Kisebbségi törvényt nyújt be az RMDSZ
K. A. 2003. november 17. 13:54, utolsó frissítés: 13:49#b#Markó:#/b# aki politikai alternatívákat akar teremteni, az megpróbálja tönkretenni, amit elértünk. #b#Székely:#/b# A román politikai doktrína nem fogadja el a kollektív jogokat. #b#Eckstein:#/b# Az igazságszolgáltatás reformja elmaradt.
Az alkotmány-módosításról szóló konferenciával avatta fel szombaton a kolozsvári Communitas-székházat az RMDSZ. Az enyhén fesztív jellegű találkozón azok tartottak előadásokat, akik így vagy úgy, politikusként résztvettek az alkotmánymódosítási folyamatban.
Markó Béla (mint politikai értékelő):
– Az autonómia alapokámány-tervezetét jogászok, szakemberek készítsék el, és ne politikusok, botcsinálta szakemberek, akár rólam, akár másról van szó. (..) Párbeszédre szükség van, de az RMDSZ-en belül. Aki politikai alternatívákat akar teremteni, akár a nemzeti tanácsok hangzatos neve alatt, az megpróbálja tönkretenni, amit elértünk. Nem hiszem, hogy az RMDSZ-en kívül bármilyen más politikai entitást meg kellene jelenítsünk.
Van-e helyzet, van-e új helyzet? Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az RMDSZ nem úgy politizálna, hogy nem teremt helyzetet. Az alkotmány módosítás folyamata lezárt egy sok esztendős kemény küzdelmet. A törvényi bizonytalanságot sikerült alkotmányos joggá tenni, hiszen az biztos, hogy törvényt lehet például kormányrendelettel létrehozni, alkotmányt módosítani viszont rendkívül nehéz.
Azon a szemléleten, hogy Románia nemzetállam nem tudtunk módosítani. (...) Egy bizonyos: a romániai választók többsége akaratával szentesítette hosszú évek vitái után azt, ami ebben az alkotmányban benne van. Az idő során sikerült kialakítani ezt a többségi akaratot, és ezzel jelentős súlyú kisebbségi joganyagot bevinni az új alkotmányba.
A romániai magyar közösség akaratával legitimizálta az RMDSZ eszközrendszerét. Nem arról van szó, hogy a népszavazáskor személyeket, politikusokat hitelesített volna, hanem arról, hogy az RMDSZ eszközrendszereit és eredményeit igenelte. (...) Nem arról szól a vita, hogy mit akarunk. A romániai magyarság arra törekszik, hogy részt vegyen minden döntésben, amely rólunk szól és minket is érint, és arra, hogy azokat a döntések, amelyek csak minket érintenek, csakis mi hozzuk meg. Ezt nevezik autonómiának. Az RMDSZ nem teremtette meg ezt az állapotot, de ehhez vitt minket közelebb.
Varga Attila (mint mérlegelő)
A nemzetállam-cikkely megváltoztatását az RMDSZ javasolta ugyan, de megváltoztatását nemcsak politikai, de procedurális akadályok is nehezítik: az 1991-es alkotmányozó hatalom gondoskodott arról, hogy ez a változás tilalma alá eső alkotmányos rendelkezés (148-as cikkely) hatályába alá essen. (...)
Amennyire rögeszme-szerűen és már-már irracionálisan ragaszkodik a román politikai elit a nemzetállam elavult fogalmához, nem szerencsés, ha mi sem látnánk az alkotmányban mást, mint a nemzetállamot, aminek törlését rögeszmeszerűen követelnénk. Az alkotmány lényegesen többet ér, mint a nemzetállam-kitétel, és feladatunk az volt, hogy olyan jogosítványokat szerezzünk a magyar közösségnek, amelyek oldják a nemzetállam negatív hatását.
Ilyen volt a felekezeti oktatás, az anyanyelvhasználati jogok, a magántulajdon garantálása, a személyi szabadságjogok bővítése. (...) Szorgalmaztuk és a nemzeti identitást szabályzó 6-os cikkely kibővítését a korábbi (jelenlegi) cikkely a Koppenhágai emberjogi és kisebbségi dokumentum előírását vette át, ami 1991-ben jelentős előrelépésnek számított. Mi ennek kiteljesítését szerettük volna, azt, hogy a nemzeti kisebbségeket nevezzék államalkotó nemzeti közösségnek és biztosítsák úgy az egyénnek, mint a közösségnek az egyéni és kollektív jogokat.
Az esélyegyenlőség biztosítása implicit pozitív diszkriminációt jelent. Kértük, hogy legyen tétel, hogy a nemzeti kisebbségek saját intézményrendszert működtethetnek, és hogy a kisebbségi önkormányzatok saját maguk által elképzelt statútumok szerint működjenek. Ez egy védhető, korszerű, Európában elfogadható javaslat volt, de a többség akaratán nem tudtuk keresztülvinni. (...)
Az autonómia államszervezési kérdés és nem alapvető emberi jog. (...) Az autonómia ügye nem lehet egyik vagy másik RMDSZ-en belüli vagy kívüli platform, mozgalom, stb. politikai monopóliuma, de még csak nem is az RMDSZ programjának a kizárólagos kérdése, hanem összmagyar társadalmi probléma. (...) Az alkotmányban szerepel, hogy a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása a törvényhozás feladata. – Senki sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy egy ezúttal koherensebb formában a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvényt újra benyújtsunk a parlamentbe, különös tekintettel arra, hogy alkotmányos jogalap is született rá – hangsúlyozta a képviselő.
Székely Ervin (mint anyanyelvhasználó)
Ami a román sajtó magatartását illeti, az anyanyelvhasználati joggal kapcsolatos cikkek többsége negatív volt, amelyben legalábbis megkérdőjelezték a hasznosságát. A CURS közvélemény-kutató szerint a lakosság 54% utasítja el az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban, ennek ellenére, a lakosság többsége támogatja a szuverenitás fogalmának átértékelését. (...)
A román politikai doktrína nem fogadja el a kollektív jogok létét, inkább közösségileg használt egyéni jogokról beszél – az anyanyelvhasználat joga egyértelműen kollektív jog. Ha az anyanyelvhasználatot kollektíven használt egyéni jognak minősítjük, akkor megállapítjuk, hogy egyénként jogom van tanulni magyarul, de nincs jogom, hogy azt a közintézményekben is használjam. (...)
Az új alkotmány szerint, formálisan a magyar nem válik második hivatalos nyelvvé, de pragmatikusan szemlélve, korlátozott érelemben igenis beszélhetünk arról, hogy azzá válhat. De a garanciákat még ki kell építeni, mert nem tudni, mi történik akkor, ha a hatóságok nem engedélyezik a nyelvhasználat jogának érvényesítését. A közeljövőben komoly ellenállás lesz tapasztalható aziránt, hogy a kisebbségek élni tudjanak új jogaikkal, de ezt a konfliktust vállalni kell, ebben van felelőssége például a romániai magyar sajtónak. Egyébként az új jogokról szóló alkotmányos rendelkezéscsomag írott malaszt, holt betű marad. (...)
Eckstein-Kovács Péter (mint jogász)
Közvélemény-kutatások jól mutatják, az EU országjelentésében is megállapítást nyert, hogy Romániában az igazságszolgáltatás valóban nincs megreformálva. A reformot tűzzel-vassal véghez kell vinni. (...) A módosított alkotmány szerint a kötelező uniós jogszabályokat anélkül fogadják el, hogy ezt a román törvénykezés a szájára venné. (...)
A feleknek joguk van ésszerű határidőn belüli méltányos tárgyalásra – a polgári perrendtartásban és büntető perrendtartásban bizony határidőket kell kitűzni. Újdonság még, hogy előzetes letartóztatást csak a bíró rendelhet el, de megtörtént a házkutatás intézményének európaibb szabályozása is. A nép ügyvédjének a mandátuma 5 évre hosszabbítottuk meg, és bevezettük, hogy külön hatáskörrel bíró ombudsmanok is legyenek. (...)
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek különleges státusa van, ez az igazságszolgáltatási rendszer feje, az egységes jogalkalmazás letéteményese. Elég furcsa folyamat zajlik, mert a reform egyik részét képezi a bírósági szervező törvény, és ebben a Legfelsőbb Semmítőszék ezt a státust nem kapja meg. A Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) a letéteményese a bírói hatalom függetlenségének – úgy vélem, radikálisan át kell írni e testület szervezési szabályait. (...)
Kötő József (mint népművelő)
Ami a felekezeti oktatási meghatározását illeti, Románia Európa előtt jár, minthogy az uniós gyakorlatban állami és magán oktatást különböztetnek meg, a felekezetit a magánoktatás egyik aleseteként tárgyalják. (...) Így mód nyílik az egyházi oktatás állami finanszíroztatására, el kell készteni azokat az oktatási programokat, amelyek kompatibilisek az állami követelményekkel – az állam ellenőrzi ezeknek a standardoknak a betartását. (...)
Abban, hogy milyen szinten kap támogatást a felekezeti oktatás, országról-országra jelentősek az eltérések. Görögországban semmilyen támogatást nem kap, a francia és német modell nagyon bonyolult, a magyarországi követendő példa lehet. (...) A felekezeti intézményekben a beiskolázás Hollandiában a legmagasabb, 68,8%, utána nagy az űr a statisztikában, majd Németország, Írország és Luxemburg következik 5-5%-al.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!