2020. aug. 9. vasárnapEmőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tényleg jó ötlet volt mindenestől felszámolni a sorkatonaságot?

S. I. 2015. április 13. 13:02, utolsó frissítés: 13:10

A hadsereg számos funkciója megszűnt, alternatív opciókat nem dolgoztak ki. Az ukrajnai válsággal újra előtérbe kerülhet a témakör.


Romániában 2007. január elsejétől szűnt meg a kötelező sorkatonai szolgálat, amelyről minden családban számos legenda kering. Az egykori obsitosok sosem fogynak ki a katonahistóriákból, a legtöbben pedig szívesen emlegetik az egykori történeteket, hozzátéve, hogy a katonaévek alatt a pokolba kívánták a sereget, ám az ott szerzett tapasztalatokat pótolhatatlannak tartják. Történelmi korszaktól és politikai rendszertől függetlenül a sorkatonaság intézménye egy államban sem örvendett különösebb népszerűségnek, és számos kritikát fogalmaztak meg vele kapcsolatban. Nyolc évvel ezelőtt egy ország lélegzett fel, hogy végre megszűnt a sokak által csak az emberi méltóság sárba tiprásával azonosított szolgálat, és ezen túl egy fiatalembernek sem kell rettegnie a sorozástól.

Mindent vissza?

Az ukrajnai orosz beavatkozás viszont új helyzetet teremtett Közép-Kelet-Európában, ahol több ország fontolóra vette a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítását. Litvániában a megnövekedett orosz katonai fenyegetettségre való tekintettel márciusban ideiglenesen vissza is állították a kötelező sorkatonai szolgálatot, Lengyelországban a lakosság 47 százaléka tartja elegendőnek a csak hivatásos katonákból álló hadsereget. Így 7 százalékkal csökkent a sorkatonai szolgálatot ellenzők száma 2008-hoz képest, amikor megszüntették a katonai szolgálat kötelező jellegét.

Csehországban a lakosság 63 százaléka támogatja a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetését, míg ezzel összhangban a kormány a napokban fogadta el a védelmi törvény módosítását. Ha a jogszabályra a parlament is rábólint, a cseh hadsereg várhatóan már a jövő évben újra bevezeti a 18 évesek sorozását.


Szlovákiában szintén az önkéntes kiképzés bevezetését fontolgatja a kormány, míg a magyar honvédség professzionális katona állománya mellett tartalékos állományt is foglalkoztat, és önkéntes haderőt is felállított.

Ez utóbbihoz hasonló javaslat Romániában is felmerült még 2013 novemberében, amikor Mircea Dușă védelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy egy minimális katonai alapkiképzés bevezetését érdemes lenne fontolóra venni, hisz egy váratlan konfliktusos helyzetben nem árt, ha a hivatásos hadseregben szolgáló katonák mellett a sorállományúak is tudják, hogy néz ki egy kézifegyver, egy gázálarc, vagy egy kézigránát.

A védelmi miniszter javaslatára a szakértők akkor úgy reagáltak, hogy a sorozott hadsereg hadászatilag sok előnyt nem jelent, ám más téren lehetnek előnyei. A sorállományú katonákat azonban különböző vészhelyzetek, természeti katasztrófák esetén be lehetne vetni, ráadásul egy hadseregben a harcoló alakulatok mellett szakácsokra, orvosokra, híradósokra, utászokra és egyéb műveleti alakulatokra is szükség van, akiknek szintén nem ártana, ha kiképzési ismeretekkel rendelkeznének.

Legutóbb, ha nem is minisztériumi szinten, de ismét elhangzott egy kijelentés a kötelező sorkatonai szolgálat visszavezetéséről. Ovidiu Portariuc, Botoșani polgármestere szerint a sorkatonaság intézménye a mellett, hogy az ország védelmét erősítené, jót tenne a fiataloknak is, hisz hozzájárulna a személyiségük fejlődéséhez, javítaná a fizikai erőnlétüket, és fegyelemre nevelne.



Az önkéntes haderőre való áttérést a legtöbb országban azzal indokolták, hogy a NATO-hoz való csatlakozással létjogosultságukat vesztik a tömeghadseregek, hiszen a tagállamok biztonságát az Észak-atlanti Szerződés garantálja. Így a sorkatonaság helyett olyan profi, kis létszámú és ütőképes haderőre van szükség, amelyik képes a NATO kötelékén belül feladatokat ellátni. A kérdéskört övező politikai, közéleti viták a sorkatonaság eltörléséről szóló döntések meghozatalával elültek ugyan, ám a különböző nyilvános fórumokon mindmáig sokan érvelnek a szolgálat bevezetése mellett illetve ellen. Az ukrajnai események csak felerősítették ezt a társadalmi diskurzust.

Pró és kontra

A kérdés kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy miért van szüksége egy országnak hadseregre. A legtöbben ugyanis – érthető és el nem ítélhető módon - a hadsereget a háborús pusztítással és a fegyveres konfliktusokkal azonosítják, holott a feladatköre ennél jóval összetettebb. A hadsereg ugyanis tág értelemben az állam saját érdekérvényesítése céljából létrehozott fegyveres erő, amelynek megléte pótolhatatlan előnyt jelent a nemzetközi kapcsolatokban. Másrészt a hadsereg feladatköre a szűkebb értelemben vett honvédelmi feladatokon túl kiterjed a katasztrófa-elhárításra, a természeti csapások elleni védelemre, és szükségállapot esetén a törvényes rend biztosítására is. Igaz, hogy hadsereget fenntartani nem olcsó mulatság, ám jó tudni, hogy egy jól szervezett és felszerelt, ütőképes hivatásos hadsereg támogatása többe kerül, mint a sorkatonaság intézményének finanszírozása.

Az egyik leggyakrabban elhangzó érv a kötelező katonai szolgálat mellett az, hogy a hadsereg tartást ad a fiataloknak, hazaszeretetre, önfeláldozásra, fegyelemre, bajtársiasságra, közösségi életre nevel, a nemzeti identitás kialakításának meghatározó színtere, a hazafias nevelés szerves része. A sorkatonaság előnyeként emlegetik még, hogy háborús konfliktus esetén nagyszámú tartalékos tömegek mozgósíthatók arra az esetre, ha a hivatásos hadsereg képtelen elhárítani az ellenséges támadást. Egy további népszerű érv pedig az egyenlőségre való hivatkozás, hisz a seregben a katonák egyenlők, függetlenül társadalmi helyzetüktől. Ebből következik, hogy a hadsereg a társadalmi felemelkedést is elősegíthetné.



Az ellenzők szerint a kötelező katonai szolgálat sérti az emberi jogokat, hisz az intézmény a bevonult kiskatona életének minden percét szabályozza, ráadásul olyan esküre kötelezi, amelyben saját életének feláldozását is vállalnia kell. A hadsereg nevelési funkcióját nem tartják összeegyeztethetőnek a modern polgári állam eszméivel, a profi hadsereg humánusabb, mivel nem aláznak meg embereket akaratuk ellenére. Hangsúlyozzák, hogy az ország érdekeinek védelmét sokkal hatékonyabban képesek ellátni a diplomaták és az üzletemberek, mint a katonák. Azt nem vitatják, hogy az ország védelme érdekében fegyveres erőre is szükség van, ám azt az illetékes állami szervekre célszerű bízni, és nem az állampolgárokra. Megjegyzik, hogy számos történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy egy ország a végső tartalékok mozgósításával csak növeli veszteségeit. Egy másik érv az, hogy a sorozott hadsereghez kapcsolódó szimbólumrendszer a nemzeti különbségeket hangsúlyozza, ami az ellenzők szerint szíthatja a nacionalista indulatokat, így folyamatos kísértést jelenthet az ország vezetőinek, hogy a szomszédokkal való vitás kérdéseket katonai erőszakkal orvosolják. Ezért a tömeghadseregek veszélyesebbek a békére, mint a kis létszámú, hivatásosokból álló professzionális hadseregek.

A közép-kelet-európai országokban eltörölt sorkatonai szolgálat jellemzőit kevesen sírják vissza, hisz a mindennapos megalázás, az értelmetlen őrségek, a fölösleges gyakorlatok sok haszonnal nem jártak, ráadásul hónapokat, éveket raboltak el a fiatalok életéből. Sokak számára viszont hasznos élettapasztalatot jelentett, ám csak ezért kár lett volna fenntartani az intézményt. Több szakértő viszont úgy véli, hogy a sorkatonai kötelezettség eltörlésével, a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kiöntötték, hisz a hadseregnek számos funkciója megszűnt, azokat semmivel sem pótolták, alternatív opciók kidolgozásáról pedig nem gondoskodtak. A megváltozott nemzetközi politikai környezetben azonban kimozdulhat a holtpontról ez a kérdés, hisz egy országnak sem válik hátrányára, ha a kor követelményeinek megfelelő modern, hadra fogható, polgár- és katasztrófavédelmi feladatokat ellátni képes lakossággal rendelkezik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS