Az RMDSZ meg akarja menteni Erdélyt Bukaresttől, és románul is kampányol ezért
G. L, B.-P. E. 2016. október 24. 15:49, utolsó frissítés: 16:42És persze mindenki fel van háborodva. Olvasóink mellett az RMDSZ kampányfőnökét is megkérdeztük a plakátról.
Román nyelvű RMDSZ-es óriásplakátok tartják izgalomban a romániai közösséget, amelyeken azt ígérik, hogy megmentik Kolozsvárt/Nagyváradot/... Bukaresttől. "A mi adóink Erdélyt gazdagítsák, nem pedig Bukarestet!" - áll a szlogen alatt a magyarázat.
Ez annak rendje és módja szerint ki is verte a biztosítékot a román sajtóban, sokan provokációnak, szeparatizmusnak minősítették.
Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mit gondoltok erről:
Szerintetek milyen ez a plakát?
Természetesen az RMDSZ álláspontjára is kíváncsiak voltunk, erről Kovács Péter ügyvezető elnököt, kampányfőnököt kérdeztük:
Mi a plakát konkrét üzenete? Hogyan fordítaná le ezt a jelszót konkrétumokra?
Kovács Péter: – Egy plakátsorozatról van szó, 75 óriásplakátot helyeztünk ki Erdélyben, és mindeniken arról beszélünk, hogy milyen Erdélyt szeretnénk. Ezt raktuk össze elemeiből, és ez a román nyelvű, a Salvăm Clujul de Bucureşti gyakorlatilag a decentralizációról szól, arról, hogy az összes erdélyi megye többet fizet be az adókból begyűjtött pénzekből a központi költségvetésbe, mint amennyit számára visszaosztanak. Egy 2011-es hivatalos adat van előttem, aszerint Kolozs megye csupán a 40 százalékát kapja vissza a befizetett összegeknek, de Hargita és Kovászna megye is 70-80 százalékát kapja vissza annak, amit befizetett.
Kétségtelenül provokatív üzenetről van szó, és ezt is akartuk elérni vele, de innen sok van egészen odáig, amivel a román nyelvű sajtó egy része most ijesztget, hogy ez szélsőséges téma, hogy ez elszakadást, függetlenedést jelent. Ez teljesen nevetséges dolog.
Ki a célcsoportja ennek az üzenetnek?
– Minden, amit ebben a választási kampányban meg akarunk fogalmazni, Erdélyre vonatkozik, elsősorban az erdélyi magyarokra, de az erdélyi románokra is. Egy másik ilyen jellegű plakátunkon például azt írja, olyan Erdélyt akarunk, ahol az autópálya aszfaltból van, és nem papírból. A jövendőbeli autópályán románok is, és magyarok is fognak utazni.
Kolozsvár határában van egy olyan óriásplakátunk, amin azt írja, olyan Erdélyt akarunk, ahol Cluj Kolozsvár és Klausenburg is. Úgy gondoljuk, hogy nem kizárólag a magyarok érdeke kellene az legyen, hogy a többnyelvűség működjön egy olyan nagyvárosban, mint Kolozsvár.
Vagy amikor oktatási kérdésekről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy egy olyan Erdélyt akarunk, ahol mindenki beszél románul és magyarul. Hogy külön tanterv szerint legyen oktatva a román nyelv, és miért ne, a Székelyföldön élő románoknak is legyen lehetősége megtanulni magyarul, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolban is működik.
Van ennek a plakátnak magyar verziója is? Mondjuk Mentsük meg Csíkszeredát Bukaresttől?
– Van, és úgy szól: Ahol az adónkat ránk költik, és nem Bukarestre. Több pénzt útra, kórházra, iskolára! Tehát nem tükörfordítás, de ez a megfelelője.
Miért döntöttek úgy, hogy egy ilyen ellenségképet teremtő üzenettel nyitják a kampányt? Mi lesz a folytatás?
– Én ezt inkább kontrasztív kampánynak nevezném, nem ellenségkép-generálónak. Egész Románia szintjén tény, hogy a történelmi régiók között vannak feszültségek, számos ilyen vicc is van, ami ezt aknázza ki, például az Erdélyben élőket sokszor a lassú beszédük vagy a lassú gondolkodásuk miatt csipkedik az Olténiában, Moldovában vagy Bukarestben élők. Gyakorlatilag ezt a sok-sok évtizede létező feszültséget, másként gondolkodást helyezzük mi előtérbe, nem hiszem, hogy itt ellenségképről lenne szó. Egyszerűen felmutatunk egy problémát, és mellé próbálunk tenni egy megoldást – akár a kétnyelvűség, akár az infrastruktúra, akár az adózás kérdésében, ahogy ez megjelenik az óriásplakátokon.
Az RMDSZ képviselői és szenátorai mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ezt az ígéretet Bukarestben valóra váltsák?
– Akik emlékeznek, hogy 1989-ben Romániában a közigazgatás hogy volt felépítve – minden centralizálva volt, és minden döntés Bukarestben, egy irodában született meg –, azok most nagyon jól látják, hogy két és fél évtizeddel később egy nagyon hangsúlyos decentralizáció indult meg, jó irányba mozdult el az ország.
Hogy mit tehetnek az RMDSZ képviselői és szenátorai? Két konkrét példát említenék. Az egyik az egészségügy területe, ahol akkor volt decentralizáció, amikor Cseke Attila volt a miniszter: akkor került át a kórházak adminisztrációja központi hatáskörből megyei vagy helyi hatáskörbe. A másik az oktatásügy kérdése – ott akkor volt decentralizáció, amikor Markó Béla miniszterelnök-helyettesként felügyelte az oktatás területét, akkor kerültek át az iskolák helyi hatáskörbe, akkor jöttek létre az iskolaszékek, akkor alakult ki a három lábon álló döntési mechanizmus, azóta a döntések meghozatalában benne vannak a pedagógusok, benne van az önkormányzat, és benne vannak a szülők.
És ezt tehetjük, hogy lépésről lépésre, intézményről intézményre, hatáskörről hatáskörre és forrásról forrásra próbáljuk meg ezeket a döntéseket bukaresti szintről helyi hatáskörbe áthelyezni.
Ne felejtsük el, hogy ezzel kapcsolatosan volt egy nagyon erős decentralizációs törvénycsomag, amit a PSD kezdeményezett, de az RMDSZ teljes mellszélességgel támogatott, azonban ezt sajnos alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. Ott akkor pont az volt a baj, hogy túl sok minden volt egy törvénycsomagba belevéve. Nekünk az a célunk, hogy lépésről lépésre, szakterületenként módosítsuk a törvényeket és decentralizáljunk.
Az az adózási rendszer, amelyet ez a plakát ígér, azt eredményezné, hogy a szegény megyék még szegényebbek lennének, még kevesebb forráshoz jutnának. Ez nem veszélyforrás?
– De igen. Valóban vannak egyenlőtlenségek, jelenleg Erdély és Bukarest viszi a hátán Romániát. Ha megnézzük azt a térképet, amely a központi befizetésekből való visszafizetéseket mutatja, az látszik, hogy Bukarest a legfejlettebb Romániában, és Erdély is lényegesen fejlettebb, viszont a többi megyének nagyobbrészt segítségre van szüksége. De ezt a veszélyt elsősorban európai uniós forrásokból lehetne ellensúlyozni, mert az uniós kohéziós politika pontosan arról szól, hogy a lemaradott vagy a lemaradottabb régiók tudjanak felzárkózni. Tehát nem az a megoldás, hogy Kolozsvár, Temesvár vagy Nagyvárad, vagy akár a Székelyföld húzza a rövidebbet azért, hogy például Călăraşi és Vaslui fejlődjön, hanem hogy olyan külső forrásokat tudjunk bevonni (és ezeknek a forrásoknak a felhasználását egyszerűsíteni), amivel ezt a felzárkózást erősíteni tudjuk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!