Kijutni Patarétről: a három évvel ezelőtti kilakoltatásra emlékeztek
Kulcsár Árpád 2013. december 18. 17:37, utolsó frissítés: 2013. december 20. 11:03Megemlékezés volt ez, de nem beletörődés, a keddi üzenet egyértelmű: a közösség tagjai harcolni fognak, és kijutnak onnan.
Három éve, a decemberi fagyban telepítették ki a pataréti romákat a Coastei utcai bérelt lakásokból. A terület: Patarét, ahol gyakorlatilag a szőnyeg alá, és a város mellé söpörve élnek, de még mindig problémaként. A patarétiek ezért megemlékezést tartottak a három évvel ezelőtti kitelepítésről.
Megemlékezés volt ez, de nem beletörődés, az üzenet egyértelmű: harcolni fognak, és kijutnak onnan. A 15 órakor történő eseményt nagy érdeklődés övezte, bár késve érkeztek a vendégek. Előbb egy csendőrségi kisbusz keltett riadalmat az ottani közösségben, majd, miután kaptak forró kávét, a csendőrök nem zavartak sok vizet. Aztán érkeztek a többiek is: civil szervezetek, akik régóta segítik a közösséget, magánszemélyek, akik régóta segítik a közösséget, Verespatak-tüntetők, akik régóta segítik a közösséget, sajtósok, politikusok.
A patarétiek pedig mindenkit nagy szeretettel fogadtak, kedélyesen elbeszélgettek mindenkivel a dermesztő hidegben, sétára invitálták a jelenlevőket, megmutatni nekik a települést és a gödröt, ahol állítólag toxikus anyagokat tárol a városvezetés. Aztán köztéri színházi előadás következett, amolyan szimbolikus darab: a kisfiú ül a számítógép előtt, egészen jól megvan, mígnem megjelenik egy bőrkabátos nő (polgármester), meg egy rendőr, és elűzik onnan. Aztán sok kisgyerek pakolja szemeteszsákokba a műanyag palackokat, a zsákokkal lerohannak kicsit a domboldalon, ahol már eleve ki van rakva téglákból az S.O.S. jel, itt megtöltik az O betű közepét, és elkiáltják magukat: „Vigyetek ki minket Patarétről!” (Scoateți-ne din Pata Rât!). Függönyként est és sötét ereszkedik.
A program szerint workshop következne: olyan stratégiák megbeszélése, amelyek segítségével közelebb kerülhetnének az ott lakók a visszatéréshez, a domboldali exodus megvalósításához, a kolozsvári insodus létrejöttéhez. Az IT Clusterben (a helyiek önerőből épített számítógép- és tanulóterme) szűkös a hely, az emberek szolidárisak, bemennek, megesznek egy szendvicset, megisznak egy kávét/forralt bort, és átadják a helyüket a kintieknek, ne fázzon huzamos ideig senki sem. Megbeszélésre azonban nem kerül sor, beszélgetésekre igen, a látogatók helyi ismerőseik állapotáról érdeklődnek, támogatásukról biztosítják őket. Konkrét stratégiák nem kerülnek szóba: gondolom, ha valakinek lenne használható ötlete, az már régen megvalósítás alatt állna, vagy már elbukott volna.
De a szép számban megjelent sajtósok majd terjesztik a hírt: Pataréten harcolva, de jó hangulatban, ha nem is optimistán tekintenek a jövő felé.
„Harmadik éve vagyunk itt, ha két éven belül nem oldódik meg a helyzet, akkor nem hiszem, hogy bármi esély is lesz elmenni innen. Megpróbálunk minden jogi és más utat végigjárni, ha pedig sehogyan sem sikerül, akkor megpróbáljuk ezt a környezetet élhetővé tenni” – mondja Greta Săndel, a helyiek egyik vezetője.
Jön a karácsony, s mi itt vagyunk, tűzifa sincs rendesen – mondják többen, közben érkezik valamennyi tűzifa, a családfők el is mennek elosztani. Tavaszra várnak.