"Recseg-ropog a népszámlálás intézménye": a cenzusról tartottak vitaestet
szerk. 2012. február 11. 15:37, utolsó frissítés: 2012. február 13. 19:52Fenntartásokkal kell kezelni az INS által nyilvánosságra hozott részleges népszámlálási eredményeket, ennek ellenére ezek a legpontosabb adatok - állítják egybehangzóan a szakértők.
Optimista szemszögből kell tekinteni a népszámlálás eredményeire, normális, várható, előrelátható folyamat volt, nincs különösebben ok a kétségbeesésre - mondta Magyari Nándor László szociológus a Szabadelvű Kör “Népszámlálás 2011-2012, Számmisztika és számháború” című, Kolozsváron megtartott szerdai vitaestjén. A szakember szerint az eredmények ismeretében olyan közpolitikákat kell kidolgozni, amelyek mellett demográfiai stagnálás, esetleg növekedés érhető el. A szociológus ugyanakkor kijelentette, többé-kevésbé hiteltelennek tekinti a folyamatot és az eredményeket nagy kérdőjelekkel, fenntartásokkal fogadta. A sok apró hiba - kérdőívszerkesztés, biztosok kiválasztása, a lekérdezés folyamata, adatkezelés - nagy torzítást és hiteltelenséget eredményezett. A népszámlálást nem fejezték be, Bukarestben és egyes nagyvárosokban abbahagyták - magyarázta.
A kérdőívekkel kapcsolatos strukturális hibákról szólva Magyari kifejtette: az etnikumra, a vallásra, az anyanyelvre vonatkozó kérdést csak az egyik kérdőívben tették fel, míg az eredményeket egy olyan nagy adathoz viszonyítva hozták nyilvánosságra, amelynek egy részében nem is szerepelt ez a kérdés. Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) szerint 19 millió 42 ezer embert számláltak össze, valójában csak 18 millió 300 ezret kerestek fel személyesen, 650 ezer az időszakosan távol tartózkodik a lakhelyétől, s ennek az etnikumáról semmit nem nem lehet tudni. Az etnikai arányokat mégis ehhez a végső nagy számhoz viszonyítják, így úgy tűnik, hogy arányaiban a romániai magyarság száma csökkent, holott ez nem igaz. “Ha egészen pontosak vagyunk, akkor a megszámolt lakosság arányához viszonyítva - akiktől egyáltalán etnikumot kérdeztek - kevéssel nőtt a magyarság aránya” - mondta Magyari, aki szerint manipuláció folyik az eredmények körül, hisz négy különböző számot is napvilágra hozott az INS a lakosság számára vonatkozóan. Hozzátette: 2002-ben kétezer embernek nem regisztrálták az etnikai hovatartozását,
ez a szám most 60 ezer.
Ha ennyire pontatlanok az adatok, nem tudni hány lakosa van az országnak, akkor hogyan lehet érvényesnek nyilvánítani egy népszavazást. Szerinte a választási listák kérdése is problematikus. 18,5 millió szavazót szoktunk számítani az országban, pedig 2 millióval kevesebb van, ez mindenképp aggályokat vet fel - mondta Magyari.
A szociológus szerint a 18 millió 300 ezer ember, akiről azt mondják, hogy szemtől-szembe készítettek interjút, egy része sem volt jelen a kérdezésnél, hisz itt is előfordulhat, hogy egyesek valóban bediktálhatták etnikumukat és meg nem határozható nagyságrendű személynek pedig az otthon tartózkodó diktálta be etnikai hovatartozását. “Ez pedig nem egy autoidentifikációs eljárás, hanem mások általi minősítés. Ezen a ponton határozottan problematikusak a nyilvánosságra hozott adatok” - fogalmazott a társadalomkutató.
A politikum és a népszámlálás viszonya kapcsán Magyari hangsúlyozta, a politikának nincs akkora szerepe a népszámlálásban, ahogy azt a politikai pártok beállítják. A folyamat finalitása az lenne, hogy mindenféle ágazati politikákat lehessen kidolgozni, ráépíteni. Nagy problémát jelent, hogy a két népszámlálás közötti időszakban a helyhatóságok és a statisztikai hivatalok továbbvezetik a népszámlálási adatokat. Tavaly július elsején 21 millió 300 ezer emberrel számoltak a megyei statisztikai hivatalok, és akkor most megszámoltak 18 millió 300 ezret és 650 ezer időszakosan eltávozottat. Recseg-ropog a népszámlálás intézménye - zárta Magyari.
Veres Valér szociológus hozzászólásában elmondta, úgy tűnik, hogy kevesebb embert számoltak meg, mint ahány az országban él, de azért gondolni kell arra is, hogy a kritériumokkal - például "egy éve az országban él" vagy "több, mint egy éve eltávozott" - volt egy kis manipuláció. Tudjuk, hogy ezzel szerették volna növelni a magyarok számát, de kérdés, ez mennyire sikerült, hisz ez másnak is eszébe juthatott. Az INS által nyilvánosságra hozott adathoz úgy kell viszonyulni, hogy államilag megállapított, releváns szám, ugyan nem pontos, de sokkal pontosabb, mint bármelyik más módszerrel felvett adat.
A demográfus elmondta, Kiss Tamás és Csata István 2007-es 1 290 ezres becsléséhez képest
50-60 ezerrel kevesebb magyart számoltak meg,
az adat ugyanakkor módosulhat a végleges adatok kihozásakor. A romániai nyilvántartások, különösen a migrációt illetően, rendkívül hiányosak az előrejelzésekhez képest, hisz semmit nem tudnak mutatni a valós folyamatokból, mert nem aktualizálják. Még így is jó, hogy ennyire pontos előrejelzéseket lehet végezni - tette hozzá Veres.
Szerinte az adatokat mindennemű hiányosságaik ellenére komolyan lehet venni, hisz a demográfiai trend tovább folytatása esetén, a kivándorlás következtében hamar valóra válhatnak, azaz a reális adat meg fog egyezni azzal, amit az INS állít. "Nem gondolom azt, hogy ez olyan nagy torzítást okoz a romániai népesség esetén" - magyarázta a szociológus. Szerinte a nagy gondot az okozza, hogy nincs megfelelően nyilvántartva az elvándorlás. A magyarság számának alakulása kapcsán elmondta, ahol a magyarok tömbben élnek, ott a fogyás mértéke országos átlag alatti, és a szórványban a fogyás mértéke akár a 30%-ot is eléri. A számok azt mutatják, hogy abban a hat-hét megyében fog összezsugorodni a magyarság, ahol nagyobb arányban él. Jó hír - mondta, hogy az országos arányt és az őshonos népességhez viszonyított országos arányt hosszú távon megtartja. Hargita és Kovászna megye, valamint Marosszék a legtermékenyebb megyék közé tartoznak, ez plusz hozadék amit sokat ellensúlyoz abból, ami máshol elvész - összegzett a szakember.
Péter László szociológus a megrendelő felől közelített a népszavazáshoz. Elmondta, mivel a megrendelő az állam, ebből adódik, hogy törvényes keretet biztosít a lebonyolításra, és sajnálatos módon ezzel az eszközzel nem élt, amikor világossá vált, hogy nem tudják időben lekérdezni az egész lakosságot, inkább a módszereken változtattak, nem hosszabbítottak. Így a különböző időpontban felvett adatok összehasonlíthatósága elméletben is problémássá vált. A társadalomkutató hangsúlyozta, az államnak a munkanélkülieket is kellett volna alkalmaznia kérdezőbiztosként, hisz ők több motivációval rendelkeznek. Egy szociológiai vizsgálat az adatkérdezésen és a minta betartásán áll vagy bukik. A népszámlálás esetében nincs minta, mert mindenkit meg kell kérdezni. A kérdezőbiztosokat, ha jól választották volna ki, akkor az előbbiekben felsorolt problémák jó része nem állt volna fenn - magyarázta Péter. Úgy vélte, egy közpénzből finanszírozott népszámlálást illett volna rendesen lefolytatni, hisz a kapott adatok egy sor közpolitikai döntést meghatároznak. Nem csak az a problémás, hogy rosszul vették fel az adatokat, és inkompetens volt az INS igazgatója, hanem
az érvényesség és megbízhatóság kérdése is felmerül.
Péter László ugyanakkor a szuburbanizációs folyamatra, a nagyvárosok vonzáskörzetében élő népesség arányának fontosságára hívta fel a figyelmet. A szociológus kifejtette, a népszámlálás logikája hosszú idők óta nem változott semmit, ezért el kellene gondolkodni azon, hogy Európában harmonizálják a nyilvántartásokat és közös paradigmaváltás menjen végbe e téren.
Székely István politológus elmondta, a népszavazás esetén tetten érhetőek azok a szempontok, amik egy államot vezérelnek akkor, amikor saját állampolgárait meg akarja számolni. Az EU-s irányelvek világosan előírják, ha egy személy 12 hónapnál hosszabb ideje életvitelszerűen külföldön tartózkodik, azt automatikusan a célországban számolják össze és az állampolgársága szerinti országban tartósan külföldön élő személyként regisztrálják, és nem számít bele az ország lakosságába. Romániában az utolsó pillanatban, hogy ne legyen ideje az Európai Unió statisztikai hivatalának tiltakozni, ezt egy hónappal a népszámlálás előtt úgy módosították, hogy amennyiben valaki az elmúlt 12 hónapban bármilyen címszó alatt kisebb-rövidebb időt töltött az állampolgárság szerinti országában, azt ideiglenes külföldön élő személyként kell összeírni. Ilyen szempontból ezek a személyek hozzáadódnak az ország lakosságához - magyarázta a szakértő.
Hozzátette: el kell fogadni, hogy van egy torzítás, hisz az EU-ban, ahol nem regisztrálják a határátlépést, és a célországban is csak bizonyos esetekben vezetnek nyilvántartást a külföldiekről, így a nem itthon tartózkodókról nem lehet pontos számot kapni. Székely szerint ilyen feltételek mellett a népességi előreszámítás pontosabb és korrektebb eredményt ad, mint a tényleges népességszámlálás eredménye, ebből a szempontból a kettőt kellene összevetni. Az előrejelzés szerint a népszámlálás pillanatában 21 millió 340 ezer személy kellett volna legyen, e helyett 20 millió 250 ezret számoltak össze, ez 1,1 millió személyre kiterjedő alulszámolás. Az a módszertan, amit a külföldön élők számlálására kidolgoztak nem volt alkalmas - mondta a politológus.
A magyar lakosság számának alakulása kapcsán a társadalomkutató elmondta: a Kiss Tamás és Csata Zsombor által 2007-ben végzett előszámítás 2011 végére 1 millió 288 ezer magyart számolt ki. Ez a szám, kiindulva az akkori egész országra vonatkozó előszámításból, 6,2%-a lett volna az ország lakosságának. Ehhez képest van egy 50 ezerrel kisebb szám és mégis 6,5%-át teszik ki a magyarok az ország lakosságának úgy, hogy a nemzetiséget bevallók számához viszonyítjuk. Székely szerint a megyei bontás a legérdekesebb, hisz nagy különbségek vannak. “Nem gondolom, hogy ezek hátterét a természetes fogyásbeli különbségek illetve a külföldi migráció magyarázná teljes egészében. Úgy vélem,
van egy folyamatos belső migráció a tömbök irányába,
ezt a hivatalos adatokból majd részletesen kutatni lehet” - mondta. Székely István szerint ugyanakkor ijesztő, hogy a schengeni nyitás után az ország aktív lakosságának egyharmada eltűnt, közép- és hosszútávon a problémák ebből az irányból fognak jönni. Ez az állami szolgáltatórendszerek kisebb költségvetését vonja maga után, erre rátevődik az általános negatív demográfiai trend, hisz 2,1 helyett 1,4, azaz kétharmada születik meg annak a gyermekszámnak, ami szükséges ahhoz, hogy a lakosság száma szinten maradjon. Ez a közpolitikák újragondolását jelenti. Makroszintű beavatkozásként számba kell venni a nyugdíjkorhatár gyors, drasztikus emelését, a gyermekek utáni juttatások újragondolását - például adójóváírás formájában -, valamint a nők részmunkaidős foglalkoztatottságát.