Ezért annyira átláthatatlan a hazai háziorvosi rendszer
S. I. 2015. április 28. 09:50, utolsó frissítés: 11:51A folyamatosan változó jogszabályok a hatékonyság és az eredményesség rovására mennek - állítják a családorvosok.
Állampolgár legyen a talpán, aki képes eligazodni a háziorvosi rendszer működésének útvesztőiben, különösen úgy, hogy az orvosok és a szaktárca, valamint az egészségbiztosítási pénztár között is rendszeres az egyet nem értés. A családorvosokkal megkötött keretszerződések aláírása rendre késik, mivel az érintettek szerint a rendszer működtetői nem veszik figyelembe a javaslataikat, folyamatosak a minisztérium részéről érkező kellemetlen meglepetések.
Legutóbb a vidéken dolgozó háziorvosok pótlékainak tervezett változtatásai és a már menetrendszerűen érkező új keretszerződés-tervezet verték ki a biztosítékot szakmai berkekben. A folyamatos módosításokat és változtatásokat a páciensek nagy többsége képtelen nyomon követni, így nem meglepő, ha a családorvosi rendelésekkel kapcsolatban nagy a zűrzavar.
Legtöbben azt nem értik, hogy miért kell fizetni bizonyos szolgáltatásokért, receptfelírásért, ha biztosítva vannak, de akadnak olyanok is, akik állami rendelőnek gondolják a családorvosi rendelőket. A Transindex háziorvosokkal beszélgetett a rendszerre jellemző sajátosságokról.
A jelenlegi háziorvosi rendszer bevezetése előtt ahhoz, hogy valaki általános orvos lehessen, elegendő volt elvégezni a hatéves orvosi képzést és szakosodás nélkül rendelhetett. Azóta viszont az alapképzésre rájön a hároméves rezidensképzés, és csak a szakosodás után lehet családorvosi rendelőt működtetni.
A rendszer bevezetésekor a praktizáló orvosoknak sokkal könnyebb dolguk volt, hisz az adott településen összeállította magának a pácienslistát, és megnyithatta rendelőjét. Az 1998-as reformok óta a romániai alapellátást és járóbeteg-szakellátást az egészségbiztosítással szerződéses viszonyban álló, vállalkozóként tevékenykedő háziorvosok biztosítják. A páciensek szabadon választhatnak háziorvost, és amennyiben nem elégedettek a szolgáltatással, hat hónap után válthatnak. A jogszabályok értelmében, optimális esetben egy orvosra 1800 páciens juthat. 2010 áprilisától a háziorvoshoz csak előjegyzés alapján lehet ingyenesen bejutni, aki ezen kívül szeretné igénybe venni a konzultációt, annak konzultációs díjat kell fizetni, amit a háziorvos maga állapít meg.
Nem könnyű bejutni a rendszerbe
Ahhoz, hogy egy családorvos ma praxist nyithasson és a biztosítóház szerződést kössön vele, legalább 800 páciensre van szükség. A kezdeti időkben sokaknak gyakorlatilag az ölükbe hullott a praxis, nem kellett érte fizessenek. A rendszerbe gyakorlatilag úgy lehet bekerülni, hogy a fiatal orvosok átveszik a már nyugdíjba ment kollégáiktól a praxist. Jó esetben, ha rokon vagy ismerős a nyugdíjazás előtt álló orvos, akkor ingyen vagy olcsóbban adja át a praxisjogot, ám ha nincs ilyen szerencséje a fiatal orvosnak, akkor vidéki vagy városi rendelőtől függően 8-10 eurót kell fizessen páciensenként ahhoz, hogy megszerezze a működtetési jogot.
„A családorvos bérét a biztosítóház adja, annak függvényében, hogy hány páciense van, ám a jelenlegi szabályozás szerint naponta legtöbb 20 beteg konzultációját finanszírozza a biztosító. Egy neve elhallgatását kérő fiatal családorvos lapunknak arról a hátrányról beszélt, hogy a korábbiaktól eltérően immár egy recept felírása, egy beutaló kiállítása is konzultációnak számít, így jelentősen csökken a valós vizsgálatok lehetősége.
„Ha a páciens egy szolgáltatásért fizetett 10 lejt, akkor a számlát le lehetett jelenteni a biztosítóháznál, és tudtunk adni ingyenes receptet akkor is, ha a 20 konzultáción kívül esett. Most annak, aki nem tud várni 2-3 napot arra, hogy beleessen a napi 20 főbe, nincs más választásom, mint nem ártámogatott gyógyszert felírni. Az illetőt hiába programálom be holnaputánra, addig nem várhat, rosszabbodhat az állapota. Ingyenes receptet nem tudok írni neki, mert nem tudom bevezetni a könyvelésbe, nem tudok elszámolni vele. Korábban erre volt lehetőség” – magyarázta a szakember. Elmondta: a napi finanszírozott 20 konzultáción kívül a családorvos anyagi ellenszolgáltatást kérhet.
"Nyugtatömbünk van, minden szolgáltatás után számlát adunk, az ajtóra pedig ki van függesztve, hogy mi mennyibe kerül. Az árakat minden családorvos maga határozza meg. Én például gyerekek után nem veszek el pénzt, ahogy küldőpapírért sem kell fizetni. A legnagyobb problémának a napi 20 konzultációra vonatkozó korlátozást tartom. Sok páciens minden héten felkeresi a rendelőt, és hallom tőle, hogy bejelent a Pro TV-be, ha nem adok neki ingyenes receptet. Van, aki egy évben kétszer jön be, és akkor nem tudom kiszolgálni, mert nem volt beprogramálva. Sokszor előfordul, hogy öt óra alatt 40-50 embert vizsgálok meg, mivel senkit nem engedek haza enélkül. Ennek nem ez a rendje, hisz egy betegre legalább 20 perc kellene jusson” – jegyezte meg.
Hozzátette: ezekért a konzultációkért ugyanakkor nem vesz el pénzt, csupán a különböző szolgáltatásokért, ami után adózik. A rendelőfenntartást, a személyzet fizetését, a biológiai szemét elszállítását, a könyvelést pedig abból kell fizetni, amit a biztosítóház a konzultációkért utal. Elmondása szerint minden évben kétszer írnak alá szerződést a biztosítóházzal, mivel csak ritkán fordul elő, hogy minden időben elkészüljön.
A családorvos a páciensek számának korlátozására vonatkozó szabályozás mellett az elektronikus egészségügyi kártya bevezetését is elhamarkodottnak, nem megfelelően előkészítettnek tartja.
„A számítógépes rendszer nagyon le van terhelve, sokszor félórát kell várni, amíg rendbe jön. Emellett sok olyan páciensem van, akik azt sem tudják megmondani, hogy pontosan mikor született a gyermekük, nemhogy megjegyezzenek egy kártyakódot. Számos betegem van, aki azt gondolja, hogy az egészségügyi kártya egyet jelent a biztosítással” – sorolta. A háziorvos ugyanakkor jó kezdeményezésnek tartja a „virtuális kórlapot”, hisz a jól működő külföldi példákon alapul, ám úgy gondolja, hogy még éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy a gyakorlatban is optimálisan működjön.
Nem nagyon értik egymást
Szabó Soós Klára, a Hargita Megyei Háziorvosok Egyesületének elnöke szerint a gyógyszerfelírási protokollok kapcsán olyan megszorítások vannak a családorvosokkal szemben, amelyek sem szakmailag, sem gazdaságilag nem indokoltak.
„Sok esetben olyan banális dolgokért, amit alaphálózati szinten is el tudnánk látni - hisz megvannak a megfelelő szakmai kompetenciánk -, kénytelenek vagyunk a beteget továbbküldeni más ágazatba, mert azt a gyógyszert ártámogatva nem írhatjuk fel, hacsak más ágazatból nem jön erre javaslat. Ez ráadásul indokolatlan költséget is generál a rendszerben, hisz a biztosító kifizeti nekünk a szolgáltatást, kifizeti más ágazatnak is, a betegek pedig fölösleges köröket futnak” – fogalmazott. Hozzátette: ezek miatt a páciensek jogosan elégedetlenek a várólisták miatt, hisz mindezeket a problémákat alaphálózati szinten meg lehetne oldani.
Szabó Soós elmondta, hogy a szakmai érdekvédelmi szervezetek számos alkalommal jelezték a szaktársának és a biztosítónak ezeket az anomáliákat.
„Ilyenkor mindig bólogatnak, helyeselnek, amikor pedig megjelennek a kezelési protokollumok, az alkalmazási normák, akkor minden marad a régiben. Nem pénzkérdés az egész, odafigyelésről és szakmaiságról van szó” – jegyezte meg. A finanszírozással kapcsolatban a szakember elmondta, hogy az ellátó rendszeren belül is alulfinanszírozott az alapellátás, ezt maga a minisztérium is elismeri.
"Ha elolvassuk a szaktárca honlapjára feltöltött, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó országos egészségügyi stratégia finanszírozás című fejezetét, ők maguk ismerik el, hogy az alaphálózatot a jelenlegi anyagi lehetőségek mellett is alulfinanszírozták, az alaphálózatot alulhasznosították. Ennek ellenére, amikor a keretszerződést és az alkalmazási normákat kidolgozzák, még a saját javaslatukat sem veszik figyelembe. Ezt egy szakmai egyeztetésen elmondtam az egészségügyi miniszternek és a biztosítóház elnöknek is, érdemi választ nem kaptam” – mondta meg Szabó Soós.
A vidéki rendelőhálózat finanszírozása kapcsán a családorvosi szövetség azt javasolta, hogy a 2014-es finanszírozás 2015-re is maradjon meg.
„Ígéretet erre is kaptunk, de a normák másról szólnak. Azt is javasoltuk, hogy a vidéki pótlékokat minisztériumi forrásokból finanszírozzák, hisz ezeket lényegében mi, családorvosok adjuk. A családorvosi ellátásra adott összeg fix összeg, per capita értéke attól függ, hogy hány per capita pont valósul meg országos szinten. Ehhez adódik hozzá a vidéki pótlék, ami növeli a per capita pontok számát, következésképpen a végső értéket csökkenti. Tehát az egyik családorvos zsebéből megy a másik családorvos zsebébe, nem az állam adja, lényegében mi finanszírozzuk” – magyarázta. Hozzátette: úgy vélik, hogy a mindenkori kormánynak és biztosítónak kötelessége és érdeke lenne, hogy teljes országos lefedettséget biztosítson a lakosság számára az alapellátási hálózat szintjén.