2020. november 29. vasárnapTaksony
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kik az ország szegényei?

Moldovai Rita 2013. augusztus 27. 12:01, utolsó frissítés: 12:01

A hivatalos felmérések alapján a munkanélküliek aránya Romániában jóval a 10%-os uniós átlag alatt van, a szegénységi mutatók alapján mégis ennél többen élnek mélyszegénységben.


Mélyszegénységben élőnek számít az, akinek a jövedelme nem elég az alapszükségletei fedezésére sem. Ha a relatív szegénységet nézzük, akkor az arány a mérési módszerektől függően változik. Vannak olyan mutatók, amelyek szerint az országos szegénységi ráta meghaladhatja akár a 40%-ot is.

A kimondottan veszélyeztetett kategóriákba tartoznak a munkanélküliek, a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok, illetve a falusi környezetben élők. A romániai szegények helyzetéről, az országos szegénységi indexről, valamint a nyugat- és kelet-európai szegénység közötti definícióbeli eltérésekről kérdeztük Sorin Cacet, a Román Tudományos Akadémia Életminőséget Tanulmányozó Intézetének (Institutul de Cercetare a Calitatii Vietii) munkatársát.

A szegénység meghatározásában egy kiindulópont lehet a minimálbér. A minimális 800 lejes jövedelemmel rendelkezők csak az alapszükségleteiket tudják fedezni. Ebben az esetben már relatív szegénységről beszélhetünk, de ez természetesen függ a háztartásban élők számától és korától is. A szakértő szerint egy kétgyerekes család esetében 2000-2200 lejes jövedelem a szegénységi küszöb, ez alatt már szegénységről beszélhetünk.


Az abszolút és a relatív szegénység fogalma



Több módszerrel határozható meg a szegénységi arány, fejtette ki Sorin Cace. A Világbank által használt metódus szerint az abszolút szegénységi küszöb a napi egy főre jutó kiadások alapján mérendő, vagyis egy meghatározott napi jövedelemszint alatt már szegénynek tekinthető valaki. Ehhez még hozzáadódik a háztartásban élők száma is, mivel a szegénységet sohasem egyénileg számolják, hanem egy család tagjainak az összesített jövedelme és kiadása függvényében.

Az Országos Statisztikai Hivatal a létminimum alatt élőket egy közszükségleti javakat tartalmazó rendszer alapján határozza meg, vagyis azt veszi alapul, hogy a jövedelem mennyiben képes fedezni egy adott periódusra a szükséges élelmet és szolgáltatásokat. Amikor az egy főre eső jövedelem nem fedezi a közszükségleti javakra fordítandó kiadást, akkor már abszolút szegénységről beszélhetünk.

A relatív szegénység meghatározásában a normatív mutatókat vesszük számításba, mondta a szakértő, ezek közül az egyik az a kalóriamennyiség, amelyet egy személynek el kell fogyasztania egy nap. Ugyancsak ide tartozik azoknak a szolgáltatásoknak az ára, amelyek elengedhetetlenek a mindennapokban.


A szegénységi küszöb Romániában

Az Életminőséget Tanulmányozó Intézet kutatásaiban meghatározott csoportokra leosztva vizsgálta a kérdéskört. A szegénységi küszöb meghatározásában a kétgyerekes családok, az egygyermekes családok, az egyszülős családok és az idős házaspárok, a városi és a falusi közegből származók esetében különböző értékeket lehet megszabni, ugyanakkor nem lehet jól meghatározott pénzösszegben kifejezhető szegénységi küszöbről beszélni. Ezek dinamikusak, folyamatosan változnak, és függnek az adott időszakra jellemző vásárlóerőtől is. Például 2009-től kezdődően csökkent Romániában a vásárlóerő. Annak ellenére, hogy ezalatt az állami alkalmazottak fizetése nőtt, az nem haladta meg az infláció mértékét.


A romániai és a nyugat-európai szegénység

Az abszolút szegénység arányát tekintve nagy különbségek észlelhetőek. Míg Közép-Kelet Európában 5-10%-os a mélyszegénységben élők aránya, addig nyugaton ez az arány 3% alatt van, fejtette ki Cace. Fontos kiemelni, hogy a relatív szegénység teljesen más Romániában, mint például a nyugati országokban. Más kulturális és társadalmi háttérrel rendelkezünk, valamint a személyes elvárások is különbözőek. A lakosság struktúrája is eltérő. Romániában a rurális közegben élők száma meghaladja az európai átlagot, a lakosság szinte fele, 45%-a falun él. Ezen személyek keresete nagy mértékben függ a mezőgazdasági tevékenységektől, nincs stabil jövedelmük, így bekerülhetnek a szegénységi statisztikákba.

Ugyanakkor teljesen más kontextusban értelmezhető a nyugati és az itteni szegénység. Nyugat-Európában inkább egy szubjektív szegénységről beszélhetünk, míg keleten a túlélési eszközök nélküli, objektív szegénységről. Ha a meghatározott elvárásoknak nem tesz eleget az emberek életszínvonala, nyugaton már szegénységnek tekintik.

Az északi államokban például nagyon jól működik a közszolgáltatások rendszere, az emberek biztonságban érzik magukat. Számos tanulmány mutatta ki, hogy a finnek, dánok, svédek a legelégedettebbek az életszínvonalukkal. Ezekben az államokban a társadalompolitika nagy hangsúlyt fektet a mindenki számára elérhető közszolgáltatásokra és azok színvonalára.

Romániában még csak most körvonalazódik egy jóléti állam képe, de nincs egy jól kidolgozott stratégia, amelynek mentén haladni lehetne. A közszolgáltatások minőségének javítására kidolgozott irányelvek folyamatosan változnak, így az ország helyzete stagnál - vélte a kutató.



fotó: Mariusz Starczewski via Shutterstock.com

A szegénység kategóriái

A kimondottan veszélyeztetett kategóriákba tartoznak a munkanélküliek, a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok, illetve a falusi környezetben élők.

Vegyük például a nyugdíjasokat. A jövedelmet náluk a nyugdíj helyettesíti, vagyis az aktív jövedelmük 65%-át kapják. Ebben a kategóriában már nem hangsúlyos a szabadidős tevékenységek és a tanulás igénye, már nem képezi részét a mindennapos szükségleteknek, viszont megnőnek az orvosi szolgáltatásokra fordított kiadások.

A falusi közegben is számos szegénységi küszöb alatt élővel számolhatunk. Az országos statisztikákban a falun élők nem munkanélküliként szerepelnek, így Románia jóval az európai átlag alatt van a munkanélküliek arányát illetően. A valóságban azonban sok olyan ember él a falvakban, aki nem illik bele a mezőgazdász kategóriába, hiszen nincsen saját földje, amit megművelhetne. Mégis az állandó foglalkozással rendelkező személyek közé sorolják a statisztikák, annak ellenére, hogy nincs stabil jövedelmük.

„A szegény telepen élő családok esetében megfigyelhető tendencia, hogy jóval több gyereket vállalnak a romániai átlagnál. Ennek a problémának az orvosolásához elsősorban mentalitásbeli változást kellene elérni ezeknél a családoknál. Kelet-Európában sajnos általános jellemző nemcsak a szegény, hanem minden társadalmi körben, hogy nem gondolkodunk előre, nem tervezzük meg az életünket, jövedelmünket nem osztjuk be. Visszatérve a szegény telepeken élőkre, a probléma orvosolására már vannak kész programjaink. Sajnos ezek csak rövid távon megvalósíthatóak, valójában egy hosszú távú stratégiára lenne szükség. Egy teljes generációváltás kellene elteljen, hogy konkrét eredményeket tudjunk felmutatni” – mondja a szakember.

Romániában nagy probléma a népesség munkához való viszonyulásmódja is. Általános jelenség, hogy a középiskola vagy egyetem elvégzése után a fiatalok nem keresnek munkát, hanem egyből a munkanélküli segélyhez folyamodnak. Ez egy generációs probléma, amellyel majd a jövőben is számolnunk kell – vélekedik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS