2020. aug. 9. vasárnapEmőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Johannis-jelenség: mit láttak benne a magyarok, és mit a románok?

szerk. 2014. november 25. 14:27, utolsó frissítés: 2014. november 26. 07:17

A németekről terjengő mítoszok és Erdély szupremáciájának képzete is hozzájárult az eredményhez – derült ki választási kerekasztalunkon.


A Johannis-jelenséget – azaz ki Klaus Werner Johannis, kinek látják az emberek, és miért szavaztak rá – jártuk körül harmadik témaként a Székely István, Toró Tibor, Székely István Gergő politológusokkal és Kiss Tamás szociológussal készített november 18-i kerekasztal-beszélgetésen. A kerekasztal első témája az elnökválasztás eredményeinek értékelése volt a román pártok szempontjából, a második az RMDSZ és az EMNP szereplése volt. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd.

>> 1. Báránybőrbe bújt farkasok, bedarált pártok: kész horror ez a román politika!

>> 2. Ha már verseny, legyen tétje: az RMDSZ és az EMNP szereplése az elnökválasztáson


Toró Tibor: Négy részre bontanám a Johannis által elért eredmények elemzésének kérdését. Az egyik, hogy van egy nagyon erős szegmens a társadalomban, aki pontosan tudta, hogy mit nem szeretett volna – ez Ponta volt. Van egy olyan vetülete is a kérdésnek, ami nagyon erősen jelen van a román társadalomban, ez a filo-németség jelensége. Van egy, a németekről terjengő pozitív mítosz – ennek kapcsán Cristian Cercel írt egy nagyon jó elemzést – amely szerint a németek, mint „idegen, de mégis a sajátunk” jelenik meg Romániában.



A harmadik kérdés az lehet, hogy mit jelent a Johannis-jelenség a magyaroknak, míg a negyedik a diaszpóra kérdése. A román médiában elég kimerítően megjelent, hogy a külföldön élő románok ezen a választásokon duplán hatottak: egyrészt leszavazott 370 ezer ember, ami megmutatta, hogy hol vannak a jelenlegi rendszer határai szavazatszámban, másrészt világosan kimutatható, hogy az ő hozzáállásuk mit hozott itthon: ha megvizsgáljuk a déli megyék eredményeit, Ponta alig tudott nőni, általában mindössze 5 százalékpontos emelkedést produkált, miközben Johannis mindenhol el tudta érni a 30 százalék fölötti eredményt, még ott is, ahol azelőtt 20 alatt volt.

Többen azt állítják, hogy az a szegmens, amelyről azt mondták, hogy eldöntötte a választásokat, és amely a Johannisra leadott szavazatok megduplázását eredményezte, az a fiatal, urbánus réteg, aki azelőtt nem nagyon vett részt a választásokon. Ők inkább valami ellen szavaztak. Továbbá van egy olyan vélemény is, hogy két opciód volt: az egyikről tudod pontosan, hogy micsoda, a másik meg egy aránylag szép csomagolásban jelenik meg, de nem tudod, mi van benne. Azt tudod, hogy kik adják neked ezt az ajándékot, de azt nem, hogy mi az az ajándék. Tudod pontosan, vagy sejted, hogy kik vannak Johannis mögött, de őt magát, vagy azt, hogy ő mire képes, még nem ismerjük.

Székely István: Kétségtelen, hogy egyre többen vannak, akik magát a politikai rendszert utasítják el. A rendszer alatt nem a kapitalizmust értem, hanem azt a stabilizálódott, befagyott politikai rendszert, amelynek ismérvei a korrupció, központosítás, bürokrácia, a túlméretezett államapparátus, a politikai kritériumok mentén történő kinevezések vagy erőforrás-elosztások. Ennek a rendszernek szerves részét képezik a parlamenti pártok, és én azt látom, hogy a közvélemény nem túloz akkor, amikor lényeges különbségeket nem lát e tekintetben a pártok között.

Fontosnak tartom azt, hogy Johannist a közvélemény nem pártkatonaként értelmezi. Az ő esetében meghatározó a vidéki sikeres polgármesteri státusa, aki kicsiben megvalósította azt, amit talán meg tudna nagyban is. Johannis mögé a közvélemény nem képzeli automatikusan oda az őt támogató pártok „csúnyáit”. Vannak ott is szép számmal, de ha Pontára nézel, akkor azonnal látod mögötte Hrebenciucot, Sârbut, Mazăret, Vangheliet, azt a 32-es listát, amit a vitában elő is vettek. A közvélemény nem téved, amikor azt gondolja, hogy a Demokrata Párt, vagy az Udrea-féle csapat is érintett a korrupcióban. Az más kérdés, hogy milyen arányban viszi el az ügyészség ezeket a személyeket, de megítélésükben szemmel láthatólag lényeges különbségek nincsenek az egyes pártok között. Johannis a vidéki polgármester arculatával, aki nem vett részt soha ezekben a bukaresti „intézésekben”, egyféle pártonkívüliséget, pártok felettiséget tud megjeleníteni, és ez szerintem sokat hozott számára.

A másik észrevételem az, hogy a Johannisra leadott szavazatokat nem feltétlenül mint Johannis melletti pozitív szavazatokat értelmezzük, és nem csak mint protesztet, hanem mondjuk ki azt is, hogy a kampányban a PSD nagyon súlyos hibákat követett el, ami egyszerűen konjunkturális alapon áttolt akár több százezer embert is az ellenfél táborába. Abban az esetben lehet ezt figyelmen kívül hagyni, ha nem hibáznak, vagy ha hibák tekintetében kiegyenlítődő kampány lett volna.

A PSD túlpörgette a kampányát: a Minden szavazat számít szlogennek PSD-s változata szerint két hét alatt lerohanta az egész társadalmat, amely ettől érthetően nagyon ideges lett. Másrészt a külföldi szavazatok és ennek visszahatása, illetve az, hogy nem számoltak a modern kommunikációs lehetőségekkel, szintén hozzájárult az eredményhez.

Kiss Tamás: A PSD még mindig a hagyományos mozgósító technikákban hisz.

Toró Tibor: A külföldi szavazásos húzás egy klasszikus hiba. Hasonló hibákat követ el a Fidesz-kormány Magyarországon, például az internetadóval, mint amiket a PSD itt elkövetett a határon túli szavazatokkal, hogy belement egy teljesen fölösleges meccsbe, ahelyett, hogy nagyvonalúan egy gesztust gyakorolt volna.

Székely István: Csak az a különbség, hogy a Fidesz kampányban egy ideje nem hibázik.

Toró Tibor: A PSD-sek egy olyan dolgot, amit esetleg a második fordulóban kellett volna bevessenek, bevetettek az első fordulóban, és ezzel 370 ezer embert aktivizáltak külföldön, és még ki tudja hány százezret itthon.

Székely István Gergő: Épp most írja valaki, hogy Johannis Facebook-oldalát csak november 15-én kétszázezren lájkolták.

Moderátor: Johannis vasárnap, november 16-án délben érte utol Pontát lájkszámban, és estére már 150 ezerrel előtte volt.

Toró Tibor: Nem gondolom azt, hogy pont a lájkszám kellene mérvadó legyen, szerintem egy csomó minden más fontosabb volt ennél. Nem is kellene ebbe belemenjünk.

Moderátor: Pont azért kellene beszéljünk róla, mert nem szabadna annyira leegyszerűsíteni, hogy ez egy Facebook-forradalom volt, vagy a Facebook-generáció győzelme, mert ennél sokkal összetettebb.

Toró Tibor: Én sem így gondolom. Szerintem például többet számít, hogy Johannis délen mit tudott produkálni, mert ha azokat a szavazatokat nem hozza be, akkor mind lehetett volna a Facebook.

Székely István Gergő: Szerintem volt azért egy olyan komponens is, hogy a második körben a Johannis mögött álló pártok emberei jobban odafigyelhettek, hogy mi történik délen az utaztatással, a szavazatszámlálással.


Toró Tibor: Kérdés volt, hogy vajon képes lesz-e a mobilizációt növelni délen a PSD – nem volt képes.

Kiss Tamás: Mert az a maximumra volt pörgetve már az első fordulóban.

Székely István: És a titkosszolgálatok?

Kiss Tamás: Mi ehhez a kérdéshez nem értünk.

Székely István: Jó, de azért ezzel kapcsolatban nagyon komoly kételyek vannak.

Kiss Tamás: Hogy volt egy átállás? Ez elképzelhető. De semmi értelmét nem látom, hogy a rendelkezésünkre álló elemzői eszközökkel ezt az aspektust boncolgassuk.

Toró Tibor: Az is nagyon érdekes, hogy a választás napján délután 5-kor Daniel pátriárka kijön egy olyan nyilatkozattal, amiben kimondja, hogy vannak helyzetek, amikor Isten idegeneken keresztül üzen a népnek. Honnan látta délután 5-kor, hogy estére Johannis fele billen a mérleg?

Székely István: A település-szintű választási térkép gyönyörűen kimutatja az Erdélyen belüli PSD-s régiók mellett a Kárpátokon kívüli Johannis-többségű helyeket is, és ez pontosan talál az életszínvonalbeli, gazdasági fejlettségi térképekkel. Látszik Észak-Erdély gazdaságilag elmaradott része, Dél-Erdély bányász-régiójának válságövezete, illetve pozitív értelemben kijön a tengerpart, Bukarest vonzáskörzete, illetve Prahova megye.


Nagyobb felbontásért kattints ide

Székely István Gergő: Az egyetlen anomália délen, így ránézésre, Călărași megye, amelyik nem egy fejlett megye.

Kiss Tamás: Az azért van, mert ott a liberális párt nagyon erős.

Székely István Gergő: Volt valamikor, valóban, de most azért jó volna tudni, hogy pontosan hány polgármester pártolt is át ezzel a sürgősségi rendelettel.

Székely István: Jó lenne, ha Tamás elmondaná az erre vonatkozó kutatásaikat. Hogy néz ki az a bizonyos kifli, ami Brassótól indul és Nagyváradon köt ki fejlődés szempontjából, illetve az, ami Háromszékről indul, és Szatmáron ér véget.

Kiss Tamás: Először is én is azt gondolom, hogy a Johannis jelenségnek több oldala van. Az egyik, szerintem erősebb oldala a rendszerrel szembeni proteszt, amit nagyon jól körülírtatok. Itt amit talán még lényeges kiemelni, hogy Johannis érzelmileg hihetetlen mértékben aktivizálni tudta ezt a protesztet. És ebben, ahogy István is érintette, annak volt kiemelkedő szerepe, hogy nagyon jól el tudta játszani a kívülálló szerepét. A vidéki polgármestersége mellett ebben az etnikai mássága is segített. De szerintem nem ez volt a döntő, hanem a habitusa.

Ez az ember megjelenésében, hanghordozásában, non-verbális gesztusaiban azt az üzenetet hordozza, hogy nem a bukaresti politikai kaszt tagja. Ettől volt hiteles: mert ez nem egy két hónap alatt felépített kampánystratégia, hanem a mozdulataiba, a gesztusaiba van beleírva. Példaként azt hoznám fel, amikor újságírói nyomásra az utolsó sajtótájékoztatóján elénekelte a román himnuszt. Ennek szerintem eszméletlen hatása volt. De azért volt hatása, mert akkor az ő hanghordozása a protestáns férfi-kórusok világát hozta el a román választók számára. Ez a világ pedig lenyűgözte és meggyőzte a román választókat, mivel eszméletlen távolságra van attól a közegtől, ahol Victor Ponta, vagy Călin Popescu Tăriceanu szocializálódott.

A másik kérdés a modernizációs hierarchiák kérdése. Klaus Werner Johannis másságát ugyanis a román választók nem csupán a politikai kaszton való kívülállásként értelmezték, hanem civilizációs felsőbbrendűségként. Romániában az 1990-es évek végére a (tágan vett, nem csupán politikai, hanem kulturális, gazdasági) elitek egy új modernizációs konszenzust alakítottak ki. Ennek lényege, hogy a jobb életet a nyugati modellek követése hozza el. Ezeknek a modelleknek az igenlése elsősorban a román társadalom főként felső rétegében hihetetlenül erős. Abban az értelemben erős, hogy nem pusztán egy elvont ideológiai opció, hanem egy sor területen a fogyasztási szokásoktól, a kulturális fogyasztásig és a politikai preferenciákig életmód-szervező elem. Ennek a modernizációs mintának a megtestesítői pedig jelenleg a románok számára a németek, ahogy a múlt század végén a franciák voltak. A germano-fília szerintem ezzel a dologgal függ össze.

És van ennek a dolognak még egy vetülete. A román középosztály nem pusztán lelkesen azonosul egy modernizációs mintával, hanem vehemensen elutasítja a román társadalom azon szegmensét, amely ebbe a modellbe nem illeszkedik: elmaradott, retrográd, balkáni stb. Ebből következően pedig Romániában iszonyatosan erős a belső fejlettségi/modernizációs hierarchiák képzete.

Persze ezt az objektív mutatók szintjén is megpróbálhatjuk megfogni, ahogy azt István javasolja. Románia az Európai Unió legegyenlőtlenebb országa. Itt a legnagyobbak a jövedelmi különbségek. Itt a legnagyobb a szegények aránya. Illetve van ennek a dolognak egy erős területi vetülete is. És szerintem (az objektív mutatók szintjén) ez nem feltétlenül Erdély versus Regát viszonylatban nyilvánul meg. Erdélyen belül is iszonyatosak az egyenlőtlenségek. Falu és nagyváros, illetve a Temesvár-Arad-Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó-Szeben sáv és a mögötte elhelyezkedő periférikus régiók klasztere között. Tegyük hozzá, hogy a nagy arányban magyar régiók is ezek között vannak, ami azt jelenti, hogy a magyarok (egyfajta átlagot vonva) az országosnál rosszabb helyzetű területeken élnek. A mellett, hogy Erdély megosztott, a Regátban is vannak prosperálóbb területek. Bukarest mellett (ami nyilván mindent ver) a Prahova völgy, a tengerpart, vagy Iași környéke emelhető ki.


Interaktív térkép a Hotnews.ro-n

Ha megnézzük Johannis támogatottságát, akkor ezeken a prosperáló területeken erősebb, ugyanúgy, ahogy erősebb városon, az értelmiség és a középosztály berkeiben. De én nagyon lényegesnek tartom kiemelni, hogy én nem az objektív mutatók szintjén értelmezem a dolgot, hanem azt tartom érdekesnek, hogy milyen képzetek társulnak ehhez.

Székely István Gergő: Ez a korábbi választásokon is így volt, vannak „swing” megyék – bár inkább kiegyensúlyozottnak nevezném őket, mintsem billegőnek: Suceava, Prahova, Konstanca, és még itt-ott. És az is világos, hogy a legkevésbé erdélyi módon viselkedő megye Hunyad: annak is elsősorban déli része, a Zsil völgye.

Kiss Tamás: Krassó-Szörény is ugyanolyan dezindusztrializációs válságzóna, mint a Zsil völgye.

Székely István Gergő: Krassó-Szörény és Temes megye esetében is látszik, hogy megosztottak, csak az előbbinél nagyobb a piros, az utóbbinál a kék része.

Toró Tibor: Igen, Temes megye keleti része erős PSD-s központ.

Kiss Tamás: Lényeges tehát, hogy ne csak az objektív mutatók szintjén nézzük, hanem, hogy milyen képzetek mozgatják a dolgokat. Itt pedig a regionális különbségek tudata összekötődik Johannis németségével. Mert nemcsak ezek a regionális fejlettségi hierarchiák vannak, hanem van egy nagyon erős etnikai fejlettségi hierarchia, és nagyon sok román, aki ezekben a hierachiákban gondolkodik, azt gondolta, hogy egy német etnikumú, és a fejlettségi és a szimbolikus hierarchia csúcsán lévő elnökjelölt majd húzhatja magával az országot.

Toró Tibor: Ez a németek mítosza, amiről már beszéltünk.

Kiss Tamás: Igen, illetve, hogy a német és az erdélyi is egymásra tevődött. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez nem csak Erdélyben, hanem bizonyos rétegek vonatkozásában a Regátban is működni tudott. Mert ne feledjük, hogy nem csak Bukarestet, meg a Prahova völgyét hozta Johannis, hanem a déli megyékben is jelentős számú szavazatot tudott kapni. Ezekben is hozta a 30 százalék fölötti eredményt. És e nélkül semmi nem lett volna. És ez azért van, mert nem csak az erdélyiek gondolkoznak ebben a fejlettségi hierarchiában, hanem a teleormaniak is.

Van a Kisebbségkutatónak egy ezzel kapcsolatos mérése (aminek az eredményeit majd decemberben fogjuk bemutatni), ami azt mutatja, hogy a regátiak is úgy látják, hogy Erdély fejlettebb, az erdélyiek pedig civilizáltak. És létezett Teleormanban is egy olyan réteg, akit ez orientált. Ez a réteg pedig nem volt kicsi. A lényeg, hogy ezeket a dolgokat ne abszolutizáljuk, ahogy mondjuk azt a mostanság szárnyra kapott „transzilvanista” retorika teszi, amelyik dolgos erdélyiekről és lusta regátiakról beszél. Ezek nem abszolút értelemben vett tulajdonságok, hanem viszonyfogalmak. A fejlettségi/civilizációs lejtő képzete pedig egy olyan valami, ami ezeket az egymáshoz viszonyuló identitásokat szervezi.

Székely István Gergő: Mi hol vagyunk ebben a hierarchiában?

Kiss Tamás: Plasztikusan fogalmazva: mi, magyarok a bányabéka segge alatt vagyunk.

Székely István Gergő: Csak a cigányok vannak alattunk?

Kiss Tamás: Persze, a cigányok jóval alattunk vannak. Mert mi még ebben a képletben mégiscsak „fehér emberek” vagyunk a többség szemében. De nem ez a lényeg, hanem, hogy egyáltalán nem egyeztethető össze a történelmileg létező magyar szupremácia-tudattal az, ahogy ma a többség bennünket lát. A saját történelmileg adott önértelmezésünk szerint mi valahol talán kicsit a németek alatt vagyunk, de az igazi törés nem köztünk és a németek, hanem köztünk és a románok (vagy tágabban a környező népek) között van. Így a Kárpát medencében mi vagyunk a civilizáció, Erdélyben pedig a polgárosodás letéteményesei. Csakhogy, amellett, hogy ezt a társadalmi rétegződési mutatók nem támasztják alá, a többség sem így látja. A hierarchikus képzetek világában a románokkal legjobb esetben paritásban vagyunk, de helyesebb úgy fogalmazni, hogy alattuk. A németekkel semmiképp sem analóg a helyzet.

Toró Tibor: Kíváncsi vagyok, hol lesznek a németek a listán Johannis ötéves mandátuma után.

Kiss Tamás: A magyarok helyezése összefügg azzal is, hogy Magyarország is csúszott, bár még mindig jóval Románia fölött látják most is.

Székely István: 25 évvel ezelőtt ő volt a csúcson egész Kelet-Európában.

Kiss Tamás: Van 1997-es adatunk is, akkor még Magyarország nagyon fent volt a románok szemében. Az erdélyi magyarok egyébként Magyarország alatt vannak a románok szemében.

Toró Tibor: Székelyföld kiugrik Erdélyből, más a percepció róla? Vagy ezt nem néztétek?

Kiss Tamás: Székelyföldet nem néztük, a román szempontból létező régiókra kérdeztünk rá: Dobrudzsa, Bánság, Bukovina, Erdély, Moldova, Olténia, Munténia.


Székely István Gergő: A magyarok esetében hogy néz ki ez a hierarchia? Ott is ennyire fent vannak a németek?

Kiss Tamás: A magyarok magukat a németek és a románok közé helyezik. De véleményem szerint a szupremácia-tudat történelmileg meglévő képzete a körükben is erodálódik. Vagy legalábbis szélesednek azok a magyar társadalmi szegmensek, amelyek számára ez a szupremácia dolog teljesen elveszítette a plauzibilitását. Ennek pedig nyilvánvalóan messzemenő társadalmi következményei vannak. Az asszimilációs folyamatokat a magyar elit úgy láttatta, hogy az az alsó rétegeket érinti. Az egész szórvány-diskurzus arról szól, hogy a perifériákon lévő parasztok románosodnak a református lelkész minden igyekezete és önfeláldozása ellenére. Ezzel pedig egyben (ha most sarkítani akarok) kicsúsznak a civilizáció hatóköréből is. Csakhogy jelenleg az asszimiláció elsősorban felső rétegeket érinti. Mivel a vegyes házasság, az etnikai váltás esetükben nem a lecsúszással, hanem a társadalmi mobilitással kapcsolódik össze.

Moderátor: Mit láttak a magyarok Johannisban? Mi volt az erősebb bennük: a Johannisszal szembeni szimpátia, vagy a Pontával szembeni ellenszenv?

Johannist azért is tartom nagyon érdekesnek, mert egy csomó olyan komponens van benne, amit összeadva nagyon kusza lesz a kép. Beszéltünk arról, hogy milyen rövid a politikai emlékezet, de Johannis 2009-ben Geoanának volt a partnere, az volt az ígéret, hogy Geoană elnökké választása után Johannis alakít kormányt. Akkor a magyarok ezt nem fogadták el, a többségük inkább Băsescura szavazott, mint erre a konglomerátumra.


Kiss Tamás: Nem konglomerátum volt a szemükben. A szavazólapon nem azt írta akkor, hogy Klaus Johannis, hanem azt, hogy Mircea Goană - PSD.

Moderátor: Az is érdekes, hogy miközben magyar nyelvterületen Magyarországról átgyűrűzve szitokszóvá vált a liberális szó, ehhez képest az erdélyi magyarság tárt karokkal várja a liberális párt elnökét. Meg nyilván a kisebbségisége is fontos.

Kiss Tamás: Ennek is több eleme van. Azon a véleményen vagyok, hogy a legfontosabb eleme a magyar elit tehetetlensége. Az, hogy érzelmileg egyáltalán nem tudja aktiválni a magyar szavazókat. Az RMDSZ-re még mindig viszonylag sokan szavaznak, de az RMDSZ-szel érzelmileg azonosulni nagyon nehéz. Emiatt a tehetetlenség és erőtlenség miatt van, hogy kisebb földindulást okozott, hogy Johannisnak sikerült, ami a magyar elitnek már évek óta nem.

Az érzelmek mozgósításának pedig szintén több eleme van. Ezek egyike a transilvanizmus. Hozzátenném, hogy ebben a vonatkozásban a Székelyföld különbözik Erdély más részeitől. Az a román-magyar közös transzilvanizmus, amit például a CFR is megjelenít, szerintem a Székelyföldön nem létezik. Talán Marosvásárhelyen már van, de máshol nincs. Ennek a transzilvanizmusnak Kolozsvár a bástyája.

Székely István: A transzilvanizmus kapcsán azért mondjuk el, hogy van a reáliák territóriuma, és van a képzeteké. Az egyik állítás az volt, hogy a románok tekintetében Johannis azért lehet annyira pozitív, mert nincsenek olyan mértékű pártkötődései, ami egy déjà vu érzést adna. És ezért alkalmas arra, hogy nagyon sok pozitív elvárást, jövőképet begyömöszöljenek ebbe a személybe, vágyaikat kivetítsék rá, felruházzák vele. Mert Johannis kapcsán beszélsz a transzilvanizmusról és az erdélyiségről, de ezeket a szavakat Johannis ki se ejtette a száján.

Egyszerűen azáltal, hogy ő német, ami azt is jelenti, hogy nem román, és nem ortodox, és erdélyi, ami azt is jelenti, hogy Erdély Románián belüli szupremaciájával is felruházzuk Johannist. Egy más típusú Európához való csatlakozással – mert ennek a történelmi dimenziója is sokkal inkább adott, mint az Ókirályságban –, és minden olyan dologgal, ami a mi szempontunkból fontos, felruházzuk őt, aki hagyja magát, mert egyrészt nem beszél, másrészt minimális dolgot tudunk róla. Tudjuk, hogy van egy Nagyszeben-történet, és azt mondja, hogy Nagyszebenhez hasonlóvá kívánja tenni az egész országot.

Kiss Tamás: Én a transzilvanizmust az erdélyi szupremácia-tudat értelmében használtam. Fontos, hogy ez a fajta (közös román-magyar) erdélyi szupremácia-tudat azzal párhuzamosan emelkedik, ahogy a románokkal szembeni magyar szupremácia-tudat tarthatatlanná válik. Az is lényeges, hogy a románok és a magyarok fejében egyaránt két szimbolikus városa van ennek: Nagyszeben és Kolozsvár. És Szeben talán erősebb ebben a dologban.

Székely István: A románok szempontjából lehet, hogy igen.

Kiss Tamás: A másik összetevő, hogy a magyarok szemében is fontos, hogy Johannisnak nemcsak, hogy nincs pártkötődése, de habitusában is hitelesen játssza el a kívülálló figuráját. Vagyis a magyarok sem csak valami ellen szavaztak (miközben a PSD proteszt esetükben hihetetlenül erős), hanem ezt a protesztet személyében és habitusában meg tudta testesíteni ez a figura, a vitákban, abban, ahogy hozzászólt, vagy akár a hallgatásával is.

Székely István: Sokat beszéltek arról, hogy tévévitás szereplései pozitívak vagy negatívak voltak. Azok számára, akik a 2007-ben, az uniós csatlakozás óta kinyílt világ perspektívájából tekintik a történteket, azok számára vélhetően pozitív volt.

Szerintem három típusú befogadás lehet. Van, aki tudatosan értékként tételezi azt, amit Johannis képvisel. Itt fontos, hogy Nyugat-Európában ez a politikus-típus a domináns. Igen, unalmas, sótlan, bürokrata, vaskalapos, de hát az ilyenek működtetik azokat az országokat, ahol az emberek sokkal jobban élnek, mint nálunk. Ez az egyik csoport, aki szerint jó dolog, ha valaki ilyen.

Kiss Tamás: ... ha nem csak a talk-showban tudja nyomni.

Székely István: A másik csoport szerintem az, amelyik a Dâmbovița-parti politizálás elutasítása kapcsán mondja azt, hogy ez más. Nem tudja, hogy igazából ilyennek kellene lennie, mert ez működik. Proteszt szavazatot ad le, mert elege van abból, ami jelenleg politikusi habitusban meghatározó.

És van, aki azt mondja, hogy Romániában az elmúlt 25 évben kialakult egy sajátos politika-csinálási know how, aminek kitüntetett terepe a hírtelevíziós kerekasztal, és ebben a műfajban Johannis alulteljesített. Ez kétségtelen. És az azt mondja, hogy ebből soha nem lesz csúcspolitikus.

Az első szereplése borzasztó volt. És nem azért, mert rossz volt a testbeszéde, vagy gyenge a fogalmazása, hanem azért, mert egyszerűen valaki nem mehet annyira felkészületlenül egy államelnöki vitára.

Kiss Tamás: Szerintem is katasztrofális volt.

Toró Tibor: Az az érdekes, hogy még azt a szereplést is úgy értelmezték egyesek, hogy milyen vagány volt, és hogy Johannis megnyerte a vitát.

Székely István: Igen, az adatok kapcsán többen azt mondták, hogy egy hivatalban velő miniszterelnök előnyben van. Szerintem, ha valaki államelnöknek jelölteti magát, akkor legalább a legfontosabb adatokat ismernie kell: hány nyugdíjas van az országban, vagy mennyi a munkanélküliek száma.

Kiss Tamás: Az első vitára visszatérve, szerintem gyalázatos volt ott Ponta is, gyalázatosan rossz volt.

Toró Tibor: Az szerintem a Gyurcsány-Orbán vitához hasonlított. Akkor is Gyurcsány jött a számokkal, mindent mondott, és hirtelen nem tudta senki leellenőrizni, hogy igaz-e, amit mond. Aztán később előjött, hogy mi az, ami nem úgy van.

Kiss Tamás: Végül most beigazolódott, hogy a Ferinek mégiscsak igaza volt. (nevetés). De kanyarodjunk vissza a magyarokhoz. Van-e ott most végülis más plusz elem?

Székely István Gergő: A Székelyföldön mi motiválta a részvételi arányokat? Azt mondod, hogy a második tényező volt a transzilvanizmus.

Kiss Tamás: Azt mondom, hogy ez a transzilvanizmus a Székelyföldön kívül volt inkább jellemző. A Székelyföldön szerintem ugyanazok a tényezők számítottak motivációnak, mint a románoknál: az anti-establishment szavazás.

Székely István: Az alapállítás az, hogy a mobilizáció mértékére elsődleges hatása az országos közhangulatnak volt. Ez alól a magyarok nem tudják kivonni magukat. Tehát a magyar részvétel többnyire együtt mozog a románnal.

Kiss Tamás: Hát kivéve, amikor nem, de alapvetően így van.

Székely István: Akkor fogalmazzak úgy, hogy együtt mozog, és van két markáns kivétel: a 2007-es és a 2009-es EP-választás. Az 1990-es években valamivel nagyobb a magyarok részvétele, és a 2000-es évek kezdetétől valamivel kisebb, mint a románoké.

Kiss Tamás: Szerintem ebben egyetértünk: ugyanazok a dolgok mozgatták, mint a románoknál.

Székely István: Ugyanazokból az okokból az lett volna elképzelhetetlen, hogy egy országosan tíz százalékos választási részvétel-növekedés semmilyen formában ne köszönjön vissza Székelyföldön.

Kiss Tamás: Még van egy alapvető különbség a magyarok és a románok között: az, hogy a PSD a magyarok körében – mind a székelyföldiek, mind a nem-székelyföldiek körében – egy hihetetlen mértékű ellenszenvnek örvend, és ez egy konstans dolog.

Székely István: És a kampányban sikerült erre még rátenni egy lapáttal.

Kiss Tamás: Igen. Ponta népszerűsége stabilan hihetetlenül alacsony szinten mozog.

Moderátor: De annak idején, Năstase idejében azért nem ilyen volt ez az arány.

Kiss Tamás: Így van. De egyrészt 2010-ben csökkent minden politikai pártnak a szimpátiája, és egyedül Năstasenál lehetett azt mondani, hogy viszonylag sokan szimpatizáltak a PSD-vel.

Székely István: Ezt, hogy a pártok iránti szimpátia csökkent, mivel magyarázod?

Kiss Tamás: Volt egy kiábrándultság a válság miatt, ami rontott a politikai pártok népszerűségén. Ez azután nem igazán tudott megnőni. A válság e előtt azért a liberálisok és a PDL magasan a PSD fölött álltak a népszerűségi listákon. Volt olyan, hogy 20% körül volt az ezekkel a pártokkal szembeni bizalom. Na meg Băsescu 70%-ról indult és kezdett esni. Az utolsó években is magasan verte Pontát meg Antonescut. Năstasenál volt egy pár év, amikor viszonylag jó volt a népszerűsége. Akkor közelített a jobboldali pártokhoz a PSD iránti bizalom. De se előtte, se utána.

Ezt a PSD-utálatot szerintem még a 90-es évekből hozzák magukkal a magyarok, és erre a PSD rátett a kijelentéseivel. Így például Pontának az a kijelentése, hogy „Székelyföld nem létezik”, folyamatosan előjön. Ez valahogy sikeresen beült az emberek emlékezetébe.

Toró Tibor: Hogyha azt mondjátok, hogy az emocionális szavazás eltűnt, akkor ezt hogyan magyarázzátok itt? Ha az újabb generációk kevésbé döntenek érzelmileg, inkább a racionális szavazás fele hajlanak, akkor ebben az esetben mi a helyzet velük? Ugye Székely István azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy a szavazók folyamatosan cserélődnek. A PSD-utálat, ami emocionális, hogyan öröklődhet?

Kiss Tamás: Az emocionális szavazás nem tűnt el, csak lecsökkent. Vagyis bizonyos rétegei öröklődnek. Van, aki egészen frissen utálja a PSD-t.

Székely István: A fiatalok jelentős része közben bekapcsolódott egy olyan politikai projektbe, ahol Ponta az egyik mumus, hiszen ő jeleníti meg a román kormányt, az „elnyomó hatalmat”.

Toró Tibor: Ezt én is így gondolom, csak szerintem fontos, hogy erre is kitérjünk.

Kiss Tamás: A székelyföldi régióépítésre, illetve a székelyföldi regionális identitás építésére gondoltál, nem? Ebben azért a fiatalok eléggé határozottan benne vannak: ez fogyasztói kultúrát jelent, közösséget jelent. És aki ezzel markánsan szembement, az a PSD, illetve Ponta.

Toró Tibor: Ezeket vázolva még abszurdabbnak tűnik, hogy egyes székelyföldi településeken egyenesen Pontának kampányoltak az RMDSZ-es polgármesterek.

Székely István: Ráadásul erre ráépül a székelyföldi székely zászlós eseménysor, ahol az ellenfél, a patás ördög a mindenkori PSD-s prefektus. Az ilyen történetek újratermelik a PSD-vel kapcsolatos negatív érzületet.

Toró Tibor: De akkor mi értelme volt ezeknek a mozgósító akcióknak?

Kiss Tamás: Szerintem egyrészt ez egy hatalmas politikai hiba volt. Másrészt még azt sem mondanám, hogy itt az RMDSZ felső vezetés és a székelyföldiek között lenne valamilyen törés. A székelyföldiek kétségkívül jobban a bőrükön érezték a hangulatot. Mégis ki volt, aki fogadta a két forduló között Tăriceanut? Na ki? Ennek az oka pedig, hogy a székelyföldi, komoly pozíciókkal rendelkező vezetők közvetlenebbül érdekeltek az erőforrások lecsatornázásában, mint akár a központ. Ez a fajta kettősség, vagy kétkulacsosság tehát a székely lófők strukturális pozíciójából adódik.

Székely István: Tamás, sokkal összetettebb a történet ennél. Például Johannis önéletrajzában nagyon meredek dolgok vannak. Az a kérdés, hogy amikor valaki naponta X órát foglalkozik ezzel, mit gondol erről a történetről, és mit gondolunk mi, erdélyi magyarok úgy általában. Persze, a választóknak van igazuk, a politikai elit ismételten elmarasztalható abban, hogy nem fogalmaz világosan, és hogy utolsó utáni pillanatban próbál radikálisan megváltoztatni vélemény-áramlatokat. A történet kísértetiesen hasonlít a Băsescu felfüggesztéséről tartott népszavazásra.


Kiss Tamás: Jó, de azért a PSD-ről is mást gondolunk. Tehát az szerintem eléggé gáz, hogy beszélsz egy emberrel, és a Pontához és a PSD-hez való viszonyulásából be tudod lőni azt is, hogy ez az ember milyen közel van az RMDSZ-hez. Ez hosszútávon, szerintem nem fog így működni.

Székely István: Próbálom magam számára összerakni ezt a kérdést. Van egy kettősség, amit érthető módon nem akarnak elfogadni a magyarok. Benne vagyunk egy magyar kulturális közegben, amelyben vannak történések, vannak viszonyítási pontok. Van egyféle tudás, amely meghatároz bennünket, meghatározza, hogy miről mit gondolunk.

Azt, akit a magyar közbeszéd nemzetidegen, kozmopolita, nemzetközi oligarchiába bekötött személynek gondol, azt a domináns toposzok szerint a posztkommunista baloldallal azonosítja, tehát ők a „csúnyák”. Ebből eszmei síkon annyi kétségtelenül igaz, hogy a baloldal a nemzet helyett többnyire más integrációs paradigmákat keresett. De ebből román viszonylatban az is következik, hogy velük könnyebb egyezkedni egy nemzeti kisebbség képviseletében.

Többek között ezért gondolják a politikai elitben sokan azt, hogy a PSD-vel könnyebben lehet előre menni. Nem csak arról van szó, hogy könnyebb bizonyos dolgokat megoldani, hanem arról is, hogy a PSD politikai kultúra tekintetében nem a román nemzeti gondolat elsődleges letéteményese, a nemzeti eszmét nem éli meg alapvető rendező elvként. Világosan látszott ez a kilencvenes években, amikor sokkal hamarabb meg lehetett egyezni a bolsevista Iliescuval, mint a Parasztpárt éppen börtönből szabadult demokratáival. Azok román hazafiak voltak, és többüket éppen ezért zárták be.

Kiss Tamás: Én nem látom ezt, István.

Székely István: A probléma ott kezdődik, amikor a politikai elit ezen tapasztalat birtokában elkezd balra igazodni, amit az RMDSZ fősodrának mindenkori ellenzéke ki is használt. Ehhez jön még az erdélyi magyar közéletben a balra húzó habitusok helyzetbe hozása, vagy a magyarországi pártközi kapcsolatok felemás alakulása, bár ebben több minden közrejátszott.

Az a probléma, hogy nincs meg a kettőség: igen, a román baloldallal egyezkedek, a posztkommunistákkal, a PSD-vel, mert velük egyszerűbb. De ettől még kinyilvánított értékrendem, vagy a közvélemény szempontjából lakmuszpapír szerepét betöltő magyarországi pártkötődéseim összhangban vannak a választók elvárásaival.

Kiss Tamás: Nem látom ezt az éles cezúrát, román vonatkozásban. Én a különböző államberendezkedést illető kérdésekben, a magyarság integrációjának a kérdésében eléggé nagy konszenzust látok a román politikai elitben. Romániában a bal és a jobboldal között nincs semmiféle törésvonal a román nemzet mibenlétében. Az, hogy a bal és a jobboldal mást gondol a nemzet mibenlétéről egy magyar specifikum. Vagyis itt nem az RMDSZ vetíti rá a román relációit a magyar viszonyokra, hanem te vetíted rá a magyar viszonyokat a románokra. Nem látom azt, hogy Ponta miben gondolt mást a román nemzetről, vagy a magyarok román politikai közösségen belüli helyéről, mint Boc vagy Johannis.

Toró Tibor: A román nemzeti érdekben szerintem is konszenzus van.

Székely István: Szerintem a közvélemény vetíti rá a magyarországi bal-jobb törésvonalat a romániai pártrendszerre, annak minden összetevőjével együtt. Így lesz például az RMDSZ-ből Gyurcsány romániai testvérpártjával paktáló szervezet. Băsescut sem emelik pajzsra Székelyföldön, ha a baloldal jelöltje. Ebben a vonatkozásban nincs különösebb jelentősége annak, hogy Boc vagy Ponta mit gondol a nemzetről, ez az elit dilemmája. Ugyanakkor nem az államszintű kérdésekről beszélek. Partnerségről, a mindennapokról. A baloldali román politikai elit körében kisebb mértékben van jelen az aktív román nemzetépítő program, ami ütközhetne az erdélyi magyar nemzetépítő programmal. Egyszerűen elbeszélhetnek egymás mellett. (a bekezdést utólag módosítottuk - szerk., 26.11.2014)

Kiss Tamás: Tehát azt mondod, hogy egy aktív nemzetépítő program egy Basescunál nagyobb mértékben van jelen, mint egy Iliescunál. Vagy, hogy Ponta esetében kisebb mértékben van jelen, mint Emil Boc esetében.

Székely István: Igen.

Toró Tibor: Én úgy látom, hogy az van, hogy az eredmény így is, úgy is ugyanaz lesz, csak az egyik esetben látszólagos mozgásteret nyitnak.

Kiss Tamás: Szerintem ez a dolog, amit István mond, nagyon vitatható. Azt el tudom képzelni, hogy az RMDSZ felső-vezetésnek van egy olyan tapasztalata, hogy jobban megy a deal a PSD-vel. De ezt az internacionalista/aktív nemzetépítő képletet nem raknám mellé. Mert egész egyszerűen ezen a szinten nem létezik (vagy legalábbis nem meghatározó) ez a törésvonal.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS