Kíváncsian várjuk: jobb lesz a nők helyzete az új esélyegyenlőségi törvénytől?
kérdezett: Kertész Melinda 2015. szeptember 24. 09:52, utolsó frissítés: 2015. szeptember 25. 08:45Újjáalakul az esélyegyenlőségi ügynökség is, ide fordulhatnak a nemi alapon diszkriminált személyek.
Új lendületet kaphat Romániában a nemi alapú diszkrimináció elleni harc, ha a szeptember 9-én elfogadott esélyegyenlőségi törvénymódosítás rendelkezései elkezdenek életbe lépni. A törvény egyik legfontosabb újdonságának számít a Nemi Esélyegyenlőségi Országos Ügynökség, amelynek a feladatai köré fog tartozni a jogi segítségnyújtás a nemi alapú diszkriminációt elszenvedők számára. Molnár Zsoltot, az RMDSZ Temes megyei képviselőjét, a törvénymódosító tervezetet kidolgozó nemi esélyegyenlőségi bizottság tagját kérdeztük a törvénybe belefoglalt egyéb változásokról és annak várható hatásairól.
Milyen igény szülte ennek a jogszabálynak a módosítását? A törvény elfogadását követően azt mondtad, hogy az EU-s csatlakozás óta visszafejlődés történt a nemi egyenlőség tekintetében. Pontosan mire gondoltál?
Molnár Zsolt: – A nemi esélyegyenlőség biztosításának tekintetében ugyanaz a folyamat figyelhető meg, mint amit a kisebbségi jogok esetében is láthatunk, éspedig az, hogy mindkét esetben tetten érhető egyfajta visszafejlődés a 2000-es évek első felétől az EU-s csatlakozásig történt előrelépésekhez képest.
Ez azzal magyarázható, hogy a csatlakozási tárgyalások eredményeképpen Romániának teljesítenie kellett a koppenhágai kritériumokat, és emiatt nagyon sok témában történt előrelépés, többek között a nők és férfiak esélyegyenlőségét illetően, és a kisebbségi jogok terén is. Annak idején létrejött a nemi esélyegyenlőségért felelő országos ügynökség, amely kimondottan a férfiak és nők esélyegyenlőségének témájával foglalkozott.
A gazdasági válság következtében az ügynökséget megszüntették, és ez az intézmény visszafejlődött a munkaügyi minisztérium egy részlegévé. Ahogy a román állam a koppenhágai kritériumok miatt a kisebbségi jogok esetében is a legtöbb engedményt a csatlakozás előtt tette, így volt ez a nemi esélyegyenlőség tekintetében is. A visszafejlődés is hasonlóan ment végbe: láthatjuk, hány és hány probléma adódik a törvény által garantált nyelvhasználati jogok életbe léptetésében és gyakorlásában, a nemi esélyegyenlőség garantálását illetően sincs ez másként.
A visszafejlődés egyik mutatójaként például megemlíthető a férfiak és nők bére között 2008 óta mélyülő szakadék. Milyen gyakorlati hatásai voltak annak, hogy az ügynökséget felszámolták?
– Az ügynökség felszámolását követően már nem volt olyan állami szerv, amely például a bérezés szempontjából vizsgálta volna a közszféra működését, hiszen elsősorban a közszférára van hatása egy állami intézménynek. Az ügynökség felszámolása véget vetett az esélyegyenlőség témájában úgynevezett soft programok – azaz képzési, tájékoztatási programok – szervezésének is, mert az esélyegyenlőségi minisztériumi részlegnek már nem volt kapacitása ilyen típusú programok szervezésére. Tehát a gyakorlati tevékenység csökkenésében látszott meg, mennyire kedvezőtlen volt az ügynökség felszámolása.
Ami a statisztikákat és ezen belül a bérrést illeti, sajnos ez nem egy könnyen megoldható probléma. Nyilván az állami szektorban sokkal könnyebb kezelni ezt a jelenséget, mint a versenyszférában, mert itt nehezebb beavatkozni, hiszen a munkáltató és a munkavállaló közötti munkaszerződés törvény a felek számára. Ezért fontos az ügynökség tájékoztató munkája, mert sok esetben a munkavállaló tájékozottságán múlik, hogy a munkához arányos, vagy annak megfelelő bért alkudjon ki.
Az RMDSZ Nőszervezete több törvénymódosító javaslatot is megfogalmazott, ezekből melyek azok, amelyek belekerültek a törvény végső formájába?
– A nőszervezet javaslatai közül elsősorban a diszkriminációért járó büntetések súlyosbítása került be, örülök, hogy sikerült átvinni ezeket a javaslatokat. Ezenkívül hosszú vita zajlott le az esélyegyenlőségi bizottságban arról, hogy a biológiai és a társadalmi nem meghatározása belekerüljön-e a törvénybe. Az RMDSZ nőszervezete kidolgozta azt, hogy milyen esetekben kell a biológiai nemet és milyen esetekben kell a társadalmi nemet figyelembe venni, és ez be is került a törvénybe.
A törvénymódosításban az is szerepel, hogy az állam által szervezett oktatásban kötelező módon szerepelnie kell a nemek közötti esélyegyenlőség kérdéskörének. Hogyan lehet ezt a témát becsatolni a tantervekbe, és kinek a felelőssége lesz a kivitelezés?
– Egy szakmai grémium kell kidolgozza ezt, minden törvénynek az alkalmazási módszertanát a szakminisztérium dolgozza ki, ez esetben a módszertant a munkaügyi minisztérium fogja kidolgozni. Azokban a kérdésekben, amelyek túlmutatnak a minisztérium szakterületén, ki fogják kérni az illetékes minisztérium véleményét. A módszertant a törvény kihirdetését követő 60 napon belül kell kidolgozni.
A törvény szerint a gyesről munkahelyére visszatérő szülőnek joga van egy legkevesebb 5 napos szakmai integrációra. Hogyan fogja tudni ellenőrizni az állam, hogy ezt a cikkelyt tiszteletben is tartják a magánszektor munkáltatói?
– Mivel ez a kitétel törvénybe van foglalva, mindenkinek alkalmaznia kell. Nyilván, a közszférában sokkal könnyebb a cikkely betartását ellenőrizni, a versenyszférában csakis állampolgári bejelentés alapján lehet. Sajnos ez a gond általános, az állam nagyon sok helyzetbe nem lát bele, nem tudja, mi történik a cégeken belül, sokszor ezért a munkáltatók jóindulatán múlik, hogy be vannak-e tartva az alkalmazottak jogai. Azért is fontos, hogy újraindítják az ügynökséget, mert a kompetenciája kitér a tájékoztatás jellegű tevékenységre is, és ha ez sikeres, akkor a nők tisztában lesznek a jogaikkal, a lehetőségeikkel. Sokszor mondtam azt a parlamentben, jó lenne, ha a nőknek abban tudnánk segíteni, hogy nyerjék el azt az önbizalmat, ami által hatékonyabban tudnak mozogni a munkaerőpiacon.
A 14. cikkely 2. bekezdése olyan értelemben módosul, hogy ezentúl tilos lesz a reklámcégeknek nemi sztereotípiákat megjeleníteni a reklámokban. Az nem derül ki, hogy hol húzódik meg a határ a sztereotíp viselkedésminták és az elfogadható viselkedésábrázolás között. Ki fogja ezt eldönteni?
– Nyilván lesznek ezzel kapcsolatos viták és elkerülhetetlen, hogy az a cikkely vitákat, nézeteltéréseket vagy akár bírósági pereket is eredményezzen. Viszont az lesz a haszna, hogyha ezek a viták beindulnak, akkor egy idő után fogjuk tudni ezekre a kérdésekre a választ. A román társadalomban sajnos nem beszélünk eleget erről a kérdésről, viszont már csak azáltal is, hogy megnyitjuk a törvényes lehetőséget a sztereotípiák használatának büntetésére, úgy érzem, hogy volt egy haszna ennek a cikkelynek. Ma Romániában a nemi kérdésekben nagyon szélsőségesek lehetnek a megnyilvánulások, és remélhetőleg ez a törvény kezeli ezt a helyzetet. Sok fog azon múlni, hogy a módszertan kidolgozásakor hogyan teszi alkalmazhatóvá ezt a cikkelyt a minisztérium.
Az esélyegyenlőségi ügynökség a nemi diszkriminációt elszenvedett személyek panaszaival is köteles lesz foglalkozni. Mivel az ügynökségnek nincs elbírálási kompetenciája, a panaszokat egy erre felhatalmazással rendelkező hatósághoz – például a Diszkriminációellenes Tanácshoz, bírósághoz kell továbbítania. Ha ezt a folyamatot vizsgáljuk, akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy az ügynökséghez való fordulás egy újabb bürokratikus lépés a panaszos számára. Miért volt szükség ezzel a hatáskörrel felruházni az ügynökséget?
– Bár egy újabb bürokratikus lépésként is értékelhetjük ezt a rendelkezést, de ha belegondolunk abba, hogy eddig nem létezett ez az intézmény, amely ezeket a panaszokat hivatalosan átvehette, majd azokat jogi szempontokból megvizsgálva eljuttathatta a megfelelő intézményekhez, akkor mindenképpen előrelépésként kell tekinteni erre a kompetenciára, hiszen egy komplexebb helyzetben tényleges segítséget nyújthat. Sok esetben ugyanis a nemi diszkrimináció büntetőjogi következményekkel is járhat, amivel a szenvedő alanyok nem feltétlenül vannak tisztában. Tehát ilyen szempontból a Nép Ügyvédjéhez hasonlítanám az ügynökség szerepét, ami nyit a nemi diszkriminációval kapcsolatos panaszok irányába, majd ezeket súlyosságuk és jellegzetességeik függvényében, kellő szakmai értékelés után továbbítja a valóban kompetens hatóságokhoz.