Homoródfürdő: finoman szólva szabálytalanul épül a törpe erőmű
Sipos Zoltán 2013. augusztus 13. 18:44, utolsó frissítés: 22:26Maga a beruházó sem állítja, hogy az engedélyek teljesen rendben lennének, de olcsóbb utólag kifizetni a büntetést, mint késni.
Papírforma szerint nehezen lehetne jobb üzletet kitalálni Székelyföldön a törpe vízerőműveknél. A gyors folyású patakokon elhelyezett, kisméretű, „törpe” erőművek környezetre gyakorolt hatása elvileg minimális, megépítésük után évtizedekig termelnek, és mivel a jövőben egyre növekszik a villamos energia iránti igény, garantáltan profitot hoznak.
Mindennek ellenére a törpe vízerőművek iránt távolról sem osztatlan a lelkesedés Székelyföldön. Háromszéken az utóbbi években több ilyen vízerőművet terveztek, azonban a helyi közösségek és civil szervezetek ellenállása miatt végül egyik projektből sem lett semmi. Hargita megyében két ilyen beruházás készült el, egy harmadik pedig építés alatt áll – a helyiek közül pedig sokan állítják, hogy míg a profitot nagyrészt magánbefektetők fölözik le, a kár a közösségé.
Ha a számtalan, meglehetősen bonyolult technikai részlettől eltekintünk,
a vízerőművek működése egyszerű.
Folyóvízen – patakon, vagy akár folyón – egy vízbefogót helyeznek el: ennek a funkciója az, hogy a mederben lefolyó víz egy részét egy hosszú csőbe tereli.
Ez a hozam egy pontosan meghatározott része – a vízügyi hatóságok csak akkor adnak engedélyt, ha a mederben a legnagyobb szárazság idején is megmarad egy minimális, a vízi élet fennmaradásához szükséges vízmennyiség. A vízbefogó két oldala között egy hallépcső biztosítja a kapcsolatot.
A mederből kinyert víz egy több kilométer hosszú, több száz méter esésű nyomócsőbe kerül: ez azért szükséges, hogy a cső alsó részén elhelyezett turbinához érkező víz nyomása minél nagyobb legyen. A víz meghajtja a turbinát, mely egy generátorra van kapcsolva; ezután a vizet visszavezetik a mederbe, a patak pedig
az eredeti hozamával folyik tovább.
A vízerőmű legnagyobb előnye tehát, hogy nem a vizet, hanem csak annak az energiáját használja. Nem szennyez, és mivel felépítése egyszerű, körültekintő tervezéssel évtizedekig megbízhatóan termelhet, különösebb beavatkozás nélkül.
Amellett, hogy az energiatermelés hosszú távon is biztos üzletnek ígérkezik, a befektetői kedvet a kormány által bevezetett, a környezetkímélő energiatermelésre való áttérést segíteni hivatott ún. zöldbizonylat-rendszer is tovább fokozza. Úgy tudjuk, sok esetben nem is a megtermelt, majd az energiaszolgáltatóknak eladott energia, hanem a zöldbizonylatok hozzák a profitot.
Nem csoda, hogy Székelyföldön és úgy általában hegyvidéken hatalmas az érdeklődés az ilyen projektek iránt. Nagy múltú vállalatok és frissen alakult, bizonytalan hátterű „garázscégek” szó szerint egymásnak adják a kilincset az engedélyeztető hatóságoknál, az engedélyek és szakértői tanulmányok pedig több tízezer eurós áron cserélnek gazdát (egy építési engedély és a mögötte álló dokumentációcsomag ára millió eurós nagyságrendű lehet).
Az Ilona-völgy lakói közül sokan nem is sejtették,
mi épül azon a telken, amelyet egy csíkszeredai építkezési vállalkozó, Lénárd András vásárolt meg. A Nagy-Homoród partján álló régi, békebeli hangulatú fogadót ledózerolták, helyére egy betonépítményt húztak fel a mederben és a patak két partján. És bár nem világos, volt-e bontási engedélye, a vállalkozó különösebben sokat nem foglalkozott a szomszédokkal: elvégre a saját telkén azt csinál, amit akar.
>> A Lénárd Andrással készült interjú itt olvasható >>
Ilyenkor, az augusztusi szárazság idején térdig felhúzott nadrággal nyugodtan át lehet sétálni a Nagy-Homoródon. Bár nem nagy, a patak kulcsfontosságú az Ilona völgyében lakók ivóvízellátása szempontjából. A völgyben számos lakó- és hétvégi ház található, amelyek
a patakból nyerik az ivóvizet.
A patak a valamivel lentebb található Homoródszentmárton község ivóvízellátásában is fontos szerepet játszik. A Nagy-Homoród persze nemcsak az ivóvíz miatt fontos: a kis patak meghatározza az Ilona-völgy sajátos mikroklímáját.
A környék kedvelt turisztikai célpont, itt számos borvízforrás és egy Natura 2000 terület is található. A horgászok is kedvelik: sebes pisztrángokat, sujtásos küszöket, botos kölöntéket, fürge cselléket, fenékjáró küllőket, domolykókat lehet a patakban fogni, és egy védett rákfajta is él itt. A völgy tehát nem a természet hetedik csodája, viszont gyönyörű, egyedi hangulatú kirándulóhely.
A helybéliek gyanakodva figyelték az építkezést: már a kezdet kezdetétől világos volt, hogy nem ház épül a patakparton, azonban tájékoztatás híján csak találgatni lehetett, mi lesz a furcsa formájú betonépítményből.
Már előrehaladott volt a befogó építése, amikor Lénárd először megjelent a völgybeliek előtt, hogy
válaszoljon a kérdéseikre.
A találkozó teljes kudarcba fulladt, és ezt maga a vállalkozó is elismeri. A lakókat nem sikerült meggyőzni a törpe vízerőmű hasznáról, ellenben a parázs hangulatú találkozóról és az ott kialakuló tüntetés-féleségről szóló beszámolóknak köszönhetően a homoródfürdői vízerőmű-projekt egész Erdélyben téma lett.
Lénárd ráadásul elkövette azt a hibát, hogy a találkozón üzleti partnerére, a Református Egyház Nyugdíjpénztárára hivatkozott, mint a szakmaiság garanciájára. Emiatt aztán a befektetésről minden bizonnyal jóhiszeműen döntő Kató Béla református püspökre is nyomás nehezedik.
A püspök tudomásunk szerint nem nyilatkozott az ügyben. Megpróbáltuk elérni, azonban jelenleg szabadságon tartózkodik.
A projektet ellenzők attól félnek, hogy a beruházó ígérete ellenére a Nagy-Homoródból
túlságosan sok vizet fog a turbina fele terelni,
és a csapadékban szegény nyári hónapokon a patakmeder száraz marad. Erre a gyanakvásra némi alapot ad az, hogy a turbinát gyártó cég honlapja szerint az Olt Vízügyi Igazgatóság által átlagos hozamként megadott másodpercenként 507 literes hozam csak félgőzzel működtetné a körülbelül 1 megawattos teljesítményű turbinát.
Lénárd András szerint ugyanakkor lehetetlen a teljes vízhozamot a turbina fele terelni: a befogó úgy van felépítve, hogy egy bizonyos vízmennyiség minden esetben a mederbe folyik. Elmondta még, nem ritka az, hogy a száraz nyári hónapokban, ha a vízszint alacsony, az energiatermelés akár teljesen leálljon.
A befektetőnek egyébként egészen más verziója van a tiltakozók motivációjáról: egy homályos összeesküvés-elméletben tárta fel a tüntetők mögött álló érdekeket. A helyi lakosokat feltüzelő, más városokból érkező „gyanús” civil szervezeteket leszámítva azonban szerinte az a baj, hogy az Ilona völgyében lakók
lopják a vizet a patakból,
és ezért nem szeretnék, ha annak a hozama csökkenne. A civilek válaszképp a 107/1996-os, ún. víztörvényre hivatkoznak, melynek 9. paragrafusa világosan kimondja: a vizet háztartási célokra, ivásra, mosásra és hasonlókra szabadon lehet használni.
>> A Lénárd Andrással készült interjú itt olvasható >>
A minimális hozammal és a víz használatával kapcsolatos vita mellett úgy tűnik, a beruházónak nincsen meg az összes, vízerőmű építéséhez szükséges engedélye. Egy, a tiltakozók által felkért vízügyi szakértő által összeállított elemzés szerint Lénárd Andrásnak a törpe vízerőmű építéséhez szükséges mintegy húsz különféle jóváhagyásból alig tíz engedélye van meg, és azok is hiányosak: a szakértő 14 oldalon sorolta a kifogásokat.
A legfontosabb, hogy a a Hargita Megyei Tanács által kiadott építkezési engedély lejárt, mivel a munkálatokat nem kezdték el az előírt határidőn belül. Emellett hiányos a településrendezési bizonylat, hiányzik a hidrológiai hatástanulmány, a megyei útügy, valamint a villamos energiát szállító vállalat, a Transelectrica jóváhagyása.
A projektet nem egyeztették a Keményfalva ivóvízhálózatát kibővíteni hivatott beruházással, a vízkinyerő ponttól alig 500 méterre található szennyvíz-ülepítő jelentette problémára nem kerestek megoldást, és a beruházás által érintett telektulajdonosok írásos beleegyezése sincs sehol. Lénárd elmondása szerint a 9,6 kilométer hosszú nyomócső útvonala is megváltozott: a patakpart helyett a megyei tanács tulajdonában levő út alá-mellé – azonban ez sem jelenik meg az iratokban.
„Az építkezési engedély védhető”
– reagált Lénárd a vádakra, hozzátéve, hogy elsősorban az engedélyt kiadó Hargita Megyei Tanácsot terheli a felelősség, ha abban hibák vannak. A beszélgetésünk során a vállalkozó egyébként egy pillanatig se állította, hogy az engedélyei rendben lennének, mondván, hogy mindenben talál hibát, aki akar.
A vállalkozó vélhetőleg arra számít, hogy utólag beszerzi az építési engedélyt, illetve „törvényesíti” a beruházást. Ez azért is vonzó alternatíva, mert az ilyenkor kiszabott büntetés eltörpül amellett a költség mellett, melyet a munkálatok elkezdésének késése okoz.
Nyomós oka lehet annak, hogy Lénárd András annyira siet: előfordulhat, hogy a szabályozás megváltozik, és a jövő évben megépülő vízerőművek három helyett csak két zöldbizonylatot kapnak egy megawatt energiáért, ráadásul a bizonylatokért kérhető maximális ár is csökken.
A vízerőmű-projekttel kapcsolatos bizalmatlanság
annak is köszönhető, hogy Lénárd András eddig két hasonló létesítményt épített – a vargyasit, illetve az Úz-völgyi komplexumot – és egyik beruházás sem problémamentes.
>> A Lénárd Andrással készült interjú itt olvasható >>
Bár a beruházó minden esetben megígérte, hogy a természetet „úgy hagyja, ahogy kapta”, illetve hogy az építkezés okozta sebhelyek hamarosan begyógyulnak, az Úz völgyében hatalmas volt a pusztítás, és kérdés, hogy a munkagépek okozta nyomok valaha eltűnnek-e.
A vargyasi erőművel kapcsolatban az a panasz, hogy az út mentén kilenc kilométer hosszan elnyúló nyomócsövet szabálytalanul úgy helyezték el, hogy az esővíz az útról nem tud a patakmederbe folyni.
Ráadásul a Madarasi Hargitára vezető, SAPARD-pénzekből felújított erdei úton kialakított átereszek közül hatot be is betonoztak: ezzel a nyomócső levezetése egyszerűbbé és olcsóbbá vált, cserébe az út tönkremegy. Számos vita után a beruházó megígérte, hogy helyrehozza a hibát, ez azonban mindeddig nem történt meg. Lénárd és a H2O Energy SRL
egy sor további vízerőmű építésére kért engedélyt
a Hargita Megyei Vízügyi hatóságtól: a Kiruly patakára, Szárazágra, a Kászon patakára, valamint a Vargyasra (utóbbi nem kapott jóváhagyást). A Kovászna Megyei Vízügyhöz is beadtunk egy hasonló adatigénylést: ott a H2O Energy SRL nem igényelt engedélyt, egy sor más cég viszont igen, például a Kis- és Nagy Gelencére.
Nem kell sokáig kutakodni, hogy kijelenthessük: Lénárd András eddigi vízerőmű-projektjei mögött mind a Fidesz és az EMNT-EMNP, mind a Hargita Megyei Tanács fele
vannak politikai kapcsolatok.
A homoródfürdői beruházás mögött a csíkszeredai H2O Energy SRL áll, melynek kisebbségi részvényese a Református Egyház Nyugdíjintézete (10 százalék), valamint a magyarországi Hydroenergy Zrt. (90 százalék).
A Hydroenergy Zrt. tulajdonosa Lénárd András, vezérigazgatója pedig az a Hajdu Gábor, aki 2012-ig RMDSZ-es megyei tanácsos volt. Róla tudni lehet, hogy közel állt Borboly Csaba megyei tanácselnökhöz, illetve több, törpe vízerőművek hasznosításáról szóló konferenciát szervezett a megyei tanácsnál.
Úgy tudjuk, a jogász végzettségű Hajdu az ügyvédi irodáján keresztül került képbe, és a jogi tanácsadás mellett a megyei tanácsnál szerzett kapcsolatai is jól jöttek – igaz, mivel a közelmúltban a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vizsgálódott a tanácsnál, ez legalább akkora hátrány, mint előny.
Sokan beszélik, hogy a 3 millió euróra rúgó homoródfürdői projekthez köze van Nagy Szabolcsnak, egy Fidesz-közeli vállalkozónak, erre utaló nyomot azonban nem találtunk a cégadatbázisban. Úgy értesültünk, a Nagy Szabolcs érdekeltségéhez tartozó cégek valóban érdeklődtek a homoródfürdői beruházás iránt, azonban az utolsó pillanatban lemondták a részvételt.
A vargyasi törpe erőmű felépítéséhez azonban valóban köze lehetett a Nagy Szabolcs által birtokolt NG Invest egyik cégének, az IRUCOM SA-nak.
Egy, a Hivatalos Közlönyben publikált, 2011. júniusi közgyűlési határozat szerint felhatalmazták Csigi Leventét (az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnökét, a Kolozs megyei EMNP Gazdasági Ellenőrző Bizottságának tagját), hogy a csíkszeredai Suta sétány 7. szám alatt található tömbház egyes lakásaival garanciát vállaljon az erőművet építő cégeknek nyújtott OTP-bankkölcsönre.
Az NG Invest, illetve IRUCOM SA szerepét firtató kérdésünkre Lénárd így válaszolt:
„Ez téves információ. Tudom, hogy volt valami ezzel a céggel, valamelyik újság írt valamit róla, de hát ezerszáz ilyen történet van. Pénzek jönnek, mennek.”
A 15 millió eurós Úz-völgyi erőmű-komplexum mögött a Hivatalos SRL áll; a csíkszeredai cég 50 százalékát
egy ciprusi off-shore cég,
a Winsland Holdings Limited birtokolja, amely mögött minden bizonnyal a pozsonyi Slovnaft vezérigazgatója, Világi Oszkár áll. A Hivatalos SRL-ben 40 százaléka van a Hydroenergy Zrt.-nak, a fennmaradó 10 százalék pedig a Református Egyház Nyugdíjintézetének a tulajdona.
Egyébként az erőműveket építő Xindex Kft.-nek is Lénárd a tulajdonosa.
A beruházás ellen tiltakozók adminisztratív úton próbálják felfüggeszteni az építkezési engedélyt. És bár erre van esély, a tiltakozás miatti negatív publicitás még ennél is érzékenyebben érinti a vállalkozót: sejteni lehet, hogy a potenciális, likviditással rendelkező befektetők nem tolonganak. Kérdés, hogy sikerül-e valamilyen
kompromisszumos megoldásra jutni
Homoródfürdőn: egy tiltakozó például felvetette, hogy a közösség valószínűleg megbékélne azzal, ha a minimális hozamot úgy határoznák meg, hogy ne csak az élővilág, hanem a völgyben lakók számára is elegendő legyen a víz. Továbbá a beruházónak létesítenie kellene a vízkivételi pont felett és alatt egy-egy mérőállomást, ahol a közösség ellenőrizhetné, valójában mennyi vizet használ a törpe erőmű.
Lénárd azonban egyelőre nem hajlik a tárgyalásra.