2022. december 7. szerdaAmbrus
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nyelvi jogok: bátorítani kellene az állampolgárokat a hivatali anyanyelvhasználatra

S. I. 2015. március 10. 13:13, utolsó frissítés: 13:13

A 20% fölötti magyarságú települések felkészültek a szóbeli nyelvhasználat érvényesítésére, de az írásbeli kommunikáció terén van mit bepótolni.


2007 óta kevés előrelépés történt a nyelvi jogok közintézményekben való alkalmazása terén – derül ki a Bálványos Intézet februárban zárult kutatásának előzetes eredményeiből. A kutatás első szakasza megpróbált minél teljesebb képet kapni arról, hogy mennyire érvényesülnek a nyelvi jogok azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot. A tervek szerint a közeljövőben a helyszínen ellenőriznék és bővítenék a kapott eredményeket, valamint a sajátos eseteket interjúk keretében is megvizsgálnák – mondta a Transindexnek Toró Tibor kutatásvezető, akivel a fontosabb eredményeket és a következtetéseket tekintettük át.

A 2014 májusában kezdődött kutatást Toró Tibor, a Sapientia EMTE oktatója, a Bálványos Intézet kutatója és Bakk Miklós politológus kezdeményezték. „Az ötfős kutatócsapatot úgy állítottuk össze, hogy politológusok és jogászok is legyenek benne. A törvényi kerettel elég sokan foglalkoztak, több tanulmány is megjelent, viszont a nyelvi jogok alkalmazásának jóval kevesebb teret szenteltek. Egy nagy kutatás volt eddig a témakörben, amit a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet készített 2007-ben” – számolt be Toró az előzményekről.

A kisebbségi nyelv jelenléte a nyilvános szférában

A kutatás során polgármesteri hivatalok honlapjait elemezték, valamint hivatalos adatigénylési leveleket küldtek és arra voltak kíváncsiak, hogy milyen mértékben van jelen egy kisebbségi nyelv a nyilvános szférában? A vizsgálódás abból indult ki, hogy egy jól működő nyelvpolitikának három feltétele van: a képesség (az egyének ismerjék a nyelvet), a lehetőség (a nyelvhasználati jogok biztosítása a közszférában is), valamint az akarat/hajlandóság (a kisebbségi egyének attitűdje, akarat a nyelv használatára). Toró elmondta, hogy a kutatásban az utolsó két feltétel megvalósulását vizsgálták. Vagyis a lehetőség a különböző településeken hogy jelenik meg, illetve két szempontot az akarattal és a hajlandósággal kapcsolatban: vannak-e magyar nyelvű állampolgári beadványok, és milyen számban fordulnak elő, valamint a magyar anyanyelvű tanácsosok milyen gyakran szólalnak fel magyarul?


Mivel hivatalos adatigénylésről volt szó, és a Bálványos Intézetnek nincs jogi személyisége, ezért a leveleket az intézetet létrehozó EMNT Egyesület nevében küldték ki. Toró szerint sokat dilemmáztak azon, hogy fogják ezt fogadni a polgármesteri hivatalok, mert megvolt a veszélye annak, hogy egyesek politikai indíttatást vélnek mögötte. A módszertanban azonban végig ragaszkodtak ahhoz, hogy ez semmiféle problémát ne okozzon, a kutatást ez semmilyen formában nem befolyásolta, és utólag úgy látják, hogy még segített is a válaszadásban, hogy a magyar polgármesterek inkább ismerték az EMNT-t, és nagyobb hajlandósággal válaszoltak.



A hivatalos adatigénylés során a következő információkra voltak kíváncsiak: a magyar nyelven nyilvánosságra hozott határozatok száma és nyilvánosságra hozatalának módja, a helyi képviselőtestületi ülések napirendjeinek nyilvánosságra hozatala (száma és módja), helyi képviselőtestülettel kapcsolatos kérdések, a magyar képviselők száma, azoknak megállapítási módja, az anyanyelvi felszólalás módja, a polgármesteri hivatalhoz tartozó közintézményekkel kapcsolatos kérdések, azon intézmények száma ahová lehet és ahová nem lehet magyarul fordulni, a magyar nyelvű beadványok száma, ügyfélszolgálati tevékenységgel kapcsolatos kérdések, az ügyfélszolgálati hatáskörrel rendelkező magyar alkalmazottak száma és aránya, nyelvismeretük igazolásának módja és a magyar nyelvű formanyomtatványok száma.

Szokatlannak találták a hivatalok az adatigénylést

„Első körben minimális mennyiségű, 10 százalék körüli válasz érkezett magyar nyelven. Ezt követően ismét magyarul írtunk levelet, amelyben közöltük az érintett hivatalokkal, hogy nem küldtek választ a törvény által megszabott 30 napos határidőn belül. Kértük a jelenlegi helyzet felülvizsgálását, mivel megsértették a közérdekű információhoz való szabad hozzáférési jogot. A második levélre már komolyabb mennyiségű válasz érkezett. Az eredményekből kijön, hogy azokon a településeken és megyékben, ahol a magyar lakosság aránya nagy, onnan lényegesen több levél jött be arányaiban véve, mint ahány településük van az összes település között. Például a településeknek 31 százaléka Hargita megyei, és a megyéből 44 százalékban érkezett válasz” – magyarázta a politológus.



A kutatás eredményeiből egyértelműen látszik, hogy a települések jelentős része, főleg a községek több mint 90 százaléka nincsen hozzászokva az ilyen típusú adatigényléshez. Sok településen nem nagyon tudták, hogy kezeljék a dolgot, e miatt az informális válaszadás vegyült a formálissal. Nagyon sok esetben pecséttel és iktatószámmal látták el a válaszokat, amelyek nagyon vegyes minőségűek voltak mind az adatok, mind a nyelv, mind pedig az attitűd szempontjából.

Egyes településeken egészen sajátosan értelmezték a jogot, és elmagyarázták, hogy miért nem kérhetnek ilyen adatokat. „Ludas esete az egyik ilyen kirívó példa, amikor közölték, hogy mivel nem vagyunk helyi illetőségű szervezet, ránk nem vonatkozik az anyanyelvhasználat. Az egyik székelyföldi falu, miután nagyon hiányos választ ad, hozzáteszi, hogy ki van írva két nyelven a községháza, és ki van tűzve a székely zászló. Ezt a részt még nem elemeztük, ezek egyelőre csak benyomások” – mondta a szakértő, aki hozzátette.

Igény esetén fordítanának, minden esetben segítenek

A határozatok kapcsán a 132 önkormányzatnak majdnem a fele, 46 százaléka mondta azt, hogy ha nem is az összes határozatot, de valamennyit lefordítottak magyarra, és 12 önkormányzat válaszolta azt, hogy ezek a határozatok a honlapon is megjelennek, ám ez mindössze egy esetben volt érvényes. A hivatalok visszatérő érve az volt, hogy a magyar tanácsosok eddig nem igényelték a fordítást, ha valaki mégis kéri, akkor szívesen lefordítják. A napirend rendszeres közzététele magyar nyelven csak a tömb-magyar vidékekre jellemző, míg a többségi magyar településeken (59-99 százalékos magyar többség a tanácsban) csak az átlagnak megfelelő. A tanácsülések vonatkozásában a települések 86,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a testület legalább 20 százaléka magyar. Érdekesség, hogy a magyar többségű, dominanciájú településeken az etnikai alapú kategorizáció határozza ezt meg. Vagyis mindenki magyar, tudják egymásról, vagy valamilyen nyilatkozatot kérnek, míg a román vezetésű településeken inkább a pártlistákat veszik alapul. A különbség a város és vidék között is hasonló.



A felszólalások tekintetében a válaszadók 43 százaléka mondta azt, hogy a településükön magyarul szólalnak fel a tanácsosok, a jegyzőkönyv román vagy magyar, ezt nem lehetett elkülöníteni. 24 százalék nyilatkozott úgy, hogy valamilyen tolmácsot – profi vagy rögtönzött – használnak, 18 százalék szerint nem szólalnak fel magyarul, és 15 százalék nem válaszolt, így valószínű, hogy ott sem szólalnak fel. Toró szerint az 50 százalékos etnikai határ a fő törésvonal. Ahol többségben vannak a magyarok a településen, ott nagyobb arányban mondják azt a településvezetők, hogy magyarul szólalnak fel a tanácsosok, az 50 százalék alatt pedig nagyon nagy a különbség. Kiderült az is, hogy a polgármester személye nem jelent feltétlenül garanciát arra, hogy a tanácsosok használják az anyanyelvüket az üléseken.



A levelek jelentős esetében, amikor arra kérdeztek rá, hogy vannak-e formanyomtatványok magyarul, a hivatalok jelentős része egy szándéknyilatkozatot fogalmazott meg, hogy minden esetben segítenek a hozzájuk fordulóknak, rendelkezésre bocsátják a szövegeket magyar fordításban. Mindössze 16 százalék mondta azt, hogy vannak űrlapok, 37 százalék közölte, hogy nincs. 12 százalék szerint szóbeli segítséget nyújtanak, míg 7,6 százalék mondta azt, hogy nincs szükség magyar űrlapokra, mert mindenki tud románul a településen. Csak 12 százalék nyilatkozta azt, hogy beadványt kaptak magyarul, és az arány a tömbtelepüléseken sem haladja meg a 17 százalékot, ami Toró szerint jelentős probléma. 24 százalék szintén egy szándéknyilatkozatot fogalmazott meg arra az esetre, hogy ha ilyen beadvánnyal találkoznának, miként válaszolnának rá. Az ügyfélfogadásban dolgozó magyar alkalmazottak aránya átlagosan 86,24 százalék. A magyar többségű településeken átlagosan az alkalmazottak több mint 90%-a magyar, míg az 50% alatti településeken átlagosan kb. a fele.

A magyar polgármester személye nem garancia a magyar honlapra

A honlapok vizsgálata közben az összes érintett települést lokalizálták, értékelték a honlapok nyelvi helyzetét, rögzítették a honlapokon megjelenő román és magyar hirdetmények frissítésének utolsó időpontját, a honlapokon megjelenő román és magyar nyelvű határozatok és formanyomtatványok számát, valamint a nyelvi minőséget vizsgálták. Kiderült, hogy a települések 90%-a rendelkezik hivatalos honlappal, ám a kétnyelvű honlapoknak mindössze fele rendelkezik magyar tartalommal. Ennél nagyobb arány csak a magyar vezetőségű településeken, valamint a többségi megyékben tapasztalható. A honlapok nyelvét statisztikailag a honlap típusa, a tanács etnikai eloszlása és a település típusa befolyásolja. Az eredmények szerint a magyar honlapok jelentős részét egyáltalán nem frissítik, csak látszólag működnek. A tömbmegyékben és a magyar vezetésű településeken a helyzet lényegesen jobb, de arányaiban sehol sem éri el a 2/3-ot.



Az egyik legérdekesebb eredmény a működő magyar nyelvű honlapok esetében az volt, hogy az előzetes várakozásokkal szemben a működőképes magyar honlapok meglétében nem a polgármester nemzetisége, hanem a tanács összetétele, valamint a megye típusa játszik fontos szerepet. Azaz nagyobb valószínűséggel van működő magyar nyelvű honlapjuk azoknak a településeknek, amelyek magyar többségű megyében vannak, és a tanácstagok többsége magyar. A honlapok nyelvi minőségét szintén a megye és a település etnikai aránya befolyásolja, azaz Hargita és Kovászna megyében lényegesebben nagyobb valószínűséggel vannak működő honlapok.



Toró szerint, ha a tanácstöbbség számít ebben az esetben, akkor valószínűleg kevesebb hatalma van a polgármesternek, mint ahogy feltételezték. „Az volt az egyik kiindulópont, hogy ahol magyar polgármester van, ott át tudja vinni a magyar honlap ügyét a tanácson. Alternatív magyarázat az lehet, hogy a polgármesterek, ahol nincs többségük a tanácsban, elsőként a magyar honlapról mondanak le, hogy a román partner támogatását elnyerjék. Ez egy hipotézis, aminek majd helyszínen tudunk utánajárni” – magyarázta a politológus. Hozzátette: a kutatás során látszott az önbevallásos módszer korlátja. Például a határozatok esetén a hivatalok nagy része azt mondta, hogy kitűzik a határozatokat a hirdetőtáblára. Ezt csak a helyszínen lehetne ellenőrizni, de elgondolkodtató, hogy miért nem töltik fel a honlapra is, ha már megvan a lehetőség” – tette fel a kérdést Toró.

Helyszínen is utána járnának

A közeljövőben a kutatócsoport azt tervezi, hogy helyi szinten is utánajár a kapott eredményeknek, de mivel nincs kapacitásuk arra, hogy lefedjenek minden települést, így valószínűleg egy mintát választanak ki, és az alapján fognak vizsgálódni. A szakember szerint érdekes opció lehet a városokra való fókuszálás is, mivel nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek. Elkészítettek egy megfigyelési kérdőívet is, amit helyileg lehet kitölteni. Az elképzelések szerint határozatszövegeket, formanyomtatványokat kérnek ki, megpróbálnak magyarul ügyet intézni, körülnéznek a polgármesteri hivatalban, és a helyszíni kutatásból még árnyaltabb, részletesebb képet remélnek.

A politológus szerint az is probléma, hogy a honlapok mindössze 25 százalékát frissítik rendszeresen magyar tartalommal, ezért a helyszíni interjúk keretében megpróbálnak erről is beszélgetni a helyi vezetőkkel. Kérdés, hogy a polgármester személye miért nem garancia sok esetben, valamint arra is rákérdeznének, hogy azokon a településeken, ahol pozitív példák vannak, milyen forrásokból működtetik a dolgot, milyen eszközökkel oldják meg, hisz több település is jelezte, hogy humánerőforrás- és pénzhiányon múlik a fordítás.



A kutatócsoport eredeti szándéka az volt, hogy amennyiben Románia benyújtja a hivatalos nyelvi jelentést az Európa Tanácshoz, akkor egy árnyékjelentést fogalmaznának meg a kapott eredmények alapján, mivel az első jelentés kevés teret szentelt a nyelvi jogok adminisztrációban való alkalmazásának. Továbbá tervezik, hogy minden levelet elérhetővé tesznek a nyilvánosság számára, így bárki elolvashatja, hogy saját települése milyen válaszokat adott. Ettől azt is várják, hogy az állampolgárok kezdeményezőbbé válnak e téren, hisz az látszik, ha tökéletesen meglenne a lehetőség az anyanyelvhasználatra, a probléma az, hogy nincs meg igazán az akarat.

„Elsősorban nem a tanácsosokra gondolok, hanem arra, hogy nincsenek beadványok, kérések. Az állampolgárok kezdeményezőkészségén is sok múlik, ez lehetne a következő cél. Mi nem igazán tudjuk felvállalni ezt, de nagyon sok szervezet van, amelyik erre specializálódott, jól is működnek, akár kedvet is kaphatnak, hogy ezeknek a dolgoknak utánajárjanak. Három-négy ember egy településen nagyon sokat tud tenni, és úgy gondolom, hogy a polgármesteri hivatalok, ha nehezen is, de fognak alkalmazkodni” – vélte a politológus.

Politikai számonkérés és civil kurázsi szükséges

Hozzátette: jobbára reprodukálták a Nemzeti Kisebbségkutató 2007-es kutatási eredményeit, de abból kiindulva, hogy időközben eltelt hét év, nagyon kevés előrelépés történt. „A Kisebbségkutató 100 százalékos kitöltést ért el, igaz, nem hivatalos adatigénylést kértek, hanem önkitöltős kérdőívekkel dolgoztak. Mi csak a honlapok esetében tudtuk ezt megtenni. Jól látszik, hogy a települések nagy része szóban fel van készülve a magyar nyelvű ügyfelek kiszolgálásra, illetve 36 százalékuk legalább tud magyarul egy levélre válaszolni, hisz körülbelül ennyi volt a magyar válaszok aránya. Lehet, mások is tudnának, de megtagadták a választ. Egy következő lépésben jó lenne összeolvasni az eredményeinket a 2007-es eredményekkel, hogy településszinten hogyan változott a helyzet, vannak-e olyan települések, ahol történt előrelépés" - mondta. A kutatási jelentést februárban Budapesten is bemutatták a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson, ahol több résztvevő is jelezte, hogy a romániai eredményeket érdemes lenne összehasonlítani a szlovákiai és szerbiai helyzettel, így valószínűleg erre is sort kerítenek a jövőben. Toró szerint érdemes lenne még a jegyző személyével is foglalkozni, problémát jelenthet viszont az etnikum bekódolása.



A politológus zárásként elmondta: fontos lenne, hogy a pártok bátorítsák a tanácsosaikat és a polgármestereiket a nyelvi jogok használatára, és a településeknek is kellene valamilyen formában reklámozni ezt a lehetőséget az állampolgárok előtt. „Mindenképpen, ami hiányzik, az a számonkérés a politikai szervezetek részéről a saját embereik irányába. Városokban azért fektettek erre hangsúlyt, de ott se mindenhol.

Tervezünk különböző javaslatcsomagokat megfogalmazni a helyi, megyei tanácsok számára, mert jól látszik, hogy a pénzhiány áthidalható lenne, amennyiben a megyei tanácsok komolyan vennék ezt a kérdést, és például létrehoznának olyan csoportokat, amelyek a fordításban segítenék az önkormányzatokat. A formanyomtatványokat le sem kellene fordítani, hisz azokat a Kisebbségkutató Intézet már 2007-ben lefordította. Tehát sok kitörési lehetőség van, valójában csak akaratra lenne szükség” – összegzett a szakember.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS