2023. március 26. vasárnapEmánuel
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Töltöttkáposztát teszteltünk az RMDSZ-nél

Sipos Zoltán 2004. november 10. 19:46, utolsó frissítés: 19:42

Nem mondható éppen rossznak az Ügyvezető Elnökség töltöttkáposztája, bár nagyon gyors-kajásra sikeredett, nem lévén összhangban azzal a “hagyományos erdélyi értékkel”, melyet szimbolizálnia kellett volna. Közben dúl a kampány.





“Akkor nézzük meg, hogyan is állunk a kulináris értékekkel” – invitáltak az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén tartott sajtótájékoztatón. A beígért töltöttkáposzta-evés miatt szép számban összegyűlt tudósítók – jelen cikk szerzőjével az élen – neki is álltak a gyertyafénnyel és tejföllel szervírozott töltelékeknek.

A tülekedés nagy. Sorbanállás közben súlyos döntést kell hoznunk – ugye az etikett úgy tartja, hogy ilyen protokoll-izéken zsenáns túl sokat enni. Csakhogy a még decensnek számító két töltelékből nem nagyon lehet tudósítást írni: így első körben egy merésznek számító, szép hármas szett kerül a tányérra. Utolsó pillanatban úgy döntünk:


polgárpukkasztók leszünk,

s a műanyag tányérra odapakoljuk a negyedik tölteléket jó sok gyalult káposztával. Az egészre stílszerűen vastag réteg tejfölt kenünk, villát ragadunk és elvonulunk dolgozni egy félreeső sarokba.

Első benyomás: ehető a töltöttkáposzta, bár nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy honnan származik. Persze első kóstolásra lerí róla, hogy ez csak amolyan fapados kaja: fejünket tesszük rá, hogy ez nem máznélküli, meggyfa pálcikákkal kirakott agyagfazékban készült, az erdélyi töltöttkáposztához kötelező sertés-farkincáról pedig ne is beszéljünk.



A töltelékeket ráadásul – valószínűleg a felturbózott íz-hatás reményében – túlpaprikázták, az íz-harmóniából teljességgel hiányzik a füstölt hús aromája (emiatt falcs az egész). De legalább nem sózták túl a szakácsok. Zsír viszont akadt benne bőven, ami nem is egészséges, meg


az evés esztétikumán is sokat ront.

A kiszerelés sem nagy cucc: hol a kulináris érték, amikor a töltelékeket stílszerűtlen, nagy inoxtálakból szervírozzák? A műanyagtál-fémvilla kombinációt pedig nem is kommentáljuk.

Nem tudni miért, de az ügyvezető elnökségen dolgozó csajok valamiért nagy örömüket lelték abban, hogy a Transindex-tudósító – ugyanúgy, mint több tucat más sajtós – kajál. Többek közt elhangzott, hogy nem szabad annyit enni, mert az hízlal, s akkor meg fuccs a csajozásnak. Baromság – gondoltuk. Ilyen szar tejföltől akkor sem hízik el az ember, ha akarja.

A kürtőskalács sokkol: az eleve legkisebb méretben rendelt kürtőst pár centis darabokra vágták. Ekkor már nincsenek gátlásaink: fel sem merül, hogy illik-e kétpofára zabálni. A kürtőskalács


a tudósító egyik nagy gyengéje,

így – fájdalom – nem tud igazán elfogulatlanul tudósítani. Kezdjük a felszínén levő cukor állagával. Megítélésünk szerint nem jó, ha a cukor por formájában marad meg a külső részen (ez azt jelenti, hogy hideg tésztára applikálva nem tudott megolvadni) azonban az is hátrány, ha a cukor rá van égve a tésztára. A kettő közötti állag a kívánatos – ez esetben kompromisszumban nem volt hiány.

A tészta viszont talán eredetileg is picit keletlen volt, és az élményen tovább ront az is, hogy becslésünk szerint egy napja készült a kürtős. Így fuccs a friss, forró, ropogós tésztának, de legalább az undorító műanyag fóliát nem kellett lenyúzni (ezt megtette a catering-személyzet helyettünk).

Az esemény végre jóllakott tudósítónk szociális érzékenysége is próbára lett téve: ugyanis észrevette, hogy a legutolsó tálcán még ott árválkodik egy szegény kis kürtős. Mivel úgy tűnt, azt már senki nem akarja beszerválni, megesett rajta amúgy kőkemény szíve. Megette.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS