Elméleti oktatást választana a Kolozs megyei magyar nyolcadikosok többsége
szerk. 2012. december 18. 12:14, utolsó frissítés: 12:14A szakmaválasztástnehezíti, hogy a nagyszámú elméleti középiskola mellett nincs önálló magyar nyelvű szakközépiskola, és a magyar nyelvű szakiskola kínálat is szegényes.
Negatívan befolyásolja a Kolozs megyei nyolcadikos osztályos tanulók szakmaválasztását, hogy a kifejlett elméleti iskolahálózat mellett a magyar nyelvű szakiskolai kínálat szegényes, és a nagyszámú elméleti középiskola mellett nincs önálló magyar nyelvű szakközépiskola. Ezért más megyékhez képest (például Hargita) nagyobb arányban szeretnének elméleti középiskolákban tanulni a végzős diákok – derül ki a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) Oktatáskutató Munkacsoportjának felméréséből.
Kolozs megyében 2009-ben készült először felmérés az iskolaválasztásról a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség felkérésére. Idén is megismételték a felmérést a nyolcadik osztályos tanulók szüleinek a bevonásával. A vizsgálat alapsokaságát az összes Kolozs megyei magyarul tanuló nyolcadikos diák képezte: 603 fő, ebből a felmérés során összesen 481 tanuló szülője válaszolt (80%), az adatfelvételre 2012. november 6. és 12. között került sor. Az eredmények értékelése során a megyét 6 régióra osztották: 1. Kolozsvár város, 2. Kolozsvár vidéke, 3. Torda vidéke, 4. Bánffyhunyad vidéke, 5. Dés vidéke, 6. Szamosújvár vidéke.
A kutatási összefoglaló szerint a tanulók közel fele Kolozsváron (48,4%), 12,5 százalékuk a megye többi városában, 39,1 százalék pedig falun tanul. Lakóhely szerint 43 százalék kolozsvári, és 10 százalék él más városokban, míg több mint 46 százalék falun lakik. Így a falusi gyermekek egy része (kb. 8%) a városi iskolákban tanul, ezek aránya nagyobb is lehet éppen a nem válaszoló szülők miatt. A falusi általános iskolák jelentős részében a nyolcadikos gyermekszám 10 fő alatti.
Arra a kérdésre, hogy hová szeretné jövőre adni a gyermeket, a szülők mintegy 80 százaléka elsősorban elméleti líceumot jelölt meg, és közel 20 százalékuk szakiskolát. Legtöbben a kolozsvári állami magyar tannyelvű középiskolákat választották (Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Báthory István Elméleti Líceum, Brassai Sámuel Elméleti Líceum), összesen közel 44%, egyenként is ezek vezetik az opciók listáját. A szülők további 11 százaléka a kolozsvári, egyházi alapítású magyar középiskolákba (János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvári Református Kollégium) adná a gyerekét, további 6 százalék a magyar tagozattal rendelkező kolozsvári vegyes iskolákba (Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, Sigismund Toduţă Zenelíceum), és 20,6 százalék adná a vidéki középiskolákba, amelyek a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum kivételével csak nyelvi tagozatok.
A többi válaszadó nem jelölt meg konkrét iskolát, ezek a szakmaválasztás szerint fejezték ki opcióikat. A második és a harmadik opció szerint az egyházi alapítású középiskolákat már 18, illetve 20 százalékuk választaná. A tagozatos kolozsvári középiskolák választása pedig 3-4 százalékra csökken, és növekedik a szakválasztásra utaló „más” opció. A kutatási beszámolóból kiderül, hogy sok esetben az elméleti profilok, szakképesítések választása eléggé esetleges volt, sok szülőnek erről még nincs kialakult véleménye, felszínre került, hogy a pályaválasztási tanácsadás terén még sok teendő van. A kutatók fontosnak tartották megemlíteni, hogy az eddig nem létező „társadalomtudományi” profilt is sokan választották, első-, és másodsorban.
A válaszok regionális iskolai körzetek szerinti vizsgálata során kiderült, hogy a természettudományi profil nem Kolozsváron került első helyre, hanem Tordán és környékén (24), valamint Szamosújváron és környékén (28). Kolozsváron a matematika-informatika (62) vezet, ezt követik a humán-filológia és a természettudományi profilok. Arra a kérdésre, hogy „ha magyar nyelvű szaklíceumi osztály indulna, választana valamilyen szakmát a gyereknek?” a szülők 37 százaléka választott valamilyen szakmát első,- másod- vagy harmadsorban.
A választott szakmákat csoportosítva, első opcióként a szakács és élelmiszeripari szakmát említették a legnagyobb arányban (19%). Az ezt követő sorrend: autó- és villanyszerelő szakmák (14%), fodrász és szépségápolás (12,9%), számítástechnika, automatizálás, operátor (7,9%), lakatos és szerelő szakmák (5,6%), műépítészet (5,6%), építészet, szobafestés (5,1%), textil- és design szakmák (5,1%), távközlés-szállítás (4,5%), eseményszervezés- turizmus és szállodai technikus (4,5%), asztalos, fafeldolgozás (3,4%). Az egyéb kategóriában (3% alatt) gazdaság- kereskedelem, üzletkötési szakmák, laboráns, környezetvédő, közigazgatás, mezőgazdaság, kertészet, erdészet szakmák szerepeltek.
Az iskolaválasztás legfontosabb szempontja a szülők 31 százaléka szerint, hogy nagyobb esély legyen továbbtanulni, ezt követi a gyerek elképzelésével való megfelelés (19%). A gyerek képességeivel való megfelelés (14,5), illetve hogy a gyerek kapjon egy szakmát (11,7%) következnek sorrendben, valamint hogy így magyarul tanulhat a gyerek (11,9%). A többi opciót kevesebben említették. A falusi gyermekek szüleinek jóval nagyobb, 21 százalékának a legfontosabb szempont, hogy a gyerek kapjon egy szakmát, városon ezek aránya csak 9%.
A felmérésben résztvevő szülőknek csupán 2,7 százaléka adná jövőre román tannyelvű osztályba gyerekét, a határozatlanok aránya is csak 5,2 százalék, ám a felmérésből kimaradt szülők opciói ettől arányaiban eltérhetnek (esetleg épp ezért nem voltak hajlandók eljönni a kérdőívet kitölteni).
A részletesebb elemzés során kitűnik, hogy az iskolaválasztásban közrejátszó tényezők közül egyik legfontosabb, hogy magyarul tanuljon a gyerek, a szülők közel 75%-a nagyon fontosnak tartja, hogy gyereke magyar nyelven tanulhasson. Ezt követi az, hogy egy olyan szakon tanulhasson, amit a leginkább szeret (74,1%), illetve képességeinek és adottságainak megfeleljen (64,9%) és amivel majd a későbbiekben jól tud érvényesülni (62,2%).
A megkérdezett szülők csupán 27%-ának van konkrét elképzelése arról, hogy milyen foglalkozása legyen a gyereknek. Ez az arány valamivel nagyobb abban az esetben, amikor a gyerek elképzeléseire kérdeztek rá, a gyerekek 35,3%-ának van elképzelése arról, hogy milyen szakmát szeretnének. Ez alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek tudatosabbak lennének, de valójában csak azt tükrözi, hogy a szülők még inkább halogatják a döntés pillanatát, illetve azt, hogy ők a pályaválasztást egy hosszabb folyamatnak képzelik el.
Az, hogy a gyerek szaklíceumot vagy elméleti líceumot választana, összefüggésben áll azzal, hogy van-e konkrét elképzelésük arról, hogy milyen szakmát választanának. Azok a gyerekek, akik a szaklíceumot választják, inkább tudják azt, hogy milyen szakmát szeretnének, mint azok a diákok, akik az elméleti líceumban szeretnének továbbtanulni, ugyanis a szaklíceum már eleve egy szakmát ad a gyerek kezébe, míg az elméleti líceumban egy általános ismeretet kap, tehát ebben az esetben a szakmaválasztás kissé későbbre tolódik.
A kutatás ugyanakkor összefüggést mutatott ki a szülők iskolai végzettsége és a gyerek iskolaválasztása között. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik a szülő, annál inkább az elméleti líceumot választja, illetve minél tovább tudja vállalni gyereke iskoláztatását, annál inkább dönt az elméleti líceum mellett. A tanulók szülei az elemi és általános iskolát túlnyomórészt magyarul végezték, ám már a középiskolát jelentős arányban románul, a férfiak (apák) esetében közel felerészben, ennek oka abban jelölhető meg, hogy ezek a szülők zömmel az 1989 előtti években jártak középiskolába, amikor a magyar nyelvű oktatás lehetősége meglehetősen korlátozott volt.