2023. december 6. szerdaMiklós
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Lénárd András: „minden engedélyem megvan, hogy használjam a vizet”

Kérdezett: Sipos Zoltán 2013. augusztus 13. 18:47, utolsó frissítés: 19:25

A homoródfürdői törpe vízerőmű építője szerint a munkálatok sebhelyei behegednek, a természet maga gondoskodik erről.


Lénárd András azzal a feltétellel vállalta az interjút, ha a beruházásról írt cikk „nem lesz kekeckedő”. Mi ezt nem tudtuk megígérni, ellenben arra ígéretet tettünk, hogy az ő álláspontját a cikkünkkel párhuzamosan, teljes egészében leközöljük.

Az interjú szerkesztése során arra törekedtünk, hogy a végső szöveg a lehető legközelebb álljon ahhoz, ami a beszélgetés során elhangzott, csak a közérthetőség érdekében eszközöltünk kisebb módosításokat.

Amikor jóváhagyásra visszaküldtük, Lénárd további pár helyen finomított a szövegen. Egy módosítást azonban nem állt módunkban elfogadni (ezt külön jelezzük).


>> A homoródszentmártoni beruházásról írt anyagunk itt olvasható >>


Hogyan kezdett el törpe vízerőművekkel foglalkozni?

Lénárd András: – Egy maroshévízi beruházás iránt érdeklődött egy osztrák cég, és egy érdekes kapcsolatrendszeren keresztül eljutott hozzám az építkezési engedély, hogy vegyem meg. Több millió eurót kértek érte. Én akkoriban építőipari vállalkozásokkal foglalkoztam, és arra gondoltam, hogy nehogy már az osztrákok halásszák el ezt a lehetőséget előlünk, annál is inkább, mert nálunk a megyében is vannak szakemberek.

Megkerestem egy ilyen szakértőt, Mészáros Csabát, elkezdtünk beszélgetni, feltártuk a potenciális lehetőségeket, majd elkezdtünk befektetőket keresni. Elsőnek az Úz-völgyi komplexumot engedélyeztettük, utána pár kisebb projekt következett. Aztán úgy hozta a lehetőség, hogy a vargyasi erőmű épült meg először.


Hány vízerőműre van engedélyük, és pontosan hol?

– Most nem mondanám el pontosan az egészet, de az ország területén több, különböző stádiumban levő projektünk van, Beszterce és Bákó megyétől Râmnicu Vâlceáig. A kapacitás felmegy 250 megawattig.


Miben másak a vízerőművek más megújuló energiaforrásokhoz képest?

– Annak ellenére, hogy a megújuló energiák közül a víz a legrégebbi, a nap- és szélenergia elérhetőbb: viszonylag kevés tudással fel lehet állítani egy napelem-kollektort vagy szélkereket. Ezek, ha működnek, jó, ha nem, továbbviszik őket.

Egy vízerőmű sokkal specifikusabb, nincsen két hasonló. Hihetetlenül sok számítást kell elvégezni a tervezés során, figyelembe kell venni a vízhozamot, esést, és a kivitelezés is bonyolult. Társadalmi, gazdasági és környezeti kihatása sem hasonlítható össze a többi energiaforrással.


És miért nem inkább napelemeket helyeznek ki?

– Teljesen más az üzleti jellege. A megawattonkénti költsége egy vízerőműnek vagy egy szélkeréknek teljesen más.


Az erőművek ellenzői szerint egy ilyen berendezés túlságosan sok vizet vesz el egy-egy hegyi patakból...

– A vízügyi hatóság az engedélyezési folyamat során a rendelkezésünkre bocsát egy hidrológiai tanulmányt, amely tartalmazza a sokévi hozamátlagokat. Hónapokra lebontva, a több mint 50 éve követett mérések alapján, hogy milyen hónapban mekkora az átlagos hozam egy patakon, így a Nagy-Homoródon is. Vannak mindenkori minimumok, ami azt jelenti, hogy a legszárazabb évben, mondjuk 1986-ban 0,5 köbméter folyt le a patakon másodpercenként.

Ha tehát a vízügy szerint a minimum 0,5, akkor az ún. hallépcsőt, amely a patak átfolyását biztosítja, úgy alakítjuk ki, hogy a minimumnál valamivel több víz folyjon le ott. A természet alkalmazkodott ahhoz a minimumhoz, amit saját maga kreált. Nem hályogkovács módjára állunk be a patakba, hanem egy előre megírt és hatóság által engedélyezett forgatókönyv szerint.

Nehéz elfogadni ezt, ha nem láttunk energiatermelést. Valahonnan jön az energia. Érdemes megnézni, hogy a mindennap elhasznált energiát hogyan állítják össze, mennyi szenet égetnek el.

Az biztos, hogy az erőmű felépülése után egy-két évig látni lehet a sebhelyet az építkezés helyén, de hosszú távon ezek az erőművek a legkevesebb környezeti behatással járnak. A sebhelyek azonban behegednek, a természet maga gondoskodik erről.



Mi történik, ha alacsony a patakon a vízszint?

– A tárolócső végében van egy hozammérő. Ha több víz van, a turbina injektorai kinyílnak, ha kevés, összezárnak. Van olyan, hogy a termelés két-három hétre le is áll.


Milyen hatóság ellenőrzi, hogy ha a vízállás alacsony, akkor valóban csökkentik a termelést?

– Úgy van kialakítva a rendszer, hogy nem lehet másként. Ismétlem: a befogórendszeren mindenkor átfolyik az a minimum vízmennyiség. Mi a többletet fogjuk meg.


A vargyasi erőműnél a múlt héten készült fotókon jól látszik, a mederben nincsen víz...

– De hát most egyetlen patakban sincsen víz. A Homoródok völgyében is szárazság van, külön program készült a háztartási vízellátásra is. Erről írnak a mai lapok.


Akkor tehát most nem termelnek.

- Az Úz völgyében teszteljük a turbinákat. Az alsó ágakon van víz, ott van lehetőség az utolsó két turbinát naponta pár órát járatni. A vargyasi erőmű is üzemelhetett takarékon, mert a keddi és szerdai helyi eső valamelyest felduzzasztotta a patak felső folyását.


Ha jól értettem, amikor megvan a terv, elkezdenek befektetőket keresni.

– Nem. Az erőműveket részben saját tőkémből, részben pedig a református nyugdíjintézet tőkéjéből finanszírozzuk. Amit nem tudunk így, saját erőnkből megcsinálni, arra próbálunk befektetőket bevonni, de a cél az, hogy a nyugdíjintézettel közösen tudjuk ezeket megépíteni.


Tehát Lénárd András és a Református Egyház Nyugdíjintézete.

– Igen, ez ennyire egyszerű: Lénárd András, a Hydroenergy Zrt. és a Református Egyház Nyugdíjintézete. Nehogy az legyen a téves elgondolás, hogy van egy projektünk, és keressük, hogy ki fizet be rá. Nem, hanem ezt próbálom megépíteni, van ennyi pénzem, és a különbözetet próbálom kiegészíteni.

A bankok nagyon nehezen finanszíroznak most mindent. Bizonytalanság, bizalmatlanság van. A vargyasi projektet az OTP finanszírozta. Amikor az elkészült, akkor újrafinanszíroztuk a hitelt, és a pénz egy részét más befektetésre fordítottuk.


A vargyasi beruházásnál kisebb cégek, például az IRUCOM SA vállalt csíkszeredai ingatlanjával garanciát a kölcsönért. Ők hogyan kerültek a képbe?

– Ez téves információ. Tudom, hogy volt valami ezzel a céggel, valamelyik újság írt valamit róla, de hát ezerszáz ilyen történet van. Pénzek jönnek, mennek, amikor látható az eredmény, akkor sok az érdeklődő.


Több ízben hivatkozott arra, hogy ezek a befektetések közösségi célt szolgálnak. Konkrétan, összegszerűen a helyi közösség mit kap ebből?

– Ön szerint mi a szerepe azoknak az embereknek, akik folyamatosan munkahelyeket teremtenek, segítenek megtartani a nemzeti identitásunkat?


Tehát a közösségi cél az, hogy a református egyház 10 százalékkal részt vesz ezekben a projektekben?

– Nem értem a kérdést. Amikor az egyházat mindenki magára hagyja, amikor azok, akik annyit tesznek értünk, és már nem tudják magukat eltartani...


Jó, de maguknak is érdekük pénzt behozni a beruházásába. Nem ingyen adják a 10 százalékot...

– A pénzvilág egyszerű rendszer. A pénzkihelyezés szűk szakmai motivációja a kölcsönkamat. Ma a piacon a legjobb befektetésnek látszik rövid távon (5-8 év megtérülési idő), hozzávetőlegesen 13-17 százalékos hozamon.

A református egyház tehát társul ehhez a befektetéshez. De én úgy gondolom, hogy ha valaki tesz a közösségért, és próbálja azt egyben tartani, az az egyház. Ön nem így gondolja? Ki tartja össze a közösséget, ha nem az egyház?


Tehát ez a közösségi szempont.

– Minden beruházásunkban volt közösségi szempont. Szentegyházán a turbinákból távozó vizet megtisztítjuk, és leengedjük az ivóvíztározóba. Ha ki szeretnénk számolni, hogy hány százezer euróba került... de inkább nem szeretnénk.

Az Úz völgye esetén minden egyes közbirtokosság – tehát valójában a falu – busás bérleti áron, évente pár tízezer euróért adta ki a turbinaház alatti, amúgy használhatatlan területet. Egyes közbirtokosságokon a turbinaházat úgy alakítottuk ki, hogy ott egy menedékházat is építettünk. Ez minden közbirtokossággal egyezség tárgya volt.

Ezen kívül a szentmártoni, csíkszentgyörgyi, bánfalvi közbirtokosságokban minden falu templomának 10 ezer lejt adtunk felújításra. Arról nem is beszélve, hogy bárkinek bármi problémája lett volna ezzel kapcsolatosan, ha kápolnára kellett, akkor segítettünk, hiszen helyi emberek vagyunk.

Ha megkérdi, hogy van-e ennek gazdasági alapja, van. Ön is pénzért dolgozik, azért írja ezt az újságcikket, hogy pénzt kapjon érte. Én is azért vállalkozom, hogy a családom eltartsam, és még eltartsak húsz embert, aki itt dolgozik a munkatelepen.


Ön szerint miért tiltakoznak a homoródiak?

– Homoród esetében az a baj, hogy mi hiába hagyunk egy bizonyos vízmennyiséget a patakban. Ha ön egy gumicsizmával végigsétál a patakon lefele, érdekes dolgokat fog látni. Kicsi kerti tavakat bent, ugye, arra kellene vízügyi engedély. Búvárpumpa, mert ugye a vécét le kell húzzák, vagy a csapot meg kell engedjék.

Az emberek attól félnek, hogy megbolygatjuk az „intimitásukat”. És legyünk őszinték, ha én ott laknék a Homoród völgyében, bárki építene valamit, és bekopognának hozzám, hogy nézd meg, építenek, elveszik a vizet, én is aláírnám.

Én elfogadom azt, hogy az emberek, ha meglátnak egy 600-as csövet, anélkül, hogy megértették volna a rendszer működését, megijednek.


Megpróbálták felkeresni őket?

– Most én nem fogok minden helyre bekopogtatni, ha építek valamit. Ez legalább öt vagy hat helyen meg volt hirdetve, betartjuk az engedélyeztetési folyamatot, slussz. Én Csíkszereda környékén eladtam pár száz házat, mindenki ismer. Ön is minden bizonnyal a második próbálkozásra megszerezte a telefonszámom. Ahelyett, hogy odajöttek volna, és megkérdezték volna, hogy mit csinálunk és miért csináljuk, elmentek és mindenhol piszkos módon feljelentettek.

Feljelentettek a szeredai építkezési felügyelőségen, brassói, bukaresti környezetvédelemnél, vízügynél. Azért, mert félnek, mert mindenki - és most nem akarok általánosítani, de a nagy részük - szabálytalanul vesz ki vizet a patakból. Lopja, idézőjelben. Itt a víkendház, ott a patak a telek határán, miért ne vegyünk egy kicsi vizet belőle?


Gondolt-e arra, hogy felajánljon valamilyen olyan konstrukciót, amellyel a közösség is megbékél?

– Én engedélyeztettem egy erőművet. A patakmeder az államé, a vízért, ami belemegy az erőműbe, én fizetek. Én elindítottam egy folyamatot, hogy használjam ezt a vizet, és erre minden engedélyem megvan.

Akik nem így használják a patak vizét, azok ugyanúgy felelősséggel tartoznak, mint mindenki más. De ők azok, akik lázonganak, mert van egy-két hangadó. Én elmentem, hogy mindenkinek mondjam el, bekiabálták, hogy maga pénzéhes, maga ilyen, maga olyan.

Utolsó alkalommal azt mondtam, hogy leaszfaltozom az utat, ahova leteszem a csövet.


Ez a megyei út.

– Igen, ez másfél kilométer. Találjuk meg a legális keretet, és én leaszfaltozom nekik. Ne mondják azt, hogy az ő nyugalmuk fel volt borzolva. Az, hogy ők illegálisan kiveszik a vizet, az engem nem érdekel.


A tiltakozók azt is állítják, hogy az engedélyek körül sincs minden rendben.

– Felelőtlenül. Az engedélyeket hatóság bocsátja ki, és ugyanúgy a hatóság felügyeli annak a megvalósítását. Persze mindenben lehet hibát találni. Az engedélyeztetés elején még nem voltak egyértelmű szabályok, belső rendeletek például a vízügynél. Egy dolgot említek: amikor a vízügyi engedélyt kiadták, a vízügyi hatóság még nem döbbent rá, hogy pénzt kérhet a patakmederért.

Egy évvel később a minisztérium kiadott egy belső rendeletet, hogy ezekért a területekért bért kell szedni. Akik már vízügyi engedélyt kaptak, azokkal közvetlen tárgyalás útján bérleti szerződést kötöttek, akiknek még nem volt engedélyük, azoknak koncesszióba adták a patakmedert.

Nem megyek bele a részletekbe, nagyon hosszú. Én azt tudom, hogy amit csinálok, rendben van. Hibát mindenben lehet találni, hogy a vessző nem itt van, hanem ott van.


És az építési engedély?

– Én úgy gondolom, hogy az építési engedélyem megvédhető. Szabályos folyamodványok, dokumentumok elbírálása után a megyei közigazgatás szakhatósági ajánlás alapján adta ki. Ha megtámadják, megvédem az építkezési engedélyem. Ha hibák vannak benne, lehet, hogy a hivatal tévedett. Hiszen én jóhiszemű engedélyeztető vagyok, ő kiadott egy építési engedélyt, ha valamit hibázott, az az ő hibája volt.


Miért kell sietni a beruházással?

– Most elmondom, mi a baj gazdaságilag ezzel az erőművel. Bizonyára tudja, hogy a bevételek egy része jön az energia eladásából, a másik része a zöld certifikátusokból. A zöld certifikátus nagyon elegáns, nagyon jól működő módszer.

A következőképpen működik: a hónap végén én termeltem mondjuk egy megawattot. Ezt a hivatalos leolvasást én elküldöm a Transelectricának, ők egy megawattra adnak három zöld certifikátust. Akik környezetszennyezően állítanak elő energiát, arra vannak kötelezve, hogy tőlem vegyék meg a certifikátust.

Tehát ez nem egy állami szubvenció, hanem gyakorlatilag arra lett kitalálva, hogy a fosszilis energiából termelők segítik a zöldeket, és közbe arra ösztönzik őket, hogy a saját portfóliójukat is egyre zöldebbé tegyék.

Csakhogy lehet, hogy év végén megváltozik a támogatási rendszer, és nem három, csak két certifikátus jár egy megawattért, akkor egyből veszteséges lesz a beruházás. Ez a legköltségesebb beruházás per megawatt, hidrológiai és geológiai okok miatt így is szinte a megvalósíthatatlanságot súrolja.

(Az alábbi két, dőlt betűvel jelzett bekezdést Lénárd kihúzta az interjúból, azonban ezt mi nem fogadtuk el. Hangfelvételünk is van róla, hogy a fenyegetés a beszélgetés során elhangzott – szerk. megj.)

Ha leállítják a beruházást, és ez benne van a pakliban, akkor én minden emberhez, aki aláírt, személyesen el fogok menni. Én a saját pénzemet költöm, nem állami vagy banki pénzt, akkor ezek az emberek felelősek lesznek azért.

Mert olyan könnyű aláírni, de ha Tóth Miklós ezt aláírta, akkor Tóth Miklós a személyes vagyonával fog garantálni. Én az utolsó erőmig harcolni fogok, hogy ezt végigvigyem.



Újból megkérdem: nem lenne egyszerűbb szélkereket építeni?

– Nem, mert nincsen rá adottság a megyében. Nincsen olyan szeles rész, ahol ilyent fel lehet szerelni. De amúgy van a portfóliómban naperőmű, Románia legnagyobb engedélyeztetett naperőműve, amit, ha Isten is megsegít, a következő két hónapban talán megkezdhetem építeni. 35 megawatt.

Nem csak ebben gondolkozom, hanem minden megújuló energiaforrásban tervezek, és olyan dologban gondolkozom, ami üzletszerűen profitot hoz.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS