Rendszerváltás Sepsiszentgyörgyön, 1989 december-1990 február
Nagy Botond 2013. január 26. 10:02, utolsó frissítés: 2019. december 19. 14:04A temesvári forradalmi események híre Háromszékre relatíve gyorsan eljutott. A Tőkés László kilakoltatása körüli procedúra a felkelést megelőzően is széles körben ismert volt a Szabad Európa és a budapesti Kossuth Rádió tájékoztatásainak köszönhetően.
Magáról az eseményekről az ott élő ismerősök által telefonon, vagy a városban megfordult személyek adtak hírt, ami szájról-szájra járt. A hadsereg helyi egysége, a sepsiszentgyörgyi hegyivadász-alakulat igen korán, december 16-án, délután harci riadót hirdetett, a tiszteket berendelték a laktanyába és készültségbe helyezték az állományt, hivatalos tájékoztatást azonban nem adtak. Az egység parancsnoka csak 21-én, csütörtökön este ismertette a tisztikarral, hogy a brassói tüntetések hatására várható az ilyen jellegű megmozdulás Sepsiszentgyörgyön, amiért következő napra kivezényelt egy századot a megyei pártbizottság épületének biztosítására.
>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>
A kezdeti információleszorításra tett kísérletek után a párt propagandagépezetének mozgósítására kényszerült. A központi utasításnak eleget téve, december 19-20 között a színjáték utolsó felvonására került sor a megyében, aminek keretében egy sor gazdasági egységében tartott gyűléseken, dolgozók és vezetők egyetértésüket fejezték ki a párt főtitkára beszédében foglaltakkal, a temesvári eseményekkel kapcsolatban. A Megyei Tükör rendszer iránt elkötelezett főszerkesztője, Vasas Ferenc szigorú ellenőrzésének eredményeképpen ennél többet nem közölt az újság. A rendezvények azonban nem feltétlenül a párt elvárásainak megfelelően zajlottak le: néhány egységben a felszólalók nem a kívánt irányba fejezték ki a dolgozók rosszallását, illetve a gyűlés után zavargásba torkollt a műszakváltás. A nevelésen kívül a párt védekezésre is igyekezett berendezkedni, a megyében működő vállalatoknál 150 főből álló védelmi és harci csoportokat hoztak létre. A munkások lojalitása azonban nem lehetett minden gyanú felett, mert
nem lőfegyverekkel, hanem csak botokat szándékoztak ellátni őket.
December 22-én reggel a Gépeket- és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál nem vették fel a munkát. Az alkalmazottak eltávolították a Ceuşescut és a rendszert éltető dekorációkat, majd amikor több százasra duzzadt a tömeg elindult a városközpont irányába. Menet közben a Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatból, a bútorgyártól és a műanyaggyártól csatlakoztak még emberek. Ezután lefoglalták a mozivállalat hangszórókkal felszerelt furgonját, ami a későbbiekben kulcsszerepet játszott. A jármű rendeltetésével kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot, valószínű az a magyarázat, hogy egyszerűen a közeli benzinkútra igyekezett tankolni, ezt támasztja alá az a tény is, hogy rövidesen leállt a hajtóműve üzemanyag hiánya miatt (más vélemények szerint műszaki hiba miatt). A visszaemlékezők egybehangzóan azt állítják, és a korabeli fényképek is azt támasztják alá, hogy a további helyszínekre emberi erő segítségével jutott el, az akkumulátortelepe azonban még egy-két óráig bírta működtetni a jelentős energiaigényű hangosító berendezést.
A gyárnegyedből érkező tüntetők, kiegészülve az Ószemerjáról érkezett textil- és dohánygyári dolgozókkal, a városközpontba a pártbizottság épületének védelmére kivezényelt katonákkal találták szembe magukat, ezért a pártbizottság épületével szemben lévő parkban állapodtak meg. Oda tolták a hangszórókkal felszerelt furgont és kezdetét vette a szópárbaj a benne ülők és a pártbizottság épületének erkélyére kivonult első titkár, Rab István között. Rab mellőzte az elvtárs megszólítást, inkább a polgártársaim megnevezéssel illette a jelenlévőket, mindkét nyelven megismételte mondandóját, aminek lényege mérsékelt ígéretekből és fenyegetésekből állt. Felháborodást váltott ki az első titkár azon próbálkozása, magyarul szóljon az egybegyűltekhez. Felszólították, hogy beszéljen románul, ahogy addig is tette, majd minden mondatát lehurrogták és kifütyülték.
Tüntetés SepsiszentgyörgyönA furgon mikrofonjába többen is beleszóltak, ezeknek a felszólalóknak a jó része ismeretlen maradt a hallgatóság számára, azonban egy fontos dologra többen felfigyeltek, a román nyelven elhangzott beszédek és jelszavak túlsúlyba kerültek. Ennek lehetséges oka, hogy a ’80-as évek folyamán az üzemi pártgyűléseknek és egyéb jellegű összejöveteleknek a hivatalos nyelve a román lett, a magyar nyelv számára a nyilvánosság meglehetősen lekorlátozódott, az ilyen módon szocializálódott magyar munkásság szívesebben engedte át a szót román kollégáiknak, a népi forradalom óráiban pedig ezt volt a követett minta.
Ceauşescu futásának hírére a tömeg megrohamozta a pártbizottság épületét,
a biztosításra kirendelt és az épület legfelső emeletén és a szomszédos épületek tetőterein elhelyezkedő belügyesek nem tanúsítottak ellenállást, nyomtalanul eltűntek, a megyei pártvezetés hasonlóképpen. A hadserege kirendelt egysége pedig – amely irányába a tüntetők határozott szimpátiával viszonyultak – visszavonult a laktanyába. Az euforikus hangulatban kisebb rongálásokra is sor került. A rendszerváltásban részt venni kívánók pedig az irodákban és a hangosító berendezéssel felszerelt erkélyen rendezkedtek be. Magatartásával és beszédeivel a legszélesebb körű – egyáltalán nem pozitív előjelű – ismertséget Liviu Dumbravă állatorvos szerzett magának néhány követőjével együtt. Több szemtanú úgy emlékezett vissza, hogy ehhez a csoporthoz tartozott Hobincu Zoltán is, aki egy visszaemlékező szerint: „nem ivott, viszont rendkívül aktív volt, úgy tűnt mindenkit ismer és tud beszélni a nyelvükön.”
Kisebb fáziseltolódással a Milícia és a Securitate épületei is a felkelők kezére kerültek, a hátramaradt személyzetet lefegyverezték és a következő napokban igyekeztek szoros felügyelet alatt tartani. A harci eseményeknek a további része az országos forgatókönyvhöz igazodott: elterjedt a Brassóból érkező terroristacsoport híre, az önvédelemre pedig fegyvereket osztogattak. Sötétedés után eldördültek az első fegyverek, az éjszaka folyamán két, az előpataki bázisról indított, légvédelmi lövedék is felrobbant, reggelre pedig csend lett. A következő éjszakákon a lövöldözések megismétlődtek. A cél, nyilvánvalóan, a diverzió- és félelemkeltés volt.
Az első lista az új megyevezetésrőlAz későbbiekben felállt új megyevezetésben helyett kapott személyek közül néhányan a megmozdulás korai szakaszában csatlakoztak a tömeghez. Puskás Bálint két kollégájával a – a pártbizottság épületének környékén tett terepszemlét követően – akkor csatlakozott a tüntetőkhöz, amikor azok a városközpontba értek. Sylvester Lajos két felnőtt korú gyermeke táraságában hasonlóképpen, a szomszédos tömbház felsőbb emeletéről tett személődés után. A pártvezetés és a karhatalmi szervek távozása nyomán előállt hatalmi vákuum jól érzékelhető volt és ezt a bukás után előtérbe került csoportnak sem sikerült betöltenie. Egymástól elszigetelten, de ugyanabban a pillanatban sokakban fogalmazódott meg a rend igénye. Sylvester Lajos, aki korábbi publicisztikai és kultúraszervezői tevékenységének köszönhetően rendkívüli népszerűségnek örvendett a magyarság körében, a széleskörű támogatottság tudatával szólt az erkélyről a tömeghez, elsősorban azzal a szándékkal, hogy a rombolásnak, lincselésnek és egyéb túlkapásoknak elejét vegye. Az általános zűrzavar pillanatnyi problémáján túl azonban a legnagyobb kihívás a korábbi évtizedre jellemző román felülreprezentáltság megszüntetése és a magyarság számaránya szerinti képviseletének a megteremtése volt az új megye-és városvezetésben. A frissem megalakult demokrácia ideiglenes tanácsának katonai képviselője
éles hangon utasította el a nemzetiségi szempontok figyelembevételét, az ezzel előhozakodókat nacionalistáknak bélyegezve.
Sylvester Lajos hasonló hangnemben válaszolt, közölve hogy az elkövetkezendőkben ez a szempont fog érvényesülni a város és a megye vezetésében. Ilyen körülmények között bukkant fel Orbán Árpád neve, mint olyan személy, aki mindkét kívánalom beteljesítését képes garantálni. Orbán egy hosszabb bukaresti tartózkodás után – az országos szakszervezetnél töltött be magas pozíciót – érkezett Sepsiszentgyörgyre, ahol a város polgármestere volt. Ezt a tisztséget addig viselte, amíg az ő kezdeményezésére épített házasságkötő terem miatt vizsgálatot nem indítottak ellene és meg nem megbuktatták. A decemberi változásokkor a városi néptanács gazdasági osztályán dolgozott tanácsadói minőségben. Orbánt tehát kvázi-ellenzékiként tartották számon. Személyisége meglehetősen megosztó volt, elsősorban nyers magatartásával és autoriter hajlamával váltotta ki sokak ellenszenvét, mások a felszín alatt felismerni vélték a közérdek iránti őszintén elkötelezett énjét. Mindezek ellenére december 27-én a megye és a megyeközpont vállalatainak és intézményeinek közel 300 küldöttje Orbánt konszenzussal a Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Megyei Tanácsa elnökévé választotta.
Kovászna megyében, a helyi hatalmi szerv, a Demokrácia Ideiglenes Tanácsa kezdetektől igen súlyos működési elégtelenséggel küszködött. A legsürgősebb kérdéseket, mint a lakosság ellátása úgy sikerült szünetmentesen megoldani, hogy a néptanácsi alkalmazottak egy része már december 23-án visszatért a munkahelyére és rutinosan, saját belátása szerint cselekedett. A termelő- és értékesítő egységek vezetői pedig hasonlóképpen jártak el. A városba beáramló nagy mennyiségű segélyszállítmány mozgatásának és elosztásának megszervezést pedig az első napoktól kezdődően egyházak vállalták magukra, ebben pedig – a kisebb-nagyobb konfliktusok ellenére – végig helytálltak.
A Háromszék (független napilap) első számának címlapjaA december 22-ét követő négy napban gyakorlatilag a hatalmi vákuum betöltetlen maradt, ez alatt hatalmi harc zajlott a kihangosított furgont, majd az erkélyt elsőként birtokba vevő csoport és az utcákon lévő tömegek, végeredményben a megye többségének támogatását élvező, a közérdeket szem előtt tartó csoport között. Előbbi, nyilván az évtizedes gyakorlatot követve, a központ fele fordult, onnan remélt támogatást és szolgálatait is abba az irányba készült felajánlani. A fellépéseik sűrűsége és az általuk alkalmazott hangerőnek növelése, mint taktika nem vált be, nem sikerült ezzel megtartani az utca forradalmának az irányítását. E forradalmi csoport első kudarcát már első nap megélte, amikor küldöttei megjelentek a frissiben létrehozott Háromszék napilapnál, ahol közölték abbéli szándékukat, hogy a megjelenő tartalmakat ellenőrizni kívánják. A határozott elutasítás egyértelművé tette számukra, hogy az elkövetkezendőkben nem lesznek a helyzet urai, ami nyilván növelte bennük a frusztrációt. Azonban egy lényeges fegyver birtokában voltak, hozzáférésük volt a kommunikációs eszközökhöz – amit úgy tűnik – nem is haboztak igénybe venni. A következő napokban Iosif Boda és Virgil Măgureanu helikopteres kiszállásának az volt a célja, hogy utánanézzenek azon információknak, miszerint a helyi románokat súlyos sérelmek érik. Ezeknek az információknak a kútfeje, sokak szerint, ez a Dumbravă-féle csoport volt. Minden esetre a működésképtelen ideiglenes megyevezetés magában hordozta azt a veszélyt, hogy a Bukarestben az Iliescu-féle csoport, helyzetének konszolidálódása után, megragadja az alkalmat, hogy saját lojális embereit nevezze ki.
Hogy mégis miért haladt lassan a működőképes megyevezetés felállítása, amikor a cselekvőképes személyek tudatában voltak a késlekedés veszélyeinek? Az ellentmondás feloldható, ha megvizsgáljuk az RMDSZ megyei szervezetének a létrejöttét. A kollektív tudatból nem törlődött ki egyik napról a másikra a pártállami modell, ennek megfelelően szükségét látták a megye vezetését egy széleskörű támogatottsággal rendelkező tömegszervezet alapjaira helyezni, nyilván egy teljesen új tartalommal. Orbán Árpádnak az ideiglenes megyei tanács élére történő jelölése december 23-án, a délelőtti órákban a Háromszék szerkesztőségében tartott megbeszélésen dőlt el, valamint az is hogy helyi magyarság alakuló érdekképviseleti szervezet támogatni fogja.
A magyarság nemzetiségi szervezetének létrehozására még aznap az esti órákban kísérlet történt.
A Romániai Magyarok Demokratikus Fóruma háromszéki szervező bizottságának alakuló közgyűlésére karácsony első napján került sor. A kiadott sajtónyilatkozat szerint „a Nemzeti Megmentési Front tagjaként, azzal azonos ideiglenes programmal, a demokrácia, a szabadság és az egyenlőség legszélesebb körű reprezentatív szervezete kíván lenni. Közvetlen célja a megye magyar lakosságának operatív mozgósítása a demokratikus Románia kialakítására. Olyan szervezet, amely a humanizmus elveire épül és a hazai demokrácián keresztül bekapcsolja az erdélyi magyarságot Európa, a közös ház vérkeringésébe. Az 1952-ben megszüntetett Magyar Népi Szövetség jogutódának tekinti magát.”
December 27-én, a megye vezetőségének választásán megjelentek a régi rendszer kevésbé kompromittált elemei is, többek között a Megyi Néptanács volt alelnöke, Dragoş Ioan, a testületbe pedig jelölték a megbuktatott Securitate főnököt, Hancheş Ioant is. A gyűlésen a partvonalra került Liviu Dumbravă tiltakozott csoportjának mellőzése miatt, Orbán ellen azonban kifogások nem fogalmazódtak még meg. A következő napon, december 28-án tartott gyűlésen az elnök szorgalmazta a tanács tagságának mielőbbi véglegesítését. Az ún. népi forradalmár csoport akaratát tolmácsoló Hobincu Zoltán inkább elodázni szándékozott azt. A megyei tanács december 30-i ülésén a Sepsiszentgyörgyre látogató Király Károly igen sajátosan fogalmazta meg a helyi és központi hatalom viszonyát érintő új irányelveket: „a megyékben a tanácsok egyben az államhatalom szervei is. A régi adminisztrációnak nem volt döntési joga, hanem csak végrehajtói. Mi jogszabályokat adunk, Önök pedig saját felelősségre valósítják meg azokat, az Önök elképzelése szerint.” A gyűlés végén pedig javasolta, hogy még egyszer bocsássák szavazás alá Orbán Árpád elnökségét, így a jelenlévők túlnyomó többségének szavazatával újfent megerősítést nyert.
Az NMF Megyei Tanácsának 1990. január 3-án tartott ülésének magas rangú vendége volt Virgil Măgureanu személyében. Az ő közbelépésének eredményeképpen juthatott szóhoz a terembe bevonuló fiatalok csoportja, akik elégedetlenségüket fejezték ki, amiért az NMF megyei Tanácsában nem kaptak helyet megfelelő számban azok a fiatalok, akik a régi megyevezetőség és a Ceuşescu diktatúra képviselőinek elzavarásában részt vettek. Kifogásolták Orbán Árpád személyét és követelték, hogy jelenjen meg újságcikk arról, hogy Orbán korábban milyen funkciókat töltött be és azokat hogyan látta el. Orbán jelezte, hogy január 5-6 között a sajtó rendelkezésére áll, amivel a tiltakozók végül egyetértettek. Kompromisszum született arra vonatkozóan is, hogy a testületben marad a forradalmárok két képviselője – Hobincu Zoltán és Ion Todiraş – azzal a feltétellel, hogy a munkahelyi közösségeik megerősítik a küldött státusukat.
Az új év első heteiben az ellenállás tovább fokozódott, több tömegtüntetést szerveztek Orbán ellen,
több beadványban követelték elmozdítását. Ebben a forradalmi szószólók és lumpenelemek mellett részt vett a fiatalság és értelmiség egy része is. Az RMDSZ ilyen körülmények között létfontosságúnak ítélte meg a forradalmi vívmányok megvédését, határozott erőt mutatott fel Orbán védelmében. Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy szempontjából a legfontosabb eredménynek az értékelhető, amint az január 7-én, a kolozsvári RMDSZ értekezleten kiderült: az összes helyi RMDSZszervezet közül itt gondoltak arra, hogy képviselőiket a megyei politikai vezetésbe beépítsék. Január 12-én 250 személy részvételével újra szavazás alá bocsájtották és megerősítették a NMF Megyei Ideiglenes Tanácsának tagjait.
Orbán Árpád, a tanács elnöke beszámolt az elvégzett munkáról; a megteremtődött szervezési keretről; arról, hogy még nincs megfelelő működése a helyi (intézményi, vállalati) tanácsoknak; az ellátás és a közszolgáltatások állapotáról. Ugyanazon a napon zajlott a tüntetéssorozat egyik utolsó, de legvehemensebb epizódja, majd annak résztvevői egy 25 pontban foglalt petíciót juttattak el a megyevezetőséghez, amiben követelték a rendőrvezetők leváltását, a szekus kollaboránsok névsorának közlését, Dupac Mircea letartóztatását, Orbán Árpád és a megyei NMF lemondását, valamint a kereskedelmi egységek vezetőségének leváltását. Másnap írásban benyújtotta lemondását Gherasim Vasile és Puskás Bálint. Orbán Árpád a rend megtartására hivatkozva kérte ezen döntések visszavonását. „A munkát folytatni kell” – biztatta a bizottság demoralizálódott tagjait és a lemondani vágyókat, akik végül megváltoztatták döntésüket.
A nehézkes kezdés után, január második felétől kezdődően már zavarmentesnek tekinthető az ideiglenes megyevezetés működése, a február 16-án megalakult Nemzeti Egység Kovászna Megyei Ideiglenes Tanácsának személyi összetétele nem jelentett különösebb erőegyensúly-eltolódást. A központi utasításra, a területi tanácsok megalakulására vonatkozó törvény értelmében a NMF volt Megyei Tanácsát kibővítették azokkal a bejegyzett politikai pártok és szervezetek képviselőivel, amelyeknek megyei, helyi képviseletei működnek.
Címoldali fotón a sepsiszentgyörgyi tüntetés látható. (Fotók forrása: Sylvester Lajos (szerk.): Háromszéki nekigyürkőzés. Emléktöredékek az 1989-90-es rendszerváltás napjaiból. Sepsiszentgyörgy: Charta, 2010.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
