2020. aug. 12. szerdaKlára
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Klárik-Toró vita: versenyt virtuskodtak a szenátorjelöltek

B. D. T. B. D. T. 2012. december 05. 14:15, utolsó frissítés: 2012. december 06. 10:42

Kiderült, az autonómiastatútum így is, úgy is ismét a parlament elé kerül. Mit tesz az EMNP, ha nem jut be? Meglepetés is volt: a két jelölt együtt lépte át az alternatív küszöböt.


Kölcsönös élcelődéstől sem mentes, ám mindent összevetve korrekt és professzionális szenátorjelölti vitának lehettek tanúi az EMNP és RMDSZ táborába tartozó vagy pártfüggetlen nézők kedd este Sepsiszentgyörgyön. A Háromszék napilap szervezésében lezajlott Klárik László-Toró T. Tibor vita moderátora Farcádi Botond főszerkesztő volt. Mint kiderült, utoljára talán 2002-ben volt parlamenti választások előtt nyilvános vita a jelöltek között Háromszéken, a mostani kampányban azonban nem igazán volt alkalom, hogy a két párt frontemberei egy asztalhoz ülve ütköztethessék álláspontjuk.



Első körben hat, előre egyeztetett kérdésre kellett válaszolniuk az erdővidéki és sepsiszéki választókerületben induló szenátorjelölteknek, valamint reagálhattak egymás felvetéseire is. A forgatókönyvet és az időkereteket a szervezők nem bízták a véletlenre, szigorúan, de udvariasan betartatták a jelöltekkel. Kisorsolták viszont, ki kezdheti a bemutatkozást.

Toró magyarhermányi gyökereiről beszélt, ugyanakkor hangsúlyozta, nemcsak ezért döntött úgy, hogy Háromszéken indul szenátorjelöltnek: azért főleg, mert a Székelyföld és Háromszék az autonómiaharc „zászlóshajója”, itt a legerősebb az igény az autonómiára, de itt is a legsűrűbb a munka. Ő pedig a szüleitől azt tanulta, a munkát be kell vállalni.



Székelyföldnek belső anyaország-küldetése van,

ezért erősnek kell lennie, és ez másképp nem lehetséges, csak ha szabadságot és autonómiát vív ki magának – szögezte le Toró.



Klárik államigazgatásban, helyi közigazgatásban szerzett tapasztalatait hangsúlyozta. Úgy véli, a törvényeket az tudja igazán megismerni, aki nap mint nap alkalmazza azokat, ez a látásmód a törvényalkotói munkához is hasznos, ezért akar a szenátusba menni. Eredményeket elérni csak erős csapattal lehet, az RMDSZ mögött több százezer választó áll Háromszéken, és a szövetség úgy gondolta, Klárik az elkövetkezőkben a szenátusban tudná igazán kamatoztatni a tapasztalatait, ezért vállalta a jelöltséget.

Az első kérdés arra vonatkozott, a jelöltek kampányuk során milyen problémákat térképeztek fel Háromszéken, és milyen javaslataik vannak a megoldásokra. Klárik leszögezte, ellenjelöltjével ellentétben itt született, itt nőtt fel, itt él, minden nap járja a háromszéki településeket, nem kellett kampányolnia, hiszen ismerik. Látta az emberek arcát, amikor az árvíz elvitte életük munkáját, de azt is, amikor örömmel fogadták a beruházásokat, a felújított iskolaközpontokat, újjáépített hidakat, utakat, víz- és csatornahálózat bevezetését, kultúrotthonok felújítását. Nehéz, válságos időket élünk, de


Háromszék és Sepsiszentgyörgy rengeteget fejlődött,

igaz, Erdővidéken és Sepsiszéken is vannak kihívások még, de az a célunk, hogy élhető, civilizált életkörülményeket teremtsünk az embereknek – mondta.

Toró azt mondta, úgy gondolja, a tisztesség nem szülőhely kérdése, és bár nem itt született valóban, de jó szívvel fogadták itt, amit köszön. „Két dolgot említek, amit a mai napig nem tudtam feldolgozni: a félelem és kiszolgáltatottság. Az emberek nem is a román hatalomtól, hanem saját elöljáróiktól félnek” – mondta.

Ez a „félelemháló” átszövi Háromszéket, gúzsba köti a vállalkozókedvet, az emberek elveszítették a reményt, fél a vállalkozó, a pedagógus, a lelkész, a civil szervezeti vezető, függőségben van, kiszolgáltatott – sorolta. Ezen kell változtatni, a nyilvánosság és átláthatóság a megoldás, és a hatalom gyakorlásának feladatához alázattal közelítő vezetők – szögezte le. Problémaként említette a szegénységet is, ami vidéken, de a megyeközpontban is szemmel látható: sok a kéregető, és „nem nemzetközi maffiahálózat tagjai”, hanem valóban szegények; a falvakról elvándorolnak a fiatalok. A megoldás az autonómia – jelentette ki, ezzel learatva az első tapsot is a közönség soraiból.



Klárik replikájában azt mondta, a székelyeknek nem a félelem, hanem a virtus a jellemző vonása,


„nem azért telepítettek ide határőröknek, hogy féljünk”.

Elismeri, nagyon sok tennivaló van, az RMDSZ programjában benne van a megoldás. Fejlődőképesek vagyunk, szeretném, hogy az emberek képesek legyenek újra bízni ebben – mondta. Toró viszontválaszában rámutatott, akkor közös a céljuk, ő is olyan székelyeket szeretne látni, akik nem félnek kimondani az igazat még elöljáróik előtt sem. Közös cél legyen, hogy a szabadságot hozzuk vissza, és ne a félelem uralkodjon – tette hozzá.

Hogyan és milyen forrásokból fejlesztenének a vidék infrastruktúráján a jelöltek? Toró a két éve kidolgozott Mikó Imre Tervet hozta fel, amely gazdaság- és régiófejlesztési terv, azonosítja a kitörési pontokat. Mivel az új parlament első feladata a költségvetés elfogadása lesz, itt már érvényesíteni lehetne a Mikó Imre Terv programjainak finanszírozását, és az egyik forrás a központi költségvetés.

„Ebben számítunk is az RMDSZ-es kollégák tapasztalatára, ők tudják, honnan kell előbányászni Bukarestben a pénzeket, melyik ajtón kell kopogtatni” – mondta. Emellett az EU és a magyar állami költségvetés forrásaira is támaszkodnának. Toró szerint „a pályázati kultúra nem túl magas Háromszéken, ezt a tudást érdemes lenne idehozni”, ugyanakkor a központi infrastrukturális fejlesztéseknél nem igazán veszik figyelembe a helyi prioritásokat.

Klárik cáfolta, hogy Kovászna megye gyengén fejlett lenne, szerinte a jó középmezőnybe tartozik, és nincs olyan község, ahol az elmúlt 4 évben ne valósult volna meg egy nagy közberuházás. Céljai közt szerepel, hogy meg kell reformálni az agrárpolitikát, hogy versenyképesek legyenek a háromszéki gazdák, hazai termékeket vásárolhassanak a helyiek. Sepsiszentgyörgyre már azok jönnek, akik képzett, és nem feltétlenül olcsóbb munkaerőt keresnek, a város számon van tartva a befektetők körében – mondta. Felhozta ugyanakkor, hogy a bányatörvény módosításával Erdővidék saját kezébe vehetné az altalajkincsek kiaknázását, erre alapozhatnák a kisrégióban fellendülést hozó iparosodást.



Toró örült, hogy Klárik szóba hozta az altalajkincset, ám egyúttal bírálta az RMDSZ-t, amiért 22 év alatt nem tett ezügyben semmit, és


hagyta lepusztulni Erdővidék iparát.

Kovászna megyében a legmagasabb a munkanélküliség Erdélyben, és az átlagfizetés a legalacsonyabbak közé tartozik – replikázott. 2,8%-os a munkanélküliség Sepsiszentgyörgyön, a legalacsonyabb az országban, és az utóbbi 1 évben 22%-kal nőtt az átlagbér a megyeközpontban – vágott vissza Klárik, megjegyezve, ilyen az, amikor valaki a statisztikai évkönyvekből akar megismerni egy térséget. A megyei uniós pályázatok felsorolásával cáfolta azt, hogy nincs pályázati kultúra.

A törvényben garantált nyelvi jogok érvényesítése kapcsán Klárik kijelentette: egyes kollégái javasolták, váltsák le a prefektust, ha nem szerez érvényt a magyar közösség közigazgatásban is gyakorolható nyelvi jogait garantáló törvénynek, ám ő ezt nem támogatja, mert úgy gondolja, meg kell szüntetni magát a prefektúrát. Le kell váltani viszont azt az intézményvezetőt, aki nem szerez érvényt a törvénynek – tette hozzá.

Ugyanakkor kijelentette, az RMDSZ nem szavaz meg egy olyan alkotmányt, ami nem garantálja, hogy hivatalos nyelv legyen a magyar, a 20%-os küszöböt 10%-ra kell leszállítani, hogy olyan nagyvárosokban is, mint Kolozsváron, ismét hivatalos nyelvként lehessen használni a magyart. Márton Árpád képviselőnek van benyújtva egy törvénytervezete, amely arra vonatkozik, adjanak fizetéspótlékot a magyart ismerő tisztviselőknek – tette hozzá. Nekünk magyaroknak szívügyünk az önálló Bolyai egyetem, de ez egy hosszú harc, amit ugyan felvállalunk, de ugyanakkor napról napra építeni kell az erdélyi magyar felsőoktatást, évről évre új szakokat kell létrehozni – jelentette ki.

Sepsiszentgyörgyön a magyar kormány támogatásával jövőtől a Sapientia keretén belül egy Székelyföldön kelendő szak, mezőgazdászi, erdő- és vadgazdálkodási képzés indul – mondta. Klárik kijelentette, támogatja, hogy


alapítsák meg a Székelyföldi Tudományegyetemet

a Székelyföldön létező szakokból. Toró erre azt mondta, sok az együttműködési felület az RMDSZ-szel, pl. közösen kellene kérniük, hogy a magyar nyelv hivatalos státust kapjon. Felrótta ugyanakkor, hogy a felekezeti oktatás kérdését 2003 óta sem sikerült megnyugtatóan rendezni, és a román nyelv idegen nyelvként történő tanítása is még csak terv. Ugyanakkor egy román-magyar közös kormányülésen már felmerült, hogy a Sapientiát ne csak a magyar, hanem a román állam is támogassa – itt is lesz egy közös feladatunk, hogy ezt elérjük – mondta.

Ha ilyen sok a közös pont, miért nem fogadta el az EMNP a felajánlott együttműködést? – kérdezte Klárik. Toró azt válaszolta, nem emlékszik, hogy felajánlották volna, az RMDSZ elég erősnek érezte magát, hogy egyedül induljon; ugyanakkor kijelentette, a nyelvi jogok érvényesülésére is az autonómia a megoldás.

Milyen lépésekre van szükség, hogy Székelyföld közelebb kerüljön az autonómia megvalósulásához? Toró szerint elsősorban összmagyar konszenzusra lenne szükség az autonómiáról, amely az RMDSZ-nél másodlagos téma, csak retorikai szinten jelenik meg. Szerinte az RMDSZ-eseknek nem érdekük az autonómia, nekik az infrastrukturális beruházások folytatása az érdekük, amivel újabb mandátumot szerezhetnek. Emellett az autonómiához a közakarat felmutatása is kellene, ezért szervezték az autonómiatüntetést,


„sajnos, mi még nem vagyunk arra képesek, mint a katalánok”,

hogy milliós tömeg vonuljon ezért utcára. Szerinte állandó parlamenti offenzívában kell lenni ezzel kapcsolatban, törvénytervezetekkel traktálni a román parlamentet, ez pedig „hosszú menet lesz”. Emellett ki kell használni a magyar állam diplomáciai erejét, valamint Európában is tematizálni a kérdést; akkor lesz területi autonómia Székelyföldön, és kulturális autonómia Erdélyben, ha az autonómiát sikerül európai üggyé tenni, és itt jó együttműködési felület az európai polgári kezdeményezés.

Klárik szerint a formát nem kéne a tartalom elé helyezni, az autonómia nem szó, hanem tartalom, és mellé kell tenni a tettet. Két síkon kell cselekedni: meg kell teremteni a jogi feltételeit azáltal, hogy az alkotmány garantálja, hogy létezhessenek autonóm régiók, emellett folytatni kell az itthoni munkát. Az RMDSZ Székelyföldön létrehozott már olyan testületeket, amelyek képesek ellátni egy autonóm régió vezetését.

Például a megyei önkormányzat által alapított Pro Regio Siculorum egyesület autonomista elveket vall, ezért bejegyeztetését akadályozták; megszervezték a Sikeres Székelyföld konferenciasorozatot, együttgondolkodásra szólítva az értelmiséget és a szakértőket, ösztöndíjat hoztak létre diákoknak, kidolgozták a decentralizációs kerettörvényt, amelynek célja, hogy a döntéseket közelebb hozzák a polgárokhoz – sorolta.

Elértük, hogy évente leteszünk árnyékjelentéseket a kisebbségi jogok állásáról nemzetközi síkon; kidolgoztuk a Potsa József gazdasági programot, amelyre lehet autonómiát építeni – tette hozzá.


Klárik megígérte: beterjeszti a parlamentbe az autonómiastatútumot,

és Székelyföldön olyan reprezentatív politikai testületet alakít ki az RMDSZ-es csapat, amely döntéseket tud majd hozni a régiót érintő ügyekben.

Toró szerint Kláriknak ezt meg kéne beszélnie a párttársaival, mert az RMDSZ-re a kettős beszéd jellemző. Mutatja ezt az is, hogy Szászfenesen a Néppárt óriásplakátjának eltávolítását támogatta az országos választási bizottságban ülő RMDSZ-es tag is – tette hozzá.

„Nem Albert Álmos ül itt” – replikázott élesen Klárik, hozzátéve, az előző RMDSZ-es szenátor nem vállalta a statútum beterjesztését, ezért jelölte Klárikot az RMDSZ.

Az európai uniós források hatékony lehívásában nagyon lemaradtunk – ezzel kapcsolatban Klárik az önálló székelyföldi régió kialakítását tartja megoldásnak. A jelenlegi régiók túl nagyok, nem köti hozzájuk az embereket közös identitás sem, és gyengék a hatásköreik, ezért az új régiókat fel kell ruházni államigazgatási hatáskörökkel, amelyet a regionális kormányok gyakorolhatnának – fejtette ki.


Föderalizmus és regionalizmus nem mond ellent egymásnak,

a regionalizmus az első állomása lehet a nemzetállami berendezkedéstől való elszakadásnak – tette hozzá. Nem látom reálisnak, hogy rövid távon szövetségi berendezkedésűvé lehet átalakítani Romániát, én a regionális elképzelést vallom, ám nem tudtam Tiborral ellentétben ezt a parlamentben is hirdetni – utalt Toró korábbi, RMDSZ-színekben folytatott parlamenti munkásságára.

Toró a közönség derültségére azt válaszolta, ez is egy újabb együttműködési felület, együtt dolgozhatnak majd a parlamentben ezen a témán. Ugyanakkor hozzátette, a fejlesztési régiók még nem területi-közigazgatási régiók, és az egyetlen megoldás a történelmi régiók mentén átszervezni az országot. „Egyetértek, hosszú az út, amíg a szövetségi állammá eljutunk” – mondta.

Sikernek tartja, hogy a Néppárt által fölvetett föderális átszervezés gondolata megjelent a közéletben, sok értelmiségitől kaptak pozitív visszajelzést. „Sajnos az RMDSZ nem élt azzal a lehetőséggel, hogy megvédjen, mikor retorziók értek” – utalt arra, hogy a föderalizációt hirdető plakátot alkotmányellenesnek nyilvánították.

A "rossz RMDSZ" volt, amely megakadályozta, hogy 8 óriásmegyét hozzanak létre, megakadályozta, hogy Kovásznát Brassóhoz, Hargitát Suceavához csatolják – emlegette fel Klárik. Toró szerint 1998-ban a regionális felosztás megszavazásakor az RMDSZ elaludt, pedig megtehette volna, hogy közbeszól. „Hadd legyen ez most közös feladat” – tette hozzá, ugyanakkor úgy vélte, apró háttéralkukkal nem, de közösségi összefogással el lehet érni az autonómiát.

Az erdélyi magyar pártok december 9-i választások utáni együttműködésének lehetőségei kapcsán Toró kifejtette, az „egészségtelen aszimmetrikus viszony nem vezet jóra”, az együttműködési kedv akkor jön meg, ha két kb. azonos erejű politikai alakulat ül le a tárgyalóasztalhoz, ez a középtávú célja az EMNP-nek. Ha Klárik komolyabb szerephez jut az RMDSZ-ben, Toró lát erre esélyt, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) lehetne ennek kerete, ahol a nemzetstratégiai kérdéseket meg kellene tárgyalni.


„Parlamenti szinten, remélem, mindkét párt bejut”

– mondta, szerinte az EMNP számára elsőrendű szövetséges az RMDSZ lesz, és azt is elképzelhetőnek látja, hogy magyar frakciót alakítsanak ki. Az együttműködés önkormányzati szinten is szükséges lenne, mert egészségtelen, hogy a megyei tanácsok pártpolitikai szempontok szerint támogatják a településeket – jegyezte meg.

Aki fél évvel a választások előtt pártot alapít, hogy tud verseny helyett együttműködést propagálni? – tette fel a költői kérdést Klárik. „Hétfőn ki fog derülni, az EMNP félrevezette a magyar embereket” – jósolta. Hangsúlyozta, ennek ellenére összefogáspárti, és azt javasolta, december 10-én üljön le az RMDSZ és az EMNP „hideg fejjel, nyugodt gondolatokkal”, keressék meg, ami összeköt, tanuljanak a múltból.

Toró az Új Egység gondolatkörét ajánlotta Klárik figyelmébe; „próbáltuk elmagyarázni a nagyobbik testvérnek”, hogy a romániai magyarságot nem kellene egy szervezeti keretbe kényszeríteni, hanem a politikai pluralizmus mentén lehetne együttműködni; nem a „kommunista egypártrendszert” kell visszahozni, hanem a közös munkának legyen tere.

Klárik szerint a „két azonos súlyú szervezet” azt jelentené, az RMDSZ és az EMNP is 3,5%-ot kapna, és bele sem mer gondolni, az mit jelentene. Méghogy közös magyar frakció – én amiatt aggódom, legalább legyen frakciója az RMDSZ-nek – jelentette ki.

Amikor hétfőn ki fog derülni, hogy az EMNP-nek egy jelöltje sem jut be a parlamentbe, Toró T. Tibor milyen felelősséget fog vállalni ezért,


hogy fog szembenézni a romániai magyar emberekkel?

– kérdezte Klárik. Toró válaszában leszögezte, az EMNP felelősen szokott döntést hozni, ő is érzi a döntés felelősségét. A választási törvény világosan beszél – szakértők le is modellezték, lehetséges, hogy két magyar párt jusson be – de ehhez az lenne szükséges, hogy a másik ellehetetlenítése helyett közösen mozgósítsanak – tette hozzá.

Legyünk annyian, hogy mindkét pártot bevihessük; a 6:3-as alternatív küszöbbel pedig az RMDSZ ugyanannyit tud bevinni, ha 4,9, mint ha 5 százalék fölötti eredményt ér el – jelentette ki. Szerinte 15 „biztosnak számító” képviselői és 7 szenátori kerületben benne van a kétszer 6 és a kétszer 3 lehetősége. Van tartalék, amit mozgósíthatunk Sepsiszentgyörgyön, ne bántsuk egymást a fennmaradó öt napban, hanem közösen mozgósítsunk – javasolta.

Toró azt kérte Kláriktól, a rendelkezésére álló három percben mutassa meg, hogyan védené meg a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútum-tervezetét a román parlamentben. Klárik ehelyett azt fejtegette, nem hiszi, hogy hiányzik az összmagyar konszenzus ebben a kérdésben, habár valóban, a „románokat erről nehezebb meggyőzni”. A parlamenti meggyőzés nem úgy működik, hogy a felszólaló a mikrofon előtt meggyőzi képviselőtársait, ehelyett a szakbizottságokban kell kialakítani politikai konszenzusokat, helyzetpolitikákat – vélte.

Toró felemlítette, egyetlen RMDSZ-es képviselő volt, aki a nevét adta a statútumhoz a parlamentben, az elhunyt Birtalan Ákos; ő továbbra is úgy gondolja, nincs konszenzus a autonómiáról, mert vannak elöljárók, akik nem akarják azt. Klárik az utolsó szó jogán kijelentette, egy fizikus számára kettő lehet több, mint egy, de számára egy egészről – a magyarságról – és két félről – a két pártról – van szó, és úgy gondolja, egy egész több, mint két fél.

A vita végén hat újságíró kérdezhetett, a sorrendet és a címzetteket is előzőleg kisorsolták, valamint a házigazda Háromszék a beérkezett olvasói kérdésekből is válogatott.



Toró a nyelvi jogok népszerűsítésére vonatkozó kérdésre kifejtette, az ezzel foglalkozó mozgalmakat, civil szervezeteket támogatni kellene politikailag is. A románok felé már történt egyfajta nyitás a Provincia csoport idejében, meg kellene szólítani azokat a székelyföldi románokat is most, akik itt születtek és magukénak kezdik érezni a Székelyföldet – mondta, majd a közönség soraiból bólogató Antal Árpádnak azt ajánlotta, „vigyük tovább ezt a gondolatot együtt”. A fiatalok elvándorlására is az autonómia a megoldás, jövőképet kell eléjük állítani, mert az nem megoldás, hogy az iskolában kicseréljük a nyílászárókat, de közben elfogytak a gyerekek, megépül a sportcsarnok, de nincs, aki használja – vélte.

Klárik az általa javasolt székely földalapról elmondta, ezt azért hoznák létre, hogy székely tulajdonban maradjon a székelyek földje, hiszen jelenleg sok embernek nem éri meg megművelni a földjét, nagy a kísértés, hogy eladja azt, a megye déli része pedig ki van téve a brassói expanziónak, ingatlanok kerülnek román kézbe, ezt meg kell akadályozni – szögezte le. Igen, ez egy diszkriminatív, pontosabban a magyarokat pozitívan megkülönböztető finanszírozási rendszer lenne, a magyarok kapnának kedvezményes finanszírozást, hogy magyar kézben maradjon a föld, ehhez a programhoz anyaországi támogatásra is szükség lenne – fejtette ki. A civil szféra finanszírozási kiszolgáltatottság miatti átpolitizáltságára, ennek megoldására rákérdező újságírónak azt mondta, ismeri a civil szervezetek finanszírozási problémáit, fontos a tervezhetőség, ezügyben a költségvetés elfogadásakor lehet cselekedni, ugyanakkor vállalja, hogy beterjeszti az önkéntesség törvényét a parlamentbe.

Toró arra a kérdésre, miszerint tart-e attól, hogy ha a Néppárt nem kerül be a parlamentbe, az emberek elveszítik a bizalmukat egy, az RMDSZ-szel szemben életképes alternatívában, elismerte, nincsenek könnyű helyzetben, egy „22 éves beágyazottságú mamutszervezettel kell versenyezni”, amely meg akarja tartani a képviselet monopóliumát.

„Hitelesek a jelöltjeink, tudom, hogy szerethető programunk van, a Jövőt Erdélyben, a kérdés csak az, sikerül-e eljuttatni, megismertetni az emberekkel” – vélte. Az alternatívára szükség van, és minden rájuk adott szavazat majd azt fejezi ki, hogy autonómiát akarnak az emberek; a szavazatok sikertelenség esetén is megerősítik a Néppártot abban, hogy haladjanak tovább, és 2016-ig életképes alternatívát dolgozzanak ki; onnantól majd az együttműködés kényszere fog diktálni – vetítette előre.

A vita fénypontja egyértelműen az ajándékozás volt: Toró a Néppárt programját, illetve egy piros szalagos kalapot adott át Kláriknak, hogy ne ő legyen bokréta Tamás Sándor kalapján, hanem fordítva.



Harmadik ajándéka egy „alternatív küszöb” volt, amelyen együtt ott helyben át is léptek, az EMNP-s és RMDSZ-es politikusok és a közönség többi részének tapsa és hangos derültsége közepette.

Klárik egy saját készítésű, Szemerjai virtus nevű paprikakrémet adott át ellenjelöltjének, mondván, nemcsak a benne lévő C-vitaminért, hanem mert az autonómia politikusnak nem árt néha a csípős nyelv – Toró azzal a feltétellel vehette át, ha tudja a választ, hol a határ Szentgyörgy és Szemerja között. A választ nem hallottuk, de szentgyörgyi forrásaink szerint a Székely Nemzeti Múzeum mostani épületénél volt egykor a város és a vele egybeépült falu határvonala.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS