2020. aug. 12. szerdaKlára
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Két oldalnyi a kisebbségekre vonatkozó rész a 170 oldalas kormányprogramban

Kertész Melinda Kertész Melinda 2017. január 04. 21:15, utolsó frissítés: 21:15

Az RMDSZ elnöke szerint fontos, hogy a PSD-ALDE kormány úgy kezdi a munkát, hogy a kisebbségekkel kapcsolatosan nem hallgatnak.


A PSD-ALDE kormányprogramjában a magyarságot érintő témákban elég komoly elképzelések szerepelnek. Például az, hogy Magyarországgal ismét ápolni akarják a kétoldalú kapcsolatokat. A nemzeti kisebbségi témában is sok fontos dolog szerepel, noha ez a rész alig két oldalt tesz ki a 170 oldalas dokumentumban. Ezekről kérdeztük Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét.

>> A kormányprogram itt olvasható >>

Kelemen Hunor: – A kormányprogram sokféle értékelést megbír. Az elmúlt 27 évben megalakult kormányok némelyikének programjában egyáltalán nem volt kisebbségi fejezet, volt, ahol csak néhány mondat, egy oldal volt, volt, ahol kettő, volt, ahol négy. Ez annak függvényében is változott, hogy éppen kormányon voltunk, vagy nem. Most nem vagyunk kormányon, ez az opció föl sem merült, viszont azt kértük, hogy a kisebbségekkel kapcsolatosan a kormánynak, a koalíciónak legyen egy elképzelése, üzenete, és ez a kétoldalnyi szöveg tulajdonképpen ezt tartalmazza. Ilyen szempontból fontosnak tartom, hogy úgy indulnak neki a ciklusnak, hogy a kisebbségekkel kapcsolatosan nem hallgatnak, hanem néhány fontos dolgot kimondanak.

Másrészt a kormányprogramnak számos olyan eleme van, amely akár a mi választási programunkból is származhatott volna, gazdasági téren, szociális téren – a vállalkozóknak szóló startup program, a családi adókedvezmény a többgyerekes családok esetében, a nyugdíjak értékállóságának a problematikája, a bérezéssel kapcsolatos kitételek, az autópályák megépítése – még akkor is, ha nem pontosan úgy, ahogy mi gondoltuk, de hasonló módon. Tehát rengeteg olyan elemet tartalmaz, amiről azt gondolom, hogy támogatni lehet, és támogatni tudunk, mert a polgárok életéről és jövőjéről szól, másrészt pedig bizonyos kérdésekben elég tág mozgásteret enged a kabinetnek, hogy a társadalmi problémákra megkeresse a jó megoldást. Ha úgy látjuk, hogy a jó megoldást megkeresi a kormány, akkor támogatni tudjuk. Oktatáspolitikai kérdésekben úgyszintén.


Gyakorlatilag úgy értékeltük, hogy a rendelkezésünkre álló opciók közül egy vállalható opció az, hogy a kormányprogramot és a kormánylistát támogassuk, így induljunk neki ennek a ciklusnak. Mert milyen más lehetőségünk lett volna? Lett volna az a lehetőség, hogy obstruktív ellenzéki szerepet vállaljunk - ennek akkor van értelme, ha az ember meg van győződve, hogy a politikai alakulat, amelyet képvisel, képes lesz kormányzati alternatívát nyújtani, és képes lesz a ciklus végére váltópártként megjelenni. Ez azt jelenti, hogy föl tud nőni 30-40 százalékra. Az RMDSZ esetében nem ilyen egyszerű, hogy a ciklus végére váltópártként megjelenjen. A másik opció a konstruktív ellenzékiség, s a harmadik a parlamenti együttműködés, anélkül, hogy kormányoznánk. Mi ezt a harmadik opciót választottuk. Ebben a pillanatban ennyit tudok mondani a kormányprogramról és az opcióinkról.

Mennyire elégedett az RMDSZ a kormánylistával?

– A kormánylista egy kicsit bonyolultabb ügy, és én elmondtam a hozzászólásomban is, hogy ha lehetőség lett volna a kormánytagokról külön szavazni, és ne a teljes kormánylistáról – ilyen lehetőség nincs a román parlamentben –, akkor biztos, hogy Lia Olguța Vasilescut nem szavaztuk volna meg. De mivel a listáról és programról kell szavazni, ezért ő is bekerült, de vele kapcsolatosan nagy fenntartásaink vannak, és nem tudjuk elfelejteni a magyarellenes kirohanásait, amelyeknek az évek során tanúi lehettünk.

Mekkora esélyt lát ön a kormányprogram kisebbségi részének gyakorlatba ültetésére?

– Többet javasoltunk, mint amennyit ők elfogadtak, de ami van, azt mi javasoltuk, a mi kérésünkre került be a kormányprogramba. De amennyiben a parlamenti együttműködést komolyan veszik, a program megfelelő keretet biztosít ahhoz, hogy tartalommal lehessen megtölteni, legyen szó akár a kisebbségi, akár a nyelvi jogokról, akár más közösségi jogokról, szimbólumokról.

A román-magyar viszonynak a rendezése, az államközi viszony rendezése kulcsfontosságú, és úgy láttam, hogy különösen az ALDE, de azért a PSD is partner ebben. Ha Románia és Magyarország között hosszútávon nem megfelelő a viszony, az senkinek sem jó. Ebből legtöbbet mi, erdélyi magyarok veszítünk. A bizottsági meghallgatáson is ezt mondták a külügyi tárca élére nevesített Teodor Meleșcanunak a kollégák.

Én azt gondolom, hogy Romániának is fel kell ismernie, hogy az Európai Unión belül is az érdekérvényesítésben sokkal könnyebben tud eredményesebb és sikeresebb lenni, hogyha közép-kelet-európai országokkal társul, és akkor tudja hallatni a hangját, mert a régi tagállamok úgy viselkednek az újonnan érkezőkkel, mint másodrendű államokkal. Ez nem elfogadható. Azt látni kell, hogy Németország, Franciaország, Olaszország, vagy akár az északi országok tulajdonképpen még hosszú ideig nem kezelik egyenlő partnerként a közép-kelet-európai volt kommunista államokat, de hogyha az alapvető kérdésekben egységesen tudnak fellépni, akkor azt gondolom, hogy mind sikeresebbek lehetnek. És ilyen szempontból Romániának is érdekelt kell lennie abban, hogy rendezze viszonyát Magyarországgal. Tehát ez egy komplexebb kérdés, amely túlmutat az erdélyi magyarság mindennapi kérdésein és sorskérdésein.

Azt hiszem, hogy az összes, eddig fölmerült név közül Meleșcanu a leginkább hiteles, amikor azt mondja, hogy erkölcsi kötelességének is tartja, hogy rendezze a román-magyar kétoldalú viszonyt. Bogdan Aurescu volt külügyminiszter vagy Geogre Ciamba volt külügyi államtitkár részéről nem tudtam volna elképzelni azt, hogy ha ilyent mondanak, akkor komolyan is gondolják, hiszen ők voltak azok, akik végérvényesen elrontották a román-magyar viszonyt. Meleșcanuról ezt el tudom képzelni, függetlenül attól, hogy hány éves, mert ez nem kor kérdése.

A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó részében az szerepel, hogy a kormány vállalja a tanügyi törvény alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy várhatóan megoldódik például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügye?

– A MOGYE ügyét eddig is lehetett volna rendezni, ha lett volna erre szándék. Tehát azt gondolom, hogy ha egy törvényt egy kormány alkalmazni akar, akkor azt tudja alkalmazni, hiszen megvannak az eszközei hozzá. Ez volt az elégedetlenségem a Ponta-kormánnyal is: meglettek volna az eszközei, de nem vetett be mindent. Külön felháborító, hogy a törvényt a MOGYE-vel kapcsolatosan nem alkalmazzák, és ezért még soha senkit nem vontak felelősségre, és másokat, akik a törvény szerint járnak el, azokat házi őrizetben tartanak. A kormánytöbbség egyébként azt akarja, hogy 2017-ben legyen egy törvénymódosítás, egy új törvény, annak viszont nem szabad kevesebbet tartalmaznia kisebbségi oktatás tekintetében, mint a mostaninak.

A kormányprogramban szerepel egy kimondottan a kisebbségi oktatásra vonatkozó passzus is, tehát egy olyan törvény elfogadásának a vállalása, amely kimondottan a kisebbségi oktatás ügyét rendezné. Ezt a törvényt hogy kell elképzelni?

– Egy törvénykiegészítés, vagy egy új törvény tematikája a rendezetlen dolgok megoldása, kezdve a tankönyvektől, a kis létszámú, vagy a létszám alatti osztályok működésén át a normatív támogatás megítéléséig.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS