2020. szeptember 30. szerdaJeromos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lucian Mîndruţă: a székelyeknek jogukban áll büszkének lenni történelmükre

Kertész Melinda Kertész Melinda 2013. február 08. 17:39, utolsó frissítés: 2013. február 11. 17:40

A székelyzászló-ügy kapcsán markáns véleményt megfogalmazó médiaszemélyiséget a sajtó felelősségéről és a bukaresti nézőpontról kérdeztük villáminterjúnkban.


Lucian Mîndruţă televíziós személyiség szerdán, a Facebook-oldalán közölt egy markáns állásfoglalást a székelyzászló-ügyről. A bejegyzés az éppen eszkalálódó székelyzászló-botrány közepette óriási visszhangot váltott ki:

közel 600-an kommentálták, majdnem háromezren lájkolták, négyezren osztották meg. Az újságíró máskor is írt hasonló hangvételű bejegyzéseket, például a december elsejei nemzeti ünnep alkalmából, amikor megköszönte a magyar, a német, a török, a tatár, a bolgár és a zsidó kisebbségnek az ország történelméhez, kultúrájához és épített örökségéhez való hozzájárulását.


Lucian Mîndruţă megkeresésünkre arról beszélt, hogy néz ki Székelyföld Bukarestből nézve, és médiaszemélyiségként hogy látja, mekkora a sajtó felelőssége abban, hogy a zászló-ügy elfajult. Mîndruţă jelenleg Görögországban forgat, elfoglaltságaira hivatkozva csak egy villáminterjút vállalt el.

Mi motiválta, hogy a székely zászlóval kapcsolatos gondolatait megírja a Facebook-oldalára?

Lucian Mîndruţă: – A sajtó túldimenzionálta a székelyzászló-ügy kapcsán létező konfliktust. A média Székelyföldön készült, zászlókat ábrázoló képet mutogat, azonban a fotón emberek nem szerepelnek. Éppen ezért számomra úgy tűnik, a szimbólumok harcának lehetünk tanúi, amelyből az emberek teljes mértékben hiányoznak.


Szomorú, hogy a román média az egyszerű magyar emberek véleményét nem kérte ki a kérdésben, de annál nagyobb előszeretettel idéz különböző nem szokványos – hogy ne mondjam azt, extrém – nyilatkozatokat megfogalmazó személyeket. Ugyanakkor a magyar sajtó ugyancsak szélsőséges románok véleményét ismerteti, mintha románok és magyarok egyaránt arra lennénk ítélve, hogy csak közösségeink legdühösebb tagjai révén szólalhassunk meg.

Különben azért írtam meg az észrevételeimet a Facebookra, mert olyan román és magyar emberekre szerettem volna bukkanni, akik képesek arra, hogy egy tisztességes és normális véleményt megfogalmazzanak a kérdésben. Úgy gondolom, hogy a székely embereknek – akárcsak a román embereknek – jogukban áll büszkének lenni a történelmükre és jelenükre. A normalitás és szabadság Európájában senki nem tilthatja meg egy közösségnek, hogy érzelmeit megélje vagy kifejezze.



Az ön tapasztalata szerint a Székelyföld kérdése hogyan jelenik meg a bukaresti közbeszédben, illetve hogyan vélekedtek erről a témáról fővárosiak, mielőtt a botrány kitört volna?

– Kétféle bukarestit ismerek: az egyik fajta soha nem utazott Brassónál északabbra – ők azok, akik félnek, hogy „elveszítik” Erdélyt, a másik fajta pedig Németországban és Spanyolországban dolgozott vendégmunkásként. Ők azok, akik láthatták, hogy bizonyos tartományokban nemhogy visszaszorítanák a történelmi szimbólumok, zászlók használatát, hanem épp ellenkezőleg, bátorítják a különböző tartományok közötti különbségek kiemelését, hiszen tudják, hogy ezekben a különbségekben rejlik a kontinens sava-borsa. A másság a szellemi gazdagság, nem pedig a konfliktusok forrása kellene, hogy legyen, amint az egykor volt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS