Markó Attila szerint ma letartóztatják: levélben magyarázta el az ügy részleteit kollégáinak
szerk. 2014. december 03. 10:29, utolsó frissítés: 10:35A képviselő leírja: ott sem volt azon az ominózus 2011. március 15-i ülésen, amelyen az állítólagos döntés született.
Engedélyezni fogja szerdán délben Markó Attila előzetes letartóztatását a képviselőház - írta a képviselő az RMDSZ-es tisztségviselőknek és vezetőknek címzett levelében, amelyet szerkesztőségünk is megszerzett.
Markó Attila képviselőt hivatalbeli visszaéléssel vádolják abban a dossziéban, amelyben Alina Bica, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság vezetője ellen is eljárást indítottak.
A képviselőház jogi bizottsága kedden nem hagyta jóváhogy, hogy előzetes letartóztatásba helyezzék Markót. A szükséges 14 helyett csak 13 igen szavazatot kapott az erre vonatkozó javaslat.
A képviselő a levélben összefoglalta az ügy részleteit, amelyben a DNA vádirata szerint Alina Bicát egy, a természetben vissza nem szolgáltatható, Bukarest melletti 13 hektáros telek után 2011-ben kifizetett kártérítéssel kapcsolatban vizsgálják. Ekkor a gyanúsított a kártérítéseket megállapító bizottság (ANRP) tagjaként tevékenykedett. A korrupcióellenes ügyészek szerint az ANRP tagjai tudatosan szemet hunytak afölött, hogy a telek értékét meghatározó szakértő a valós érték háromszorosát állapította meg, ezzel 263 millió lej kárt okoztak az államnak.
A képviselő az RMDSZ-es tisztségviselőknek és vezetőknek címzett levelében leírja, az ANRP-nek 2005-től 2012-ig volt tagja, különböző kormányok alatt.
Beszámolója szerint ennek a bizottságnak 2011-ben 9 tagja volt, ebből 5 az ANRP elnöke és négy alelnöke, két pénzügyminisztérium által és egy, az igazságügyi minisztérium által delegált tag. Ezen kívül ő is tagja volt a kormányfőtitkárság (Kisebbségi hivatal) részéről. Az összetétel és a tagok száma a jogszabályok változásával együtt változott - az eredeti 7-ről később 9, most meg 11 tagú.
Markó szerint érdekes infó lehet, hogy 2005 és 2007 között a bizottság tagja volt Horia Georgescu mai ANI-főnök is.
"Az ügyészség azt állítja, hogy Alina Bica és néhány akkori bizottsági kolléga lepaktált egy felértékelővel és egy károsult (pontosabban egy károsult jogait megvásárló személy) kártérítését jóval a piaci ár fölött állapították meg. Ezzel kárt okoztak az államnak, kaptak értre csúszópénzt, ingatlant, ki tudja még mit. Edddig ez rendben is van, ez egy vád. De ettől az út el egészen hozzám, nem hogy hosszú, de nem is létezik.
Ebbe cseppentem bele én, amikor kilőtték a nyulat bokrostól" - írja Markó, és elmagyarázza, hogy hogyan dolgozott a bizottság, majd kihallgatásának részleteiről számol be.
"1. A megyékből beérkező több százezer (!) kérelmet az ANRP saját szakértői személyzete, igazgatóságai dossziénként átvizsgálták. Amennyiben az jogilag és dokumentáció szempontjából rendben volt (jogos igénylő, beazonosítható ingatlan, bizonyítékok stb), akkor a törvény szerint kiadták egy felértékelőnek.
2. A felértékelő a szakma európai szabályai szerint megállapította az ingatlan vélelmezett piaci értékét (figyelem: természetben nem visszaadható, kártalanításra ítélt ingatlanokról beszélünk!)
3. Ezt a felértékelést az ANRP saját alkalmazásában álló ellenőr-felértékelő újra megvizsgálta, hogy az módszereiben és értékében megfelelő, helyes és törvényes legyen.
4. Ezek után került a bizottság ülésére alkalmanként többezer ingatlan kártérítési javaslata egy TÁBLÁZATBAN (ezen belül többszáz kártérítés a 10-es törvény, többszáz a földtörvény, és többszáz akkor törvény által megengedett különleges eset, akik egészségügyi okból soron kívül kerültek elbírálásra. Teljes kártérítési dossziét alig láttunk, a mennyiség miatt lehetetlen is lett volna ülésenként többezer dossziét átnézni.
Az ülésen szó szerint átfutottuk a többezres listákat, néhol egyik-másik esetet az ANRP-s tagok vagy a szakminisztériumi tagok (igazságügy, pénzügy) javaslatára változó okokból újra felértékeltettük. Nekem ebben az egész kártérítési folyamatban az volt a feladatom és célom - eltérően az egyházi ingatlanok visszaadásával foglalkozó bizottságtól, amelynek alelnöke és hajcsára is voltam - hogy lehetőleg erdélyi megyékből, magyar emberek kárpótlása is megtörténjen, ne tegyék félre igényeiket, ne kötekedjenek a dossziékkal. Ennyi.
Most pedig néhány szó az ominózus 2011 március 15-i ülésről, amelyen ez az állítólagos döntés született. Még egyszer: 2011 március 15. OTT SE VOLTAM! Alsótömösön, Négyfaluban koszorúztam, beszédet mondtam - erről közlemények, újságcikkek tanúskodnak. Azaz csak akkor lehettem volna, ha ez a bizottsági ülés reggel 8 és 10 között lezajlott - ami azért lehetetlen, mert a nem ANRP-s bizottsági tagokon kívül (akik helyben vannak) a többiek programja annyira összevissza volt, hogy SOHA nem sikerült déli 1-2 előtt kvórumban ülést tartani. Mellesleg tisztán emlékszem, hogy az egyedüli nagy ügy amit dossziévan magunk előtt elemeztünk az a néhai Malaxa-kártérítés volt, amerikai ügyvédek jelenlétében. Én azon kívül egyetlen ülésen se láttam külsős felértékelőt magyarázni a munkáját (ugyanis állítólag ezen az ülésen ez történt). Az ülés jegyzőkönyvén a média (??) szerint ott az aláírásom. Ebben minimum két dolog furcsa: ha nem voltam ott, akkor mikor írtam én (vagy más?) alá, illetve hogy van az, hogy a média tudja, és nekem nem engedték meg az iratokhoz való hozzáférést november 30-ig?
Végül pedig néhány szót a nyomozásról.
November 20-án lehívtak 17 órára a központi DNA-hoz, mint gyanúsítottat. Se telefonon, se a helyszínen nem közölték velem a vádat és az ügy lényegét, ezt folyósói pletykákból próbáltam ügyvédeimmel összerakni. 17 órától a váróteremben ültem éjjel 11.30-ig, ekkor vittek az ügyész elé, ahol közölték velem az ügy részleteit, elolvashattam a vádakat. Mivel a dosszié tartalmát nem ismerem, a Bica-féle kavarásról fogalmam se volt, ezért hallgatási jogommal élve új időpontot kértem a nyilatkozattételre, hogy addig egy kicsit nézzek utána a dolgoknak.
Ehhez képest gyanúsítottból fél óra alatt vádlott lettem, az ügyész 10 napra megtagadta kérésemet, hogy betekintsek az ügy irataiba (az eljárás biztonsága miatt). Erre fel másnap villámcsapásként ér a meglepetés: minden alap nélkül a DNA kérte előzetes letartóztatásomat - úgy, hogy előtte meg se hallgatott, nem is engedett a dossziéhoz, és nem is érdekli, hogy egyáltalán ott voltam-e...
Jelzem:
1. a dosszié tartalmát azóta sem láttam.
2. nem tudom, kik ezek a személyek a Bica-féle kavarás mögött, sosem láttam őket, nem láttam a nevüket sem (egy név volt a sokezerből egy adott napirend 10 centi vastag táblázataiból)
3. ott se voltam a bizottságnak azon az ülésén
4. nem tiszte a bizottság tagjainak és meghaladja képességeit az, hogy európai standardos felértékeléseket szakvéleményezzen vagy felülbíráljon. ezért megy át annyi szakember kezén egy dosszié. Ráadásul ha egy hivatásos felértékelő, annak szintén hivatásos ellnőre, a teljes ANRP-s elnökség, a pénzügyes és igazságügyes tagok azt mondják, hogy rendben van, akkor miért ne lenne nekem?
Konklúzió:
1. Én a Mikó-perben hozott jogerős döntés után emberileg képtelen vagyok egy ilyen marhasággal ismét szembeszállni. Mindkét ügy lényege az, hogy Romániában legyen vége restitúciónak kárpótlásnak. Ennek az utóbbinak ráadásul személyes leszámolási háttere is van, amit a parancsuralom csakazértis el fog vinni a végsőkig.
2. Ez a vád gyakorlatilag további sok-sok tízezer bűncselekményt vonhat maga után, ugyanis ilyen alapon az összes eddig megítélt kártérítési dossziéban kifogásolható, hogy a megállapított érték épp túl nagy vagy épp túl alacsony.
3. Minden testület (önkormányzat, bizottság) döntése potenciális bűncselekmény. Az önkormányzatok is ugyanígy döntenek: szakigazgatóságok, jogászok, urbanisztikusok javasolnak, a testület dönt. A DNA meg elviheti mindegyik tagot, tanácsost.
További konklúziókat vonjatok le ti magatok...
Egy biztos: a karrieremből 17 évet arra áldoztam, hogy akik a kommunista rendszertől kárt szenvedtek, azt reparáljuk - egyházi ingatlanok, magánszemélyek földvisszaadása, kártérítések, politikai üldözöttek stb.
Amit megtehettem, megtettem. Jóhiszeműen. Hogy emögött a munkám mögött mások kikavarták kis ügyeiket, ez nem az én felelősségem. Én ilyet nem tettem soha.
Ha bűn ez a munka, amit elvégeztem, akkor bűnt követtem el, de nem takargatok semmit ebből a 17 évből. Büszkén viselem eredményét, és a nehezebb helyzetek mellet sem szégyellem egyetlen percét sem. A fejem fent van, a lelkiismeretem tiszta.
Egyetlen dolog hibádzik csak: megtörtek. Ha ez volt a cél, ám sikerült nekik. De legalább marad valami mögöttem. Nem búcsúzom, de minden jót kívánok nektek!
Attila"