Megmutatjuk, melyek a legszegényebb székelyföldi falvak
Bakk-Dávid Tímea
2016. január 14. 17:53, utolsó frissítés: 2016. március 03. 11:12
Mekkora a munkanélküliség, van-e fürdőszoba: hivatalos adatokat összesítve térképezték fel a legdepriváltabb térségeket a Caritas projektjében.
Romániának 40%-a szegénységben él, uniós szinten nálunk a legnagyobb a gyermekszegénység is. Az országnak márpedig lenne erőforrása a mélyszegénység felszámolására, de nincs rá kellő politikai akarat. Philip Alston ENSZ-raportőr kemény elmarasztalása lokális szinten is érvényes lehet: a legtöbb önkormányzat a törvényi kötelezettségein túlmenően (a szociális segélyek és fűtéstámogatások kiosztásán kívül) édeskeveset tesz a lakosság mélyszegénységben élő részéért. Sokan vannak, igaz, amelyek nem is tudnának: maga az önkormányzat is szegény, és innen-onnan cseppent alamizsnákból, megyei tanácstól kapott költségvetés-kiegészítésből, takaréklángon éldegél.
Az ember egy faluba betérve már kap valamilyen képet arról, hogy gazdag-e a település, vagy szegényebb: mekkorák a házak, omladozik-e a vakolat róluk, szedett-vedettek a kerítések vagy takarosak, áll-e minden második udvaron több tízezer eurót érő mezőgazdasági gép? A szegénység pedig sokarcú, gyakran nem is látszik első pillantásra. Gazdag falvakban a faluszélre, zsákutcába, domboldalra húzódik, a főútról láthatatlanul. Az elöregedő falvak egyike-másika még tartja magát, vagy a látszatot, az egykori gazdagság maradványaiból éldegélve. Csak akkor panaszkodnak, ha kérdezed. A fiatal falvak zsibongása pedig hetykének, vidámnak tűnik, róluk sem hiheti az átutazó, hogy a legtöbben éhesen fekszenek le a rohangáló gyerekek közül. És tőlük soha eszébe sem jutna megkérdezni, hogyan, miből élnek.
Minden öt emberből kettő szegény: de pont az a kettő kevésbé látható, vagy nincs az ismerőseink között. A társadalmi szakadék egyre nő, aki teheti, “fölfele” barátkozik, egyre kisebb az átjárhatóság és a kapcsolati felület a különböző helyzetű rétegek között. Hiszen már az iskolában eldőlnek ezek a dolgok: például amikor a szegények gyerekei helyben, a tehetősebbeké inkább városon végeznek; szegregált iskolák alakulnak ki, ahol nagyon nehéz minőségi oktatást fenntartani. Olyan jelenségek ezek, amelyek a Székelyföldet sem kerülik el. Mindeddig azonban nem készült olyan átfogó, sokféle mutatót szintetizáló felmérés, amely segít tisztábban látni, legalább annyira, hogy elkezdhessünk a tennivalókon gondolkodni.
A tavaly elindított, United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projekt keretében Maros, Hargita és Kovászna megye húszezernél kevesebb lakosú kistelepüléseinek átfogó feltérképezését végezték el a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai. A projektet a Gyulafehérvári Caritas – partnerségben a Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel, valamint a három megye szociális ellátási és gyermekvédelmi igazgatóságaival – 2015 májusában indította el. Időtartama 12 hónap, 2016. áprilisában zárul. A projektet Norvégia és az EGT (európai gazdasági térség) 2009-2014 közötti időszakra vonatkozó támogatásából finanszírozták, teljes értéke 1.334.750,00 lej, amelyből 133.475,00 lej önrész.
“Egy év alatt csodát nem lehet tenni. A felmérés madártávlatból ad rátekintést a három megye településeire, és ez valójában egy munka elkezdése, megalapozása” - magyarázta Ludescher László projektmenedzser.
A három megye leghátrányosabb közösségeinek feltérképezése csak az első lépés volt, ezt követően három megyéből 21 önkormányzat bevonásával, konkrét problémákra fókuszálva intézményközi munkacsoportok alakultak, amelyek rendszeresen találkoznak és megoldásokat keresnek. A projekt további szakaszában három önkormányzatot választottak ki, ezeken a településeken mélyreható felméréseket végeztek, és az alapján elkészítik közösen, a lakosság bevonásával a helyi stratégiát és akciótervet.
A három kiválasztott község a Maros megyei Mezőpanit, a Hargita megyei Siménfalva és a Kovászna megyei Ozsdola, ahol a marginalizált, deprivált övezetekben élő lakosok helyzetének jobb megismerése érdekében a Gyulafehérvári Caritas partnerségben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkásképző Karával 2015. november-decemberében végzett kérdőíves kutatást. Ennek eredményeit először a közösségekben mutatják be az idei év elején, illetve következő lépésként fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveznek, ahol elkezdődik a helyi problémák, erőforrások és fejlesztési lehetőségek közös feltérképezése.
Melyek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek?
A kutatók Maros, Hargita és Kovászna megye községeit és 20 ezernél kevesebb lakosságú városait térképezték fel és osztályozták különböző szempontok szerint. A szegény térségek Maros megyében vegyesen, de főleg a déli periférián koncentrálódnak, Hargita megyében a délnyugati és délkeleti részen, Kovászna megyének pedig főleg a nyugati szélében. Ezekről több térkép is készült: a sötétebb színnel jelölt térségek a legdepriváltabbak (lásd az alábbi galériát).
Jövedelem és munkanélküliség alapján a leginkább deprivált térségek Kovászna megyében. A térképek az United Networks kutatási jelentéséből származnak 
Jövedelem és munkanélküliség alapján a leginkább deprivált térségek Hargita megyében 
Jövedelem és munkanélküliség alapján a leginkább deprivált térségek Maros megyében 
Lakhatási szegénység alapján a leginkább deprivált térségek Kovászna megyében 
Lakhatási szegénység alapján a leginkább deprivált térségek Hargita megyében 
Lakhatási szegénység alapján a leginkább deprivált térségek Maros megyében A településeken a gyengeségeket és a potenciális erőforrásokat is felmérték, amelyek felhasználhatóak lehetnek a közösségek fejlesztéséhez. A kutatási jelentést Raţ Cristina, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének egyetemi adjunktusa, Andrada Tobias kutatási asszisztens és Veres Valér, a BBTE docense írták.
A feltérképezések leginkább a helyi fejlesztési tervek kidolgozásának kiindulópontjaként fontosak, ugyanis alapul szolgálhatnak a helyi és a megyei stratégiák és fejlesztési tervek kidolgozásakor. A kutatási eredményeket egy szemináriumon mutatták be ősszel Székelyudvarhelyen. A résztvevők – székelyföldi szakemberek, intézmények és önkormányzatok képviselői – a helyi fejlesztési stratégiák megvalósításával kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy egy közösség fejlesztése esetében a következő tényezőket kell szem előtt tartani: a közösség részéről legyen nyitottság a fejlesztésre, fejlődésre; a közösség tudja meghatározni önmagát és problémáit, szükségleteit; a stratégia mellett elengedhetetlen, hogy legyenek jól meghatározott elvek, irányvonalak és akciótervek is a konkrét kivitelezésre vonatkozóan; egy adott projekt küldetése és értékei mögött legyen egy állandó csapat, akik a teljes folyamat ideje alatt szem előtt tartják és képviselik azokat; a hosszútávú fenntarthatóság és tisztánlátás érdekben kiemelten fontos a folyamatos monitorizálás is.
Felmerül a kérdés, hogyan, milyen szempont alapján választották ki Mezőpanitot, Siménfalvát és Ozsdolát (miközben evidens módon vannak olyan települések is, ahol sokkal nagyobb a leszakadás, szegénység)?
„A feltérképezés eredményei alapján felkerestük azokat az önkormányzatokat, ahol a lakosság kevesebb, mint 20.000 fő, amelyből min. 5% roma nemzetiségű, és ahol a társadalmi kirekesztődés veszélye fennáll. A három megyében 21 önkormányzattal írtunk alá együttműködést. Ezek közül a három település - Mezőpanit, Siménfalva és Ozsdola, ahol mélyebb beavatkozás történik - kiválasztásánál szempont volt, hogy az önkormányzat legyen nyitott (volt olyan nehezebb helyzetben levő település, ahol elutasították a lehetőséget). Az is fontos szempont volt, hogy legyenek források, amelyek használhatóak a fejlesztéshez – hiszen a projekt 12 hónapos ideje alatt eredményeket kell felmutatnunk, így azokon a településeken, ahol nagyon nagy a szegénység és leszakadás, hosszabb (akár 4-6 éves) projektre lenne szükség. Ugyanakkor figyelembe kellett vennünk azt is, hogy a projekt lejárta után kötelesek vagyunk minimum 5 évig biztosítani a fenntarthatóságot, amelyhez az önkormányzatok is biztosítanak önrészt” - tájékoztatott Pápay Kamilla, a Caritas projektjének kommunikációs felelőse.
A projekt keretében két típusú munkacsoport működik: egy regionális fórum, amelynek tagjai a három megye szociális inklúziójának fejlesztésében vállalnak szerepet, valamint megyénként két-két megyei operacionális hálózat, amelyek a feltérképezés adatai, a regionális fórumokon felmerült problémák és a projektben részt vevő 21 önkormányzat képviselőinek visszajelzései alapján konkrét problémák megfogalmazását és közös megoldási javaslatok megfogalmazását tűzte ki célul oktatás, fiatalok védelme, foglalkoztatás, közösségvédelem, gyermekelhagyás témákban.
A megyei fórum munkacsoportjának tagjai: a megyei koordinátorok, akik a megyei gyermekvédelmi vezérigazgatóságok munkatársai; a megyei tanácsok stratégiai és pályázatíró részlegének egy-egy munkatársa; a Regionális Fejlesztési Ügynökség (ADR) képviselője; roma civil szervezetek és roma képviselők helyi vagy megyei szinten; valamint szociális szolgáltatásokkal foglalkozó civil szervezetek képviselői. Az operacionális hálózatok tagjai a megyei és helyi koordinátorok, az önkormányzatok képviselői, és a beazonosított problémával foglalkozó intézmények képviselői (pl. oktatási témában a tanfelügyelőség képviselője).
„Hargita megyében például 8 település vesz részt a projektben: Siménfalva (ahol a mélyebb beavatkozás történik), Székelyderzs, Galambfalva, Újszékely, Románandrásfalva, Etéd, Parajd és Korond. Ezekről a településekről az első találkozóra meghívtuk a települések képviselőit (egészségügyi mediátor, szociális referens), aminek a témakeresés volt a célja, és ahol kiderült, hogy az egyik legnagyobb közös probléma az analfabetizmus. A második találkozónak tehát ez lett a témája, ezért elhívtuk az iskolaigazgatókat is, valamint Leskó Barbarát, aki Székelyudvarhelyen a Budvár negyedi roma projektben foglalkozik felnőttoktatással, ötleteket, megoldási javaslatokat kerestek, beszéltek meg” - tájékoztatott Pápay Kamilla.
A szegénység általában véve szoros összefüggésben van a romák magas arányával, de nem mindenhol – mondta el Veres Valér. A romák arányát a hivatalos népszámlálási adatokból vették a kutatók, ami egyébként torzíthat olyan értelemben, hogy a magyar anyanyelvű romák nagy arányban magyarnak, a román anyanyelvűek románnak vallják magukat a hivatalos felmérések alkalmával.
„A projekt célja az inklúzió növelése, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, ezért olyan községeket választottunk ki, ahol a közösség belső erőforrásait mozgósítva ez a cél elérhető, tehát olyan településeket, ahol telepeken nagyszámú szegény ember él, de a község általános mutatói legalább átlagosak, és az önkormányzat hajlandó az inklúzió növelésére fordítani” – magyarázta Veres Valér. Az a lényeg, hogy aztán valamiféle modellt találjanak, amit aztán lehet multiplikálni. Székelyföldön az előítéletesség mértéke akkora, hogy nem egyszerű meggyőzni a hatóságokat, hogy segíteni kellene vagy egyáltalán érdemes segíteni a szegény, marginalizált közösségeken; a kiválasztott önkormányzatok vállalták, hogy erőforrásaikhoz mérten ezt megteszik.
Honnan tudjuk, hogy egy község szegény?
Több tényező együttállásából következtethetünk arra, egy adott településen milyen mértékű a szegénység. Ilyen mutató az alacsony jövedelmek, a lakhatási szegénység, a magas munkanélküliség, az alkalmazottak alacsony száma, az egy főre eső mezőgazdasági területek kis mérete, az alacsony iskolázottság. Az elöregedett vagy éppenhogy demográfiailag nagyon fiatal települések szintén fókuszba kerülnek. Ezeknek a jellegzetességeknek, mutatóknak egy része korrelál egymással, ezeket az összefüggéseket is vizsgálták a kutatók.
A települések felmérésénél a hivataloktól, intézményektől kapott adatokból, statisztikákból dolgoztak. Ezek az adatok nyilván nem elégségesek ahhoz, hogy egy adott település helyzetéről pontos és átfogó helyzetképet nyújtsanak. Ám a három kiválasztott településen lehetőség nyílt ennek korrekciójára, finomítására is a terepfelméréseknek köszönhetően.
A szegénység méréséhez szükséges, rendelkezésükre álló adatok sajnos hiányosak voltak, például az egy főre eső jövedelem indikátorát nem tudták beleszámolni a deprivációs indexbe. Mégis, sikerült elérni, hogy feltérképezzék azokat a településeket, amelyek önkormányzatai önerőből képtelenek változtatni helyzetükön, és ezekre irányítani az illetékes intézmények és döntéshozók figyelmét a megyei és regionális tanácskozásokon.
“Nagyon fontos volt, hogy olyan adatokkal dolgozzunk, amelyeket maguk az intézmények rendszeresen, havonta vagy évente gyűjtenek, mint például a szociális segélyben részesülő családok száma a település lakosságának számához viszonyítva, vagy hány olyan lakás van, ahol nincs bekötve a villany” – magyarázta Raţ Cristina.
Az volt a cél, hogy maguk a hatóságok megfelelő kiindulópontnak számító adatoknak ismerjék el ezeket, és meg lehessen győzni őket arról, hogy érdemes intézményes gyakorlattá tenni a kutatók által most első alkalommal elvégzett, összegző jellegű statisztikai helyzetkép rendszeres elkészítését.
A különböző adatokat külön-külön eddig is gyűjtötték a közintézmények, a szegénység mértékére utaló mutatók ilyen jellegű együttértelmezésére azonban ez a kutatás szolgáltathat mintát. Így lehet majd kimutatni a helyzet javulását vagy éppen romlását, beazonosítani azokat a településeket, ahol a legnagyobb szükség van a külső segítségre. Ezt a továbbiakban maguk a hatóságok is el tudnák végezni, és ezen információk birtokában célzottan avatkozhatnak be a legdepriváltabb falvakban.
A jövedelmi szegénységi és munkanélküliségi mutatókból felépített deprivációs index azt mutatja, a legszegényebb települések a Székelyföldön a Maros megyei Faragó és Zágor, a Hargita megyei Románandrásfalva és a Kovászna megyei Előpatak (lásd az alábbi, a kutatási jelentésből átvett grafikonokat).
A 2-es érték alatti deprivációs indexet kapott településeken relatív jó helyzet van, az 5 fölötti érték meg már nagyon súlyos szegénységet jelez.
Az index kiszámolásakor figyelembe vették a családi pótlékot, illetve szociális segélyt kapó családok arányát is az adott településen, ugyanakkor Raţ Cristina felhívja a figyelmet, a családi pótlék esetében voltaképpen pont a legszegényebbek esnek ki a jogosultak köréből, ezért csínján kell bánni ezzel az adattal is. “Ahol szegénység miatt a gyermekek nem járnak iskolába, a családjuk nem részesül ebből a pótlékból. Ezért amikor ezt az indexet felépítettem, kisebb súlyt is adtam ennek a mutatónak a végső indexben” - magyarázta. Bár deklaráltan ez a pótlék a szegény családok támogatását szolgálná, nem ér el azokhoz, akik annyira szegények, hogy a 12-13 éves gyereket már munkára fogják, vagy nincs pénzük felöltöztetni őket, hogy iskolába küldjék.
A jövedelmi szegénység és munkanélküliség mutatói által meghatározott deprivációs index mellett elkészítették a lakhatási szegénység indexét is.
A nem megfelelő lakhatási körülmények mint a nélkülözés és szegénység egyik fokmérője felmérésére a 2011-es népszámlálásban szereplő tényezők közül a csatornázási rendszerhez való hozzáférést, a fürdőszobát, áramellátást, fűtést vették számításba a kutatók. Ugyanakkor találtak olyan kivételeket, ahol például az áramellátás hiánya nem járt együtt a súlyos nélkülözéssel (Balánbányán a háztartások 34%-ában nincs áram, a jövedelmi szegénység és munkanélküliség aránya viszont átlagos. Csernátonban, Lövétén, Gyergyóhollón és Barátoson is hasonló a helyzet.)
Az adatok csak részben korrelálnak, öt település – a Maros megyei Faragó, Zágor és Csatófalva, a Kovászna megyei Előpatak, valamint a Hargita megyei Románandrásfalva – esetében mindkét index súlyos deprivációra utal, máshol azonban nincs ilyen egyértelmű megfelelés.
A lakhatási szegénység jellemzően a demográfiai szempontból nagyon fiatal vagy éppen elöregedett településeken a leggyakoribb, ahol nincsenek erőforrásai az embereknek a házak felújítására – magyarázta Raţ Cristina.
Ezen községek esetében úgy tűnik, olyan nagyarányú a szegénység a településen, hogy külső segítség nélkül nem tudnak előrelépni. Viszont további kutatások szükségesek ahhoz, hogy ezt a madártávlati képet ezek esetében is árnyalni lehessen, és elkészüljenek a legszegényebb települések profiljai – tette hozzá.
A címoldali fotó illusztráció, a sepsiszentgyörgyi Őrkőn készült
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
