Eddig sem volt rózsás az élete az Ady-negyedből kitelepített romáknak, de az Azomures mellett sokkal durvábbak lesznek a viszonyok.
A Băneasa (Toldi) utca 8-as száma közel sincs oly közel, mint azt egy nyolcas számról gondolnánk, az utat jobb oldalt tömbházak, baloldalon előbb a katonaság egy hosszú palánkja, majd roma-kalibák szegélyezik, az úton kóbor kutyák turkálnak a kiömlött szemét között, hátha hagytak nekik valamit az emberek, akik már végigkutatták. Az Azomures már ideérződik, de a táj uralója egyelőre egy gabonasiló.
Odaérkezésünkkor Tibor fogad, aki nemrég ért haza a munkából, ő vállalja a szerepet, hogy a közösség szószólójává váljon, és bele is csap a közepébe: nemrég lekapcsolták a két épületben a gázt, ezzel lehetetlenné vált, hogy a helyiek főzzenek, és nincs meleg víz sem. Régebben is megesett, hogy elmaradtak a számlák kiegyenlítésével, azonban volt úgy is, hogy ennél nagyobb elmaradás gyűlt fel. Olyankor a szolgáltató kiküldött egy figyelmeztetést, és a közösségnek így volt esélye megoldani a helyzetet.
Most azonban minden figyelmeztetés nélkül, egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy nincs fűtésük. A probléma az, hogy az ott lakó családok külön apartmanokban élnek, a fogyasztást azonban egyetlen óra méri, így mindig maradnak családok, személyek, akik képtelenek fizetni, és az összeg nem gyűl össze. A levágás után próbálkoztak elmenni és fizetni az elmaradás egy részét, de a teljes kifizetésig nem hajlandóak azt elfogadni.
„Nekünk a gyerekeket iskolába kell járatnunk, fürdessük őket hideg vízben, vagy egy kerek hétig ne fürödjenek, és akkor legyenek tetvesek? Persze így könnyű mondani, hogy mocskosak a cigányok” – mondja egy nő, aki szkeptikus az ottlétünk miatt: folyamatosan azt hangoztatja, hogy az újságírók jönnek-mennek, kameráznak, fényképeznek, a lakók meg lassan úgy érzik magukat, mint az X-faktorban.
A kilakoltatásról egyébként ők is az újságokból értesültek, senki nem ment oda hozzájuk, hogy elmagyarázza a helyzetet. Azt hiszik, választásokig nem is fog ez megtörténni, ugyanis akkor mindenki meglátná, hogy mit tesz velük a városvezetés.
Az embereknek tehát nincs meleg vizük, főzni is az udvaron főznek, a fagytól elkékült végtagokat mutogatnak nekünk. Van, aki lopni kényszerül, de a többség dolgos ember, ki itt, ki ott dolgozik, akinek pedig nem jut munkahely, az a régi cukorgyár területéről próbál ócskavasat szerezni.
Az épületek sorsa már eldőltnek tűnik
A romák új lakása a Meggyesfalvi út (Mureseni) 50 alatt lenne, ahol a polgármesteri hivatal 160 000 euróért vásárolt egy 36 szobából és 3 fürdőszobából álló ingatlant. Az épület földszintet és egy emeletet tartalmaz, hozzá egy 1600 négyzetméteres telek is tartozik, ami mindeddig Bata Gyöngyvér tulajdonában volt, aki megvásárlásra ajánlotta fel, a városi tanács pedig úgy döntött, megadja a kívánt összeget.
A határozat-tervezet indoklása szerint azért költözteti őket el a polgármesteri hivatal, mert a környéken élőktől rengeteg panasz érkezett amiatt, hogy zajosak és szemetelnek.
A vonatkozó PUZ (Övezeti Városrendezési Terv) szerint a Băneasa utcai ingatlannal szemben katonai lakásokat építene a város, cserébe a Sportcsarnok melletti kaszárnyáért, mindezt egy ANL-program keretében. A tervekben 300 lakásról van szó, amiből kétszázat bocsátanának a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére, százat pedig szociális lakásokká alakítanak. Mindezt a legkorszerűbb technikai elemekkel szerelnék fel: a 15 újonnan felépítendő tömbházlakást állítólag napelemes rendszerrel látnák el.
A 2004-ben, a romaprogram keretében felújított épületre már érkezett is ajánlat, de hogy pontosan ki tette azt, és milyen összeget kínált fel az épületért, arra senki nem hajlandó választ adni. A városi tanács, valamint a föld felvásárlásáért felelős szakértői bizottság tagjai a városi tanácsosokra, azok meg vissza mutogatnak, az alpolgármester, Peti András alpolgármester meg egyszerűen hallgat.
Először Peti Andrást próbáltuk meg felhívni amiatt, hogy végső soron nagyrészt magyar nyelven beszélő romákról van szó. Tőle szerettük volna megtudni, mi indokolja, hogy pont ezt az épületet szemelték ki a romáknak, illetve ki tett ajánlatot a jelenlegi lakóhelyükre. Peti többszöri próbálkozás után sem volt hajlandó nyilatkozni, mondván, hogy minden ezzel kapcsolatos információt megtalálunk az interneten, és neki nincs hozzáfűznivalója. Azután Bakos Levente városi tanácsosnál próbálkoztunk, aki benne volt abban a bizottságban, amelyik tárgyalt a Meggyesfalvi út 50. szám alatti ingatlan megvételéről. Ő azt mondta, hogy annál többet nem tud az ügyről, mint hogy találkoztak a tulajdonos képviselőjével, akivel tárgyaltak az ingatlanról. Szerinte a döntés a városi tanácsot terheli.
Éppen ezért a polgármesteri hivatal sajtószóvivőjénél próbálkoztunk. Aurel Trif többször elmondta, nem tud semmit erről az ügyről. Ő irányított Bakó László Attilához, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal lakásügyi osztályának vezetőjéhez. Bakó annyi információt adott hozzá az általunk ismertekhez, hogy a Meggyesfalvi úton lévő ingatlan azért jött jól a hivatalnak, mert nehezen találni a város környékén ekkora eladó épületet.
Ő Ovidiu Moldovanhoz, a Locativ S.A. vezetőjéhez irányított. Ez az a cég, amely a polgármesteri hivatal ingatlanügyleteit bonyolítja, ám ő sem volt hajlandó beszélni az ügyről. Végül felhívtuk Trifet, aki megkért, hogy írjunk e-mailt a kérdéseinkkel. Mi az e-mailt október 20-án küldtük el és másnap szóbeli megerősítést kaptunk arra, hogy megérkezett. Trif azt is megígérte, hogy keddig választ kapunk. A válasz a cikk megjelenéséig eltelt idő alatt nem érkezett meg a postaládánkba.
Smaranda Enache: nem élhető az új környezet
Biztos, ami biztos, az Azomures melletti terület lakni nem alkalmas. Így véli ezt Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke is, aki többek között az alkotmány előírásaira, valamint az esélyegyenlőség megteremtését és a hátrányos megkülönböztetés lebontását célzó elvekre hivatkozva arra figyelmeztet, hogy törvénytelennek és súlyosan diszkriminatívnak minősülne a cigányok erőszakos kitelepítése.
A Pro Europa Liga társelnöke a romák jelenlegi, valamint kiszemelt lakóhelyén tett látogatása során arra a következtetésre jutott, hogy a huszonöt család – mintegy 160 fő – embertelen körülmények közé kerülne a költözéssel.
Helyszíni tapasztalatai szerint az üzem közelében elviselhetetlen a kombinát kéményeiből áradó gőz és zaj, a vegyi szennyezés súlyosan károsítja az ott élők egészségét, ugyanakkor a kiszemelt ingatlan környékén nincs zöldövezet, üzlet, orvosi rendelő, iskola, és a tömegközlekedés is elkerüli.
A Pro Europa Liga illetékese amiatt is érthetetlennek tartja a városháza tervét, hogy a Toldi utcai ingatlant tíz évvel ezelőtt éppen a kormány romaprogramja keretében újították fel és rendezték be, így szerinte itt jelenleg jobbak a lakhatási viszonyok, mint az új helyszínen.
„Javasoljuk, hogy a vásárlásra szánt összeget fordítsák inkább a romák jelenlegi lakóhelyének rendbe tételére, például az improvizált ingatlanok ivóvízellátásának biztosítására. A polgármesteri hivatal keretében alkalmazni kellene egy roma nemzetiségű tanácsadót, akinek a közösség támogatása, problémáinak beazonosítása lenne a feladata" – szerepel Smaranda Enache közleményében.
Az emberjogi szervezet társelnöke úgy véli, a „gettósítás helyett" megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a drámai szociális körülmények között élő roma közösségek társadalmi beilleszkedésének elősegítésére.
Évek óta folyik a romák kiszorítása a város területéről
Marosvásárhelyen sok éve teszik ide-oda a roma családokat, és, ahogy a város nő, ezek a családok úgy kerülnek messzebb a központtól, tudtuk meg Koreck Máriától, a marosvásárhelyi Divers Egyesület igazgatójától.
A romák mostani és tervezett lakhelye.
Koreck elmondta, hogy az Ady-negyed tömbházlakások felújításának elkezdése után indult el ez a folyamat. Úgy tudja, hogy minden ilyen felújításkor voltak olyanok, akiknek nem volt érvényes, odaszóló személyije, vagy nem volt érvényes szerződése. Ezeket a személyeket, – legtöbbször egész családokat – kitették az utcára. Innen legtöbben a Maros-partra jutottak, ahol kunyhókat tákoltak össze maguknak, és ott élnek. Sokan kerültek így a Hidegvölgybe is.
Másoknak, akiket nem lehetett ilyen egyszerűen elintézni, adtak valamilyen lakást, persze, távolabb a város központjától. Egy ilyen program keretébem újították fel azt a tömbházlakást is, ahonnan most ki akarják telepíteni őket.
Koreck azt is elmondta, hogy általában kétszer annyian vannak az ilyen lakásokban, mint amikor a program elkezdődött, ugyanis ezekkel a projektekkel nem foglalkozik senki. Azután, hogy megcsinálták, semmiféle monitorizálás nem történik.
„Én mindezek mellett azt mondom, hogy ezt a kitelepítést nem fogják elkapkodni, azt se tartom kizártnak, hogy teljesen függőben maradjon. Leginkább a választások miatt mondom ezt. A választási kampányok idején az ilyen, külteleken lakó romákat könnyen lehet befolyásolni, hiszen csak ideiglenes személyi igazolványuk van, és azt bármikor elveszíthetik” – magyarázta Koreck.
Koreck beszámolt arról is, hogy az általános tapasztalat az, hogy a barakkokban lakók egészségügyi állapota a legsúlyosabb, sokszor előfordul, hogy családonként van egy olyan gyerek, akinek krónikus betegsége van, vagy olyan, aki valamilyen születési rendellenességben szenved.
„Ez olyan családoknál is előfordult, ahol rendet tartottak és tisztaság volt a szobában. A bizonytalan életkörülmények, a folyamatos stressz, a környezet mind kihatnak a kisgyermekekre” – mondta.
A gyerekek kérdése
Koreck szerint senki nem foglalkozik igazán azzal, hogy ez az egész folyamat mit jelenthet a gyerekek számára. „Ők folyamatos diszkriminációnak vannak kitéve, és ezzel nőnek fel, miközben igazából nem tehetnek arról, hogy oda születtek, ahová. Ez leginkább velük szemben igazságtalan, a pár éves gyermek igazán nem tehet arról, hogy milyen környezetben nevelkedik, vagy hogy milyen származású.
Kezdem úgy látni, hogy nagyon nehéz, – ha nem lehetetlen – lassan az, hogy integráljuk a felnőttek többségét. Azonban a gyerekekkel nem ez a helyzet.
Ők erre lesznek beprogramozva, a szüleik modelljét látják, és nem adunk nekik semmilyen fogódzót arra, hogy kitörjenek, hogy más modelleket követhessenek.
Szerintem ilyenkor a társadalom felelőssége, hogy lépjen, hogy igyekezzen taníttatni, szocializálni ezeket a gyermekeket. Akkora a demográfiai növekedés, amit most lehet tapasztalni, hogy ezek a szocializálódás nélküli, iskolázatlan, sokszor analfabéta gyermekek felnőttként nagy problémát jelentenek majd a társadalomban” – magyarázta Koreck.
Koreck azt is elmondta, hogy ismert ténynek számít az, hogy a legszegényebb közösségek a legszaporábbak, egyszerű önfenntartói késztetés következtében. Így ezeknek a családoknak a mindenféle infrastruktúrától, iskolától távolabb helyezése tovább fogja rontani a helyzetüket, és akár a szaporodásuk is erőteljesebbé válhat.
„Sokan hivatkoznak arra, hogy a segélyért van sok gyermekük az ilyen családoknak, de ez nem teljesen igaz. Sok család, ami egyszerűen sehol nem szerepel, se személyijük nincs, se lakcímük, ugyanúgy hét vagy több gyermekes, mint azok, amelyek segélyeket is kapnak emiatt” – mondta.
Nem lenne szabad az áldozatként való feltüntetésre szűkíteni a történetet
„Óriási a passzivitás, az önelszigetelés, amit ezeknél a közösségeknél tapasztalhatunk. Ez, persze nem általános, de nagyon sok esetben a közösség tagjai sem tesznek eleget az integráció érdekében. Vannak azonban olyan családok is, akiket szó szerint kijátszottak, és annak ellenére, hogy akartak, és tudtak is volna integrálódni, nem szóltak a szerződésük lejártáról, és egyszerűen kipakolták őket. És ezután már csak a lecsúszás maradt, bekerültek egy ördögi körbe, ahonnan nagyon nehéz kitörni.
Szerintem azonban ez a folyamatos kiszorulás és általános leépülés nem az ellenük hozott tudatosan elszigetelő, társadalmi szinten megvalósuló döntések eredménye, mert annak ellenére, hogy állandó a diszkrimináció, az eseményeket mindkét oldalon alakították tényezők. A többségiek körében tapasztalható felháborodás szerintem kettős indíttatású: először is van az a most tapasztalható demográfiai robbanás, ami egyszerűen elképesztő. És ezzel párosul az, hogy a közösség egyes tagjai veszélyt jelentenek a többségiek személyes biztonságára, esetleg magántulajdonára” – mondta Koreck.
Megpecsételődött a sorsuk?
A legújabb hírek szerint a Polgármesteri Hivatal licitet hirdetett a romák által lakott épületekre és telekre, amelynek kikiáltási ára 185 282 euró. Ez valószínűleg meg is pecsételi a romák sorsát. Amikor ott jártunk, akkor még hittek benne, hogy a civil kiállás, a sajtónyilvánosság segíthet rajtuk.
Fölháborodottak voltak és féltek, de optimisták is voltak egyben. Mikor már nem maradt mondanivalójuk, visszaballagtak a fűtetlen lakásba, vagy az udvaron rakott tűz mellé, befejezni a vacsora elkészítését. Valaki még készséggel elmagyarázta, hogy melyik kis ösvényen jutunk ez az állomásra.
Visszafele már annyira nincs meg bennünk a kezdeti félsz, pedig már sötétedik, az Azomureș ammóniát pöfékelő tornyai felett valószerűtlen színben megy le a nap.
a címlapfotót Kósa István készítette
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!