Közös cél kellene legyen a mélyszegénység csökkentése a Székelyföldön
B. D. T. 2016. január 25. 10:08, utolsó frissítés: 2016. március 03. 11:19Tűzoltás helyett közösségvezérelt, hosszú távú projektekre van szükség – érvel a Caritas ágazati igazgatója, Ludescher László.
Bármilyen fejlesztési stratégiához az első lépés, hogy tudjuk, hogyan is állunk. A Caritas és partnerei United Networks című projektje keretében szakemberek feltérképezték, melyek a leghátrányosabb székelyföldi települések, ezt követően három megyéből 21 önkormányzat bevonásával, konkrét problémákra fókuszálva intézményközi munkacsoportok alakultak, amelyek rendszeresen találkoznak és megoldásokat keresnek a felmerülő problémákra.
Ezen kívül a projektcsapat három önkormányzatot választott ki, ezeken a településeken mélyreható felméréseket végeztek, és az alapján elkészítik közösen, a lakosság bevonásával a helyi stratégiát és akciótervet. A Maros megyei Mezőpanit, a Hargita megyei Siménfalva és a Kovászna megyei Ozsdola marginalizált, szegénységben élő közösségeiben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkásképző Kara szakemberei végeztek terepkutatásokat 2015. november-decemberében. Ennek eredményeit először a közösségekben mutatják be az idei év elején, illetve következő lépésként fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveznek, ahol elkezdődik a helyi problémák, erőforrások és fejlesztési lehetőségek közös feltérképezése. A három önkormányzat pedig vállalta, hogy önrészt biztosít az elkezdett projekt folytatásához.
A Caritas szakemberei a projektbe bevont önkormányzatok kiválasztásánál rengeteg településvezetővel egyeztettek, nagyon sok helyszínt meglátogattak. Az általános tapasztalatuk azonban sajnos visszaigazolja, hogy Romániában általában véve hiányzik a politikai akarat az inklúziós, az egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó intézkedések gyakorlatba ültetésére. Több önkormányzatnál kategorikusan elzárkóztak az együttműködéstől, amikor meghallották, hogy hátrányos helyzetű közösségek integrációjáról szóló projektről van szó, sőt nem ritkán rasszista megjegyzéseket tettek.
Az előítéletesség gyakorlatilag egy kontraproduktív, nem racionálisan megalapozott ellenállást szül: egyesek nem fogadják el azokat az érveket, miszerint az ezzel a problémával való foglalkozás, megoldások kidolgozása, programok elindítása hosszú távon az egész közösségnek hasznára válik.
Uniós kiírásokra pályáznának szociális projektekkel a faluban? Már nem úgy megy, hogy van egy lerobbant ingatlan, amit valahogy fel kéne újítani, és gyorsan pályáznak egy közösségi szociális központra négy kilométerre a célcsoportként megjelölt szegregátumtól, és megkapják a pénzt. Már nem lehet csak úgy “összedobni” egy ilyen projektet.
Most már gyakran kérik a pályázati dokumentációban annak bizonyítását, hogy az illető projekt valóban a közösség igényeire van szabva, nemcsak konzultáltak velük, de bevonták a projekt tartalmának kidolgozásába a hátrányos helyzetű közösség képviselőit stb.
“A United Networks keretében mi szakértői segítséget nyújthatunk abban, hogy a konzultációk megvalósuljanak, a közösségek képviselői hangját valóban meghallják, véleményüket figyelembe vegyék, így valóban jól megalapozott lehessen egy, az önkormányzat által tervezett közösségfejlesztési projekt” - magyarázta Ludescher László projektvezető.
Ennek a hasznos felajánlásnak azonban több helyen nem örültek, és visszautasították a projektben való részvételt. Ludescher úgy látja, nagyon fontos lenne oly módon kommunikálni a hasonló projektek célkitűzéseit, hogy világos legyen: abból nemcsak a hátrányos helyzetű, mélyszegény közösségek, hanem az egész falu nyerni tudna.
Az önkormányzatok képviselőinek meggyőzését szolgálta az a tanulmányút is, amelyet a Maros megyei Kerelőszentpálra és más mintaprojekt-helyszínekre szerveztek. Kerelőszentpál az ország egyetlen olyan települése, ahol az erre vonatkozó törvényt tiszteletben tartva a 20% fölötti roma lakosság nyelvén is kiírták a helységnevet, munkahelyteremtési céllal ipari parkot hoztak létre, és földterületeket adtak a roma családoknak. (Ez utóbbi – a romák földtulajdonhoz juttatása, a telkek helyzetének rendezése, aminek hiánya egyébként olyan további problémákat generál, mint a személyes okmányok rendezetlensége stb. - nagyon erős tabutéma jelenleg a székelyföldi önkormányzatoknál.) Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a romák helyzete javult, dolgoznak, adófizető polgárai a településnek, és a polgárosodás jeleként a többségi lakossághoz hasonlóan 2-3 gyermeket vállalnak.
„Nem kell elmenni hasonló jó példákért Magyarországra vagy külföldre, már Romániában is vannak működő integrációs projektek, és az egyik célunk, hogy ezeket megismertessük az önkormányzatokkal. 21 önkormányzattal kötöttünk együttműködési szerződést, és ha a hasonló tanulmányi utak, az őket és az intézményeket, szakembereket egybefogó munkacsoportok megbeszélései, a közös munka nyomán megszületik néhány hasonló projekt, már nagy előrelépés” - vélte Ludescher.
A kerelőszentpálihoz hasonló példák is azt bizonyítják, hogy a roma közösségekhez a köztudatban kapcsolt problémák oka a szegénység. A szegénység nyilván nemcsak roma embereket érint, viszont a mélyszegény roma közösségek esetében olyan strukturális, generációról generációra átörökített hátrányos helyzetről van szó, amiből kitörni önerőből lehetetlen, vagy csak kivételes keveseknek sikerül. Ezt belátva helyezik előtérbe az európai uniós kiírásoknál a roma közösség integrációját célzó projekteket. Sok önkormányzat mégis csak a problémát látja az ilyen projektekben, pedig ez egy lehetőség olyan közösségfejlesztésre, amelyből a teljes falu profitál.
Persze tudatában kell lenni annak, hogy az ilyen projektek sem hoznak 2-3 éven belül érzékelhető változást. Viszont el kell kezdeni foglalkozni ezekkel a problémákkal, még ha „népszerűtlen intézkedésnek” és rövid távon szavazatvesztő hatásúnak tűnik is.
„Meg kell tennünk azt, ami tőlünk telik. Sajnos, létezik egy rossz diskurzus, és az a gyakorlat, hogy azokat a jogokat, amiket a magyar közösség számon kér a román többségen, nem mindig vagyunk hajlandóak megadni saját kisebbségeinknek. Hasonló többség-kisebbség dinamikákat hozunk létre, mint amivel mi is szembesülünk” - fejtette ki Ludescher. Márpedig ha nem kezdünk el dolgozni a mélyszegénységből eredő problémák megoldásán, annak ördögi köre – a kirekesztettség, iskolaelhagyás, alulképzettség, munkanélküliség, mélyszegénység – tovább gördül, és soha nem fog megváltozni semmi.
A közösségfejlesztési folyamat a három kiválasztott településen elindult, az önkormányzat és a hátrányos helyzetű lakosok bevonásával közösen meghatározzák a prioritásokat, és kidolgoznak egy sürgősségi beavatkozási tervet (a legfontosabb, minél hamarabb megoldandó problémákra), ugyanakkor a cél nyilván az, hogy elinduljon egy több évre előrevetíthető folyamat, ami a tűzoltásszerű megoldások helyett átfogó, távlati tervezésre és megvalósításra koncentrál – magyarázta Ludescher.
Sorozatunkat tavasszal folytatjuk a projektben kiemelt figyelmet kapott három székelyföldi településen - Mezőpanit, Siménfalva és Ozsdola - végzett terepfelmérések és helyi közösségekben elkezdett munka bemutatásával.