A forradalom eseményei Szatmáron I.
Sárándy Tamás 2013. március 09. 10:00, utolsó frissítés: 2019. december 30. 17:27Áldozatok nélküli, békés átmenet zajlott a városban, bár a kisebbségi kérdés rendezése lassan történt.
1989 december közepén, Szatmárnémetiben túl sok látható jele nem volt annak, hogy változás van előkészületben. Ennek ellenére számos korabeli szemtanú szerint érezhető volt egy várakozó álláspont, sejteni lehetett, hogy hamarosan történik valami, de azt senki nem gondolta, hogy ennyire gyorsan és radikálisan fog bekövetkezni.
Sok más erdélyi városhoz hasonlóan, itt is létezett egy értelmiségi csoportosulás, akik a decemberi eseményeket megelőzően találkozgattak egymás lakásán, ahol megosztották a birtokukban lévő információkat, olvasmányélményeiket, illetve beszélgettek a romániai helyzetről.
A társaság tagjai: Bura László, Formanek Ferenc, Kereskényi Sándor, Láng Zsolt, Nagy Gyula, Parászka Miklós, Visky András és Veres István voltak. Ezen találkozások fő jellemzője az volt, hogy bírálták a rendszert, de mindig azon belül gondolkoztak, nem merült fel radikális elképzelés, illetve semmilyen konkrét forgatókönyvet nem dolgoztak ki. Arra azonban készültek, hogy
változás esetén aktívan fognak fellépni.
Dokumentumok hiányában sajnos nem lehetséges a Szatmáron, illetve a helyi pártszervekben ezekben a napokban lezajlott események rekonstruálása, csak feltételezni tudjuk, hogy hasonlóak lehettek más városokéhoz.
A későbbi eseményekből kiindulva úgy tűnik, hogy Szatmárnémetiben nem állomásoztak komolyabb páncélos erők, csak gyalogsági csapatok. December 21-én, a városban tapasztalható nyugalomra hivatkozva ezeket sem rendelték ki a kaszárnyákból, illetve arról sincs információnk, hogy a munkások bármelyik gyárból megpróbáltak volna az utcára vonulni.
Mindezek hatására is a helyi hatalom nem ismerte fel, hogy – a temesvári események kapcsán – többről van szó, mint amit a hivatalos propaganda sugall, s valós társadalmi elégedetlenséggel állnak szemben, amit már nem tudnak visszafordítani.
December 21-től kezdődően már Szatmár megye esetében is a párt megyei vezetőségének tagjai a város új központjában elhelyezkedő úgynevezett adminisztratív palotában voltak, ami egyben a megyei néptanács épülete is volt, s itt folyamatosan üléseztek, illetve
telefonkapcsolatban voltak Bukaresttel.
Ekkor már kirendelték a palota védelmére a Nemzeti Gárdát és a rendőrséget is. Maria Bradea, megyei párttitkár későbbi nyilatkozata szerint nem rendelkeztek pontos információik a temesvári eseményekről, csak annyit tudtak, amennyit Bukarest közölt velük. A december 22-én megtartott tanácskozáson azt is elhatározták, hogy az itt állomásozó katonai egységeket sem vezénylik ki a kaszárnyából.
Ceauşescu bukásának hírére Szatmárnémetiben is megszűnt az addigi látszólagos nyugalom, megszólaltak a harangok és a gyárak szirénái, a munkások pedig kitódultak az utcára, s elindultak az új főtér fele. Az adminisztratív palota védelmére kirendelt Nemzeti Gárda egységei a parancsnokkal, Gheoghe Bilanici-csal együtt levonultak a munkások közé, így azok
ellenállás nélkül foglalhatták el az épületet.
Mindennek köszönhetően a városban nem történt vérontás. A tömeg benyomult az épületbe, ahonnan iratokat dobáltak ki, amiket később meg is gyújtottak. Az összegyűlt tömeghez önjelölt szónokok intéztek beszédet az épület erkélyéről.
Kép a december 22-én lezajlott tüntetésről. Forrás: danila.huA tömeg pár órás randalírozását követően, 16:30-kor bejelentették a Nemzetmegmentési Front Tanácsának (továbbiakban NMF) a megalakulását. A tanács élére Gheorghe Bilanici, a Nemzeti Gárda parancsnoka került.
December 23-án, a délelőtti órákban ismét népgyűlésre került sor az új főtéren, korabeli szóhasználat szerint „az első szabad tüntetésre.” Az előző naphoz hasonlóan ez is békésen zajlott le. Ezúttal az új vezetőség tagjai szóltak a tömeghez.
Ezen a gyűlésen már magyarok is felszólaltak, Antal István zootechnikus mérnök, illetve Czintos József színész személyében. Antal István 7 pontban
ismertette a Szatmár megyei „magyar dolgozók” követeléseit:
egyenlő jogokat valamennyi nemzetiségnek; jogot az anyanyelvi oktatásra minden szinten; jogot az anyanyelvű kultúra szabad gyakorlására; a szatmári magyar líceum újjáélesztését; anyanyelvi intézményeket; szabad nyelvhasználatot az intézményekben; helységek neveinek magyar használatát; önálló nemzetiségi képviseleti szervet, szabad vallásgyakorlást.
A gyűlés 12 órakor ért véget, majd minden felekezetű templomban gyászmisét tartottak az áldozatok emlékére. A korábban kereskedelemben dolgozó Antal István gyűlésen való felszólalása egy előre megbeszélt forgatókönyv szerint történt. Az említett értelmiségi kör december 22-én este egyeztetett erről, amikor papírra vetették a másnap elhangzó szöveget. Azért esett a választás Antal személyére, mert korábbi, „simulékony magatartásával” alkalmasnak gondolták erre a feladatra, hogy ne keltsen nagy feltűnést, s ily módon „kompromittált” múltja miatt az ő személyét a románok is elfogadták.
December 22-23-át követően teljesen megváltozott a helyzet a városban. A lakosságon eufória lett úrrá, de már ekkor megjelentek az első nyugtalanító szóbeszédek.
Mindenféle rémhírek terjedtek el
„terroristákról”, akik behatoltak a városba, illetve megmérgezték az ivóvizet. Mindezek nemcsak lakossági, hanem a hadvezetés szintjén is terjedtek. December 22-én éjjel a kolozsvári 4. román hadsereg parancsnokság élénk mozgást észlelt a radarokon Szatmárnémeti térségében, aminek nyomán légi csapást valószínűsítettek Magyarország irányából.
December 23-án éjjel a szatmári parancsnokság Kolozsvárra küldött jelentése szerint légi deszant egységek szálltak le a szatmári repülőtéren. A kolozsvári parancsnokság utasította a nagybányai és zilahi tankegységeket, hogy vegyék fel velük a harcot.
Ezek a hírek később mind tévesnek, pontosabban diverziónak bizonyultak, azonban akkor nagy riadalmat keltettek, illetve megalapozták az azóta is létező, a forradalom egyik nagy rejtélyének számító mítoszt a „külföldi terroristák” jelenlétéről. Ezekben a napokban Szatmáron
a hadsereg vette át az ellenőrzést,
illetve a város és a megye tényleges vezetését. A látszólagos nyugalom ellenére ezekben a napokban teljesen megszűnt a helyi adminisztráció, amit jól jelez a városi tanács iktatókönyve, ami szerint 1989. december 22. és 28. között egyetlen egy ügyet sem intéztek el, illetve nem került iktatásra.
Mindezekkel együtt a lakosság, beleértve a magyart is, úgy érezte, hogy egy új korszak köszöntött be, ahol majd a románokkal együttműködve sikerül megoldaniuk minden addigi problémát.
A Szatmárnémetiben létező, már említett értelmiségi kör a december 22-i fordulatot követően azonnal aktívabb fellépésre szánta el magát, és soraiban már az első találkozókon felmerült egy érdekvédelmi szervezet megalakításának ötlete.
Kezdetben egyértelműen a színház köré csoportosult a szervezkedés, így a színház stúdiótermében december 24-én került sor az első konkrét megbeszélésre. Az akció bukaresti szervezkedéstől való függetlenségét bizonyítja az is, hogy december 24-én Szatmárnémetiben még
a Magyar Demokratikus Tanács megalakítását jelentették be.
Parászka Miklós és Veress István azonban igyekeztek a szatmári történéseket az országos eseményekhez igazítani. A felülről jövő hasonló utasításokkal egyetértve végül is december 26-ára hirdették meg a hivatalos alakuló ülést, amire a színház nagytermében került sor.
Kép a december 22-én lezajlott tüntetésről. Forrás: danila.hu
Kép a december 22-én lezajlott tüntetésről. Forrás: danila.hu
A december 22-i tüntetés alatt az épületből kihajigált képeket, iratokat meggyújtották. Forrás: danila.hu
Pécsi Ferenc korabeli feljegyzése az RMDSZ alakuló üléséről
Bura László korabeli feljegyzése a március 15-i műsorrólÍgy a szatmári RMDSZ egy nappal korábban alakult meg, mint az országos szervezetnek számító bukaresti RMDSZ. December 26-án a bukaresti vezetéssel történt egyeztetés nyomán már Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Szatmár Megyei Tanácsának megalakulását jelentették be.
A színházban zajló alakuló ülésen több százan vettek részt, sokan az utcán álltak és hangosbemondóról követték a bent zajló eseményeket. Az itt elfogadott Zárónyilatkozat tartalmazta a megyei szervezet követeléseit is: magyar nyelv szabad használatát a közigazgatás, törvénykezés, gazdasági élet minden területén; kétnyelvű feliratokat és helységnévtáblát, mindenhova, ahol magyarok is élnek; számarányaiknak megfelelő képviselet az állami és vállalati adminisztrációban; anyanyelvi oktatást minden szinten, önálló magyar nyelvű tanítási intézményeket, ahol a diákok létszáma megköveteli; önálló művelődési központ felállítását, ami egyben az RMDSZ székháza is lenne; beleszólást a sajtó és anyanyelvi oktatás kérdéseibe; közvetlen kapcsolat Magyarországgal; szabad utazást minden korlátozás nélkül, amihez világútlevél kibocsátását kérik, a helsinki záróokmányban foglalt további emberi jogokkal együtt.
A szatmári RMDSZ első megyei értekezletét 1990. február 15-én tartotta, amikor kialakult az a szervezeti struktúra, ami ezt követően állandósult. Az itt megtartott szavazás végeredményeként megalakult az RMDSZ választmánya: Pécsi Ferenc, Parászka Miklós, Formanek Ferenc, Báthory Zoltán, Bura László, Muzsnay Árpád, Sófalvi György, Gerényi Zoltán, Tóth László, Kereskényi Sándor, Nagy Gyula, András Imre, Székely József, Benedek Zoltán, Csirák Csaba, Szélyes Ferenc, Müller Vilmos, Kovács Ádám, Papp Eszter, Margitházi Gizella, Barna András, Papp László, Mertz György, Belényi József, Csorvási József, Szilágyi István, Némethi Csaba, Enyedi Ferenc.
Az elnökség összetétele a következőképpen alakult: Báthory Zoltán tiszteletbeli elnök, Formanek Ferenc elnök, Pécsi Ferenc alelnök, Gerényi Zoltán alelnök, Muzsnay Árpád titkár, Bura László, Kereskényi Sándor és Nagy Gyula tagok. Az 1990 májusában megtartott első választásokig eltelt időszakban a szatmári RMDSZ két meghatározó személyisége Formanek Ferenc és András Imre lett. December 22-ét követően
a megye legfontosabb szerve az NMF lett.
Az NMF ideiglenes tanács első összetétele a következőképpen alakult: Gheorghe Bilanici ezredes, elnök, Horia Adrian Ungur alelnök, Victor Opriş lelkész, alelnök. Munkaterületek szerinti vezetők: Florin Şaitiş ipar, Valer Şuteu mezőgazdaság, Antal István kereskedelem, Călin Piperea pénz és jogügy, Gheorghe Tomşa szisztematizálás, néptanácsi munkák, Radu Ulmeanu sajtó, művelődés, tanügy, egyház, ifjúság és sport, Aurelia Mîndruţ egészségügy, Ioan Orban Brînduşan őrnagy, honvédelem. A tanácsnak ekkor még csak egyetlen magyar tagja volt, az „önjelölt” Antal István személyében.
December 22-ét követően Visky András és Formanek Ferenc vezetésével tárgyalások folytak Bilanici-csal a magyaroknak az NMF-be való bekerülését illetően. Minderre azonban csak az RMDSZ Szatmár megyei hivatalos megalakulását követően (december 26.) került sor, amikor is az egyik alelnöki tisztség megszerzése mellett sikerült elérni, hogy a magyarok számarányuknak megfelelően kerüljenek be a tanácsba. December 30-án
Formanek Ferenc lett a megyei NMF alelnöke,
a tanácsba pedig bekerült 10 magyar személy. Mind a helyi újság, mind a visszaemlékezők az RMDSZ megalakulásának tulajdonítják a magyarok bekerülését a tanácsba, annak, hogy ettől kezdve már egy párt képviselőiként jelenhettek meg. Ugyanezen a napon elhatározták, hogy az NMF-en belül külön kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságot hoznak létre. Ennek kezdetben Gerényi Zoltán, majd később András Imre lett a vezetője.
>> Tovább Történelem rovatunkra >>
Az NMF-nek január 6-án már 47 tagja volt. A 9 tagú végrehajtó bizottságnak 3 magyar tagja volt, közülük az egyik alelnöki minőségben, a 11 albizottság közül 3-at vezetett magyar, köztük a kisebbségügyi bizottságot.
Ezt követően január 10-én az NMF tanácsának határozata alapján megalakult a megyei hivatal (hivatalosan megyei polgármesteri hivatal) mint állami végrehajtó szerv. A hivatal összetétele: főpolgármester Gheoghe Aurelian építész, alpolgármester Pécsi Ferenc közgazdász, titkár Popdan Aurel jogász.
A megyei tanács tagjai: Morar Tiberiu mérnök, Răfan Teodor mérnök, Podolyák József mérnök, Todosiciuc Ioan közgazdász, Fodor Mihail tanár, Szász Csaba jogász. A megyei NMF mintájára az alelnöki tisztséget itt is az RMDSZ kapta meg.
A hónap végén megalakultak a városi szervek is. Ugyanaznap, január 30-án alakult meg mind a városi NMF tanácsa, mind a polgármesteri hivatal. A NMF tanács végrehajtó bizottságának tagjai: elnök Golban Petru alezredes, alelnökök Valer Marian ügyész és Simion Flaviu ügyész, titkár Kovács Antal mérnök, tagok: Spiridon Zavadovschi közgazdász, Cornel Sas közgazdász, Saska István almérnök, Ana Bîrta munkásnő.
A tanács szakbizottságainak vezetői: ipari újjáépítési és fejlesztési bizottság Dumitru Bumbuc mérnök; mezőgazdasági, élelmiszer újjáépítési és fejlesztési bizottság Vasile Maier mérnök; kereskedelmi, szolgáltatási és kisipari Cornel Sas közgazdász; helyi közigazgatási bizottság Gheorghe Sipa közgazdász; tanügy, művelődés, tudomány és vallásügyi bizottság Mihai Moş tanító; egészségügyi, szociális és környezetvédelmi bizottság Flaviu Simu orvos; ifjúsági, sport és turisztika bizottság Popp Csaba munkás; jogügyi bizottság Valer Marian ügyész; nemzeti kisebbségügyi bizottság, Szélyes Ferenc színművész.
Kép a december 22-én lezajlott tüntetésről. Forrás: danila.huA város polgármestere Horea Anderco, alpolgármester pedig Blaskó József lett. A városi tanácsnál már nem érvényesült a megyénél tapasztalható megoszlás, így itt nem voltak arányuknak megfelelően képviselve a magyarok.
A folyamatos átrendeződés és demokratizálódás ellenére január elején egy cikk jelent meg a magyar napilapban, az RMDSZ nevében, Muzsnay Árpád tollából. A cikkíró aggodalmát fejezte ki, amiért
nem történt semmilyen előrelépés a kisebbségi kérdés megoldásában,
s a visszarendeződéstől tartott. Elsősorban az NMF nemzetiségi összetételét kifogásolta (ekkor még csak Formanek volt vezető tisztségben, Pécsit csak ezt követően nevezték ki), illetve felrótta, hogy a városi polgármesteri hivatal az RMDSZ tudta nélkül alakult meg. Arányos képviseletre hivatkozva kérte mind Nagykároly, mind Tasnád esetében az NMF elnöki tisztét.
A cikk ellenére az általános optimizmus volt tapasztalható mindkét népcsoport körében. A visszaemlékezők szerint az NMF ülései nyugodt hangnemben zajlottak, s a felmerült kérdésekről viták ellenére sikerült egyezségre jutni, a magyarok által felvetett követelések kapcsán is.
A magyarok körében uralkodó általános optimizmust az oktatás terén elért sikerek – elsősorban a Kölcsey Líceum újraalakulása – is alátámasztották. Az
önálló magyar középiskola indítása
már a december 23-i gyűlésen is felmerült, az Antal István által elmondott beszédben, a szatmári magyarok kérései között szerepelt. Mindez bekerült a megyei RMDSZ programjába is.
A január elején megtartott RMDSZ vezetőségi ülésen kifejtették, hogy a szervezet egyik legfőbb célkitűzése a kultúra és oktatás terén az önállóság elérése. A cél érdekében oktatási reformjavaslattal álltak elő.
Ebben már szerepelt a később megvalósuló terv, hogy a különböző líceumok között hajtsanak végre osztálycserét, ami révén létrejött az addigi 5-ös számú ipari líceum helyén az önálló magyar középiskola.
Az iskola létrehozásában kulcsszerepe volt Bura Lászlónak, aki egyben az NMF tanügyi bizottságának is tagja volt. Bura bevallása szerint a folyamat első lépése az volt, hogy őt megválasztották az 5-ös számú ipar líceum igazgatójává.
Ezt követően ő megoldási javaslatként azt hozta fel, hogy minden líceumban indítsák be a magyar oktatást. Mivel ebbe a román tanügyi dolgozók nem mentek bele, áthidaló javaslatként felhozta az osztályok kicserélését. Mindehhez kezdetben megnyerte az NMF tanügyi bizottságának vezetőjét, Fodor Mihailt, majd az NMF is megszavazta a döntést.
Ehhez idővel a tanügy minisztérium is hozzájárulását adta. Január végén, az új évharmad kezdetekor
megindult az oktatás az önálló magyar líceumban,
ekkor még ipari líceumként, három román tannyelvű osztállyal. Az intézmény igazgatója Bura László, aligazgató Kasztovszki László, a nevelési igazgató Dobosi Ferenc lett. A román közvélemény nem támogatta az iskola önállósulását. Szerintük, ha mindez évközben történik meg, negatívan fog hatni az oktatás menetére.
A látszólagos gyors siker ellenére az általunk tárgyalt időszakban, a magyar nyelvű oktatás fokozatos térnyerésével együtt maradtak még megoldatlan problémák. Január folyamán az NMF tanácsában az RMDSZ-nek sikerült elérnie, hogy az ipari líceumban is indulhassanak magyar osztályok, azonban a rendeletet nem sikerült a gyakorlatban megvalósítani.
Február közepén az RMDSZ még arra panaszkodott, hogy az 5-8 osztályokat érintő kérdésekben nem sikerült semmilyen előrelépést elérni az oktatás terén, s a tanfelügyelőséggel sincs túl jó viszonyuk. Ekkor megyei szinten 56 magyar osztály és 37 óvodai csoport működött, bár ezek egy része csak papíron létezett.
Április végére tovább javult a helyzet,
talán az új főtanfelügyelő helyettes, Nagy Gyula személyének köszönhetően is. Bevallása szerint a magyar nyelvű oktatás megindításában nem a tanároknak, hanem a szülőknek volt kulcsszerepük, április közepén a megyében 128 óvodában, 100 általános iskolában és 11 líceumban folyt magyar tannyelvű oktatás.
A címoldali fotón a december 22-i tüntetés alatt az épületből kihajigált képek, iratok meggyújtása látható. Forrás: danila.hu
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
