2022. november 29. keddTaksony
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

“A ketamin volt az életünk” – egy drogos története

2014. június 13. 13:00, utolsó frissítés: 13:24

Amikor az iskola mellett szívod föl reggel az első csíkot, s nagyszünetben a másodikat, és ezt senki nem veszi észre, talán a rendszerrel is van baj.


A drogos “legjobb barátja” a díler, aki az elején ingyen, aztán pénzért juttatja neki a szert. Mivel a drogos elsődleges szükséglete az anyagszerzés, az elviselhetetlenségig fokozódó kínt – a kábítószer pillanatnyi hiányát – csak a díler tudja enyhíteni.

A drogos “barátai”, nyilván, szintén drogosok. Nem árt tudni róluk, hogy mindig saját érdekeiket tartják szem előtt: ha egészségügyi gond merül fel, senki nem viszi kórházba társát, mert fél a börtöntől.

Dali Csongor ezt a saját bőrén tanulta meg.

Most már “tiszta”, és egyik feladatának azt tekinti, hogy saját történetével meggyőzze a fiatalokat arról, nem éri meg drogozni. Vállalja ennek érdekében “az elrettentő példa” szerepét is.


13 évesen napi rendszerességű ivászat,

15 évesen drogok, ennek folyományaként a szerfüggőknél jellemzően létformává váló hazudozás, bűncselekmények; kínzó bűntudat, hiányzás, bukás, kimaradás az iskolából – egy életút állomásai, amit senkinek sem kívánnánk, még az ellenségünknek sem.

Az előadó saját személyes élettörténetét, családi tragédiákat, az őt ért kudarcokat, nehézségeket is megosztja a hallgatósággal.

Közvetlen, néhol humoros és öniróniába forduló stílusa, a sztorik, kalandok teljes mértékben lekötik a tizenévesek figyelmét.



Dali Csongor ugyanakkor folyamatosan az egyén saját személyes felelősségét hangsúlyozza egy drogos “életpálya-választás” kontextusában is: a családi-társadalmi körülmények, problémák persze hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki kábítószerhez nyúl, de nem hivatkozhat ürügyként vagy mentő körülményként ezekre. Ő az, aki téved.

Persze, amikor egy kilencedikes az iskolától harminc méterre szívja föl reggel az első csíkot, s nagyszünetben a másodikat, és ezt senki nem veszi észre, ott talán a rendszerrel is van baj.



Heroinon kívül mindent kipróbált, és ezt a költséges életformát hazugságokkal, tolvajlással tartotta fenn. “Egy drogos mindig megtalálja áldozatait.”

A kilencvenes évek végén, az új évezred elején a ketamin – állatgyógyászatban használt altatószer – volt az alapdrog, olcsó volt, könnyen beszerezhető, és könnyen, házi módszerekkel kristályosítható. “A ketamin volt az életünk.”


Egy fesztiválra félzsáknyival érkeztek;

fogadásból – hogy kolumbiai kokaint nyerjen – felszívott 7-8 grammot (egy ló végleges elaltatásához ennél sokkal kevesebb elég). Amikor összeesett, mindenki otthagyta. Egy orvosis lány mentette meg az életét.

Ezután, ennek az élménynek a hatására tette le a szert. De a leszokás voltaképpen további kálváriák sorozatát jelentette. Az orvosi felügyelet és kezelés nélküli, saját erőből történő leszokás ugyanis egyenlő lehet a pszichikai öngyilkossággal. Végül pszichológusi segítséggel (két és fél évi nagyon intenzív terápiával) sikerült talpra állnia. De mai napig gyógyszert kell szednie, hogy “működhessen” normális emberként a mindennapi életben, mivel olyan veszélyes, hosszú távú elváltozásokat okozó kémiai anyagokat vitt be a szervezetébe, “amiket nem kellett volna”.

Súlyos, végzetes következményekkel jár a drogozás, és a leszokás után is nagy a visszaesés veszélye. A függők 17,6%-a tud talpra állni. Az előadó ezek közül ahhoz a szerencsés 2%-hoz tartozik, akik tíz év után is tiszták maradtak. “Ha drogfüggő vagy, drogfüggő maradsz. Mi a tiszta éveket számoljuk.”


Dali kötelességének tartja segíteni olyan embereken,

akik hasonló helyzetben vannak, mint ő volt, ezért is végzett pszichológiát. Bár ő maga nem rendel pszichológusként, a hosszú távú terve az, hogy addiktológiai központot, addiktológiára szakosodott csapatot hoz össze, uniós pályázatból, civil szervezetekkel. Az egyházak által működtetett hasonló létesítményeket nem tartja mindenki számára megfelelő megoldásnak, ami választ tudna adni a drogfüggők speciális problémáira. “A droghasználatból Isten nem gyógyít ki.” A mostani előadássorozat célja pedig a megelőzés: bemutatni egy olyan életvitelt, “amit nem tanácsos elkezdeni”.



Mára már megváltoztak a drogfogyasztási szokások, a tíz évvel ezelőtti drogosok még szégyellték magukat, most már nemcsak bizonyos szubkultúrákban, hanem egyre elfogadottabbá, mainstreamebbé válik a szerhasználat. Divat, vagány és menő dolog. A kortárs csoportok könnyen belevihetik a tinédzsereket e kockázatkereső viselkedési formákba. Amit a szülőknek tenniük kell, hogy kommunikáljanak a gyerekükkel, alakítsanak ki szeretetkapcsolatot, fordítsanak időt a vele való beszélgetésre. A drogozás konkrét jeleit is érdemes ismerniük: normál nappali fényviszonyok közt, ha kitágult a pupilla, vagy ha hazaérve a gyereknek 2 fokkal magasabb a testhőmérséklete a normálisnál, a szétszórtság, a kétes baráti társaság mind ilyen jelek lehetnek. Azért is létfontosságú ez a korai észlelés, mivel


az európai fiatalok körében a kábítószer-használat a halálozás egyik fő oka,

egyrészt közvetlen formában, túladagolás révén (kábítószer okozta halálesetek), másrészt közvetve, a kábítószerekkel összefüggő megbetegedések, balesetek, erőszakos cselekmények és öngyilkosságok formájában.




#141922552 / gettyimages.com


A május végén megjelent európai drogjelentés szerint az európai drogprobléma egyre összetettebb lesz. Az ismertebb kábítószerek használata ugyan enyhén visszaszorult, miközben a szintetikus anyagok, köztük a stimulánsok, új pszichoaktív anyagok és gyógyszerek használata nőtt. Összességében csökken a kábítószerrel összefüggő halálesetek száma, de néhány országban, pl. Észtországban nagyon megemelkedett.

A jelentés szerint az elmúlt évtizedben az EU-ban komoly előrelépéseket sikerült elérni az intravénás szerhasználók körében előforduló HIV-fertőzés kezelésében. Ám a görögországi és romániai kábítószer-használók körében tapasztalt HIV-járványkitörések, valamint az egyes balti országokban fennálló problémák miatt Európában megrekedt a kábítószerrel összefüggő új HIV-fertőzések számának csökkentésében elért haladás – áll a jelentésben.

Az intravénás kábítószer-használatnak tulajdonítható, újonnan bejelentett HIV-diagnózisok átlagos aránya 2012-ben 3,1 eset/1 millió lakos volt. Míg 2010-ben Görögország és Románia alig több mint 2%-kal járult hozzá az újonnan bejelentett diagnózisok teljes számához az intravénás kábítószer-használattal megfertőződött uniós lakosok között, 2012-re ez a szám körülbelül 37%-ra emelkedett (ezen belül Görögországból 1 millió lakosra jutó 42,9 esetet, Romániából 8,0 esetet jelentettek).


Európában még mindig a kokain a legáltalánosabban használt

tiltott stimuláns kábítószer. Becslések szerint 14,1 millió európai felnőtt (15–64 évesek) használta már életében a kábítószert, és 3,1 millióan használták az elmúlt évben.



Európában az amfetaminszármazékok (azaz az amfetamin és a metamfetamin) használata összességében továbbra is alacsonyabb szintű, mint a kokainé: a kipróbálás 11,4 millió felnőttet, az elmúlt évi használat 1,5 milliót érint.

A jelentés felhívja a figyelmet a jó minőségű ecstasy (MDMA) por és tabletta változatának újbóli megjelenése miatti aggályokra. A lefoglalások és a káros egészségügyi történésekről szóló jelentések miatt az Europol és az EMCDDA közös figyelmeztetést adott ki a piacon kapható, MDMA-t tartalmazó, nagyon erős termékekről.


Nőtt az új pszichoaktív anyagok száma

és hozzáférhetősége. 2013-ban 81 új pszichoaktív anyagról küldtek bejelentést az EU Korai Jelzőrendszere felé. Az elmúlt négy évben közel 250 anyagot azonosítottak.

A nemzetközi jog szerint nem ellenőrzött új pszichoaktív anyagokat gyakran „legal high” szerekként árusítják a piacon, és azzal a szándékkal állítják elő, hogy utánozzák az ellenőrzött kábítószerek hatásait. Az elmúlt évben kimutatott kábítószerek közül huszonkilenc a szintetikus kannabinoidok csoportjába tartozott: az EU Korai Jelzőrendszerében megfigyelt csoportok között jelenleg ez a legnagyobb. Az új kábítószerek egy részét Európán belül, titkos laboratóriumokban állítják elő. Gyakoribb azonban, hogy por alakban, legálisan szerzik be leginkább Kínából és Indiából, majd importálják Európába, ahol feldolgozzák, csomagolják és „legal high” termékként vagy „kutatási vegyi anyagként” árusítják, illetve közvetlenül a tiltott piacon értékesítik.

Az internet továbbra is meghatározó szerepet játszik az új pszichoaktív anyagok piacának alakításában. Az EMCDDA 2013-ban mintegy 650 olyan weboldalt talált, ahol ilyen anyagokat árusítottak az európai felhasználóknak. A bűnüldözést újabb kihívások elé állítja, hogy az új és a „régi” kábítószereket sokszor „darkneteken”, azaz anonim kommunikációt lehetővé tevő, titkos online hálózatokon keresztül értékesítik.

A jelek szerint ezek az anyagok néhány országban már a kábítószerpiac fő szegmenseit veszik célba. Az EMCDDA tudományos bizottsága 2014. áprilisában kockázatértékelést készített négy erős és ártalmas új anyagról: a 25I-NBOMe-ről, az AH-7921-ről, a MDPV-ről és a metoxetaminról. Ezeket helyettesítő anyagként árulják, de


még akár ártalmasabbak is lehetnek,

mint azok a kábítószerek, amelyeknek a hatásait utánozzák, melyek sorrendben: az LSD (hallucinogén), a morfin (opiát), a kokain (stimuláns) és a ketamin. A négy anyagról kockázatértékelési jelentéseket küldtek az Európai Bizottságnak és az EU Tanácsának, és ezek alapján dönthetnek az EU egészére kiterjedő ellenőrzési intézkedések meghozataláról.

Az ilyen anyagok már nagyon kis dózisban is mérgezőek lehetnek, és ezekből a kábítószerekből már egészen kis mennyiségből is sok egyéni adagot lehet előállítani.



Élete folyamán körülbelül 73,6 millió európai lakos próbálta már ki a kannabiszt, az elmúlt évben pedig 18,1 millióan használták. Az európai fiatalok (15–34 évesek) körében 14,6 millióra becsülik az elmúlt évi használók számát. A kannabisz-használat Európában összességében stabilnak tűnik vagy csökken, különösen a fiatal korcsoportokban. Közegészségügyi szempontból leginkább azok az európai lakosok adnak okot aggodalomra, akik napi vagy közel napi szinten használják a kábítószert (az európai felnőtt népesség, 15–64 évesek körülbelül 1%-a).



A por alakban szippantással vagy tabletta formában, szájon át fogyasztható szintetikus katinonok (stimulánsok) esetében aggasztó fejlemény az injektálás járványszerű terjedése. Magyarországon és Romániában a megfigyelések szerint szélesebb körben használt módszer ezeknek az anyagoknak az injektálása. Magyarországon például a tűcsere programokról készült országos felmérésből az derült ki, hogy 2012-ben a kliensek 36%-a katinonokat injektált elsődleges szerként.

Európa a kannabisz, különösen a főként Marokkóból importált hasis szempontjából régóta a világ egyik legnagyobb fogyasztói piacának számít. A becslések szerint Európában évente nagyjából 2050 tonna hasist és kannabiszt (marihuána) fogyasztanak el. Az EMCDDA arról számol be, hogy a kannabisz európai fogyasztói piacát most már a növényi termékek uralják, és a belföldi kannabisz termelés látja el a belföldi használatot.


Európa-szerte egyre gyakrabban találunk kannabisz ültetvényeket.

Aggodalomra adnak okot a kannabisz termesztésben az utóbbi években látott innovációk, mivel a termesztők újabban magas THC-tartalmú (a kannabisz hatóanyaga), de alacsony CBD-tartalmú (antipszichotikum) növényeket termesztenek. Miközben a kannabisz mindkét formájának erőssége nőtt 2006 óta, a hasis erősségében viszonylag hirtelen emelkedést lehetett megfigyelni 2011 és 2012 között.



Egy projekt keretében több mint 40 város (21 ország) szennyvizét elemezték, hogy fényt derítsenek a város lakosságának kábítószer-fogyasztási szokásaira. Körülbelül 8 millió embertől származó szennyvizet elemeztek öt tiltott kábítószer – amfetamin, kannabisz, kokain, ecstasy és metamfetamin – nyomait keresve.

Regionális különbségek vannak a kábítószer-használati mintákban: a kokain nyomai például nagyobb arányban voltak jelen a nyugati és egyes déli városokban, viszont alacsonyabb mennyiségben mutatkoztak az északi és keleti városokban. Az amfetamin használata ugyan viszonylag egyenletes megoszlást mutat, de Európa északi és északnyugati részén érte el a legmagasabb szinteket. A metamfetamin használata általában alacsony szintű, és hagyományosan Közép-Európára korlátozódik, most azonban terjedni látszik. A kábítószer-használat heti mintázatait vizsgálva pedig jól megfigyelhető, hogy a legtöbb városban hétvégenként meredeken megemelkedik a kokain és az ecstasy szintje, a metamfetamin és a kannabisz ezzel szemben egyenletesebben oszlik el a hét folyamán.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS