2021. március 6. szombatLeonóra, Inez
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Feszült légkör a Securitatéval való együttműködésről szóló beszélgetésen

2014. június 13. 15:09, utolsó frissítés: 15:25

"Összezár" az erdélyi magyar elit, ha egyes személyek együttműködéséről van szó - állítja Könczei Csilla.


Hogyan lehet arról beszélni, hogy az erdélyi magyar elitből sokan együttműködtek a Securitátéval? Lehet-e minden bizonnyal hiányos dossziék alapján ítélkezni? Miért van az, hogy az elit a mai napig „összezár”, ha valaki ezeket a kérdéseket elkezdi feszegetni?


>> Megfigyelési dossziék az Adatbank.ro-n


Többek között erről beszélgettek a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tegnap este, a Leonida Gem Session c. előadás után.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy a Tompa Gábor által rendezett Caragiale-darab témája a '89-es forradalom, a kommunizmusból a demokráciába történő, számtalan kérdést felvető átmenet. A téma pedig azért is kézenfekvő, mert az előadásba beépítettek több titkosszolgálati dokumentumot, jelentést is.



A beszélgetés meghívottai olyan közéleti személyiségek voltak, akik akár a kommunizmus időszakában, akár később találkoztak a kommunista titkosszolgálattal, illetve a megfigyelési dokumentumokkal.


Volt-e valamilyen folytonosság?

Visky András moderátor először Könczei Csillát kérte fel, meséljen az apja, Könczei Ádám megfigyelési iratait feldolgozó Szekusblogjáról.

Az antropológus elmondta, többek között azért döntött amellett, hogy feldolgozza ezeket a jelentéseket, mert érdekelte, hogy milyen modelleket lehet napjainkban találni az előző rendszer leírására. Volt-e valamilyen folytonosság a kommunizmus és a forradalom utáni világ között?



„2006-ban teljesen ártatlanul fogtam hozzá ehhez a munkához. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a rendszer, ez a társadalom ennyire folyamatos volt. A legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy a rendszernek olyan ismerőseink is részesei, akikkel annak idején nap mint nap találkoztunk, akik jártak hozzánk” – fogalmazott.


Még senki nem állt elő azzal, hogy beszervezték


A moderátor ezután Kántor Lajosnak adta át a szót, megjegyezve, hogy bár a forradalom után is nagyon aktív volt, és tudni lehet hogy a megfigyelési dossziéját kikérte, ebben az ügyben nem nyilvánult meg.

„Nem szeretem a kampányokat. Egy idő után mindenki ezzel a kérdéssel foglalkozott, akár saját, akár mások megfigyelési dossziéjával jelentkezve” – magyarázta hallgatását Kántor, kiemelve, hogy érdekes módon eddig még senki nem állt elő azzal, hogy beszervezték.



Az irodalomtörténész elmondta, ő a saját dossziéját nem tervezte feldolgozni, annak ellenére, hogy sok barátja megfigyelte. „Nem hiszem, hogy ki kell álljak, és kígyót-békát kell kiabáljak valakire” – így Kántor.

Az est visszatérő motívuma a beszélgetésen jelen nem levő Stefano Bottoni történész volt. Az erdélyi magyar elitek kommunista titkosszolgálattal való együttműködésének egyik legismertebb kutatója Kántor véleménye szerint Mikó Imrével kapcsolatban egy sor igaztalan vádat is megfogalmazott.

Ugyanakkor viszont szintén Bottonitól hallott egy olyan, higgadt előadást Mikó kétszeri beszervezéséről, ami már egy teljesen elfogadható, normális megközelítésből láttatja Mikó és az állambiztonság kapcsolatát – mondta el Kántor.


Védekezési reflex jön elő

„Nem rosszakarat ez, csak az el nem készült önmagunk, ami fel akar tárni valamit” – szólt hozzá Bottoni kapcsán a beszélgetéshez Szilágyi Júlia. „Mintha alig volna nyelvünk hozzá, hogy hozzányúljunk ehhez a kérdéskörhöz” – tette hozzá az esszéíró, aki szerint meg kell találni a normalitásnak azt a pontját, ahonnan ennek a kérdéskörnek az erkölcsi és lélektani vonatkozásait meg lehet közelíteni.



Tipikus kisebbségi hozzáállás, hogy egy ilyen hír hallatán a védekezési reflex jön elő. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy a nagy embereinket vagy idealizáljuk, vagy sárba tapossuk. Szerinte Szilágyi Domokos jelentette azt a kritikus pontot, amikor újra kell gondolni mindent. Ő az, akinek értékét az sem csorbíthatja, hogy kézírása felismerhető volt az egyik jelentésen – mondta.

Az esszéíró szerint nem tudjuk környezetünket két táborra osztani. Egyrészt meg kell próbálni beleélni magunkat azoknak a helyzetébe akiket zsarolással megfélemlítéssel jelenteni kényszerítettek, ugyanakkor viszont meg kell különböztetünk őket azoktól, akik nem jelentettek, és vállalták a meghurcoltatást – mondta Szilágyi Júlia.


Tudomásul kell venni a tényeket

A Szekusblogról Könczei Csilla elmondta, hálátlan feladatot vállalt magára, ami nagyon rossz reakciót váltott ki a közvéleményből. Volt, aki becsülte bátorságáért, ugyanakkor viszont magára vonta az érintettek haragját.

„Önmagunk mitizálásának a leépítése, az önvizsgálat szükségessége egyéni, egyszersmind közösségi szükséglet is. Úgy tisztulunk meg, hogy nem hárítunk, hanem tudomásul vesszük a tényeket úgy, ahogy vannak” – fogalmazott.

„Mielőtt valamilyen dokumentumot publikáltam, megkerestem az érintetteket, vagy ha ők már nem élnek, a rokonaikat” – mondta Könczei Csilla. „Azt tapasztaltam, az emberek összezártak, létezik egyfajta istenítése az elitnek, az irodalmároknak. Egyfajta osztályöntudat van ebben a viselkedésben, egy olyan attitűd, amely felülírja az erkölcsöt. Vagy többféle erkölcs is létezik? Én nem tudok róla” – jegyezte meg csípősen.



Semmi garancia, hogy ez nem ismétlődhet meg

A következő megszólaló Markó Béla volt, aki néhány éve publikálta saját, három évig tartó telefonlehallgatási jegyzőkönyveit. Politikusként nem tehettem mást, de íróként is izgalmas anyagnak láttam: szörnyű nyomasztó, unalmas és egyszerre érdekes dokumentumregény ez – kommentált.

Markó szerint a legfontosabb kérdés az, hogy van-e valamilyen hasznos modell, amit tovább lehet adni a következő generációnak? Meglátása szerint a demokrácia és diktatúra között ugyan éles határvonal van, de semmi garancia arra, hogy mindez nem ismétlődhet meg: a múltban sok demokrácia vált diktatúrává.

Annál is inkább, mert ma az állandó megfigyelésnek sokkal kevesebb technikai akadálya van. És szeptember 11-e után ez már nem csak Románia, hanem az egész világ ügye. A megfigyelés könnyen végtelenné válhat.

Ami magukat a dossziékat illeti, Markó szerint azok publikálása vajmi kevéssé járul hozzá a kommunista rendszer megértéséhez. Az egész rendszer mechanikáját kellett volna leleplezni – most ott tartunk, hogy bizonyos esetekben elképzelhető, ma azok adagolják az információkat, akik 89 előtt ezekkel az infókkal bánhattak. „Engem a kényszerítettek vagy az önként felajánlkozók mellett a kényszerítők érdekelnek” – fűzte hozzá.


Nem lehet számlákat „kiegyenlíteni”

„Nem ártana, ha visszamennénk a kályhához” – kezdte hozzászólását Tibori Szabó Zoltán. „A rendelkezésre álló iratok nem teszik lehetővé a teljes valóság megismerését, hanem csak azt, amit a kényszerítők meg akarnak velünk osztani” – fogalmazott. A Cs. Gyimesi Éva megfigyelési dossziéját feldolgozó kötetről (melynek ő volt a szerkesztője) szólva elmondta, annak idején sokat vitatkoztak amiatt, hogy Cs. Gyimesi a Szem a láncban c. kötettel szeretett volna különféle számlákat „kiegyenlíteni”. Végül sikerült meggyőzze arról, hogy ez tévedés lenne – mondta az újságíró.



Az állambiztonsági szerv működési struktúrájából világos, hogy az informátorok voltak a rendszer legalacsonyabb rangú, leginkább kiszolgáltatott figurái. A struktúra csúcsán a főtisztek, tisztek és rezidensek állnak – utóbbiak olyan egykori tisztek, akik valamiért kikerültek a rendszerből, de attól még informátori struktúrákat működtethetnek.


Ez nem napi sajtó-téma?

Voltak még fizetett informátorok, illetve a konspiratív házak tulajdonosai. „Nem emlékszem, hogy valaki valaha leleplezett volna egy ilyen, a rendszert működtető személyt. Mi csak az utolsó kategóriával, a megfélemlített, családjával, gyermekével zsarolt informátorokkal foglalkozunk” – mondta Tibori.

Az újságíró szerint nem lehet úgy rekonstruálni egy történetet, tényeket feltárni, hogy „belenyúlok egy dossziétöredékbe, kihúzok egy lapot, és elrohanok a napi sajtóhoz, hogy írjanak belőle szenzációt”. Tibori – nem rejtve véka alá, hogy Stefano Bottonit kritizálja – elmondta, egy történész először vegye elő az egész dossziét, olvasson hozzá, vegye figyelembe, hogy ezek az iratok maguk is egy konstruált világot tükröznek vissza, nem a valóságot.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS