2020. szeptember 23. szerdaTekla
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Izsák Balázs: a céljainktól eltérő üzenetek rontják az autonómia esélyét

kérdezett: Sólyom István 2013. március 13. 12:25, utolsó frissítés: 15:37

Honnan jöttek az autonómiatüntetés résztvevői, mit kerestek ott a jobbikos zászlók, és hogy fér össze a bocskorosoláhozás a hivatalos állásponttal? Az SZNT elnökét kérdeztük.


Önök szerint 30 ezer ember vett részt a tüntetésen, a román lapok szerint ötezer. A rendőrség hogyan tájékoztatta önöket, hány résztvevő volt?

Izsák Balázs: – Pontos számadatunk van az autóbusszal érkezőkről. A hatóságok adatai szerint közel ötezer ember jött autóbusszal. Aki a helyszínen ott volt, az látta a kialakult kilométeres menetoszlopot, de a fotók alapján is jól kivehető a rengeteg ember. Ennek alapján vettem át én is a becsléseket, több román újságíró a közelünkben tárgyalta a létszámot. Biztos, hogy személygépkocsikkal is sokan érkeztek, és Marosvásárhelyről is legalább húszezren vettek részt. Én ezt hitelesnek tartom.


A rendezvény előtt felhívták a figyelmet arra, hogy nem látnak szívesen pártzászlókat, jelvényeket és szélsőséges elemeket a megmozduláson, ennek ellenére jobbikos zászlókat is lehetett látni, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több tucat képviselője is jelen volt. Nem gondolja úgy, hogy a szélsőséges elemek jelenléte az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken rontja az autonómia kivívásának esélyeit?

– Annak nagyon örvendek, hogy az emberek túlnyomó többsége megértette az üzenetünket. Ez a székely zászlók erdejét jelentette, ezt köszönöm. Óhatatlanul előfordul, hogy amikor ekkora tömeg mozdul meg, vagy nem jut el mindenkihez egy fontos üzenet, vagy nem mindenki érti meg annak fontosságát. Tény, hogy sem a szervezőknek, sem a hatóságnak nincs eszköze, hogy a gyülekezési jog nevében meghirdetett rendezvényen embereket kezdjen kiállítani a sorból, egészen addig, amíg törvénytelenséget nem követnek el.





Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a közösségi akaratot egyetlen célra, a székelység államon belüli önrendelkezésére irányítsuk, ez Székelyföld területi autonómiája. Abban vagyunk érdekeltek, hogy ebben partnerként megnyerjük a románságot is, és minden olyan megmozdulás, amelyik az egységes akaratot megbontja, akár a mi céljainktól eltérő üzenetet küld, az csökkenti az esélyeinket.


Több felszólaló is hangsúlyozta, hogy az autonómia nem jelent kirekesztést, annak minden népcsoportot magában kell foglalnia. A szónoklatok és a felvonulás alatt több alkalommal is revizionista jelszavak, dalok hangoztak el. Pl.: „visszavesszük Erdélyt a bocskoros oláhtól” Az autonómiatörekvések keverése ezekkel a szólamokkal nem ellentétes a megfogalmazott üzenetekkel?

– Én ilyent nem hallottam, ugyanakkor tény, hogy a tömeg skandált olyan jelszavakat is, amelyek nem a mi céljainkat tükrözik. Én viszont bárkit óvnék attól, hogy elsiesse az ítéleteket, ugyanis az emberekben felhalmozódott egy elégedetlenség is amiatt, hogy az elmúlt tíz évben érdemi tárgyalás, párbeszéd nem tudott kialakulni. 2006-ban kértük Románia kormányától, hogy folytassunk érdemi párbeszédet, az SZNT-vel, választott székely önkormányzatokkal, és a párbeszéd helyett jött az, hogy a székely zászló az rongy, jöttek a büntetések, hatósági felszólítások, fenyegetések. Csíkszeredában a magyar nyelv használata miatt van rendőri fellépés. Ezek nagyon nagyon rossz üzenetek a központi hatalom részéről, érthető, hogy az emberekben felhalmozódik az elégedetlenség, ami egy ilyen alkalommal kirobban.

Minden valószínűség szerint a közeljövőben lesznek hasonló megmozdulások, jó lenne ezekre a jelenségekre megoldást találni.

– Nem vitatom, amit mond, csak a közösségemet, a népemet, amelyhez tartozom, próbálom megérteni. Empátiával közelítek, mert nekem az a hivatásom, a tisztem, hogy ha valahol többet tanultam ezekről a kérdésekről, átadjam a tudásomat, próbáljam meg tanítani a kevésbé képzett honfitársaimat. Tanítani csak türelemmel, szeretettel és megértéssel lehet. Ha én elítélem, megbélyegzem, az eleve a további lehetséges párbeszédnek, a politikai kultúra javításának az esélyeit rontja. Nekünk, akik ezzel a kérdéssel többet foglalkoztunk, erdélyi magyar-székely értelmiségieknek hivatásunk van Székelyföldön, ezt a hivatást szeretettel, türelemmel, felelősséggel, odafigyeléssel és tárgyalókészséggel lehet ellátni.


Miért nem voltak egységesen meghirdetett jelszavak az autonómián kívül, hisz így jószerével bárki azt kiabálhatott, amit akart?

– Hirdettünk meg jelszavakat, ezek többnyire meg is jelentek: autonómiát Székelyföldnek, az autonómia skandálása, a székely zászló. Volt egy olyan igény, amelyet a széki elnökökkel közösen megfogalmaztunk, ez eljutott Székelyföldön mindenhová. Ennek megvoltak a látható jelei. Nem mondom azt, hogy nem volt ebben a tekintetben is eltérés, de ez olyan dolog, amivel számolni kell, különösen, ha premiernek számító rendezvényről van szó. Marosvásárhelyen Székelyföld autonómiájáért nem volt még megmozdulás.


Miért nem fogalmaztak meg román nyelvű üzeneteket, és miért nem hangoztak el román nyelven is a beszédek? Miért hanyagolták a román társadalom felé való kommunikációt?

– Hordozható jelmondataink között is voltak román nyelvűek, amiket mi készítettünk. A petíciónak elkészült a román nyelvű változata is. A téren a zászlók között ott volt a román lobogó is. Úgy gondolom, ha még lehetett volna is többet tenni ennél, azt figyelembe kell venni, hogy itt 30 ezer magyar ember volt. Biztosítottunk a román sajtónak szinkrontolmácsot, mindig törekszünk arra, hogy a román sajtó is jó körülmények között tudjon dolgozni, hogy üzeneteink eljussanak hitelesen és jól a román közvéleményhez.

Biztos, hogy ezen a területen is lehetne jobban dolgozni, csak azt szeretném, hogyha megértenék, nem úgy van az, hogy minket ez a kérdés egyáltalán nem érdekel, nem foglalkoztunk vele. Komoly erőfeszítéseket teszünk ilyen értelemben is, a jövőben mindenképp figyelembe vesszük azt is, hogy még több román nyelvű üzenet jusson el a közvéleményhez.


Terveznek-e a közeljövőben valamiféle párbeszédet elindítani a székelyföldi románság képviselőivel, mikor terveznek nyitni ebben a kérdésben?

– Figyelembe kell venni, hogy a románság vagy magyarság képviselői megfogalmazás kissé eufemisztikus. A román társadalom is sokszínű. Egyes szervezetekkel, a hatóságokkal tudunk párbeszédet kezdeményezni. Románia kormányától, választott testületeitől kérjük elsősorban az autonómiát, mert a leghatékonyabban ők lehetnek a szavatolói, akiket a románság megválasztott. A legmagasabb közhatalommal felruházott testületek Székelyföldön az önkormányzatok.

De természetesen lehet kezdeményezni azt is, hogy induljon el közvetlen párbeszéd a civil társadalommal. Rendkívül fontos, hogy ezt a kérdést differenciáltan kezeljük, mert más a feladat, ha a választott köztisztviselőkkel akarunk tárgyalni érdemi kérdésekről az autonómia dolgában, más a feladat akkor, ha értelmiségi kerekasztalokat akarunk szervezni, és más a feladat, ha megpróbálunk különböző szervezeteket megszólítani. Nyilvánvaló, hogy a Noua Dreaptă mozgalmat igen nehéz lenne megszólítani, és nem is hiszem, hogy bárkinek célja lenne velük tárgyalóasztalhoz ülni.

Tehát differenciáltan kell kezelni ezt a kérdést, mi is fontosnak tartjuk, és a magunk részéről meg fogunk tenni mindent, hogy valami módon továbblépjünk. Nem is mondom, hogy a holtpontról, hisz a román sajtónak, marosvásárhelyi helyi televízióknak minden kérésére azonnal válaszoltunk, permanens a munkakapcsolatunk a román sajtóval. Jó példa erre, hogy amikor a budapesti ülésünk volt, gondoskodtunk arról, hogy a román sajtó tucatnyi képviselője velünk együtt eljusson a magyar fővárosba plusz költség nélkül.


Hogyan zajlott a külföldi román képviseletek előtti tüntetések megszervezése? Kik segítettek a lebonyolításában?

– Itt meg kell említenem a kanadai magyar szervezeteket: a Székely-Magyar-Kanadai Egyesületet, amely az SZNT-nek régóta partnere, de a 65 kanadai magyar szervezetet tömörítő szövetséget is sikerült megszólítani. A nyugat-európai magyarok szervezeteinek a szövetségét szintén meg tudtuk szólítani. Megértették céljainkat, nagyon készségesek voltak, és nagy empátiával fogadták a kérésünket, hogy segítsenek a világ közvéleményének a figyelmét felhívni arra, hogy a székely autonómiatörekvés mennyire fontos, és hogy milyen veszély fenyegeti Székelyföldet egy nem megfelelő közigazgatási átalakítás során.


Többségükben Székelyföldről és más vidékekről érkezők vettek részt a megmozduláson, a marosvásárhelyiek mintha kisebb számban vettek volna részt. Mi lehet ennek az oka? Van-e konkrét adatuk arra, hogy honnan érkeztek az emberek autóbusszal?


– Megoszthatom egy személyes élményemet válaszként? Én 16 óra után néhány perccel léptem ki a Kövesdombon a kapun, és akkor egy egészen meghökkentő látvány fogadott. Az 1848-as sugárút két oldalán, egy irányban több tucat ember ment zászlókkal. Egy órával a kezdés előtt, messze a demonstráció helyszínétől. Tehát az az óriási tömeg, amelyik ott volt, az nem lehetett azon a száz autóbuszon, amelyek a városba érkeztek. Egy autóbuszon maximum 50 ember fér el, tehát száz autóbusz is ötezer embert jelent. Autóbusszal legtöbben Székelyföldről érkeztek. Háromszékről közel másfél ezer ember jött, Csíkból is körülbelül hasonló számú tüntető érkezett.


Az RMDSZ hivatalosan távol tartotta magát a rendezvénytől, ám egyes befolyásos politikusai jelen voltak. Mi kell ahhoz, hogy a jövőben teljes egység bontakozzon ki autonómia-ügyben?

– Az egység feltételei adottak, mert a politikusok nyilatkozataiban, az RMDSZ programjában az autonómia elemei megvannak. Folytatni kell azt a párbeszédet, amelyet megkezdtünk ezelőtt egy hónappal, és bízom benne, hogy az eredményre fog vezetni. Az SZNT-nek semmiféleképpen nem érdeke, hogy pártpolitikai oldalról közelítsen a kérdéshez, nem is tudunk innen közelíteni, mert a küldötteink különböző párttagsággal rendelkeznek, és vannak pártonkívüliek is. A konfrontatív megközelítés nekünk nem volt sohasem módszerünk és a célunk.


Számos tévéstáb készített riportot a tüntetésről. A megszólaltatott résztvevők nagy többsége csak általánosságban tudott beszélni az autonómia szükségességéről, de konkrétumokat – pl. hogy hogyan tudna megállni gazdaságilag a saját lábán Székelyföld - senki sem tudott mondani. A történelemre való hivatkozáson, az autonómia-tervezeteken és a szimbólumokon túl, mikor kezdenek el szakpolitikai témák mentén is beszélni az autonómiáról?

– Az elmúlt tíz év során ezt a munkát is, amennyire erőnkből telt, megpróbáltuk elvégezni. A sepsiszéki autonómiatanács autonómia kiskátét adott ki, autonómiakonferenciát, előadássorozatokat szerveztünk. Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy az emberek megértsék.

Azzal szembe kell nézni, hogy mint közjogi megoldásnak valamennyi közjogi részletét minden ember nem fogja megérteni. Az, hogy az emberek igénylik a demokráciát például, nem jelenti azt, hogy mindenki tudja, mi az alkotmánybíróság vagy a számvevőszék szerepe. Nem fog minden ember levizsgázni alkotmányjogból, és nem fogja akadémiai szinten ismerni a demokrácia intézményeinek a működését.

Ez hasonlóképpen van az autonómiával is. Fontos dolog megérteni, hogy az alapokkal mindenki tisztában legyen, hogy ez a szabadság intézményi garanciája. Azt, hogy a mi sorsunkról mi magunk rendelkezzünk, azt, hogy nem jelent kiszakadást az államból, hogy nem ellentétes az ország alkotmányos rendjével sem. Tehát vannak általános dolgok, amelyeket jó, ha mindenki tud. Persze igyekszünk ennél többet is elmondani, és az emberek különböző mértékben fogják befogadni. Akik magasabb képzettséggel rendelkeznek, azok többet, akik alacsonyabbal, azok kevesebbet. Mi is fontosnak tartjuk, hogy minél jobban értsék az emberek, hogy egy európai autonómia hogyan működik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS