2021. június 13. vasárnapAntal, Anett
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kelemen Hunor: az RMDSZ megőrizte azt a képességét, hogy a román politika minden oldala figyel rá

2019. február 26. 10:06, utolsó frissítés: 2019. február 28. 10:07

A hétvégén lezajlott, kétnapos kolozsvári RMDSZ-kongresszus kiértékelése határozta meg a legújabb A politika belülről beszélgetés vezérfonalát.


Kelemen Hunort, a szövetség szombaton újraválasztott elnökét Tibor Szabó Zoltán kérdezte a 14. kongresszuson elhangzottakról, a politikai visszajelzésekről és sajtóvisszhangról, a politikai szövetségekről, a bejelentett tervekről és az EP-jelöltek rangsorolásáról. A műsor vasárnap volt látható az Erdély TV-ben, a beszélgetés kivonatát közöljük most a Transindexen is.

Gratulálok a nagyarányú újraválasztásodhoz, és kívánom, hogy amit a kongresszuson elmondtatok, az mind megvalósuljon!

- Ez egy ambiciózus program, nem néhány esztendőnek a programja. De ez is volt a cél: egy hosszú távú jövőstratégiát fölvázolni. 

Volt-e valami olyasmi a szervezésében vagy a lebonyolításában, amivel nem voltál megelégedve? 


- Nem volt, de nem is követtem a szervezést. Sok évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy ami nem az én dolgom, azzal nem foglalkozom. Csak ha szólnak, hogy segíteni kell. Az ügyvezető elnökség Porcsalmi Bálint vezetésével szervezte - persze a nagyobb kérdéseket megbeszéltük, folyamatosan tájékoztatott. A mindennapi munkába nem folytam bele. Úgy láttam, hogy annyira zökkenőmentesen folyt le a két nap, hogyha voltak is apróbb hibák, akkor azokat nem vettük észre. Remélem, hogy a kongresszusi küldöttek sem. Igyekeztünk egy 2019-hez méltó kongresszust szervezni, formailag is, tartalmilag is. Azt remélem, hogy sikerült. 

A kongresszus legfontosabb üzenete a “Szövetség a jövőért”. Felmerült bennem, hogy realistán mennyire számítotok arra, hogy az erdélyi magyarság elfogadja ezt az ajánlott szövetséget, és megköti az RMDSZ-szel? Vagy pedig ezt még sokáig kell magyarázni, részletezni ahhoz, hogy átmenjen?

- Ezt a szövetséget közel 30 éve minden egyes választáson meg kell újítani. Nincs olyan, hogy egy szövetségkötés, egy mandátum, egy megszavazott bizalom az idők végezetéig kitart. Mindig meg kell dolgozni érte, még kisebbségi létben is. Olyan körülmények között is, hogy az erdélyi magyar embereknek az érdekeit, a közösségi jogoknak a kivívását, a közösségi vagyonnak a visszaszerzését, ahogy az elmúlt évtizedekben, 2019-ben sem tűzi senki más a zászlajára. A román pártok a szavazatokat akarják, azt mondják, hogy megold mindent a modernizáció, és ezért azt gondolom, hogy a magyar közösségben nagy sikerük soha nem volt.

Nekünk az idén is meg kell tudni magyarázni, hogy a szövetség a jövőért miről szól most, azt is, hogy miről szól 2020-ban. És mit gondolunk mi a következő 10 évről. Nem tudjuk, hogy mi lesz 10 év múlva, főleg azt nem tudjuk, hogy mi lesz az RMDSZ-szel, ki lesz az elnöke. De erdélyi magyarok lesznek. Mi azt akarjuk, hogy az erdélyi magyar közösség 10 év múlva is, sőt, én szeretném tudni, hogy 100 év múlva is a szülőföldjén él, megmaradt identitásában, versenyképességében. Nemcsak megmaradt, hanem növekszik és fejlődik abban az értelemben, ahogy minden közösség alakul, fejlődik ma a régióban, Európában, a világon mindenhol.

Ilyen szempontból ezeket a célokat újra és újra meg kell fogalmazni, és el kell tudni magyarázni, mint ahogyan el kell tudjuk magyarázni azt is, hogy a szövetségkötés mit jelent. Gondolom, hogy annak idején Bethlen Gábornak is el kellett magyaráznia - akkor nem volt Facebook, nem maradtak meg úgy a dokumentumok, ahogyan ma megmaradnak -, hogy miért kötött szövetséget a törökökkel vagy az osztrákokkal. A szövetségkötéseket mindig meg kell magyarázni, és ez nem magyarázkodás. 

Nekünk is el kell mondani, hogy 2019-ben miért kötünk szövetséget, például Kolozsváron a liberálisokkal, Maros megyében a szociáldemokratákkal, Bukarestben a kormánykoalícióval. Azt is el kell tudnunk magyarázni, hogy mit akarunk elérni, és ahhoz milyen eszközöket használunk. Ez egy nagy kihívás. Az, hogy sikerült vagy sem, a választások után szokott kiderülni, akkor, amikor megszámolják a szavazatokat, és vagy megbíznak azzal, hogy folytassuk a munkát, vagy nem.

Bízom abban, hogy a 2019-es és a 2020-as választásokkor a romániai magyarok azt az eszközt, ami a szövetség, megőrzik. Mert ez tulajdonképpen egy eszköz, nem egy cél. Egy eszköz ahhoz, hogy az érdekérvényesítést, a politikai képviseletet a különböző szinteken előrébb lehessen vinni. Azt is tudom, hogy nem mindenkinek szimpatikus az, hogyha egy bizonyos politikai alakulattal, most a szociáldemokratákkal ideig-óráig szövetséget kötünk. Vagy az, ha a liberálisokkal kötünk szövetséget. Annak idején, amikor 2009-2012 között a demokrata párttal együtt kormányoztunk, hihetetlenül sok bírálatot kaptunk, jogosakat is... 



Pedig talán akkor értétek el a legtöbb eredményt...

- Maga a hatalom az embereket kritikus álláspontra helyezi. Minél közelebb vagy egy hatalomhoz, annál több kritikusod van. Ehhez is hozzá kellett szokni. Mindig azt mondtam, hogy sem egyik, sem másik oldallal nem azért kötünk szövetséget, mert ideológiailag azonosulunk, vagy mert mindenben támogatni akarjuk őket. Ez egy pragmatikus transzszilvanizmus, ahogy tulajdonképpen évek óta mondjuk és gyakoroljuk.

Az erdélyi magyarság sokféle, nem lehet azt mondani, hogy az erdélyi magyarok mind konzervatívok, liberálisok, szociáldemokraták vagy mind kereszténydemokraták lennének. Az, hogy az erdélyi magyar társadalom többségében egy konzervatív társadalom, ez igaz, így is volt, és így is lesz még hosszú ideig. Ez nem jelenti azt, hogy a különböző véleményeket nem kell meghallgatni, elfogadni vagy odafigyelni ezekre. A szövetségkötésben csak egy dolgot lehet figyelembe venni: a mi közös ügyünket egy kicsit vagy jelentősen előre tudjuk-e vinni azzal, akivel ideig-óráig szövetségben vagyunk. 

Van elképzelésetek arról, hogy ez a jövőbeli párbeszéd erről a programról hogyan fog lezajlani? 

- Azt tervezzük, hogy a következő hónapokban - hónapokról beszélek, mert itt nem csak az európai parlamenti választásról van szó - sok helyen: lakossági fórumokon vagy a különböző rétegtalálkozókon a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, ennek a fejezetnek egy-egy részét bemutatjuk. Beszélünk róla és meghallgatjuk az emberek véleményét. Azontúl a világhálón is elérhető, és oda nyilván sok vélemény szokott érkezni. Ezt egy vitairatnak szántuk, azt szeretnénk, hogy a következő hónapok konzultációja során kikristályosodjon, hogy még mit kell beletenni, esetleg mit kell kivenni. És utána azt tudjuk mondani, hogy a stratégiai és politikai döntéseinknek ez szabja meg a keretét. Ezekhez a célokhoz keresünk szövetségeseket, eszközöket és forrásokat. Egy csomó mindenhez kell pénzügyi forrás: kell a román költségvetésből, kell az EU-s költségvetésből, kell az önkormányzatok költségvetéséből, és bizonyos kérdésekben, hála Istennek, van magyar költségvetési forrás is. 

Ebben a jövőképben nem láttam, hogy a médiába igyekvő fiataloknak milyen jövőt ajánlotok. Majd javasolom, hogy ezt is gondoljátok végig, mert ott is sok fiatal fog megfordulni. 

- A médiával kapcsolatosan egy politikusnak már nagyon kockázatos valamit is mondania, hogy mit akar vele...

De azt látnia kell, hogy mennyire kiszolgáltatott ma a médiában dolgozó. 

- Sajnos igaz. Anyagi szempontból is, és bizonyára nemcsak ilyen szempontból. Mi azt mondtuk, hogy a közszolgálati médiára volt annyi ráhatásunk, hogy például a területi rádióknak a frekvenciáját bővíteni tudtuk, és létrehoztuk a 24 órás magyar adást Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. Újabb frekvenciákra van szükség, hogy a hallgatottsága nőjön, hogy a célközönség minél nagyobb legyen. De túl azon, hogy a 24 órás rádióműsor megvan, egy politikusnak ehhez már nincs mit hozzátennie. Arra kell vigyáznia, hogy ez ne sérüljön. A televízió esetében is el kell érnünk, hogy bővüljön. És természetesen ennek rengeteg ága-boga van, de ehhez a kérdéshez sokkal óvatosabban kell hozzáállni, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt, amikor én is újságíróként kezdtem a pályámat itt, Kolozsváron. Amikor a politikába mentem, még mindig más volt a helyzet. Nagyon átalakult a médiatér és alakulni fog a következő években is, az biztos. 

A román pártok küldöttjei olyan kampányszerűen körüludvarolták a kongresszuson az RMDSZ-t, de a román sajtó méltatlanul kevés figyelmet szentelt az eseménynek. Szerinted ez minek köszönhető? Hogyan fogjátok megpróbálni ennek a figyelemnek a hiányában eljuttatni a román partnerek felé az üzenetet?

- Még nem tudom, milyen a román médiavisszhangja a kongresszusnak, mert nem volt, hogy ezt mérjem – nyilván a következő napokban erről többet fogunk tudni (Az interjú szombaton, a kongresszus napján készült - szerk. megj.) Azt láttam, hogy az érdeklődés nagy volt, hiszen a hírtelevíziók és a hírügynökségek ott voltak, kérdeztek a sajtótájékoztatókon is, a kollégákat is faggatták. A román média egy részének az ingerküszöbét akkor éred el, ha valami olyat mondasz, amiből egy rettenetes nagy botrányt lehet csinálni, hogy a nézettséget, hallgatottságot növelje.

Ebben a két napban sokat kellett beszéljek, bizonyára mondtam hasznos és kevésbé hasznos dolgokat is, mint bárki közülünk. De egy-két címet látva már meg sem döbbenek, hogy azt emelték ki, hogy azt mondtam, hogy a román-magyar viszony rendezésének kulcsa, hogy az autonómia Alkotmányba és törvénybe legyen foglalva. Ez így van egyébként, de én ezt következetesen mondom, ez nem új, nem botrányos, nem rendkívüli, nem Románia ellen irányul. És közben mondtam egy csomó olyan dolgot, ami ebben a pillanatban legalább akkora figyelmet kaphatott volna, mint ez a mondat, de ezt lehet fölfújni a román sajtóban. Mi ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Mi próbálunk koherensek, racionálisak lenni, próbálunk a céljainkról, az elvárásainkról, a problémáinkról nagyon őszintén és transzparens módon beszélni, mert nem lehet másképpen. Aztán ehhez úgy viszonyulnak, ahogy a jó lelkiismeretük diktálja, mert nem akarnám azt mondani, hogy valaki más diktálja, de hát soha nem lehet tudni.

Román politikai partnerektől személyesen kaptál visszajelzést?

- Akik pénteken itt voltak, illetve az este még volt még néhány telefonhívás, visszajelzés, köszönték, jól érezték magukat, a szervezésről is jó véleménnyel voltak. A kongresszuson az üzeneteket vettük, ismerjük, mi is hasonló üzeneteket szoktunk megfogalmazni, egymásnak nagy meglepetést nem tudunk okozni. De azért mégis van néhány fontos momentum: az, hogy megpróbálnak néhány mondatot magyarul is elmondani, azért ez 30, de még 20 évvel ezelőtt sem volt így, bár eljöttek akkor is, udvariasak, kedvesek voltak. Másrészt azt is látjuk, hogy nem változott meg az érdeklődés az RMDSZ iránt. Mindegy, hogy most éppen ki van kormányon, mindegy, hogy ki van ellenzékben, eljönnek a kongresszusunkra, beszédet mondanak és odafigyelnek ránk, ami azt mutatja, hogy fontos, amit mi teszünk, amit mondunk és hogy számítanak ránk. A napi politikai mázat le kell erről venni és azt kell látni, hogy tulajdonképpen az RMDSZ megőrizte azt a képességét, hogy a román politika minden oldala figyel rá, és adott esetben számít rá egy-egy ügynek a megoldásában.

Tibori Szabó ZoltánTibori Szabó Zoltán


A magyar miniszterelnökhelyettes beszédét hallgatva és főleg azt a kijelentését, hogy aki az RMDSZ-t gyengíti, az az egész erdélyi magyarságot gyengíti és az egész erdélyi magyarságnak árt, az ember nem teheti meg, hogy ne jusson eszébe az, hogy ugyanezek a személyek voltak azok néhány évvel ezelőtt, akik pénzt és paripát adtak mindenki alá, aki az RMDSZ-t tönkre akarta tenni. Minek köszönhető ez az amnézia? Ez egy ilyen politikai memóriakiesés vagy hogy van ez, hogy ma egyet mondunk, holnap meg mást?

- Azért eltelt közben nyolc esztendő és az nem kevés idő. A politikus is emberből van, ő is tanul, változik és változnia is kell, egyre több tapasztalattal, bölcsességgel felruházva az ember tud az álláspontján változtatni. Nem tagadja senki, hogy volt egy olyan időszak, amikor nem ez volt a viszonyunk. Nekem is volt sok olyan magyarországi politikussal is éles szóváltásom, akár konfliktusom is, amelyet nem felejtettünk el, és akikkel mégis rendes, akár partneri viszonyban is tudunk lenni. Fölismerték, hogy az erdélyi magyarság bizalma az RMDSZ-ben nem rendült meg, a választások ezt mindig visszaigazolták. Azt is tudjuk, hogy az erdélyi magyar emberek nagyon nagy többsége a magyarországi pártok, politikusok közül kivel szimpatizál. A politika nem arról kell szóljon, hogy egymást folyamatosan megpróbáljuk legyőzni, hanem arról kell szóljon - és főleg a nemzetpolitika -, hogy megpróbáljuk egymást segíteni, erősíteni és az elmúlt nyolc-kilenc évben ez így változott és így van helyén. Egyetértek azzal, amit Semjén Zsolt mondott, hogy aki ma az RMDSZ-t gyengíti, az az erdélyi magyarságot gyengíti.

Tehát akkor ez önkritika is volt?

- Bizonyára, de ezt tőle kellene megkérdezni. Azt gondolom, hogy a politikusok legalább annyit kell tanuljanak az életből, a tapasztalatokból, mint bármelyik más ember, sőt, valamivel többet. Én sem az vagyok, aki ezelőtt 30 évvel voltam, és bizonyára 30 év múlva sem leszek ugyanaz. Értékeket, elveket nem adok föl, de a mindennapi életben tejesen új élethelyzetek, kihívások vannak, és az embernek ezeket figyelembe kell vennie. Másrészt pedig ez egy folyamat volt: alkalmunk volt nagyon sok kérdésről alaposan beszélgetni a magyarországi politikusokkal, Fidesz-KDNP-és vezetőkkel és nem csak, hanem önkormányzati emberekkel is sok szinten, ami azt a fajta távolságot, bizalmatlanságot, ami egy bizonyos időben létezett (nem volt mindig így, a '90-es években szoros volt a Fidesz és az RMDSZ között a kapcsolat), fölszámolta. Mert azt tapasztaltuk, hogy van egy csomó olyan ügy, ahol együtt erősebbek tudunk lenni.

Arról nem is beszélve, hogy az európai politikában ugyanabban a pártcsaládban vagyunk, de az Európai Parlamentben is ugyanabban a frakcióban van Winkler és Sógor, mint a Fidesz-KDNP képviselői vagy Csáky Pál barátunk felvidékről, és ez megint egy másfajta, mindennapi politikai tapasztalatot jelent mindenki számára. Tehát soha nem szabad ezekre a dolgokra úgy tekinteni, mintha a világ változatlanul menne előre, és rácsodálkozunk, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt még nem ilyen volt.

Azt gondolom, hogy most vagyunk a helyes úton, szövetségesek, partnerek vagyunk, egymásra odafigyelünk és egymásra soha semmit nem próbálunk ráerőszakolni. Ez megint csak fontos. Ugye, sokféle híresztelés van, sokféle butaságot beszélnek a világban szerteszét, de azt kell mondanom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai engem abban erősítettek meg, hogy a Fidesz-KDNP-vel a párbeszéd partnerek közötti párbeszéd, az egyezségek partnerek közötti egyezségek. Amikor Pontáékkal kormányoztunk, akkor sem mondták, hogy miért kormányoztok velük. Amikor a Ponta-kormányból előbb én, majd utána az RMDSZ is kiszállt, akkor sem mondták, hogy miért szálltok ki. Amikor utána ellenzékben voltunk, nem kérdezték, hogy miért, amikor a PSD-ALDE-val kialakítottuk az együttműködést, akkor sem kérdeztek semmit, azt mondták, ha ti úgy gondoljátok, hogy ez a helyes, akkor ezt támogatjuk; tulajdonképpen ez a helyes megközelítés és a helyes viszony.

Volt még egy látszólagos ellentmondás a kongresszuson: ugye, te azt állítottad, hogy az elnökséged éveiben a magyarság megerősödött és vele együtt az RMDSZ is. Ezt a beszédedben határozottan állítottad. Az elődöd, Markó Béla elnök úr, pedig ennek a fordítottját állította: hogy az RMDSZ és az erdélyi magyarság megtorpant, meggyengült, elbizonytalanodott. Minek köszönhető ez?

- Szerintem semmilyen ellentmondás nem volt. Én a tényekről beszéltem, és azt mondtam, hogy a 2016-os választás volt az utolsó olyan politikai választás, ahol megmértek bennünket, és ott erősebbek voltunk, mint az azelőtti ciklusban. Ezek tények: szavazatszámban is, mandátumokban is, a polgármesterek, önkormányzati képviselők és megyei elnökök számában is. Egy csomó intézményt elindítottunk, megerősítettünk, új intézményeket felépítettünk vagy elkezdtünk építeni, ami a közösségnek az erejét növeli. Nem is beszélve olyan dolgokról, amelyek az idővel gyűltek össze, és nem feltétlenül azért, mert Markó előbb volt elnök, mint én.

Például egy település infrastruktúrájának a fejlesztése az egy folyamat. Az, ami ezelőtt tíz éve nem volt, most van, vagy ami most nincs, lesz tíz év múlva, amikor más lesz az elnök. Amit Markó Béla mondott, azt az elbizonytalanodást, azt kicsit ilyen terapeuta módon mondta, hogy ne sírjunk, hanem lássuk meg, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nem azt mondta, hogy gyengébbek vagyunk, ő inkább abból a pozícióból beszélt, mint amikor egy ember erősíteni, bátorítani, motiválni akarja a saját közösségét, más eszközökkel, mint az az ember, aki éppen vezeti. Azt hiszem, hogy a két beszéd ilyen szempontból kiegészítette egymást, nem volt semmiféle ellentét. A kongresszusi küldöttek részéről sem éreztem, hogy bármiféle ellentétet észleltek volna.

A magyarországi sajtó a kongresszus előtt azt állította, hogy az RMDSZ túlzott közelítése a Fideszhez az önálló politizálását gyengíti és csorbítja, és Markó Bélának is volt egy ilyen utalása, hogy az RMDSZ folytasson önálló politikát Bukarestben, Brüsszelben, de Budapesten is. Erről mi a véleménye?

- Ez így van 29-30 éve és így is lesz, gondolom, a következő években is. Bizonyos újságírói véleményekkel nem tudok és nem kívánok vitatkozni. Nekem nem áll a rendelkezésemre minden nap két-három flekk és több óra adás vagy az interneten sok-sok buborék, hogy megtöltsem az én rendkívül okos vagy buta gondolataimmal. Ez az idő nem áll rendelkezésemre.

Az RMDSZ az önállóságát nem veszítette el az elmúlt harminc esztendőben, de teljes önállóság ma a világon sehol, senki részéről nem létezik. Összefüggnek a dolgok. Ha teljesen önállók lennénk, akkor az azt jelenti, hogy van egy kicsi országunk, amiben csak mi vagyunk, és abban élünk úgy, hogy senkihez semmi közünk nincs. Önállók vagyunk abban az értelemben, hogy Bukarest nem mondja meg, hogy mit csináljunk, de azt folyamatosan nagyon meg akarja mondani, hogy mi az a határ, ameddig el lehet menni. Mi ezeket a határokat mindig feszegetjük. Budapesttel való viszonyunkban mindig is önállók voltunk és vagyunk. Önállók voltunk akkor is, amikor Markó Gyurcsánnyal nagyon összeveszett a kettős állampolgárság miatt. Erről nem beszélnek azok, akik azt állítják, hogy Markó Gyurcsánnyal milyen jó viszonyban volt. Ott voltam, tudom, ismerem a történetet, és nem igaz az, hogy elfogadta volna Markó azt, amit neki esetleg valaki elképzelt.

Akkor, amikor az RMDSZ érdeke úgy kívánta, akkor mi a magyarországi politikusokkal, sok fideszes politikussal is vitában voltunk. És most állt össze az a helyzet, amikor kialakult az a partneri viszony, hogy nem vagyunk vitában. De ez nem jelent egy olyan fajta függőséget, hogy nekünk máshol mondják meg, hogy mit kell mondani. Egyébként a román szolgálatok is a politikusok és a média fele ezt a képet sugallják, ami butaság. El szoktam mondani, amikor meghívnak néhány román beszélgetőműsorba, hogy Orbán Viktor nekem az elmúlt években soha nem mondta, hogy mit kell politikailag tenni. Nagyon sokat beszélgettünk és bizonyára sokat fogunk beszélgetni, fontos dolgokat lehet megbeszélni Orbán Viktorral, de ő soha nem mondta, hogy ezt vagy azt csináld.

Ezért tartom ezeket nem megalapozott véleményeknek. Mint ahogy Brüsszellel kapcsolatosan is nagyon határozottan állítom, hogy nincs semmiféle függőség. Való igaz, hogy Joseph Daul mindig megkérdezi tőlem, hogy milyen a helyzet, de elfogadták azt, hogy itthon, kisebbségi közösségként a politikai, szövetségesi viszonyainkat ideig-óráig így vagy úgy kell alakítanom, és ez nem jelent ideológiai azonosulást. Arról nem is beszélve, hogy Európában sok helyen kormányoznak együtt a jobboldali és a baloldali pártok, de az Európai Parlamentben is a Néppárt középjobboldali, nagy politikai ernyőszervezet, amelyben a szociáldemokratákkal van együtt, mert a Néppártnak egymagában nincs többsége és valószínűleg a következő ciklusban sem lesz. Választásokkor persze egymást próbáljuk legyőzni, de ez a választásokról szól. A választások után van egy időszak, amikor minden féltől azt várják el a választói, hogy értük dolgozzon. Nem azt várják el, hogy gyilkoljad a másikat és ne foglalkozz a közösségeddel. Az RMDSZ 29 év óta mindig megőrizte azt az önállóságát, amire szükség van, hogy autonóm módon hozzál meg politikai döntéseket.

Kelemen HunorKelemen Hunor


A Minority SafePack kapcsán: szerinted a románok miért nem támogatják, miért ellenzik? A határon túli román közösségeknek is jó lenne ez.

- Azért, mert ők egyszerűen azon az állásponton vannak, hogy a kollektív jogok nem léteznek. Ez ilyen egyszerű. Ezt le is írták és el is mondták többször a Minority SafePack kapcsán. A luxemburgi keresetben is benne volt egyébként, hogy az kiszabadítja a kollektív jogok szellemét, és Románia tulajdonképpen a '90-es évek első percétől fogva azon az állásponton van, hogy a kollektív jogok nem léteznek. Márpedig közösségi jogok a világban mindenhol léteznek. Nem akarok erről most egy hosszú eszmefuttatást elindítani, amelynek bizonyára nem jutnánk a végére, de a szakszervezeti jogok is közösségi jogok, a nyelvi jogok is közösségi jogok. Nem lehet a nyelvi jogokat a konyhába száműzni, azt csak közösségben tudom gyakorolni. Ahhoz szükséges nekem intézményrendszer, iskola, színház, könyvtár, könyvkiadás, rádió, tévé. Ezek mind közösségi jogok. Tulajdonképpen ez az igazi probléma, ez az igazi baj számunkra, mert a románokat nehezen tudjuk meggyőzni, hogy a kollektív jogok elismerése semmilyen szempontból nem csorbítja Romániai érdekeit.

De közben ők is ugyanilyen jogokat követelnek, például az észak-bukovinai vagy az ukrajnai román közösségnek...

- És igazuk van, és határozottabban kelleme követelniük a Timok-völgyi románoknak is, az ukrajnai románoknak is. A dél-tiroli németajkú közösség jogai is akkor lettek igazából elismerve, amikor az olasz állam - igaz, hogy egy más kontextusban, de - elismerte, hogy a közösségi jogokat nyelvi kompetenciák szintjén Dél-Tirolban gyakorolni lehet a közigazgatásban is, ezt nem lehet egyéni jognak tekinteni.

Azt mondtad a kongresszuson, hogy folytatni szeretnétek az együttműködést a Magyar Polgári Párttal. De mi a helyzet az Erdélyi Magyar Néppárttal, mert tettek nektek egy ajánlatot, méghozzá koalíciós ajánlatot: mi erre a válasza az RMDSZ-nek?

- Az Erdélyi Magyar Néppárttal is készen állunk az együttműködésre, viszont ott azért még a bizalmi szintet növelni kell ahhoz, hogy nagyobb lépéseket tudjunk megtenni az együttműködésben. Azt mondtam Szilágyi Zsoltnak is, amikor legutóbb találkoztunk, és azt is nyilatkoztam, amikor erről kérdeztek, hogy részünkről az együttműködésnek nincs akadálya. De azért vegyük figyelembe legalább azt, hogy az elmúlt években milyen volt a viszony, és ők hogyan viszonyultak hozzánk. És azt is, hogy milyen a támogatottsága a két szervezetnek. A koalíciókötésről is ugyanez a véleményem: koalíciót kérni akkor lehet, amikor arányosan legalább hasonlítható támogatottsággal bírunk. Mert az azt jelenti, hogy ideig-óráig, amíg a koalíció működik, én feladom a politikai identitásomat. Az RMDSZ 29 év után nincs amiért, és nincs ahogyan a politikai identitását feladja. Miért kellene feladnia? De én az együttműködést hosszú távúnak tervezem. Nem feltétlenül a 2019-es európai parlamenti választásokra kell ezt kijáratni: az egy közös ügy, közös erőfeszítést kér. De két befutó helyet nem lehet háromfele arányosan elosztani. Ezért nekik azt mondom, hogy nyitva állunk az együttműködésre, de gondolkozzunk legalább egy 3-5 éves távlatban, és amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Hát biztos, hogy úgy akarják, hogy mindegyik kapjon egy befutó helyét, és akkor az RMDSZ maradjon itthon, nem? Vagy mit kívánnának?

- Sőt, a kampányt vigye végig és mozgósítson... Persze, ez is lehet egy taktika, ezt sem tartom kizártnak, de mondjuk nem tartom egészen életszerűnek.

Hogyan rangsoroljátok a jelölteket?

- A jövő héten, március elsején fogunk tartani egy Szövetségi Állandó Tanács ülést, előtte én is szeretnék a jelöltekkel külön, négyszemközt beszélgetni. A SZÁT-on mindenkit sorra meghallgatunk, fejenként 10-15 percnyi idő erre elegendő lesz, mert ismerjük egymást, és utána szavazni fogunk. Majd az Szövetségi Képviselők Tanácsa március 9-én megerősíti ezt a listát.

Az a jó, hogy az öt ember közül mindenki alkalmas erre a munkára, van akinek kevesebb, van akinek több tapasztalata van, de felkészültségét, elkötelezettségét, tudását illetően mindenki alkalmas. Ez a jó hír: bárki kerüljön oda, nem fog csődöt mondani. A rossz hír az, hogy mégiscsak két befutó helyett tudunk az öt embernek ajánlani, és hogy hogyan válasszuk ki úgy, hogy a közösségi ügy sérüljön a legkevésbé. Ez kell a szempont legyen, mert egyébként Winkler és Sógor, akik ott vannak már 12 éve, de Vincze, Hegedüs, Oltean is, mind el tudnák ezt a munkát jól látni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS