanyitással kapcsolatos döntéshozatalba, az pedig ellenzi a felsőcsertési beruházást.